Kelet-Magyarország, 1970. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
s Hitter? -Stfttf VARaff S Sfce- Egy hét a világpolitikában II A berlini íit Wilson Amerikában a Szuezi csatározások • Légi provokáció Vietnamban is Csehszlovák változások JOGGAL NEVEZHETJÜK diplomáciai nagyhétnek a múlt napokat a világpolitikában. Számunkra igen fontos volt Kádár János és Fock Jenő miniszterelnök hivatalos baráti látogatása az NDK-ban. A tanácskozásokon együttműködés bővítése, módozatainak keresése az országainkat kölcsönösen érdeklő időszerű politikai kérdések megbeszélése szerepelt napirenden. A kiadott közös közlemény megerősítette, hogy a felek készek további lépéseket tenni az európai biztonsági konferencia sikeres előkészítése érdekében. Kontinensünk biztonsága elengedhetetlen követelménye a fennálló európai határok, különösen a két német állam közötti államhatár és az Odera-Neisse-határ elismerése. A tárgyalásokon megerősítették azt az álláspontot: az európai béke és biztonság érdekei megkövetelik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a nemzetközi jog alapján létesítsen egyenjogú kapcsolatokat az NDK-val. A bonni kormány Bahr államtitkárral az élen, küldöttséget menesztett a szovjet fővárosba, ahol a két ország között az erőszakról való kölcsönös lemondásról tanácskoznak február 5-én egy másik nyugatnémet küldöttség Varsóba utazik, ahol a két ország között először kerül sor széles körű politikai eszmecserére. Scheel külügyminiszter szavaiból azonban az derül ki, a Brandt-kormány nem változtatta meg a szocialista országok irányába folytatott ellentmondásos politikáját, és még mindig nem számol teljes mértékben a második világháború után kialakult európai helyzettel. Az angol miniszterelnök Ottawában és Washingtonban tett látogatást. A Nixonnal való tanácskozásokon az európai enyhülés, a közel-keleti helyzet és a vietnami háború is szerepelt. De a problémákat az eszmecsere nem vitte előbbre. Az angol lapok Wilson utazását külföldön tett korteshadjáratnak nyilvánítják, bár a választás, amelyet legkésőbb 1971. május 7-ig meg kell ejteni, pontos időpontja nincs kitűzve. Kharthumban 13 közép- és keletafrikai ország vezetői hatodik alkalommal ültek össze tanácskozásra. A kiadott nyilatkozat leszögezi, minden lehetséges eszközzel támogatni kell az afrikai felszabadító mozgalmakat és erősíteni kell a földrész antiimperialista harcát. A KÖZEL-KELETEN a megélénkült izraeli légi tevékenység arra vall, hogy a légiháború kiterjesztésével kell számolni .A Vörös-tenger egyiptomi partvidéke,Kairó és a Nílus völgye elleni légiakciók új módszer alkalmazásának kezdetét jelentik. Tel- Aviv nyilvánvaló célja az EAK hátországában lévő célpontok elleni támadás. Erre a célra szerezték be az Egyesült Államoktól a két tucatnyi Phantom típusú gépeket s a következő hat hónap alatt újabb 25 géppel akarják növelni az izraeli légiflottát. Amerikai hivatalos körök nemrég kijelentették: az Egyesült Államok „egyenlőbb mértékkel akar mérni” a Közel-Keleten. (E kijelentés oka, hogy az olajban gazdag arab országokban rohamosan csökken az amerikai befolyás. Ez a kijelentés nemcsak Izraelben, de az Izraelt támogató amerikai körökben is aggodalmat keltett. Ezek sürgetésére Nixon múlt vasárnapi állásfoglalásában Izraelt támogató álláspontra helyezkedett. Igaz, hogy ürügyként mostanában szívesen hivatkoznak Líbia franciaországi repülőgép-vásárlásaira és ■ hogy Amerika „az egyensúly fenntartására” elégíti ki a Tel-Aviv-i kormány követeléseit. Egyiptomi rohamcsapatok a héten a Sínai félszigeten több akciót hajtottak végre. Vasárnap szétromboltak egy radarberendezést, amely a megszállók fontos megfigyelőposztja volt. Kedden az izraeli parancsnoksági tábort érte támadás és jelentős kárt okoztak annak távközlési és radarközpontjában. Az egyiptomi kezdeményezések tanúsítják: Izrael rosszul számított, amikor úgy vélte, hogy a Szuezi-csatorna keleti pontján kiépített Barley erődvonal megépítésével lehetetlenné teszi az egyiptomi támadásokat. Szerdán amerikai repülőgépek súlyos provokációt követtek el a VDK ellen. 