Kelet-Magyarország, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-31 / 305. szám

1070. Bééestibér Sí. rer.ft MACVAfirms**« UJJÉ, ÚJÉV Szilveszter, újév. Búcsú és évkezdés, — leszámolás és tervezés. De miért éppen ja­nuár 1-én? — Ezt az évkez­­dést a XIII. Gergely pápa által megreformált (Julianus) naptár tette általánossá. Az ókorban Az újév az ókori népeknél is nagy ünnep volt, amelyet összekötöttek a téli napfor­dulóval, a napisten születésé­vel. Ez a nap — a tél fordu­lása, a ter­mészet felszabadu­­lása, a tavasz éledése. Ezen a napon ünnepli a világosság győzelmét a hideggel, a sö­tétséggel. A zsidók Tiszi hó 1-én, Ádám teremtésének napján ülték meg az új­évet. Krisztu­a születésnapjá­nak megállapítása után az egyház Krisztus körülmetélé­sének napjára tette az év kezdetét. (Innen ered a la­tin ircumcisio; körülmetélés szóból a naptár régies ma­gyar neve: a csízió). Ennek ellenére a középkorban más évkezdő napok is szerepeltek, sok helyütt Krisztus születés­napját, január 25-ét Francia­­országban egészen 1566-ig húsvétvasárnapját, Angliá­ban 1752-ig március 26-át tartottak az év első napjá­nak. Napjainkban az egyip­tomi koptok augusztus 1-ét, a szíriai keresztények szep­tember 1-ét ünnepüik. Újév napján — a régi ró­maiak, a perzsák ajándékot adtak egymásnak, szeretteik­nek. A karácsonyi ajándéko­zás szokása eredt ebből. Az év utolsó és első nap­jának fordulójához szokások egész sora fűződött mér az ókorban. A perzsák újévkor tojással, a világ teremtésé­nek szimbólumával lepték meg egymást. A hozzánk szláv közvetítéssel eljutott koledálás, koledajárás, vagy regölés, a római újév Calan­­dea nevének emléke. A szo­kás is római — a téli nap­forduló állatbőrös alakosko­­dóinak felvonulásából ered. Magyar népszokások A magyar népszokások tá­janként változók. Legáltalá­nosabb és legkiterjedtebb az óévet jelképező szalmabábu elásása (tél temetése), vagy öregembernek öltöztetett le­gény kiűzése (télkiverés). Tanyákon — 15—20 legény, a kondás vezetésével hangos kolompolással, pergőzéssel és kurjongatással kergeti az óesz­tendőt. Másutt, a szom­szédok megtréfálják egymást — oltott mésszel teli ledu­gaszolt üveget dobálnak egy­más udvarába, ami nagyot durran. Városokban még áll a ka­rácsonyfa, még tart az utcák, terek ünnepi kivilágítása. A világ más-más orszá­gaiban sok hasonlósággal, és helyi szokással köszöntik az újesztendőt. Ötemeletes fa Moszkvában Moszkvában újévre állíta­nak fényes, kivilágított, vagy pörgő-forgó karácsonyfákat az utcákon, tereken, a nagy üzletekben, a lakásokban. A Vörös téren öt emelet magas óriás fa áll. A fát szaloncu­kor formájú lilapuska ékesí­ti, de­­ez a dísz nem cukro­t, csokoládét rejt. Az egyikből konfetti hűl­ szerte szét, a másik kibontva nagyot puk­kan. Kedves szokás a szovjet éttermekben, szóra­kozóhelyeken megjelenő ifjú és öreg télapó. Mindketten fehér­ ruhában, piros puttony­nyal érkeznek, piros zsákban hozzák az ajándékokat — cukrot, gyümölcsöt, csokolá­dét. Aztán megjelenik Hó­pelyhecske, Télapó