Kelet-Magyarország, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-01 / 76. szám

Kállai Gyula elvtárs üdvözlő beszéde Drága Hruscsov elvtársi Drága elvtársaink és bará­taink! Kedves vendégeink! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás —paraszt kormány, az egész magyar nép nevében forró szívvel, testvéri szeretettel üdvözlöm önöket a Magyar Népköztársaság földjén. Mindig örülünk, ha vendé­geket üdvözölhetünk, de kétszeres az örömünk, és boldogságunk ma, mert népünk igaz barátait, a hazánkat felszabadító, nem­zetünk szocialista fejlődé­sét önzetlenül támogató Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségét és an­nak élén Nyikita Szerge­jevics Hrsucsov elvtársat köszönthetjük hanzákban. A magyar nép egyöntetű lel­kesedéssel fogadta a szovjet párt- és kormányküldöttség, Hruscsov elvtárs magyaror­szági látogatásának hírét. Gyárakban, termelőszövetke­zetekben, hivatalokban egy­szerű emberek sokasága nyil­vánította örömét afelett, hogy a társadalmi haladás, a de­mokrácia, a béke és a szocia­lizmus fáradhatatlan harco­sait, a kommunizmus első építőit, egyben a magyar nép leghívebb barátait ismét or­szágunkban üdvözölhetjük. Népünk őszinte érdeklődéssel és mély barátsággal várja önöket, s ebben a látogatás­ban annak bizonyságát látja, hogy erős, szilárd és meg­bonthatatlan a magyar—szov­jet barátság, amely a Magyar Népköztársaság szocialista fej­lődésének és előrehaladásának legfontosabb záloga. Népünk­től kapott legszentebb felada­tunknak tekintjük, hogy óv­juk és ápoljuk ezt a barátsá­got! Hruscsov elvtársnak, s a szovjet párt- és kormány­küldöttségnek látogatása alkalmat nyújt arra is, hogy még inkább elmé­lyítsük pártjaink és kor­mányaink között a kölcsö­­­­nös megértés és együttmű­ködés szellemét. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez az együttműködés és kölcsönös megértés a nemzet­közi élet kérdéseiben, a nem­zetközi munkásmozgalom problémáiban, országaink po­litikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolataiban ma olyan, amilyennek a közös célért harcoló, testvéri barátságban élő népek pártjai és államai között lennie kell. Vállvetve, teljes összhangban küzdünk a szocializmus, a kommunizmus felépítéséért, a béke megvédé­séért. ul­­török köszöntik Nyina Hruscsovát. Mellette Orosz J­eresnc elvtárs felesége. Ünnepi Záhonilma Kedden reggel hazánkba ér­kezett a felszabadulás 19. év­fordulóján részt vevő szov­jet párt- és kormányküldött­ség, amelyet Nyikita Szerge­jevics Hruscsov, az SZKP Központi Bizottság áruik első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnöke vezet. A delegáció fogadására Csap­ra utazott Gergely Miklós, a Külügyminisztérium prote­kél osztályának vezetője és G. A. Gyenyiszov, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete. A küldöttséget a zá­honyi határállomáson Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kor­mány első elnökhelyettese, Nemes Dezső, a Politikai Bi­zottság tagja,­ a Központi Bi­zottság titkára, Orosz Ferenc az MSZMP Sza­bolcs-Szatmár megyei bizottsága első titká­ra, Gombás Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára, Dr. P. Szabó Gyula, a me­gye­tanács vb elnökhelyet­tese, Jakab Miklós, a k­isvár­­dai járási pártbizottság tit­kára, dr. Rozgonyi József, a kisvárdai járási tanács vb el­nöke, Pálosi István, a záho­nyi vasúti pártbizottság első titkára fogadták. Ott volt a fogadáson az ország, a me­gye több vezető személyisége. A szovjet párt és kormán­y- f­­­döttséget Kállai Gyula kö­­r­öntötte, majd N. Sz. Hrus­csov mondott rövid üdvözlő beszédet. Sokezren várják a külön vonatot Szeretett vendégeket vált kedden a záhonyi állomás. Kora hajnalban megindultak az embercsoportok a kisvár­dai járás minden részéből, hogy lássák, köszöntsék a ha­zánkba érkező szovjet párt­os kormányküldöttség