Kelet-Magyarország, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

f­otás Smo, április 1. ­r Éljen igaz barátunk, szövetségesünk, a kommunizmust építő szovjet nép! K­ülpolitikai összefoglaló úti Ismét rend Szudánban III. Buszaiéi közvetít Libanonban­­ Harcok Kambodzsában A haladó arab világhoz és a szocialista országokhoz közel álló, azokkal mélyebb barátságot kötő szudáni for­radalmi rendszert ellenforra­dalmi lázadás akarta m­eg­­dönteni. Harcokra is sor ke­rült, amelynek több tucat emberáldozata volt, de a khartoumi kormánynak vé­gül is sikerült felszámolnia a felkelést. A Szudánnal a legszoro­sabb szövetségi kapcsolatban lévő két ország: Egyiptom és Líbia egy-egy magas rangú képviselője (Nasszer helyet­tese, Anvar Szadat, ■ illetve Vedzsallud líbiai miniszter­elnök-helyettes) azonnal Khartoumba repült, hogy or­szágaik nevében szolidaritá­sukról biztosítsák a szudáni kormányt Támogatásáról biztosította Numeiri vezérőr­nagyot, Szudán miniszterel­nökét Irak is. Hírügynöksé­gek azt is jelentik, hogy Irak egy további hadosztályt küld a jordániai front meg­erősítésére. Bagdad ugyanis most, a régóta vajúdó kurd­­kérdés rendezésével szaba­dabb kezet kapott és módja van fokozottabb erőfeszíté­sekkel hozzájárulni az arab országok Izrael elleni közös frontjához. Ennek a frontnak vál­tozatlanul Libanon a leg­­ingatagabb pontja. Ezek­ben a napokban Bu­­szairí, Líbia külügyminisztere tartózkodik a libanoni fővá­rosban, elsősorban azzal a céllal, hogy jószolgálati köz­vetítő küldetést teljesítsen a Libanoni falangisták és a ve­lük konfliktusban lévő pa­lesztínai szervezetek között. A líbiai külügyminiszter ar­ra akarja rávenni a szélső­­baloldali Palesztina­ szerve­zeteket, hogy akcióikat ne az amerikaiak, hanem Izrael el­len irányítsák, s ne változ­tassák Libanont harctérré a palesztínaiak és a libanoniak között. Változatlanul feszült a délkelet-ázsiai helyzet. A kambodzsai puccsisták veze­tője, Lan Nol újságírókkal azt közölte, hogy az ENSZ- től kért megfigyelőket. A legkülönbözőbb hírügynöksé­gek is azt jelentik, hogy ösz­­szeütközések vannak Szih­a­nuk hívei és az új rezsim tá­mogatói között, több száz halálos áldozattal. A New York Times szerint a saigoni rezsimnek az a célja, hogy az Egyesült Államokat minél jobban bevonja a kambodzsai háborúba. McCloskey, az amerikai külügyminiszter szóvivője viszont azt állítja, hogy a Kambodzsának nyúj­tandó esetleges amerikai ka­tonai segély kérését eddig még „semmilyen részről nem vetették fel”. Felszabadulási jubileumi emlékérem átadása az Országh­ázban A Népköztársaság Elnöki Tanácsa felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából felsza­badulási jubileumi em­lékérmet adományozott azoknak, akik az el­múlt negyedszázadban kima­gasló tevékenységet fejtettek ki a függetlenségért, a sza­badságért és a szocializmusért vívott küzdelemben. Kedden délelőtt 11 órakor az Elnöki Tanács felszabadulási jubileu­mi emlékérem kitüntetést adott át Aczél György, dr. Ajtai Miklós, Apró Antal, dr. Beckl Sándor, Benke Valéria, dr. Bíró József, Biszku Béla, dr. Bodnár Ferenc, Brutyó János, Bugár Jánosné, dr. Bürger­ Róbert, Czinege Lajos Csáki István, Csergő János, Cservenka Ferencné, Csémi Károly, dr. Dabronaki Gyula, Egri Gyula, Erdei Lászlóm.1. Fehér