Kelet-Magyarország, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-22 / 18. szám

t­o WM Moszkvai tárgyalások sz szovjet-am­erikai üvegspittműrködésről Moszkvában hivatalosan közölték, hogy január 18 és 21 között a szovjet főváros­ban Msztyiszlav Keldis aka­démikus, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának el­nöke és George M. Low, az Amerikai Országos Űrhajó­zási Hivatal (NASA) ügyve­zető igazgatója között több találkozóra került sor, ame­lyen más érdekelt intézmé­nyek felelős képviselői is részt vettek. A megbeszélése­ken véleménycserét folytat­tak a Szovjetunió és az Egye­sült Államok között a világ­űr kutatása és a békés célú felhasználása terén folyó együttműködés fejlesztésének lehetséges irányaira. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája és a NASA vé­leménye szerint az űrkutatási együttműködés nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok, hanem a többi ország érdekeinek is megfe­lel. A találkozókon a Szovjet­unió Tudományos Akadémiá­jának elnöke , a NASA ügyvezető igazgatója méltat­ta a korábban létrejött meg­állapodások jelentőségét, töb­bek között az 1970. október 28-án kelt záródokumentumot arról, hogy biztosítsák az ember vezette űrhajók közle­kedési és összekapcsolási rendszereinek összehangolá­sa . A Szovjetunió Tudományos Akadémiája és a NASA kép­viselői a tárgyalások ered­ményeképpen megállapodtak abban, hogy egyes területe­ken máris összehangolják tevékenységüket és megvizs­gálják, az együttműködés to­vábbi lehetséges irányait. Többek között megállapodás született arról, hogy kicseré­lik a két ország birtokában lévő holdkőzetmintákat Ezenkívül a felek meg­egyeztek abban, hogy kidol­gozzák az űrkutatások céljai­nak és eredményeinek közös megvizsgálására vonatkozó ajánlatokat. Foglalkoznak to­vábbá a jelenleg folyó mete­orológiai adatcsere tökélete­sítésével, a meteorológiai ra­kéták segítségével folytatott kutatásokkal, a természet ta­nulmányozásának módszerei­vel, az űrbiológiai és orvos­­tudományi adatcsere kiszéle­sítésével és egyéb együttmű­ködési javaslatokkal. Mint a Reuter hírügynök­ség jelenti, George M. Low elutazása előtt a repülőtéren sajtóértekezletet tartott. El­ismeréssel szólt a Lunohad­­kísérlet kiváló eredményei­ről, s kijelentette: a kutatás automata és ember által vég­zett formái kiegészíthetik egymást. Low utalt arra, hogy az Apollo–12 is vitt egy automata állomást a Holdra, amely több, mint egy évig küldött adatokat a Föld­re. George M. Low és az álta­la vezetett NASA-küldöttség csütörtökön hazautazott Moszkvából. Dr. Korom Mihály sajtótájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) tokról és az államháztartás­ról készített öttévyjávolatot. Az állami.­ va. költségvetést ugyanis „1887.-igi, tfiryépy sza­bályozza,­­ amit m­ár'kiegészí­­tésekkel sem lehet figyelem­­be venni az új mechanizmus követelményei mellett. Törvényjavaslat készül — a SZOT-tal egyetértésben —­­a lakosság életkörülményei­ről, a társadalombiztosításról. Jelenleg már az ország la­kosságának 97 százalékára­­kiterjed a biztosítás és az ide vonatkozó jogszabályok száma meghaladja az ötszá­zat. A felszabadulás óta el­telt idő viszont azt bizonyít­ja, hogy egyre nagyobb az olyan közös vonások köre, mely szerint egységesen leh­et szabályozni. 