Kelet-Magyarország, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-20 / 246. szám
S.ofital KELET-MAGYARORSÍTÁS Fontos diplomáciai tárgyalások az ENSZ ben Hétfőn délelőtt Péter János New Yorkban találkozott Rogers amerikai külügyminiszterrel. A két külügyminiszter foglalkozott néhány kérdéssel, amelyek érintik a két ország kapcsolatait és a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Péter János délben Nicolae Ceausescuval, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának elnökével ebédelt. A Thanta, az ENSZ főtitkára helyi idő szerint hétfőn este fél 9 órakor, magyar idő szerint keddes a hajnali órákban találkozott Péter János magyar külügyminiszterrel. Magyar idő szerint kedden a hajnali órákban került sor ezúttal a New York-i Waldorf Astoria-szállóban Gromiko szovjet és Rogers amerikai külügyminiszter második „munkavacsorájára”. Az ENSZ tíznapos jubileumi emlékülésének ötödik napján, hétfőn délelőtt első ízben telt meg a közgyűlés ülésterme , amikor elsőiként dr. Kenneth Kaunda a Zambiai Köztársaság elnöke emelkedett szólásra. Ezután Nicolae Ceausescu, a román államtanács elnöke szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy Románia a világközvéleménnyel egyetemben a vietnami háború és az indokínai idegen beavatkozás gyors megszüntetését sürgeti és szükségesnek tartja „a haladást az Egyesült Államok és szövetségesei csapatainak Vietnamból való maradéktalan kivonását illetően”. A továbbiakban állást foglalt amellett, hogy az arab—izraeli konfliktust a Biztonsági Tanács 1967-es határozata alapján rendezzék. Hangoztatta, hogy a világbéke szempontjából nagy jelentőségű lenne, ha az Egyesült Államok kivonná csapatait Dél-Korea is ily módon lehetővé tenné, hogy a koreai nép békés eszközökkel érhesse el országának egyesítését. Hangsúlyozta, hogy Európa biztonságának megszilorása megkívánja a második világháború és az azt követő hidegháború maradványainak felszámolását, a kialakult államhatárok sérthetetlenségének elismerését és általában a második világháború óta végbement történelmi változások tudomásul vételét. Éppen ezért — mondotta —, minden államnak el kellene ismernie az NDK-t és biztosítani kellene mindkét német állam részvételét a nemzetközi ügyekben, az ENSZ- ben és más nemzetközi szervezetek munkájában is. Rámutatott, hogy egy összeurópai biztonsági értekezlet összehívása különös fontosságú lenne az európai kontinens problémáinak rendezése szempontjából. Andrej Gromiko szovjet (jobbról) és William Rogers amerikai külügyminiszter ismételten találkoztak az ENSZ jubileumi ülésszaka alkalmából New Yorkban. A Laporte-ügy Kanada, a világ területileg egyik leghatalmasabb országa ritka ,kivételektől eltekintve a hírek perifériáján szerepel. Ilyen ritka kivétel volt, amikor a kormányfői székbe került „Kanada Kennedyje”, Pierre Elliot Trudeau, aki nem is annyira politikai koncepciója, mint személyi érdekessége miatt került a világsajtó első oldalára. Az ország következő szenzációja Charles de Gaulle tábornok emlékezetes québeci látogatása volt. A Francia Köztársaság akkori elnöke a diplomácia történetében meglehetősen szokatlan módon nem közvetett gesztusokkal, hanem a lehető legnyíltabb beszédekben támogatta a francia nyelvű tartomány elszakadási törekvéseit. Gépesének visszhangja érthető módon rendkívül vegyes volt — annyi bizonyos, hogy hónapokra volt szükség, amíg a kanadai körút viharai valamelyest lecsendesedtek. Ezzel a második szenzációval már — legalábbis tematikailag — feltétlenül összefügg az a szomorú ok, amiért Kanada ezekben a napokban vezető helyre került az újságok lapjain, az éter hullámain és a legkülönbözőbb televíziós állomások kommentárjaiban. Mint emlékezetes, ez a legújabb kanadai ügy úgy kezdődött, hogy a québeci szeparatisták, akik mtár korábban is kacérkodtak bizonyos anarchista módszerekkel — pokolgépes robbantásokat követtek el, megfenyegettek