tagjait, népünk nagy barátját, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkárát, a szovjet kormány vezetőjét, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtár­sat. A Szovjetunió zászlói mel­lett magyar nemzeti színű lo­bogók sorakoztak végig a ha­talmas pályaudvaron. A feldíszített állomásépület előtt hatalmas transzparensen kétnyelvű felirat: „Szeretettel köszöntjük kedves szovjet vendégeinket.” Reggel hat óra és már több ezer ember szorong kint, hogy lásson, halljon valamit az ünneplésből. A hatalmas tömeg nyomja a kordont, kö­zelebbről akarja látni sze­retett vendégeinket, hallani­­ akar minden üdvözlő szót. Sokan még az állomás épü­letének ablakaiba is felmen­tek, hogy semmit se mulasz­­sz­anak el a nagy élmény­ből. Hat óra huszonöt perckor végigfut a moraj, jön a de­legáció különvonata. Ünnepi pillanat. A delegáció üdvöz­lésére a záhonyi határállo­másra érkezett párt- és kor­­mányvezetők néhány perc múlva ott állnak a különvo­­nat mellett. Hruscsov elvtárs az ablakból mosolyog és in­teget a várakozóknak, majd elsőnek lép ki a kocsi aj­taján. Melegen szorít kezet Kállai Gyula elvtárssal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjával, a kormány el­ső elnökhelyettesével, Nemes Dezső elvtárssal, a­ Politikai Bizottság tagjával, a Közpon­ti Bizottság titkárával, Péter János külügyminiszterrel. Orosz Ferenc elvtárssal, az MSZMP Szabol­cs-Szatmár megyei bizottsága első titkárá­val, Gombás Sándor elvtárs­­sal, a megyei pártbizottság titkárával, P. Szabó Gyula elvtárssal, a megyei tanács vb elnökhelyettesével és a fogadására megjelent párt, állami és társadalmi szervek vezetőivel. Időközben kisüt a nap, gyönyörű tavaszi idő fogad­ja a nemzetközi munkásmoz­galom kimagasló vezetőit. A honvéd zenekar a Rá­kóczi indulót játssza. A hon­védségi díszszázad parancsno­ka vigyázzt vezényel. Hrus­csov elvtárs, a­ki április kö­zepén tölti be hetvenedik élet­évét, fiatalosan, frissen kö­­szönti az őt üdvözlőket. Le­vett kalapjával integet a hatalmas tömegnek. A szov­jet párt és kormányküldött­ség tagjait ezután bemutatja Hruscsov elvtárs a megjelent magyar vezető személyiségek­nek. Filmesek és fotóriporte­rek pergőtűzében vált néhány szót Kállai Gyula elvtárssal, majd felhangzik „a díszőr­­ség vigyázz!" „Miniszterelnök elvtárs, Szabó Ferenc őrnagy, a dísz­őrség parancsnoka jelenteni, a szovjet párt és kormány­küldöttség tiszteletére kiren­delt díszőrség felsorakozott.” A szovjet és a magyar Himnusz után, Hruscsov és Kállai Gyula elvtársak ellép­tek a díszszázad előtt. „Erőt, egészséget!” — zúg a díszőrség katonáinak üdvözlé­se. A kisvárdai gimnázium KISZ-es leányai virággal hal­mozták el a delegáció tagjait. Hruscsov elvtársat Kovács Klára köszönti, s a kormány­fő mosolyogva fogadja a vi­rágokat, s a szeretet csókjait. Azután úttörők köszöntik né­pünk testvéri vendégeit ma­gyar földön. Hruscsov elvtárs mosolygósan integet a jelen­lévőknek, néhány szót vált Orosz Ferenc elvtárssal, m­ajd Kállai Gyula elvtárs lép a mikrofonhoz. Kedves elvtársak! Kedves vendégeink! Kedves Hruscsov elvtárs! Öt éve, hogy ön a Szovjet­unió párt- és kormánykül­döttségével néhány napot Ma­gyarországon tölthetett. Ez az öt év népünk életében szor­galmas munkával, az építés­ben kivívott eredményekkel telt el. Hála a magyar nép alkotó erejének, hála a Szov­jetunió segítségének és a szo­cialista országok együttműkö­désének e hat év alatt orszá­gunk képe, népünk élete je­lentősen megváltozott. Lerak­tuk a szocializmus alapjait, tovább fejlesztettük hazánk iparát, mezőgazdaságát és kultúráját,­ tovább emeltük népünk életszínvonalát, s most, a szocializmus teljes felépítésén munkálkodunk. Nézzenek körül országunkban, ismerkedjenek meg közvetle­nül a magyar munkásosztály, a termelőszövetkezeti paraszt­ság és az értelmiség