lánya. Fe­hér bundácskában, jégcsilla­gokból álló koszorúval Mi­vel a gyerekek december 31-ig járnak iskolába, ott is megrendezik a télapóünne­­pélyt. A fehér vattával dí­szített karácsonyfa alá ;játék­­állatokan nyulat, medvét, ró­kát, farkast, az erdők lakóit gyűjtik egybe. Római búcsú az ócskaságoktól Rómában éjfél előtt csen­desek az utcák, családi kör­ben, rokonoknál, ismerősök­nél búcsúztatják az óévet. De pontban 12 órakor megnyíl­nak az ablakok, s hangos zörgéssel, csörömpöléssel, ki­dobálják a felesleges holmi­kat. Ócska bútorok, lábasok, lavórok, használt ruhaneműk, lyukas cipók, üres dobozok, üvegcserepek hullanak, re­csegnek, ropognak, tovább­törnek és szakadnak. Jóked­vű kiáltozások kíséretében szabadulnak meg avítt hol­mijaiktól a rómaiak. S tesz­nek eleget annak az ősi nép­szokásnak, amely szerint nem szabad az új esztendőbe valamiféle ócskaságot átvin­ni. Mint monndják, a ki­do­bált ódonságok még 2—3 napig ott maradnak forgalmi akadálynak a római utcán, aztán­­— elviszik az utcasep­rők, a szemetesek. Japán­ fesztivál három napig Japánban az újév a legna­gyobb ünnepek egyike. Az újévi fesztivált a leggondo­sabb szertart­ással celebrál­ják. Már három nappal előbb bezárnak az üzletek, a ban­kok, a hivatalok. Megjelen­nek a házakon, az utcákon az újév díszei, a feknyőgal­­­lyak, a bambuszok, az áru­házak tarka-barka zászlói és virágdíszben hirdetik meg év végi nagy kiárusításukat. Az otthonok baki speciális új­évi ételeket készítenek, s leg­szebb ruhájukat, ünnepi ki­­monójukat öltik fel a roko­nok, barátok látogatásához. Japánban ünnep az újév első három napja, ekkor egy­szerre szólal meg Tokió 108 harangja és gongja, min­denki meglátogat egy örö­möt, boldogságot szimbolizá­ló Istenszentélyt Tele az ut­ca sárkányt, léggömböt ere­gető, tollaslabdázó fiúkkal, lányokkal. Január másodikén szabad a belépés a császári palota kertjébe is (az évnek csak két napján, január 2-án és a császár születésnapján látogathatják a japánok a pa­lotát). New Yorkban éjfélkor, az ünnepi köszöntők után a Times Square-in, a város leg­nagyobb terén­­ érdemes körülnézni. Tíz- és tízezrek tolonganak, újonganak, is­merősök és ismeretlenek kö­szöntik egymást, csókkal, öleléssel. A tv is a térről köz­vetít az újév első perceiben. Miami: virágeső a milliomosok üdülőhelyén Miamiban, a milliomosok üdülőhelyén január elsején kélterhes b­yár van. Itt már szilveszter délutánján meg­kezdődik a színes, látványos felvonulás, a King­­Orange Parade. A déli államok vál­lalatai, gyárai, üzleti vállal­kozásai, iskolái, egyetemei felvirágzott kocsikat állíta­nak. A virágkoraikból csinos nők integetnek, virágot szór­nak. Zene szól, és hosszú so­rokban vonulnak a díszko­csik. És Budapesten? Már na­pokkal előbb újévi szeren­cse-kabala figura árusokkal, szilveszteri kellékárusokkal tele a Körút, a Rákóczi út. Árulnak trombitát és simi­­labdát, konfettit és szerpen­tint, sípokat, álarcot, árva­­lányhajas kalapot, újévi ma­lacot, kéményseprő-figurát, patkót, csokoládéból, mű­anyagból, fémből, üvegből