Kelet-Magyarország, 1963. március (20. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-01 / 50. szám
Vannak kellemes gondok is AKIK KÖTÉLLEL HÚZNÁK A TAVASZT A földeken regvékonyodott a hótakaró. Az időjárás enyhülése a tavasz közeledtét jelzi A biri Táncsics Tsz-ben már nehezen várják a tavaszt. A korai tél beköszöntése közel háromszáz hold őszi szántást akadályozott meg. Aztán a kemény tél, a takarmányszükségletüket is jól megcsappantotta. A majomban kisebb embercsoport a silógödröt bontja. Kell a jószágnak a takarmány. A csákány szikrázva pattog a föld kemény fagyában. Az idő még kissé csípős, de az emberek homlokán kigyöngyözik a verejték. A betongyűrűre támaszkodva, kék mackóba öltözött asszonyka a férjét szólítgatja: — Hogy döntöttél, megvegyük a motort? A férfit a többiek biztatják. — Nem értek én hozzá, szólj a Sanyinak, az majd megnézi... — Tehát akkor megvesszük! Az asszony megigazítja fejkendőjét, arcán bujkál a mosoly. Hogy fog majd csodálkozni a férje, a Pannónián, ha estére hazamegy! Mert titokban megsúgja nekünk, hogy nem kis motort, hanem nagy Pannóniát akar venni. Az emberek tele vannak kellemes gondokkal A szövetkezet az elmúlt évet jól zárta Harminchat forintot osztottak egy munkaegységre. A tagok becsületes, szorgalmas munkája meghozta a gyümölcsöt. Érdekes dolgot mondtak el az emberek. Azokat a tsz-tagokat akik tíz éve megszakítás nélkül tagjai a szövetkezetnek, oklevéllel és 500 forint pénzjutalommal ajándékozták meg. — Nem bánnám, ha a tíz éven felüli tagságért már idén évben jutalmmaznának — mondja Harajda Ferenc, aki egyike volt a törzsgárdának. — Nem lenne az egy kicsit sok? — tréfálkozik vele Márton János tsz-tag. Persze titkon egyetért vele, mert ő is kapott hűségjutalmat. — Amilyen szerencsés ember vagyok, nem lehetetlen, hogy így lesz, — mondja mosologva Harajda bácsi — mert nekem ez a februári hónap nagyon szerencsés. Februárban születtem, februárban nősültem, februárban menekültem meg a fronton, februárban léptem a tsz-be és februárban kaptam a jutalmat is. — A nősülés is szerencsés volt Feri bátyám — ugratja Vasas László. — Nekem az — vágja rá minden gondolkodás nélkül. — Van egy 14 éves kislányom. Ha továbbra is ilyen jól gazdálkodunk, rövidesen új házat, bebútorozva építek a lányomnak.» — Azt én is akarok építeni, de az enyém hamarább meglesz Feri bátyám — mondja Márton János. — Hát kedves öcsém én nem irigyellek. Fiatalabb is vagy, meg többet is keresel. Mennyit is kaptál most? — Ha beleveszem a háztájit is akkor közel harmincezret. — Na látod! Mondtam én neked akkor, hogy gyere fiam utánam, nem bánod meg. — Nem is bántam meg, csak az az 56-os ellenforradalom ne lett volna. Hol állnánk már mostIgaz, most sem rossz a szövetkezet gazdálkodása. Különösen mióta Szoboszlai Pál a tsz elnöke. Hozzáértő határozott vezető, aki nagyon tudja lelkesíteni az embereket a szövetkezet ügyéért. A tavasz közeledtére már megmozdultak. S ha a tavaszt kötéllel lehetne húzni, elsők volnának ebben a versenyben. Jövőre negyven forintot terveztek egy munkaegységre. Ha az időjárás is kedvezne, túl szeretnék szárnyalni. Ez évben még csak tizenketten kapták meg a hűségjutalmat. Jövőre már többen. Aztán még többen. Igaz, vannak még Biribér, is olyanok, akik vissza-vissza tekintenek, de Harajda, Márton és a többi tsz-tagok élete példázza: az út jó, csak a göröngyöket kell még tovább egyengetni. Tanulni is akarnak. Márton János tsz-tag például búsan panaszolta, hogy szeretne iskolára menni, valami szakmai tanfolyamot tanulni, de hát valahogy mindig kimarad a szórásból Az 50 éves Harajda bácsi is ezt vallja. Hozzáteszi: — De szeretnék a