politikai személyiségeket, stb. — most egy nagy lépéssel tovább léptek az egyéni terror útján. Először Cross brit diplomatát rabolták el, majd miután mind a tartományi, mind a központi kormány megtagadta anyagi természetű, valamint bebörtönzött társaik kiszabadítására irányuló követeléseiket, kertjében rajtaütöttek Laporte-on, a tartomány munkaügyi miniszterén. Trudeau szövetségi és Robert Bourassa québeci kormányfő ezután is nemet mondott, illetve csak a követelések egy részét volt hajlandó teljesíteni. A szeparatisták erre megölték Laporte-ot — vagyis más körülmények között, de megismétlődött a guatemalai Spretl-ügy. Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy körülbelül ugyanazzal a tanulsággal. Ezt a tanulságot az angol kommunisták lapja példamutatóan elemzi. Kimutatja, hogy a quebécieknek valóban okuk van az elkeseredéséé és a francia kisebbség Háttérbe szorítása még a brit immperializmus öröksége. A gyilkosságot ugyanakkor ,,megdöbbentő fejleménynek” nevezi a Morning Star, amelyet „a leghatározottabban el kell ítélíni”. 1.Nem beszélve a cselekmény embertelen voltáról — írja a lap — politikailag is értelmetlen volt, mert semmit sem oldott meg, ami történt. A tömegtámogatásra számító haladó mozgalmak nemcsak azért ítélik el az egyéni terrort, mert zsákutcába vezet, hanem azért is, mert rendszerint éppen azoknak az erőknek a kezére játszik, amelyek ellen állítólag irányul...” Vasárnap éjjel a kanadai québeci szeparatista mozgalom tagjai kivégezték az elrabolt és fogságukban tartott Pierre Laporte québeci munkaügyi minisztert. Bal oldali képünk a meggyilkolt Laporte miniszterről készült. A jobb oldali kép James Richard Cross, angol diplomatát mutatja, aki még a szeparatisták fogságában van. (Telefoto — AP—MTI—RS) Szovjet űrhajósok sajtóértekezlete A. G. Nyikolajev és V. I. Szevasztyjanov szovjet űrhajósok, akik a NASA, az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal meghívására tartózkodnak Washingtonban, hétfőn sajtóértekezleten találkoztak amerikai és külföldi újságírókkal. Az űrhajósok részletesen beszámoltak 18 napos űrutazásukról. ESTO. október 26. I. A. MISZEVRA ÍRÁSAI: Gazdagodó kolhozok A MEZŐGAZDASÁG jelenéről, JÖVŐJÉRŐL kértünk felvilágosítást I. Rozmantól, a Kárpátontúli terület mezőgazdasági osztályvezetőjétől. Kérdésünkre a következőket válaszolta: — Mint köztudott, közeledik az SZKP XXIV. kongresszusa. De más szempontból is nagy jelentőségű ez az esztendő; befejeződik az ötéves terv és egyben ez a Leninre való emlékezés időszaka is volt. Ezek a körülmények hozzájárultak ahhoz, hogy a termelésben részt vevők aktivitása nőtt. A szovjet emberek milyen elemzik az eddig elvégzett munkát, és szánton veszik, melyek a jövő feladatai, milyen úton haladhatnak előre. — Mezőgazdaságunk a szovjethatalom időszakában rohamosan fejlődött. A kollektívizálás eredményeképpen a termelés e legelmaradottabb ága is a szocialista fejlődés útjára tért. A kisparaszti gazdaságok kolhozokba egyesültek és sokoldalúan fejlett, magas technikai színtű gazdaságokká alakultak. Erre bizonyítékul csupán néhány nagyon meggyőző szám: a terület kolhozaiban jelenleg 2266 traktor, 587 kombájn, 1700 teherautó és ezer másféle erő- és munkagép dolgozik. Ebből természetszerűen következik az, hogy a tech- nikai fejlődés és a tudományos módszerek alkalmazásának eredményeképpen nagy minőségi és menynyiségi változás következett be mind a földeken, mind a gazdaságokban. A Kárpátontúli területen a kolhozokban 5300 műszaki, 373 agronómus, 570 állattenyésztési szakember és állatorvos, 1100 mérnök, közgazdász és más szakember munkálkodik. Újszerű célokkal és új tartalommal megfordelták a ,,Kiváló kolhozista” mozgalmat. A KOLHOZTAGOK NAGY RÉSZÉNEK MA MÁR gyakran nemcsak általános szakmai ismerete van, hanem középfokú tudást szerzett. Úgy hiszem, ebben rejlik sikereink titka, ez a legnagyobb eredményeink egyyike. — Különösen