Lajos, Fock Jenő, Fo­dor Gyula, Földes László Friss István, Galambos József, Gáspár Sándor, Gosztonyi Já­nos, Győri Imre, Havas Fe­renc, dr. Háy László, dr. Hor­váth András, Ilku Pál,­Jakab Sándor, Karakas László, Ká­dár János, Kállai Gyula, Keres Emil, Kiss Árpád, Kiss Ká­roly, Kisházi Ödön, Klaukó Mátyás, Komócsin Zoltán, dr. Korom Mihály, Losonczi Pál, Martin János, Méhes Lajos, Molnár Ernő, Nemes Dezső, Nemeslaki Tivadar, Németh Károly, Nógrádi­­ Sándor, Nyers Rezső, Oláh György, dr. Orbán László, Óvári Miklós, Palkó Sándor, Papp Árpád, Pataki László, Párdi Imre, Péter János, Pothornik­ József, Puja Frigyes, Pullai Árpád, Révész Géza, Sarlós István, Sándor József, Sebes Sándor, dr. Sík Endre, Somogyi Mik­lós, Som­oskői Gábor, dr. Sze­kér Gyula, dr. Szénási Géza, Szipka József, Szirmai Jenő, Szurdi István, dr. Tapolczai­­Jenő, Tausz János, dr. Tímár Mátyás, Tömpe István, Varga Gyula, Veres József elvtár­­saknak, Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sági tagoknak és az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága elnökének. ­CSLET-MAGYAR JOSSZA« Ünnepség a Fegyveres Erők Klubjában Az MSZMP megyei BM- szervek Pártbizottsága és a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőrfőkapitányság hazánk felszabadulásának 25. évfor­dulója tiszteletére ünnepséget rendezett március 31-én Nyír­egyházán, a Fegyveres Erők Klubja színháztermében. Az ünnepségert Kállai Sán­dor, a megyei pártbizottság titkára mondott beszédet, melyben a felszabadulás, va­lamint a népi rendőrség meg­alakulásának negyedszázados jubileumát méltatta. Az ünnepségen Antal Pál ezredes, a megyei rendőrfő­kapitányság vezetője soron kí­vüli előléptetéseket ismerte­tett, majd kitüntetéseket és jutalmakat adott át. Többen kapták meg a „Haza szolgá­latáért Érdemérem” arany és ezüst, illetve a „Közbiztonsá­gi érem” arany fokozatát, töb­ben jutalomban részesültek. „A népi rendőrség 25 éve” címmel kiállítás nyílt, amely­ben dokumentumokat mutat­nak be Szabolcs-Szatmár me­gye rendőri szerveinek fejlő­déséről. Teke- tél ! ­ Londoni levél Választási esélyek Angliában A nehézsúlyú profi ököl­vívó-találkozóknál már évek óta nagy szerephez jut a ringen kívüli „erőpróba.” A Nyugat profibokszolói előze­tes reklámpárbajokat vív­nak, amelyek, keretein be­lül gyakran egymás szemé­lyes ellenfeleivé is válnak — legalábbis ezt gondolják a sportkedvelők, akik néha bi­zony több látványosságban részesülnek a hasonló előze­tes kampány során, mint ma­gán az­ agyonreklámozott ta­lálkozón. Pedig ezeket az ökölvívókat nem az egymás elleni gyűlölet, hanem a vár­ható anyagi haszon vezeti, negatív érzelmeik egymás iránt maximum a közönyig terjednek. Kísértetiesen hasonló ké­pet mutat Anglia nagy poli­tikai pártjainak aréná­ja is. A választások közeledtével ugyanolyan olcsó reklámfo­gások tömkelegével operál­nak a „bajnokságér­t” küzdő munkáspárt és a konzer­va­­tívok egyaránt. Ilyenkor minden számít: a politikai súly, az életkor, eddig aratott őreim­elsorolá­sa, a fiúsal ( „rettenni fej­lettség’­n fellehető "Kívánni­valók Elek ütéseinek ere­je j­ellegzetességei, az el­­ler­ ügyeimének elterelé­sét szolgáló manőverek, trükkök és vé­gül, közvetlenül a választások előtt a válasz­tókhoz intézett utolsó kiál­tás. Nemrég a