és porcelánból. Szilveszter éjjelén mozgal­mas az utca. Éjfélkor hangos ünneplők töltik meg az alul­járókat, az utakat. Ismeret­lenek ismerősként köszöntik egymást, szembejövők eme­lik koccintásra a magukkal vitt üvegeket. Pezsgő pukkan, malac sivít, kacagás hallik mindenütt. A gazdagság jelképei •* pénz, élet Az újévi élelek szülte az egész világon a pénz, a gaz­dagság jelképei: bablevest­, lencsefőzeléket eszünk, hogy az új esztendőben gazdagok, szépek legyünk. A sárgára főtt kukorica- és babszemek már az ősi Egyiptomban is az aranypénzt jelképezték. Az ősvallások hiedelme szerint, aki fogyaszt az ,,aranyból”, az magához vonzza az igazi aranyat is. Újévi malacot sü­tünk, mert a malac a kincs­keresés lázáinak ide­je óta a szerencse Szimbóluma Euró­pában. Bár a keleti népek már évezredekkel ezelőtt sze­rencsét hozó szent állatként tisztelték a malacot, mert ki­túrja a kincset. Szilveszter, újév, jókedv, vidámság, búcsúzkodás és év­kezdés. Megannyi kedves szokás, mulatság az egész vi­lágon. Kádár Márta 5. Oldal Kinek az asztala ? Oknyomozó kérdések retélyes városi csövek ügyében Négy óra hosszat dohogott a tűzoltók szivattyúkocsija kedden délután a Dózsa György út elsejéin. A Csemege pincéjéből szedték ki a betó­dult vizet. Amint Humnicskó főhadnagy­ a tűzrendészettől lapunkat tájékoztatta: 120 köbmétert emeltek ki. A víz azonban még így is állt a pin­cében. Sőt mi több, a szom­szédos Béke mozi pincéjében is emelkedni kezdett. Szén és fa úszkált a lében, majd a víz csaknem a mennyezetig emelkedett. Köz­ben jelezték, hogy a Véső utca elejéin is ömlik a víz. Ezzel szinte egy időbe­n gyöngyözni kezdett a Nyírségi Nyomda fala. Las­san, ujjnyi sugárban szivár­gott a víz, éppen az áram­átalakító közelében. A Dózsa György utca elején tehát a háziak alatt kritikussá vált a helyzet. Mindenkinek igaza van A szivattyúzást irányítók" hamarosan látták, erőfeszíté­seik meddőek. Valahol, vala­milyen csővezeték vagy eldu­gult, vagy „szökik” a víz.­ Megkezdődött a telefonálás. A víz- és csatornamű elő­ször kijelentette, hogy ők csak a tiszta vízzel foglalkoznak,a­ii csapadékcsatorna szem az övék. A vízügyi­ igazgatóság érthetően nem illetékes. Végül mégis a vízmű főmérnöke volt az, aki betegágyából fel­kelve intézkedett. Egy brigád szállt ki a Jókai tér és a Dó­­zsa György utca találkozásá­hoz, mert vélhetően ott rej­lett a hiba forrása. A SZAVICSAV riasztotta az ÉPSZER-t, amely vállalat ott építi a buszmegállót, és szintén érdekelt a „föld alatt”. Hogy közbelépésükre vagy sem — azt nem lehetett kide­ríteni —, tény, hogy a vízszint a pincékben csökkenni kez­dett. 1 .