sok történt az SZKP 1965. márciusi plénuma után. Ekkor hirdette meg a párt a mezőgazdasági termelés intenzív fejlesztését. Ettől kezdve állandóan fejlődik a mezőgazdasági termelés gépesítése és villamosítása. Az eredményeket a kolhozok gazdasági sikerei dokumentálják a legjobban. A kolhozok állóalapja 1960-tól, az akkori 73 millió rubelről az elmúlt évig bezáróan 165 millió rubelra nőtt. Gyarapodott a fel nem osztható alap is, mégpedig a két és félszeresére. Összege jelenleg eléri a 170 millió rubelt. A MAGAS FOKÚ GÉPESÍTÉS, A TECHNIKAI SZÍNVONAL EMELKEDÉSE azt eredményezte, hogy minden termelési ágban gyors felfutás mutatkozott. Az utolsó 10 évben a mezőgazdasági termelés 1,65-szörösére nőtt, az össztermelés értéke elérte 1969-ben a 119 millió rubelt. Ezekből az eredményekből következik az, hogy a kolhoztagság egyéni boldogulása is meggyorsult. Munkabér címén a múlt évbeni 59 millió rubelt fizettek ki a kolhozok és ez 2,7-szerese az 1960. évinek. Közös gazdaságaink különösen sok tejet, húst, tojást és gyapjút termelnek. Csaknem mindenütt meghonosodott az élelmiszeripar számára kiválóan alkalmas nagy testű szarvasmarha és juh. Gazdag legelőinken ezerszámra láthatók. Az a körülmény, hogy a kolhozok és a családok jövedelme gyorsan nőtt, lehetővé tette azt is, hogy a falvak átalakuljanak, a lakosok kulturális, kommunális igényei kielégíthetővé váljanak. Kitüntetett területünkön a községek képe alaposan megváltozott, és ez a folyamat évről évre tovább tart. Egyremásra épülnek a modern, kényelmes lakóházak, a hagyományos építőanyagok mellett megjelentek a modern módszerek is. Iskolák, klubok, fürdőik, szolgáltatóházak, óvodák és a bölcsődék sora jelzi: új, korszerű falvak alakulnak ki a régiek helyén. Járdák hálózzák be az utcákat, szép terek és parkok díszítik a községeket. A nagy ütemű építkezés velejárója lett az, hogy a kolhozokban létrehozták az építőanyagot gyártó melléküzemeket. Területünkön jelenleg 17 téglagyár működik, de további 8 áll építés alatt. A gazdasági fejlődés SIKEREI AZT EREDMÉNYEZIK, hogy a jólét forrása, a tervek teljesítése felé fordul a figyelem, mint ahogy azt pártunk XXIV. kongresszusára készülve az SZKP KB júniusi plénuma meghatározta, mint ahogy arra Lenin születésének 100. jubileuma kötelez. Őrségváltás a m A szakmai és technikai képzés fejlesztésére pártunk ésa szovjet kormány nagy figyelmet fordít. A tudományos- technikai forradalom időszakában lényeges tó, hogy az oktatás módszerei folyamatosan lépést tartsanak az új és új követelményekkel, hiszen a munkapadok mellett csak a jól képzett szakmunkások állhatják meg helyüket. Ezt a célt segíti az a 3—4 éves képzési forma, amely a leendő munkásoknak középfokú szakmai tudást ad. A Kárpátontúli területen — mondja beszélgetésünk során I. Lucsok, a területi szakmunkásképzők Szakfelügyelője — 13 ilyen jellegű intézet működik. Ezekben 6 ezer tanulót képeznek, — ezek közt 18 városi, 3 falusi, 2 speciálisan műszaki jellegű. Ezekben képezik a mezőgazdasági gépészeket, az elektrumos szakembereket, asztalosokat, vasipari munkásokat és a többi 40 szakma leendő szakmunkásait. Iskoláinkból évente csaknem 3 ezer fiatalt bocsátunk ki az életbe. Csupán 4 év alatt 12 ezer fiú és leány kap szakmát, mégpedig olyat, amelynek minden csínját-bínját elsajátították. Mert nyugodt szívvel mondhatom: az iskolák többsége alaposan felkészíti a fiatalokat. A szakmai ismeretekkel egy időben megtanulják a munkához való kommunista viszonyt is. Az oktatás és nevelés összhagja teszi őket egész emberré. Ennek a munkának a sikerét — folytatta I. Lucsok — a pedagógusok, mérnökök, szakoktatók nagyszerű gárdája biztosítja. A képzés minőségének másik forrása az, hogy az iskolák felszerelése biztosítja a kiváló képzés elengedhetetlen, feltételeit. 