munkáspárti jobbszárny egyik politikusá­nak célzást tettek arról, hogy nincs a munkáspárt és a­­konzervatívok között sem­mi különbség. „Várjanak, amíg a konzervatívok nyilvá­nosságra hozzák politikai platformjukat — és majd meglátják a különbséget” — válaszolta. Februárban a toryk végre színre léptek eljövendő prog­ramjukkal, amely csak je­lentéktelen részletekben kü­lönbözött a most hatalmon lévő munkáspárt politikájá­tól. A konzervatívok például egyik adófajtát egy másikkal cserélnének fel, a „törvé­nyesség és a rend megszilár­dítását” ígérik, valamint a magánbiztosítások kiszéle­sítését. Hangoztatják, hogy megadóztatják majd az im­portált fogyasztási cikkeket, és bizonyos „reformokat” szándékoznak foganatosíta­ni a szakszervezetekben. Ez lényegében ugyanaz, mint a munkáspárti politi­ka, csak egy kicsit jobbolda­libb, egy kicsit reakciósabb, hajlamosabb a „nagy üzlet” érdekeinek védelmére, és valamivel keményebben ke­zeli a munkásosztályt, fenye­getőbben lép fel a szakszer­vezetekkel szemben, és job­ban veszélyezteti az állam­polgári szabadságot. Ami a külpolitikát illeti, itt a két párt nézetei majd­nem teljesen megegyeznek, és mindketten az angol nagy­tőke világpiaci pozícióinak megszilárdításán és az „euró­pai hatok” közé való bejut­tatásán fáradoznak. Mindkét párt egyetért ab­ban, hogy okvetlenül „meg kell fegyelmezni” a szak­­szervezeteket, be kell fa­gyasztani a béreket — néze­teik csupán a fenti intézke­dések mértékét illetően kü­lönböznek. Pedig a tanítók, a „Ford” művek munkásai­, az elektro­mos művek, a posta, a bá­nyák dolgozói, a buszsofőrök, a textilipari dolgozók, a ha­lászok, az ápolónők, a tűzol­tók , sőt még a rendőrök is a bérek emeléséért sztráj­koltak. Sajnos a munkáspárt jobb­­szár­tyának politikája sok embert megzavart Angliá­ban, olyannyira, hogy a kon­zervatívok gondolkodás nél­kül hangoztatják, hogy javí­tani szándékoznak a dolgo­zók életkörülményein, anél­kül, hogy konkrétan részle­teznék,­ hogyan kívánják ezt megvalósítani. A munkás­párt politikájával elégedet­len angolok jelentős része tehát azt mondja: a konzer­vatívok semmivel sem rosz­­szabbak, mint a munkáspárt. A helyzet azonban még változhat. A konzervatívok szeretnék kitolni a választá­sok időpontját az év végére, sőt ha lehet a jövő évre. A választások idejét azonban a kormány határozza meg. A munkáspárt jelenleg szem­mel láthatóan úgy tartja, hogy gazdaságpolitikája elő­segíti a magas foglalkozta­tottsági szint fenntartását az országban és aktív kereske­delmi mérleget biztosit Azonban, mint az előbb is sorolt sztrájkok is mutatja a munkásosztály nem ért egyet ezzel a helyzetelem­zéssel. A „verseny” leendő győztesének tehát eleve meg kell nyugtatnia a kedélye­ket. Ha a munkáspárt hallhat baloldali szárnyának elkép­zeléseire és a szakszerveze­tek követeléseire,­­ kidolgoz­hat olyan programot, amely sikert biztosít számára. A párt egyre inkább keresi is a kompromisszumot egysze­rű tagjaival. Ha lesz idő rá a választásokig, az alulról jövő nyomás megteheti a magáét. A munkáspárt győ­­zelme az esedékes választá­sokon ettől a nyomástól függ, amely a mostani, „mérkőzés előtti” olcsó rek­lámhadjárat helyett reális program kidolgozására kény­szeríti majd a pártvezetősé­get. James Aldridge Megyei felszabadulási