­" I . Szerdán reggel nyomozást kezdtünk: vajon hogyan is állnak, illetve fekszenek a csatornák a Dózsa György ut­ca alatt. Kiderült, hogy min­denkinek igaza vann. A víz­műhöz a vízvezeték és a szennyvíz tartozik. Az ÉP­SZER csak a buszmegálló csa­­padék- és szernnyvíz-elvezeté­­sében érdekelt. Az úttest alatti 200-as csapadékelvezető a városi tanács hatás­körébe tartozik. Sovány vigasz — Nyíregyházán csak egy ember, a város vállámítóbr­ főmérnöke az aki tud arról, mi van a föld alatt. — Ezzel kezdte a beszélgetést Je­szenszky István, az ÉPSZER igazgatója. — Épültestések so­rán nem egyszer bukkanunk olyan 1800-as, 1900-as évek elején épített falazott vízel­vezetőkre, amelyekről senki nem tudott azelőtt. Ezek hi­bájan rendszerint folytonos­­sági hiányaik vannak. Ráb­i László, a vízmű fő­mérnöke megerősíti ezt a le­hetőséget, és hozzáteszi: a Kataszter nincs arról, milyen volt a régi hálózat. A 200- as elvezető kétségtelenül nem bírta a nagy tömegű vizet elvezetni. De ez a jövőben sem lesz másként. Amint kedden este kide­rült, a nem is olyan régen átépített négyes óst ezen sza­kasza alatt rejtélyek is la­pulnak. Gazdáikkal rendelke­ző és gazdátlan rejtélyek. Elég egy hirtelen eső, vagy egy olvadás, és a Jílus tó körül az úttestre szökik a víz, vagy a pincéket önti el. Pongrácz Pál,­áld egykor me­gyei főépítész volt Szabolcs­ban, most az ÉVSZ főosztály­vezetője, néhány évvel ezelőtt ezt mondta az egyik nyilat­kozatában: egy város attól város elsősorban, ami a föld alatt van. Nos, Nyíregyházán nem éppen városi viszonyok rejlenek az úttestek mélyén. És a tanulság? Van. Mégpedig több. Az első: hihetetlennek­­ al, hogy egy veszélyes időpont­ban, egy pincéket féttyesztő áradás esetén órákig kell n­ydifilezni valaki után, aki intézkedik. (Az sem­ az, aki­nek kelletne, hamm valaki, aki e­nberi kötelességnidárcá­­ból tesz valamit.­ A második tanulság: szinte­­ a lőszer út­jén, hogy egy városlaso­zó te­­lé.ön’és sz.‘ k':;a rr 'g nem volt idő arra, hogy lelkit ás­sák, mit rejt a föld. Korsze­rű közművesítést csupán az emlékezetre bízott adatok alapján végezni — enyhén szó­lva drága k­ényelműség. Bürger Lajos A lap megírta, az illetékes válaszol FELSZÓLÍTOTTÁK... 1970. november 18-á­n a K­elet - Magyarország Forum rovatában „Szemetes város" Címmel cikk jelent meg, mely­nek kapcsán a következő in­tézkedést tettük: A helyszí­nen m­egvizsgáljuk a cikkben szereplő közül­etek előtt a szemét-elszállítást, illetve a takarítást, amely valóban ki­fogásolható volt. Ezért fel­szólítottuk a városgazdálko­­dási vállalat köztisztasági részlegvezetőjét, hogy utasít­sa dolgozóit a munka pon­tosabb és kifogástalanabb vég­rehajtására. Nyíregyházi Városi Tak­­ács VB építési és közlekedési osztálya LIFT JANUÁRBAN LESZ „Ígéret van, lift nincs " cím­mel cikk j­elent meg a Fórum rovat­ján, mellyel kapcso­latosan azt tudjuk közölni, hogy a cikk megjelenés­ének időpontjában is dolgoztak a szerelők a Luthrer-ház A. és B. épületének liftjén. Közöl­jük, hogy a­z A. épület felvo­nójának felújítási munkáit befejezték, így rövidesen át­adókra kerül. Jelenleg a B. épület felvo­nóján dolgoznak a szerelők. December 16-án vállalatunk­­­tal járt a kivitelező megbí­zottja és közölte, mi­vel év végén a vállalatuk dolgozói szabadsá­got kaltnak, így csak 1971. januárjában esedékes a két felvonó egyidejű hatósági átadása. A nagyobb munkála­tokon túl vannak, csak az ap­róbb északi­pari