1968 novembere óta első ízben több hullámban bombázták a 17. szélességi foktól nagy távolságra eső sűrűn lakott vidékeket.. A tényt az amerikai külügyminisztérium beismerte, de azzal próbálta „igazolni” a támadást, hogy a VDK légelhárítása tüzelt az amerikai kémrepülőgépekre. A külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozatából az is kiderült, hogy ez a légifelderítés rendszeres volt és ezt ezután is folytatni akarják. NIXON NÉHÁNY NAPPAL EZELŐTTa vietnami béke jó kilátásairól beszélt. A veszélyes provokáció és más tények is nem erről tanúskodnak. Az Egyesült Államok a párizsi tárgyalásokon tovább húzza az időt, s fel tudja hányadszor ismétli meg, hogy Washington a ,,kölcsönösség” alapján hajlandó erőinek kivonására. De a Time című amerikai hetilap megírja, hogy a Nixon-kormány 200 ezer katonát még legalább három évig Dél-Vietnamban akar állomásoztatni. A legújabb hírek szerint pedig a Pentagon a saigoni csatlóshadsereg légierejét 1971 végéig akarja megkétszerezni, hogy az át tudja vállalni az amerikaiaktól a légitevékenység akcióinak felét. SZERDÁN összeült a CSKP Központi Bizottságának plénuma. A napirenden káderkérdések, a párt gazdaságpolitikája, a párt egységének megszilárdítása, akcióképességének növelése, és a tagkönyvesére szerepelt. Gustáv Husák beszámolójában rámutatott: sikeresen halad a konszolidációs folyamat a párton belül, a társadalmi szervezetekben, az állami életben és megtették az elsőlépéseket a gazdaság területén is. A konszolidációért, Való harc döntő láncszeme -toobi a...pártalapúszervezeteinek megerősítése. A tagkönyvcserét összekapcsolják az eszmei és ideológiai harccal. Az emberek mozgósításáért és megnyeréséért való politikai küzdelemről szólva, Husák rámutatott: „aki nincs ellenünk, az potenciális szövetségesünk”. A plénum több személyi változást fogadott el. A legfontosabbak: Lubomir Strougal vette át a Csehszlovák Szocialista Köztársaság" miniszterelnöki posztját. A Szlovák Kommunista Párt úi első titkára Jozef Lenárt, M. S. Harmath Endre: 7. LEVELEK A FRONTRA 1915. június 11. egy nappal a moszkvai zavargások után: „Kérlek, Angyalom, tartsd szemmel Ny-t (Nyikoláj Nyikolájevicset — a szerk.). Remélem, nem haragszol ezért a tanácsért, de tolmácsolnom kell barátunk kívánságát, hiszen végzetes lenne számunkra és az országnak, ha ez a kívánság nem teljesülne, ő tudja, mit mond és ezt a dolgot nagyon komolyan veszi.” Június 12, tehát már másnap : „Bár változtatná meg az Ur Ny-t, hogy ne fordulna szembe Isten Emberével...” Június 16: „Egyáltalán nem bízom Ny-ben. Nem elég okos és azzal, hogy Isten Embere ellen fordult, tanácsain és leltein sem lehet áldás (tipikus. — a sztarec által a cárnéba oltott logika!). Oroszország nem nyerheti el az Ég segítségét, ha uralkodója megengedi, hogy Isten Emberét megöljék. Te pedig itt meged Nt. gyűlöletét Raszputyin iránt”" Június 17. másnap: „Ny. és Witte hibája, hogy a duma létezik és ez több gondot okoz neked, mint örömet Gondolni sem szeretek arra, hogy Ny-nek beleszólása van belső kérdésekbe. Olyan kevéssé ismeri országunkat (Alekszandrától ez aztán meggyőzően hangzik. Talán sehol sem derül ki ennyire, hogy a cárné egyszerűen Rasz. putyin szavait ismétli a maga kenetteljes, bakfisos stílusában). Hangoskodásával, gesztikulálásával befolyásolja a minisztereket. Lassan senki sem tudja, ki is a cár.” A cár reagálása szokásos volt. Egy ideig ellenállt felesége szívós ostromának, aztán engedett. ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET A levelet maga Polivanov hadügyminiszter vitte el a nagyhercegnek. „Cári Fenség! A háború kezdetén politikai meggondolások akadályoztak meg abban, hogy eleget tegyek személyes vágyamnak és azonnal magamnegyem át a hadsereg főparancsnokságát Ezért adományoztam önnek a főparancsnokságot valamennyi szárazföldi és tengeri haderő felett. Cári Fenséged, mint Oroszország láthatta, az egész, háború alatt hagy bátorságról tett tanúságot és kiérdemelte a cár és nemzet bizalmát. Az Ön nevét együtt emlegetik a győzelmekkel és a hadiszerencsével. Most viszont, hogy az ellenség (érdemes megfigyelnünk ezt a farizeus fordulatot) mélyen behatolt birodalmunkba, kötelességem az ország iránt, amelyet Isten a gondjaimra bízott, hogy átvegyem a harcoló csapatok főparancsnokságát megosszam a háború terheit és nehézségeit és segítsek Oroszországot megvédeni az ellenség támadásától...” A muzsik legyőzte a nagyherceget, HA A CÁR HÁBORÚBA MEGY...” A főparancsnokság átvétele legalábbis siettette a véget. Az uralkodó ugyanis teljesen főhadiszállásra költözött és otthon is vezetnie kellett valakinek az ügyeket. „Ha a cár háborúba megy, a felesége kormányoz” — hangzott "a régi orosz" mondás. Pontosan ez történt és ennek beláthatatlan következményei lettek. . A hatalmas hátország irányítását gyakorlatilag a hisztérikus, semmit és semmihez nem értő cárné vette át. Mögötte pedig kirajzolódott a sztaréc sziluettje. „HÉ, TE! Az elkövetkező 16 hónap az intrikák, menesztések és váratlan kinevezések tűzijátéka. Nem egészen másfél esztendő alatt a háborúban álló birodalom élén négy miniszterelnök, öt belügyminiszter, négy mezőgazdasági és három hadügyminiszter váltotta egymást. A nagy jövés-menésben sziklafalként állott a trón mellett az egyetlen szilárd pont: Grigorij Jefimovics Raszputyin, Scserbatov herceg belügyminiszter és Szamwin, a Szent Samódus főprokurátora nyitotta meg az elbocsátottak sorát, őket még 1915 októberében indoklás nélkül menesztette a cárné. Aztán jöttek a többiek: Krivosin mezőgazdasági miniszter novemberben, Jlaritonov főállamügyész januárban mondott búcsút hivatalának és így tovább. Februárban Raszputyin ellenfelei is számottevő sikert értek el Miklósnak a szibériai és a cárné minden próbálkozása ellenére menesztenie kellett Goremikint, akinek a helyzete teljesen tarthatatlanná vált. De ki legyen az utód? Alekszarrdra egy Alekszandr Hvosztov nevű politikusra gondolt. Szokása szerint elküldte . .. .sziatécét, „nézze meg a lelkét”. „Ma.— írta a cárnak — Grigorij meglátogatja az öreg Hvosztovot, aztán én nézem meg. Barátunk tudni szeretné, méltó utóda-e, Hvosztov Goremikinnek.” Kis az egyetlen ok, amiért ez az ember nem lett Oroszország miniszterelnöke, kiderül a cárné következő leveléből: „...úgy fogadta barátunkat, mint egy minisztériumi kérelmezőt.” A cár frontra vonulásával megkezdődött Raszputyin életében az utolsó, politikailag messze legintenzívebb szakasz. 