115 osztály és kabinet, 76 tanműhely és sok laboratórium, szakmai klub áll a tanulók rendelkezésére. Intézeteink oktatási színvonalának egyik mérője az, hogy a végzett fiatalok 30 százaléka bizonyítványának elnyerése után a legmagasabb szakmunkási bérkategóriát kapja az üzemekben. Az iskolákban — mondta befejezésül I. Lucsok szakfelügyelő — a kongresszus előtt széles köri tanulmányi verseny bontakozott ki. A terület munkásosztályának írtú Gárdája ezt az ajándékot készíti pártunk XXIV. tanácsko- Szabó László—Sólyom Józsefi 7. Blake belépett az egyik fehérneműüzletbe, hogy ingeket vásároljon marinak. A japánok kint maradtak. Egy pillanattal később egy idegen férfi lépett be az üzlet ajtaján, majd Blake mellé állt, mintha válogatna az áruban. Az „izomember” a japánokra fordította minden figyelmét, hogy egy alkalmas pillanatban elillanjon előlük, s eközben észre sem vette azt a nyurga fiatalembert, aki az üzletbe utánajött. Csak akkor csodálkozott el kissé, amikor a nyurga férfi — a kirakott áru között válogatva — halkan megszólította Blake-et: — Mindenről tudunk, a Matsonián már nem lesz hely, s azt követően, egy hét múlva indul csak hajó Honoluluba — suttogta az Idegen. Rádióval lehallgattuk az autóbeli beszélgetést. .. Blake azonnal megkönynyebbült Milyen ügyesen dolgozik az OM. . Meg szeretett volna kérdezni egy s mást az idegentől, de sziszegő hangú utasítást kapott, hogy gyorsan menjen ki az üzletből és a japánok által megjelölt időpontban induljon San Franciscóba. Blake eleget tett a parancsnak: repülőgépre ült és San Franciscóba utazott. A Csendes-óceán parti hatalmas városban tartózkodva hogy is gondolt volna arra, hogy e metropolis falai között két hatalom kémei birkóznak, s a tét: az USA-t berántani a világháborúba, ezzel lekötni és meggyengíteni, hogy a Távol-Kelet fölött a japán imperializmus lehessen az úr. .. Blake, mihelyt megérkezett, nyomban bement a hajózási irodába. S minden úgy történt, ahogy a fehérneműüzletben mondták neki: a Matsonián már nem volt hely és a következő hajó egy hét múlva indul csak Honoluluba. Blake boldog volt,, de az öröme gyorsan lelohadt, ugyanis ahogy kilépett az irodából, egy japán került mellé és azt suttogta: — Kövessen. Egy étterembe vezette az amerikait. Itt nagy titokban átadott neki egy borítékot, amelyben egy utazási jegy volt, mégpedig a President Garfield nevű hajóra, honolului végcéllal, másnapi indulással. Blake megrémült. Most már nem csupán azért, mert az ONI terveit esetleg keresztülhúzták, hanem az életét is félteni kezdte. Elvégre, ha ezek így meg tudják szervezni dolgaikat, akkor nem ütközik különösebb nehézségbe az sem, hogy adott esetben eltegyék őt, Blairr láb alól. . S ha megtudja, hogy becsapja őket, biztosan ez a sors vár rá... A „robotember” nem is sejthette, amit az ONI tudott, hogy Kono — két nappal Blair indulása előtt regénybe illő körülményeit, közötte ismét találkozott Yamamotóval egy férfiszalapboltbann, s míg a kalapokat próbálták a tükör előtt állva suttogva beszélgettek egymással. A suttogó beszélgetésből néhány mondatot sikerült rádión keresztül Stanleyéknek lehallgatniuk, s bár túl sokat ugyan nem, anynyit mégis megtudtak, hogy a japánok a President Garfieldre szereztek jegyet, s Blake-nek ezzel a hajóval kell utaznia, nem pedig a Matsoniával, amely csak félrevezetésül szolgált egy esetleges elhárító akcióhoz. Az amerikai tengerészeti elhárítók Yamamoto nyomába vetették magukat. A szokásosnál is ferdébb szemű japán ismét a Los Angeles-i „Vörös Malom” lányaihoz hajtatott. Blake nagyon aggódott. Stanley megígérte neki, hogy mindig időben értesítik, mit kell tennie. . . S íme, más hajóval megy, s közeledik az indulás ideje is, tudnia kellene, mit tegyen, ha Honoluluba érkezik. Különben is, miről fogja felismerni az állítólagos Campbell. Azt is tapasztalta, hogy a japánok rendkívül erős megfigyelés alatt tartják, ami a személyes érintkezést lassan már teljesen lehetetlenné teszi az ONI embereivel... Eltelt az idő , és semmi értesítés. (Folytatjuk)