Szovjetunióba menni valamilyen kedvezményes úton! Had hoznék onnan egy kis tapasztalatot a szövetkezetünknek. Persze nemcsak én, hanem többen is. Úgy vélem, ennek nem lesz semmi akadálya. Bálint Lajos Négy új szarvasmarha-hibrid az országos fajtakísérletekben A mezőgazdasági fajta és termeléstechnikai minősítő intézethez megérkeztek az első bejelentések az állatnemesítés eredményeiről. A bejelentéseiknek megfelelően az intézet elsőnek az új szavasmarha-hibrideket vizsgálja felül Két nemesítő négy változatot jelentett be. A magyar tarka és a jersey keresztezésével a hazai szarvasmarha-állomány döntő többségét kitevő magyar tarkánál modernebb, gazdaságosabb fajtát kívánnak előállítani, amelynek egyedei kisebb testűek és korábban foghatók tenyésztésre, tehát jóval kevesebb takarmánnyal lehet előállítani ugyanannyi tájét és húst Egy másik a magyar tarka és a kosztrómai keresztezésével előállított fajtajelett nagy tejtermelő képességével tűnik ki és nagy mennyiségű, jó minőségű húst ad. Külterjesebb gazdálkodás mellett is jól megélő magyar szürkét kosztrómaival keresztezték hogy az új fajta az igénytelenség megőrzése mellett is több tejet és húst termeljen. A negyedik változat szintén a jersey előnyös tulajdonságait, valamint a heterózis-hatást értékesíti olyan haszonállat formájában, amely évente élősúlynál 8—10-szer több, nagy zsír- és fehérjetartalmú tejet ad. 1963. máricus . 19 millió tasak zöldség Az elmúlt három aszályos esztendő sok nehézséget okozott a vetőmagtermesztésben is, az idei vetőmagellátás mégis kielégítőnek ígérkezik. A burgonyaellátásban nagy nehézséget okozott a hazai fajták gyors leromlása, illetve a vetőgumóhiány. A múlt ősszel felújításra és továbbszaporításra alkalmas legjobb fajtáikból 9500 vagonnyi vetőgumót adtak át a termelő üzemek, 2300 vagonnal többet, mint az előző évben. * Mivel a magfélék tartalékai mindenütt kimerülőben vannak, a tavalyihoz képest 130 000 holddal nagyobb területen termesztenek az idén magnövényeket. Különösen nagy lesz a „fölfutás” a bükkönyféléknél, egyes babfajtáknál és számos kertészeti növénynél. A háztáji gazdaságok, a kisebb kertészetek és az árutermelő szövetkezeti gazdaságok részére az idén 7000 földművesszövetkezeti bolt, továbbá 70 vetőmagszaküzlet árusítja a zöldség- és virágmagvakat. Eddig 11 200 000 különféle tasakot szállítottak ki a bolthálózatba. Amíg a megye, az ország szavazott, a nyíregyházi kórházban dr. Csikai Sándor szülészorvos és társa egy nehéz szülést vezettek le. Sikerült: ifjú Jeszenszki István február 24-én délelőtt 10 órakor megszületett. (Fotó: Hummel.) ALEKSZEDRUSZIBOV: 2L — Nem, nem. Természetesen. — Likov közelebb húzta magához a hamutartót, s óvatosan beleszórta cigarettája végéről a hamut — Csak azt szeretném.» — Mondja csak. — Úgy vélem, Alekszej Hajics, alaposan utána kellene néznünk ennek az Ottó frissnek. Vállalkozni inkább mindenre, ami csak elképzelhető. — D© hiszen tudja, hogy ez lehetetlen. — Megértem, de... — Meg aztán aligha lehet minden szavának hitelt adni. Most foglalkozzunk a másikkal. Hannahnal. — Itt egyetlen kiút van. — Mégpedig? — Utána néztem. Azon a frontszakaszon most csend van. A mi csapataink még vagy két hétig várnak a támadás megindításával. Minden jel arra mutat hogy a közeli napokra a németek nem terveztek ott semmiféle hadműveletet Alekszej Iljics elmosolyodott — Elképesztő, — mondta nevetve. — Nem értem. — Azt mondom, elképesztő, hogy néha mennyire azonos gondolatok jutnak különböző emberek eszébe Még mindig nem érti? Szóval maga azt javasolja, hogy alakítsunk egy különleges csoportot s dobjuk át a fronton ugyanahhoz a „Teufel” divízióhoz, ahonnan