1915 őszétől haláláig, 1916 decemberéig a sztarec Oroszország legnagyobb hatalmú embere volt. ... Fogadás a Sándor-palotában. Előkelőségek beszélgetnek, halk duruzsolás tölti be a díszegyenruháktól hemzsegő termet. — Fiát az meg ki? — kérdezi a sztarec az egyik köpcös, kitüntetésekkel teleagga- tott úrra. — Maklanov miniszter —rangzott a válasz. — Hé, te! Gyere csak ide! — harsogott Raszputyin érces baritonja. Maklanov annyira meglepődött, hogy — odament. A pokrovszkojei besemélyesztette tekintetét és egy darabig hallgatott. A teljesen megzavart miniszter nem tudott, vagy — emlékezve a szibériai ellenfeleinek sorsára — nem mert tiltakozni. — Nahát. Figyelj csak rám — mondta Raszputyin, amikor végre megszólalt és mintegy közölte a ,,vizsgálat” eredményét. — Még sok időbe telik, amíg belőled jó ember lesz, akiben örömét léli az TJP. Ehhez tartsd magad. Most pedig elmehetsz. (Folytatjuk) ■m* mm*f w- Lenin az íróasztalnál Az utóbbi években közzétettek egy eredeti dokumentumgyűjteményt a kremli anyagokból: több száz rövid feljegyzett, leveleket, távirat- és telefonszöveget, amelyeket 1917-től 1923-ig a Népbiztosok Tanácsának elnökeként Lenin sebtében papírra vetett, vagy lediktált. Olyan forrás ez, amelyből kielemezhető, milyen volt. Lenin A dokumentumgyűjteményt lapozgatva újra élhetjük az 50 évvel ezelőtti időket, s a történelem úgy tárul elénk, mint egy film. Magunk elé képzeljük Lenint, az embert, amint íróasztalánál ülve ír. „Ő sem olvasom“ Lenin rendkívül világosan, röviden és konkrétan adott utasításokat, vázolt fel terveket, tett bíráló megjegyzéseket. Minden sort csak az ügyről és az ügyért írt le. Minden bekezdés — a tömör,a gondolatgazdag dinamizmus példája. Nincs egyetlen felesleges mondat, semmi, ami elvonná a figyelmet, eltérne a lényegről. A tények felsorolása, majd a következtetés, a következtetést pedig pontos utasítás követi. A rendkívüli elméleti adottságokkal rendelkező Lenin egyben igen gyakorlati ember is. Pontosság mindenben. Aki Lenintől feladatot vagy tanácsot kapott, annak nem kellett azon törnie a fejét, hogyan értelmezze a mondottakat. Lenin nem élt homályos utalásokkal, jélszavakkal, gondolatait nem rejtette ködös frázisokba, nem csomagolta be, sőt, időnként élesen replikázott. A szócséplést, a kétértelműséget, az elhallgatást nem tűrte, és senkinek sem engedte meg. Amikor 1920. szeptemberében egy levelet kapott a külügyi népbiztostól, amely az adott kérdésben nem tartalmazott semmiféle javaslatot, azonnal a következőket írta a Népbizttsok Tanácsa elnökhelyettesének: „El sem olvasom. Már többször megjegyeztem Csicserinnek: elég a vénasszonyos fecsegésből. A Központi Bizottsághoz pontos javaslatokat írjon.” Különösen nagyra becsülte a céltudatosságot, a kérdés alapos, aprólékos ismeretét, az abszolút lelkiismeretességet, az időkihasználást, a tömörséget. Ez tükröződik feljegyzéseiből is. Lenin nem tűrte a munkában a lazaságot, a fegyelmezetlenséget, nem kímélte a lustákat akik egy bonyolult kérdéssel szembekerülve igyekeztek elhallgatni azt. Ha megbízást adott valamire, rendszerint megszabta a határidőt is, amikorra azt teljesíteni kell, vagy amikorra beszámolót várt róla ■— ő maga — közvetítők nélkül. A forradalmároknál nem tűrte a gerinctelenséget, épp úgy, mint a bürokráciát. Élesen bírálta a túlzott adminisztrálgatást. Amikor az egyik szovjet diplomata Leninhez írott levelében megengedte magának, hogy igazságtalan megjegyzéseket tegyen Csicserinre, Lenin így válaszolt: „Csicserin kiválóan dolgozik, lelkiismeretes, felkészült ember. Az ilyeneket értékelni kell. Ami a gyenge oldalát illeti, hogy nem eléggé „parancsnok” — nem nagy ügy. Hány ember szenved ellenkező előjelű gyengeségben!” Lenin egyszer tudomást szerzett arról, hogy a külkereskedelmi népbiztos petrográdi különmegbízottja. Réggé, bürokrataként viselkedett és udvariatlan volt egy amerikai koncesszió-tulajdonos üzletemberrel, Hammerrel azonnal írt Petrográdba: „Réggé ügyét a Központi Bizottság elé viszem. Az ördög tudja, hogy ez mi...! Kérem, ellenőrizze és vizsgálja ki külön ezt az esetet... Ki a hibás? Meg kell keresni a felelőst!” „Szigorúan megrovom önt../* Lenin nem fékezte haragját, ha rosszul végzett munkáról, értetlenségről vagy nemtörődömségről volt szó, a tolla megrótta a bűnösöket. 