jubileumi kiállítás nyílt Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról) A kiállítás rendezői­­ nemcsak technikailag, hanem tartalmilag és összképében találták meg a nagy évfor­duló lényegét kifejező cso­portosításokat, s azt a hal­latlan dinamikát, amit a ké­pi és tárgyi anyagok átgon­dolt megkomponálása, rit­musa fejez ki. Bokros Bir­man Dezső fémdombormű­­ve: „Független, demokratikus Magyarországot” épp úgy he­lyén van és segít a­ nézőnek az élmények szélesítésében, mint a többi nagy gonddal összeválogatott és reprezenta­tív formában a közönség elé tárt gazdag dokumentum­anyagok Szabolcs-Szatm­­ír negyedszázados fejlődéséről. (n- s-) Gerencsér Miklóst 24 A fogoly rövid idő alatt megtanulja, hogy felszólítás, engedély nélkül semmit nem tehet. Ahány önálló mozdu­lat, annyi szidalom, vagy ütés. Ettől tartott Bogdanov István, aki megadó görnye­­déssel állt a folyosón, szem­ben a tízes szoba ajtajával. Hátba taszította géppiszto­lya csövével a csendőrfog­lát: — Nyiss már be! Összevert keze nehéz és érzéketlen volt, mint a tég­ladarab. Könyökét még csak­­csak be tudta hajlítani, de attól lefelé nem engedelmes­kedett akaratának a karja. Ólommá dermedt ujjal ide­gen tárgyakként ágaztak szét püffedt kézfejétől. Tenyerét nagy nehezen a kilincsre tá­masztotta, másik kezével rá­nehezedett, így sikerült ki­nyitnia az ajtót. Bent egy egész csapat csendőr várta, köztük a far­kaskutyás Faragó. — Hallotta valaki a kö­szönését? — pillantott körbe kérdőn Demeter. Érdeklő­désére a többiek is összenéz­tek tettetett kíváncsisággal. — Mars ki, gyere be újra! Az ajtót becsukták mögöt­te, elölről kezdhette kálvá­riáját a kilinccsel. Vissza­térve, a félelemtől sápadtan suttogta: — Jó napot kívánok... Demeter főhadnagy egyet­len szem­öldökrándítására Be­de Antal zászlós izgékonyan a fogoly előtt termett és gyors pofont mért az arcára. — Így kell köszönni?! Ta­karodj vissza, ismételd meg! Megint a fájdalmas ve­­sződség a kilinccsel, sarkában pedig a csendőrfoglár. Bog­­fianov István már a kihall­gatás kezdetét is elviselhe­tetlennek érezte, hiába küz­dött a rettegés ellen, félelme kétségbeejtővé hatalmaso­dott önuralma felett. —­ Kitartás — suttogta té­tován és nem mert fölpillan­tani. Ökölcsapás zuhant az állá­­­ra. Fájdalmat jóformán nekm is érzett: csak valami sötét káoszba hanyatlott, semmivé olvadt össze a fekete semmi­vel. Feneketlen mélységbe hullott, majd vízbe csobbant az arca — tudomásul vette, hogy fellocsolták. Jó volt az ájulás, nem tudott semmiről, s most ismét ott ágaskodtak körülötte a csendőrök, ben­ne pedig megint ott ágasko­dott a kibírhatatlan félelem. — Hogy meret­­te a hun­garista mozgalom köszönté­sét a szádra venni?! —• lec­kéztette Faragó. — Ráadásul hitványabb vagy, mint egy tüdőbajos. Szinte utálom magam, hog’ egy ilyen pi­­pogya alakot ütöttem le. Igaz, hogy birkóztál? Bogdanov még bólintani­ is alig tudott fájdalomtól lük­tető fejével — Itt most majd megtanu­lod, hogy milyen az igazi sport. Porhanyósra csépe­lem a pofádat, ha véletlenül elrontod a kedvem. Megjött végre az eszed?! Dr. Demeter Zoltán csend­őr főhadnagy erre olyan áj­­tatos képet vágott, mint egy áldozópap. — Sokkal halkabban is szót értünk mi Bogdanov úrral. Társai közöl feltétlen «de » a legokosabb. Higgye el, Bogdanov úr, diplomás ember létemre nagyon visz­­szataszítónak tartom a vere­kedést Csömörrel fanyalo­dó!» rá, mert az élet kö­nyörtelen. Adjon választ né­hány kérdésemre és kitün­tető bánásmódban fogom ré­szesíteni Kísértésbe ejtették Bogda­novot a szirénhangok, ka­cérkodott a lehetőségi? .