átszökött hozzánk Homaim. Nem így van? Likov bólintott. — A csoportnak — folytatta a gondolatot Alekszej 11jics — foglyokat kell szereznie abból a zászlóaljból, vagy még jobb, ha abból a századból, amelyikben Homann szolgálatot teljesített Így gondolta? Likov ismét bólintott. — És ez arra kell, hogy kihallgassuk a foglyokat és megállapítsuk, miféle szerzet ez a Homann. Jól értettem amire gondolt? — Pontosan ezt akartam jóvá tenni. — Akkor rendben van. — Alekszej Hjics ravaszkásan hunyorított. — Közölhetem, hogy fél órával ezelőtt elküldtük a frontra ezt a megbízatást — Alekszej Hjics, vissza kellene vonni! — Likov felállt — Miért? — Az ügy túlságosan bonyolult és kényes ahhoz, hogy a mi megfigyelésünk nélkül... Szóval Kermov őrnagyot szerettem volna odaküldeni. Alekszej Iljics szintén felállt — Ami azt illeti, — mondta — igaza van. — Akkor én most megyek a repülőtérre, beszélek vele, mindent megmagyarázok neki, s nyomban útnak indítom. — Menjen. A hadseregparancsnokságnak pedig üzenünk, hogy amíg Kerimov oda nem érkezik, ne kezdjenek hozzá semmihez. 22. Április utolsó napjait írták. Késő este volt amikor Ászkov kilépett a liftből, s benyitott a titkárságra. Az ott ülő tiszt felállt s katonásan kezet szorított Aszkerral. — Üdvözlünk újra itthon, — mondta közben. — Köszönöm. ~ Aszker Albin ezredes szobájának ajtaja felé intett — Nincs itt, — mondta a tiszt. — Likovnál .— Azt hagyta, hogy te is menj oda, amint megjössz. Aszker bólintott, s nyomban sietve elindult Ribinhez. Likov tábornok és Ribin ezredes gratulált Aszkernak a feladat sikeres teljesítéséért. Likov az egyik karosszékhez vezette, s leültette. — Meséljen, őrnagy. — Két alakulatunk tevékenykedett a bennünket érdeklő alegység ellen. A tankok a harmadik zászlóalj oldalszárnyát támadták meg, hogy magukra vonják a figyelmet A lövészek, akiket a páncélzatukon vittek, szemből indítottak támadást Közben pedig ejtőernyősök ereszkedtek le a zászlóalj mögöttes területére. — Ilyen modern izolálni tudták a zászlóaljat? — Majdnem, tábornok elvtárs. Az utolsó pillanatban aknavetőtűzzel sikerült a németeknek néhány tankunkat ártalmatlanná tenni. Így egy rés keletkezett, amelyen egérutat nyert két század. Pontosabban ennek a két századnak a maradványa. Ha ez nem történik, még több foglyot ejthettünk volna. — Maga hol tartózkodott? — A hadtestparancsnokság körletében. Ahogy a parancsot kaptam. — Igen. — mondta Likov elgondolkozva. — És kiket hoztak. — Tizenkilenc személyt, bontak két tisztet, tábornok elvtárs. — Mindannyian a harmadik zászlóaljból valók? — Igen. — Hogyan hozták őket idáig? — Nem tudtak egymással érintkezni. — Nagyon jó. — El is felejtettem, tábornok elvtárs, a foglyok között van Homann századparancsnoka is. — A zászlóaljparancsnokot nem sikerült foglyul ejteni? — Az alakulat tagjai elmondták, hogy az utolsó pillanatban sikerült meglógnia. Az egyik híradástiszt motorkerékpárján menekült el. — Kár. — Lakov az asztalon lévő papírokat forgatta a keze között. Gondolataiba merült. — A katonai felderítők parancsnokának átadtam a tábornok elvtárs parancsárt: azonnal jelentést tesznek, ha a harmadik zászlóaljból újabb foglyokat ejtenek. Mikor bólintott, de látszott rajta, hogy nem odafigyelt. — Telefonált az édesanyja, — mondta csendesen Ribin. Aszker összerezzent, kiegyenesedett. — Csak nem valami... — Ugyan. Minden a legnagyobb rendben. Csak egyszerűen izgult. De megmondtam neki, de nyugtalankodjék csemetéje kiküldetésbe ment, hamarosan épségbenegészségben Visszajön. Aszker hálásan bólintott Ribin felé. Az pedig egy papírszeletre néhány sort írt aztán átadta Kerimovnak. (Folytatjuk) Fordította: SZATHMÁRI GÁBOR Csatáznak emberi jók Egy egész falu olvas — „Se föld, se jószág „Csak rossz indulattal elvakult ember nem veszi észre, hogy a szocialista társadalomban a nép „mélyén” is micsoda erővel bontakozik ki a tudás Világa, a szépre, a jóra való törekvés.” (A Vili. pártkongresszus beszámolójából.) — Ha nagy dolog, mert szükségszerű egy új híd,, új iskola, új üzem új orvosi rendelő, új találmány, vagy a termelőszövetkezetek erősödése, egyszóval mindaz, ami előbbre viszi életünk rendjét, akkor az is nagy dolog, amikor bejönnek ide az egyszerű falusiak, idősek, fiatalok és könyveket kérnek. Számonkérés! Garai Béla tanító felesége, a falu könyvtárának Vezetője mondja ezt : míg beszél, fényes asztalfiókjából nyilvántartásokat szed elő. 98 beiratkozott rendszeres olvasót tart nyilván. Ez azt jelenti: a falu csaknem minden második házából tagja valaki a könyvtárnak. Széles skála Az egyik szekrény híján halmaz könyvi élet mutat a szívélyes, kedves beszédű könyvtáros. S amit látok, sok kéztől erősen kopott papírhalmaz inkább. Cafatta, további használhatatlanságig vannak olvasva. Fűzésük szétfoszlott, legtöbbjéből kilógnak a megszolgált lapok. 73 ilyen rongygyá olvasott könyvet már beküldött Garainé a járási könyvtárnak, de ezek még itt vannak. Nézegetem: Jókai, Gárdonyi, Illés B., Groszman, Veres P., Mesterházi L., Solohov, Dumas, Móricz Es. és Sírénthál... Garainé egyébként mosolyogva közli, hogy 1953 óta van Szaitipekéran rendszeres könyvtár. Eszerint tehát jubilál. Hetenként kétszer van kölcsönzés: szerda és szombat délután. » „Újra élem azt az időt A Bíró Endre feleségével együtt barátságosan fogad bennünket. Hamarosan az olvasásra terelődik a szó. A házigazda nem szívesen emlékszik arra az időre, amikor a rosszul nem szóltak hozzám** ügyeskedő vásározók csapták be a betűt kedvelő embert. — Pedig nem is annyira ők voltak a hibásak — mondja. — A kenyerükért kiáltoztak, miközben verték kis asztalkájukat A vékony kalendárium mellé csíziót adtak. Mikor olvastam őket égnek állt a hajam. Pocsékok voltak. Tűzre vetettem. Rendes könyvre nem jutott akkor a parasztnak. Két könyv van kinn nála’ Szimanov Fegyvertársakja e. A. Tolsztojj Péterje. —■ Ez nagyon igaz írás, a Fegyvertársak — veszi kézbe Szimonov zöldi edélű könyvét — Még a címe is nekem szól. Részese voltam történetének. Hogy olvasom, újra élem azt az időt, amely dicsőséges marad, míg a világ világ. A mieink közül Jókait, Móri ezt dicséri. Az élők közül Illyés Gyulát Veres Pétert Mesterházi Lajost és Diés Bélát kedveli legjobban. — Olvasással világokat elveket ismerek meg. Tanúja vagyok, hogy csatáznak emberi jók a rosszal, új a régivel, öröm a szomorúsággal... Ezek vannak a legtöbb regényben, versben. A szövetkezés terertitette is. Bíró Károlyéknál kopogtatunk. (Sok Bíró nevű van a faluban.) A házigazda az asztalnál ül és disznóhólyagból készített zacskóból szed ki dohányt kurtaszárú pipájába. Az asztal másik oldalán hét könyv tornyosodik. (Micsoda ellentét: hólyagzacskó és finom kötésű könyvek?!) A könyveket már kiolvasta Károly bácsi, nem egészen 10 nap alatt Összeadom az oldalak számát: 2130 oldal. Naponta 213 jutott belőle. — Mindig földdel, jószággal bajlódtam, mint annyian a faluban. De se a föld, se a jószág nem szóltak énhozzám soha egy szót sem. Anélkül kell megérteni őket. A betű, az írás más. Vele beszélgetek. Nagyon érdekes dolgokat mondanak. Mehetnénk húsz. Vagy akár hatvan helyre is, hasonló válaszokat kapnánk. A téli báerő időt, a hosszú estéket 81 Vasassal tölti a falu. Garai Joláné szerint, tavaly 202 l kölcsönzéssel 1707 könyvet olvastak ki. Az idén még nagyobb eredmény várható.