1922 februárjában a Szovjet diplomácia megfeszített munkával készült a genuai. konferenciára. A sajtó a nemzetközi helyzetet elemezte. Lenin a következőket írta a Politikai Bizottságnak: ..A ..Szmena veh” (Irányváltozás) című (fehér emigráns) lapnál jobban felkészültek a génoai konferenciára, mint nálunk. Figyelmeztetni kell a Pravda és az Izvesztyija szerkesztőit. Fel kell hívni ezeket a lapokat hogy közöljenek le két cikket a „Szmena veh” 13. számából és minden, a konferenciával összefüggő témáról írjanak egy sor ilyen, vagy még jobb cikket.” Más alkalommal Lenin kezébe került egy gondatlanul kiadott brosúra a III. Internacionáléról, amelyet az Állami Kiadó jelentetett m meg Lenin a következőket írta a kiadó igazgatójának, V. Vorovszkijnak: „Átnéztem a „III. Internacionálé” című brosúrát... Szigorúan megróvom önt end a kiadványért és kötelezem, hogy az Állami Kiadó kollégiumának minden tagja elolvassa levelemet és határozott intézkedésekkel biztosítsák, hogy a jövőben meg ne ismétlődhessék hasonló gyűlés Nincs előszó, hiányosak a jegyzőkönyvek, nincs benne a határozatok pontos szövege, a határozatok összefolynak a beszédekkel, a cikkekkel, a megjegyzésekkel, semmi. Hallatlan szégyen! Egy nagy történelmi eseményt ilyen brosúrával rosse: hírbe hozni...!*’ Hozzá kell tennünk, hogy Lenin mindig korábban és a levél megírása után is nagyra becsülte Vorovszkijt, régi harcostársát. „Felhasználom az alkalmat..." Ha Lenin fontosnak tartotte, keményen bírálta azt, aki hibázott, bár ritkán rótt ki büntetéseket. Csak az ügy érdekében bírált, ha a hiba kétségtelenül bebizonyosodott, de soha nem mulasztott el segíteni. Ezt tanulták tőle harcostársai is. Lenin éppen ilyen igényes volt önmagával szemben is. de úgy érezte, hogy túl éteren bírált, azonnal szóba hozta. 1921 júniusában, amikor heves vita bontakozott ki a III. Internacionáléban a Német Kommunista Párt taktikájáról, a következőket írta a német küldöttség tagjainak. ..Megkaptam a Központi Bizottsághoz küldött levelük másolatát. Nagyon köszönöm. A válását már tegnap szóban elmondtam. Felhasználom az alkalmat, hogy hangsúlyoztam, visszavonom durva és udvariatlan kifejezéseimet és a szóban elmondott bocsánatkérést ezennel írásban is megismétlem.” " Lenin nem tartotta megalázónak, hogy bocsánatot kérjen elvtársaitól éles hangneméért — még ha lényegében ebben az esetben is igaza volt. Lenin jegyzeteiből kirajzolódik az államférfi még egy jellemző vonása: a munkatársai iránt támasztott igényesség rendkívüli gondoskodással párosult. Amikor megtudta, hogy egyik vagy másik elvtársnak gondjai, problémái vannak, megmozgatta az egész Kremlt, hogy segítsen és megfelelő körülményeket teremtsenek, szanatóriumba küldjék az illetőt, könnyítsenek terhelésén. 1921 július. Kun Béla, a magyar kommunisták vezetője beteg, szanatóriumba küldik. Lenin titkárát bízza meg ennek elintézésével és a következőket írja a kremli kórház belgyógyász főorvosának: „Annak az orvosnak, aki Kun Béla gyógykezelését irányítja... Kérem, hogy röviden értesítsen Kun Béla et. állapotáról, arról, mennyi idő alatt gyógyul és milyen kezelést javallt” 1921. december 6. A Volga mentén éhínség dühöng. Lenin levelet ír A. M. Gorkijnak, Berlinbe. „Elnézést, hogy sietve írok. Rettenetesen fáradt vagyok. Nem tudok aludni. Gyógykezelésre van szükségem. Kértek, emlékeztessem, nem írna-e Bernard Shawnak, hogy utazzék Amerikába és Wellsnek, aki most éppen ott tartózkodik, hogy segítenének ett gyűjtéssel az éhezőknek ? Jó lenne, héha nekik. Akkor az éhezők többet kaphatnának. Az éhség kínzó, történjen jót és gyógyuljon még mielőbb ” Krizssít Henri