munkák, fi­nom beállítások és a felvonó bejáratása maradt január hó­napra. Nyíregyházi Ingatlankezelő és Közv.a"­ , vállalat ellóÜgyben November 18-án Ő,Vállalko­zói kéresünk” címmel cikk jelent meg a Kíelet-Magyar­­ország Fórum rovatában, mellyel kapcsolatosan az alábbi tájékoztatást tudjuk adni. A cikk írója kifogásolta, hogy tompa végű műanyag ol­lót. — óvodás gyermekek szá­mára —­r nem lehet kapni boltjainkban, s ez a valóság­nak megfelelt. Ugyanis 1970- ben, 9,20 Ft-os fogyasztói áron hoztat­k forgalomba tompa végű ollót, de a kereslet olyan minimális volt, hogy azt a PIÉRT Vállalat átadta Debre­cennek. A cikk nyomán vi­dékien is megvizsgáltuk kész­leteinket és Mátészalkán ta­láltunk ilyen ollót, de jelen­leg már Nyíregyházán, is kap­ható a Bethlen Gábor utcai papi­ üzletünkben. Közöljük, hogy törm­öllet jelenleg a vas­műszaki nagyker. vállalattól sem és Budapestről sem tu­dunk beszerezni, amelyet el­fogadható, viszonylag olcsó áron lehetne értékesíteni. A műanyag olló vonatkozásában az az elképzelésünk, hogy kérésünk lehetőséget kisszéria ter­meltetésére, hogy a jelent­kező igényeket ki tudjuk elé­gíteni. Szabolcs-Szatm­ár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Nyíregyháza GENGSZTER MODR­A Az őrnagy megdöbbent, amikor a zagyvarékási átjá­róhoz ért. Egy ember feküdt a síneken és már hallani le­hetett a gőzmozdonny zakato­lását. Gondolkodásra már nem volt idő, villámgyorsan, szinte ösztönösen cselekedett. Odarohant és egy erőteljes mozdulattal kirántotta a sí­nek közül a magatehetetlen férfit. Ekkor dübörögtek el mellettük a majdnem halált hozó masina vaskerekei. — Tökrészeg a koma! —■ cifrázta haragját a különben halk szavú rendőrtiszt, majd nekikészülődött, hogy bizton­ságosabb helyre vonszolja. Ebben a pillanatban ért oda az a négy fiatalember, akik távolabbról tanúi voltak annak, ami a sínek mellett történt. — Segítsenek fiúk! — kér­te őket a polgári ruhában lé­vő Czikó József őrnagy, a Szolnok megyei Rendőr-főka­pitányság nyomozótisztje. — Hülye vagy apuskám? — szólt pökhendien az egyik, s mielőtt­ a rendőrtiszt vála­szolhatott volna, váratlanul belefejelt az arcába. Az őrnagy szem­ei előtt egy másodpercre minden elmosó­dott. Ezt a pillanatot hasz­nálta ki a másik három. Rá­ugrottak és a három pár kar vasmarokként tartotta fogva. A negyedik, a fejelő most rá­­vigyorgott, s azután ütni kezdte. — Rendőrtiszt vagyok! — szólt Czikó őrnagy, de az ar­cát záporozó ütések most még keményebben csattantak. Ar­cát pillanatok alatt elöntötte a vér, a túlerővel hasztala­nul próbálta felvenni a har­cot. A Vér sós ízét érezte a szájában, amikor segítségért kiáltott. Még homályosan látta, hogy emberek rohan­tak feléjük és a négy támadó futásnak eredt. A gyors nyom­ozás ered­ményesen végződött. 