alkotó tevékenységével, amelyet egy­re inkább egységbe forrva, egyre növekvő szocialista ön­tudattal végeznek. Önökkel együtt a tavasz is megérkezett hazánkba, s re­méljük, hogy ez még kelleme­sebbé teszi ittlétüket. De ha a tavasz melege még talán kevésnek bizonyul-­­ na, szívünk minden mele­gével -igyekszünk pótolni, azon leszünk, hogy jól érezzék magukat nálunk, érezzék azt a szeretetet, nagyrabecsülést, ami az önök által képviselt Szov­jetunió iránt egész népün­ket eltölti. Ezt a kis­ határállomást a hazai szólásmondás a ,,barát­ság kapujának” nevezi, mert e határállomáson át bonyoló­dik a kölcsönösen előnyös de a mi szocialista építésünk szempontjából olyannyira nél­külözhetetlen és értékes ma­gyar—szovjet áruforgalom és személyforgalom javarésze. Engedjék meg, hogy még egy­­szer szívből köszöntsem drága vendégeinket a szovjet—ma­gyar barátság kapujában! Reméljük, hogy jól fogják magukat érezni a kapun be­lül, a szocializmus teljes fel­építésén munkálkodó Magyar Népköztársaságban. Még egyszer szívből, szere­tettel üdvözlöm önöket! Éljen nagy barátunk, a kommunizmust építő Szovjet­unió! Éljen népeink testvéri barát­sága! A több ezer összegyűlt dől. R­ozo lelkes ünneplésben ré­­szesítette a mikrofonhoz lépő Hruscsov elvtársat, aki a kö­vetkezőket mondotta: 3 1964. április 1. Bőkezűen szórja fényét a tavaszi napsugár. Még jobb a kedvük ettől a testvéri szovjet delegáció tagjainak, s a fogadásuk­ra érkezett magyar veze­tőknek, az embereknek. Hruscsov elvtárs vidá­man ráz kezet az őt kö­szöntő elvtársakkal és ismerősként üdvözli Orosz Ferenc elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát, akivel öt esztendeje, 1959- ben találkozott ugyanitt, a záhonyi állomáson.­­ — Hogy telelt a vetés? — ez az első kérdése Orosz elvtárshoz, s lát­szik, hogy nem szokvá­nyos érdeklődéssel, ha­nem a földet szerető em­ber komolyságával kéri a választ. — Ismeri Hruscsov elv­társ a Bezosztája I-et? — hangzik a megyei párt­bizottság első titkárának viszontkérdése. — Nagyon jól — rála­ Zákomfi pillanatkép szól a szovjet kormány elnöke. — Kitűnő fajta. — Az bizony, nálunk is nagyon jól bevált. Büszkén számolhatok be arról Nyikita Szergejevics, hogy az önök e kitűnő búzafajtájából vetettük búzaterületünk ötven szá­zalékát. És kiválóan át­telelt. Jövőre már a terü­let nyolcvan százalékán akarunk vetni Bezosztára egyet. Hruscsov elvtárs olyan megelégedéssel hallgatja a mondatokat és olyan szív­eses mosolyog hozzá, mint­ha nem is egy világha­talom nagy politikai veze­tője, hanem egy szakmá­ját nagyon értő és szere­tő mezőgazdász lenne.­­ És örömmel mondom azt is, hogy a megye tör­ténelmében először sike­rült októberben elvetni a kenyérgabonát. Parasztsá­gunk nagy szorgalma a biztosítéka, hogy nem lesz baj a terméssel sem. — És a kukorica? — hangzik a következő kér­dés. — Eddig májusra fejez­tük be mindig a vetést. Most ugyan késett a ta­vasz, de áprilisban an­nak is a földben kell lenni. Ezt vállalták a szö­vetkezeti parasztok. Hruscsov elvtárs örül en­nek a válasznak is. — Nagyon szeretnénk, ha egyszer a mi megyénkbe, Szabolcs-Szatmárba is el­jönne Hruscsov elvtárs — szól újra a párt megyei első titkára. És hozzáte­szi: — Szépek a jonatán kertjeink. Kedves vendégünk, meg sem várja, míg a tolmács fordít, s máris mondja: — Kitűnő alma a jona­tán. — Nagyon jó termé­sünk volt az idén. — Csak ládájuk nem volt hozzá elég — szól közbe Kállai Gyula elv­­társ, s ezután a gondok kerülnek terítékre. — Vannak, akik azt mondják, hogy ne telepít­sünk több almást, mert nincs a számára piac. Minket ez nem zavar, mert nagyon sok jonatánt el tudunk még helyezni , külföldön és itthon is. — Piacot lehet találni — nyugtatja meg a körü­lötte állókat Nyikita Szer­gejevics. A beszélgetés még to­vább tartana, de a vonat indulásra kész, Hruscsov