­. hogy enged a rábeszélés­nek. Már tegnap sem ver­ték volna püffedtre a k kezét, ha elszánja magát a vallomásra- Ma talán meg­­úszhatná — kísértette a re­mény. Féktelenné fajult a rettegése a csendőröktől és a maga gyávaságától is meg­rémült Faragó jól­­tudta ró­la, hogy birkózott méghoz­zá bátran teperte szőnyegre az ellenfeleit. Ha verekedés­re kény­szert tettek, akkor sem tért ki az ökölharc elől, félelmet soha nem érzett. Most értette meg, mi az oka, példátlan rettegésének. Nem védekezhet, nem üthet visz­­sza, kiszolgáltatott helyzeté­ben valósággal megsemmisíti akaraterejét az egyoldalúság. — Nem bírom a verést, inkább lőjenek agyon.­­. —• mondta dideregve. Demeter főhadnagy kissé elmélázott. — Szerintem egyszerűbb lenne válaszolni a kérdések­re. — De milyen kérdések­re?. .. — Például arra, hogy sze­mély szerint kiktől kaptak utasítást röpcédulák készíté­sére. Aztán az is érdekelne, hogy melyikük faragta a klisét. Lényegében ennyivel meg is elégednék. Fölrémlett Bogdanov Ist­ván előtt a cella borzalmas képe. A felismerhetetlensé­­gig összevert Juhász Lajos, Balogh Mihály, Kurella Má­tyás meg a többiek. Le­gyen az árulójuk? Tudta, hős.. klisét Juhász Lajos, a • ■■port legidősebb tagja faragta Palma gumi­talpból. Azt tldta, hogy a röplapo­kat Balogh Mihály nyomta ácsi lakásán. Juttassa őket a hóhér kötelére ? — Nem tudom, erről semmit nem tudok, főhad­nagy úr... Elnyújtva sóhajtott dr. De­meter Zoltán. Sajnálkozástól ráncolódott alacsony homlo­ka. — Kár. Azt hittem, se­gíthetek magán Mindent el­követtem, hogy meg ne is­métlődjön a tettlegesség, de hát muszáj folytatni. Na, terítse gyorsan a kabátját a padlóra. Szavaira mozgolódás tá­madt a szobában. Dobra­ őr­mester felpúpozta roppant hátát, gumibotját hajlítgatta. Faragó előbbre parancsolta kutyáját, Bede Antal zász­lóé jobbról. Csiba Sándor fő­törzsőrmester balról fogta közre a foglyot. — Cipőt, zoknit levetni — rendelkezett a főhadnagy éppoly szenvtelen rutinnal, mint ahogy az orvos szokott betegéhez beszélni a rende­lőben. Még a vonakodáshoz sem volt bátorsága Bogdanov Ist­vánnak. Ö, a jó kötésű, dél­­szlávosan kreol fiatalember reszketeggé öregedve és sár­gára rémülten állt mezítláb a padlóra terített felöltőjén. — Hasra feküdni! — rú­gott a lábikrájába Csiba törzsőrmester. Miközben engedelmeske­dett, valószínűtlennek érezte az egészet. Hiába látta cellá­jában a veréstől vastagra dagadt társakat, hiába szen­vedte el tegnap a tenyerére mért ütéseket, nem akarta elhinni, hogy rá is egyenlő mértékkel sújtja a megpró­báltatást a kegyetlenség. Iszonyú szégyen kínozta gyávasága miatt, nem tudta felfogni, miért félhet jobban a kínzástól, mint a törékeny Stelczer Lajos, a félszegnek látszó és ugyancsak vékony dongájú Németh László Já­nos, vagy a nagyon halk, őszülő munkás, Juhász La­jos, meg a többiek, egytől­­egyig, mind a tízen, az ő ki­vételével.­­ Rettegett, hogy mindjárt az­ első ütések szétzúzzák az akaratát (Folytatjuk).

Next