24 órán belül már mind a négyet el­fogták. — Miért tették? — kérdez­te kihallgatás során dr. Jó­nás András, a Szolnok megyei főügyészség nyomozója. — A hecc kedvéért! — Tudták, hogy rendőrt üttek? — Hát amikor már közöl­te, akkor már igen. — Ismerték? Adott valami okot, hogy rá támadjanak? — Soha nem láttuk, csu­pán a segítségünket kérte, amikor odaértünk. — Látták, hogy mit csinált ez az ember? — Valakit kihúzott a sí­nekről. .. az utolsó pillanat­ban. — Miért fejelt az életmen­tő­ arcába? — tette fel a kér­dést az ügyészségi nyomozó­­csoport vezetője, dr. Szabó Zoltán. — Bokszoló vagyok... és lát­tam a Halálfejeseket Ott is úgy csinálta a tag! —­ Valamikor ügyész vol­tam. Így 1953 óta jól ismerem a megye bűnügyi krónikáját — kezdte nyilatkozatát dr. Zsmurin Lajos elvtárs, a Szolnok megyei pártbizottság közigazgatási és adminisztra­tív osztályának vezetője, akit hivatalában kerestünk fel. De ilyen bitang módon és ennyire ok nélkül még nem találkoztam hivatalos sze­mély elleni erőszakkal! A megyei Néplapban megjelent rövid cikk nyomán — s ezt túlzás nélkül mondom — olyan felháborodás keletke­zett, hogy ha a támadók nem lennének a rács mögött, alig­hanem rosszabbul jártak vol­na, mint a megtámadott Czi­­kol őrnagy. Ez a támadás a huligán megnyilvánulás klasszikus esete. A garázdák — csupán azért, mert az életmentő a segítségüket kérte — így vá­laszoltak a segélykérő szóra. A garázdálkodókat az jel­lemzi, hogy semmibe veszik a társadalmi együttélés leg­elemibb szabályait! Tüntet­nek, kérkednek, hivalkodnak azzal, hogy szembe szegül­nek a törvényes renddel. Minden indok nélkül bántal­­maznak másokat, nőket, idő­sebbeket Nem véletlen, hog­y a mostani tipikusan garázda támadás kezdeményezője a már két ízben is büntetett gengsztervecér, a huszadik évét taposó Szalai Árpád, aki szinte a bűvkörébe vonta a másik, nálánál alig különb hármat. Köztük két fiatalko­rút. Nem beszéltek össze Szalai „fejelése” előtt, de amikor látták, hogy a banda­vezér miként cselekszik, nyomban tudták, hogy mit k­ell tenni. Gátlástalanság, a vezér vak követése jellemző az effajtákra. Pedig meny­­nnyivel kevesebben vannak, mint a rendes fiatalok! S mégis, az ilyenek után elkép­zelhetetlen, hogy legalábbis az egyszerűbb ember ne ál­talánosítson. Érdemes megvizsgálni, hogy milyen vllát tett még legújabb gaztettéig a fene­gyerek Szalai Árpád. 1967-ben garázdaságért folyt ellene eljárás, ami — érthetetlenül — figyelmeztet­­éssel zárult csak. 1989-ben súlyos testi sértésért kapott négy hónapot. És milyen sú­lyos testi sértésért. Belekö­tött a kalauznőbe, egy idős beteg férfi a nő védelmére kelt, s amit azután kapott... az kísértetiesen hasonlít ah­hoz, ami Czikó őrnaggyal esett meg. A négy hónapból persze kevesebb lett és egy nappal a feltételes szabad­lábra helyezés lejárta után am­ár ismét fejelt és ütött a gengsztermódra. Bízom benne — fejezte­­te nyilatkozatát Zsmurin elvtárs —, hogy az igazságszolgálta­tás méltóképpen válaszol majd és nemcsak Szalaiék­­nak, hanem a hozzájuk ha­sonló emberi mivoltukból ki­vetkőző garázdáknak. A tör­vény és a társadalom együt­tes erővel megfékezik mind­azokat, akik nem férnek a bőrükbe. Ha a nevelés nem használ nem bánunk kesz­tyűs kézzel azokkal, akik a közösség arcába vágnak. M. K.

Next