elvtársat várják Buda­pesten. Kopka János Hruscsov elvtárs válaszbeszéde Kedves Kállai elvtárs! Kedves magyar barátaink! A szovjet párt és kor­mányküldöttség nevében szí­vélyesen köszönöm a szívből jövő meleg szavakat. Magyar földre lépve, min­denekelőtt a szovjet em­berek forró üdvözletét és legjobb kívánságait tol­mácsolom önöknek és az egész magyar népnek. Nagy örömmel látjuk a testvéri nép eredményeit. A magyar nép a Magyar Szocia­lista Munkáspárt vezetésével sikeresen építi a szocializ­must. Halljuk és olvassuk, ho­gyan élnek, hogyan dolgoznak, de sokkal többet jelent, hogy közvetlenül megismerkedhe­tünk életükkel, személyesen találkozhatunk magyar bará­tainkkal. Fontos hozzájárulás ez elvtársi együttműködésünk, egységünk további szilárdítádá­sához. Jóleső érzés, hogy magyar testvéreinkkel itt, Zá­honyban, — a barátság határán — találkozunk elő­ször. Záhonyon és Csa­pon át azonban nemcsak látogatóba járunk egymás­hoz, ezeken az állomáso­kon nyersanyaggal és gé­pekkel megrakott szerel­vények gördülnek át.­­• Szállítmányok a magyar iparnak, hozzánk pedig olyan magyar árukkal rakott szerel­vények érkeznek, ami­­zekre a mi népgazdaságunknak van szüksége. Az együttműködés nagyon helyes, jó, szilárdítja testvéri barátságunkat. Orszá­gaink együttműködésének — ahogy vasutasnyelven mondják — mindig zöld utat kell bizto­sítani. * Még egyszer szívélyesen kö­szönöm a meleg fogadtatást. Éljen a szocializmust építő Magyarország tehetséges, munkaszerető népe! Éljen országaink testvéri barátsága! A hivatalos üdvözlések után a megye vezetőitől a rendel­kezésre álló rövid idő alatt is sokat kérdez Hruscsov elvtárs, a tolmács alig győzi fordítani a válaszokat. Múlik az idő, a búcsú pillanatai közelednek, hiszen a szovjet vendégeket várják Budapesten. Jut idő arra is, hogy mindenkitől el­búcsúzzon még a szovjet nép vezetője, aki a közelben áll. Majd odalép a mikrofonhoz, s magasba emelt kézzel üd­vözli a tömeget: — Viszontlátásra d­rága elv­társak! Pontosan hét órakor elin­dult a szerelvény kedves ven­dégeinkkel, a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjaival és a fogadásukra érkezett magyar vezető személyiségek­kel, a főváros felé. Hruscsov elvtárs és felesége az ablak­ban álltak. Soka integettek még szeretettel a Záhonyban összegyűlt tömegnek, am­ely még sokáig­ ott maradt a helyén, hatása alatt a nagy találkozásnak. Útközben a szovjet vendé­gek közvetlen hangú beszélge­tést folytattak az eléjük uta­zott magyar vezetőkkel. Amer­re a vonat haladt, a zászló­­díszbe öltözött állomások előtt mindenütt mosolygó­ emberek integettek a kedves vendé­geknek. A külön vonat fél li­kor érkezett a szolnoki vasút­állomásra, ahol a szovjet párt- és kormányküldöttség néhány percet időzött. Az állomás épülete előtt mintegy ötezren gyűltek össze — Szolnok vá­ros és a környező termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások dolgozóinak kül­döttei — a vendégek köszön­tésére. Hosszan zúgott az él­jenzés, a taps, amikor a vo­natból kiszállt N. Sz. Hrus­csov, Nyina Hruscsova, vala­mint a delegáció több tagja. , Elsőként Csáki István, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának első titkára. Oláh György, a megyei tanács vb elnöke, továbbá a szolnoki vá­rosi pártbizottság és a tanács vezetői üdvözölték a vendége­ket. Úttörők virágcsokrokkal kedveskedtek a szovjet dele­gáció tagjainak, majd Csáki István mondott üdvözlő beszé­det. Szavaira N. Sz. Hruscsov válaszolt, s köszönetet mon­dott a baráti fogadtatásért. Is­mét felzúgot a taps, a megje­lentek hosszan éltették a szovjet—magyar barátságot. A vendégek búcsút vettek a he­lyi vezetőktől, az üdvözlésük­re összegyűlt emberektől majd felcsendültek a Rákóczi induló hangjai, s a külön vo­nat a szolnoki dolgozók ün­neplése közben gördült ki a pályaudvarról.

Next