1973-ban tervezik előter­jeszteni az új családjogi tör­vényt, melyben szerepel majd a nők névviselési joga, az apasági perek rendezése, az állami gondozásba vétel, a tartásdíjjal kapcsolatos prob­lémák. Befejezésül dr. Korom Mi­hály elmondotta, hogy a mi­nisztérium — a többi minisz­tériummal és a főhatósággal — arra­ törekszik,, hogy a jog­szabálytervezetek k­övetkeze­­tesek­ legyenek, er ne jelentse­nek túlszabályozást, hanem segítsék elő az egészséges tár­sadalmi­ mozgást. Ezután a miniszter az új­ságírók kérdéseire válaszolt. A sajtóértekezlet Várkonyi Péter zárszavával ért véget. Balogh József KK­ET MAGYARORSZÁG Pompidou az európai biztonsági értekezlet előkészítését sürgeti Pompidou köztársasági el­nök nagy érdeklődéssel várt sajtóértekezletén először kül­politikai kérdésekre válaszolt. Kijelentette, hogy a nyugat­­berlini kérdés rendezése nem tekinthető „jogi érteleimben vett igazi előfeltételnek”. „Mint már Moszkvában is mondottam — folytatta —, továbbra is azt óhajtom, hogy az európai biztonsági értekezlet előkészítése aktív szakaszába lépjen. Ugyanak­kor nem kevésbé igaz az is, hogy — tekintettel Brandt kancellár politikájának ala­kulására, amely a Szovjet­unióval és Lengyelországgal kötött szerződésekben nyilvá­nult meg, tekintettel továbbá a berlini ügyről folyó tárgya­lásokra —, nem lehet elkép­zelni azt, hogy a konferencia összeüljön anélkül, hogy mindezekben legalábbis elő­rehaladás ne mutatkozzék. Még ha ellenkező véleményen volnék is, ez sem változtatna a tényeken”. Az elnök egy másik kérdés­re válaszolva hosszasan fog­lalkozott a nyugat-európai integrációs folyamattal, s hangsúlyozta, hogy Francia­­ország továbbra is az európai gazdasági közösség kiszélesí­tésére és elmélyítésére tö­rekszik, de figyelembe kell venni a reális adottságokat A közel-keleti kérdésről szólva hangsúlyozta: Fran­ciaország álláspontja válto­zatlan: Izrael államinak joga van az életre biztos és elis­mert határok között, de ugyanakkor Izraelnek köte­lessége, hogy visszavonja csa­patait valamennyi megszállt területről. Az elnök kijelentette, nem derűlátó a Jarring-misszió le­hetőségeit illetően. Pompidou elnök hangsú­lyozta továbbá, Franciaország továbbra is törekszik arra, hogy a­ Földközi-tenger a bé­ke térsége legyen. Megkérdezték végül az el­nököt, vajon „De Gaulle legi­tim örökösének” érzi-e ma­gát? Pompidou elnök válaszá­ban hangsúlyozta: több, mint 20 éven­ át — különböző te­rületeken —­ a legszorosabb munkatársa volt De Gaulle tábornoknak. Ugyanakkor nem tartaná helyesnek, ha állandóan De Gaulle nevére hivatkozva igyekeznek alátá­masztani politikáját. Mások­nak viszont nincs joguk ar­ra, hogy De Gaulle-ra hivat­kozva bírálják azt, amit tesz. Az elnöki hatalom gyakorlá­sára a francia néptől kapott megbízást és csak a francia népnek tartozik felelősséggel — mondotta. Meteor típusú szputnyikot lőttek fel Szerdán a Szovjetunió­ban újabb Meteor típusú időjá­­rás­jelző mesterséges holdat juttattak Föld körüli pályára. A szputnyi­k fő feladata hogy meteorológiai adatokat továbbítson a földi időjárás­­jelző szolgálat számára. A mesterséges hold fedél­zeten meteorológiai beren­de­zéseket helyezted, el, amelyek továbbítják a felhőzet ést s hó­takaró képét valamim ada­tokat szolgáltatnak a Föld és az atmoszféra áától. visz­­szatükrözött és kwusárao** hőentergiáról. A szputnyac beszteteacsa­ kifogástalanul működnek. Álláspontismertetés a 100. ülésen Párizsban csütörtökön meg­tartotta 100. ülését a Viet­namról tárgyaló négyes érte­kezlet. A tanácskozáson mind a négy partnert a küldöttség­­vezető képviselte: a VDK-t Xuan Thuy államminiszter, a DIFK-t Nguyen fill Binh aas­szony, külügyminiszter, az Egyesült Államokat David Bruce­ nagykövet, a saigoai rezsimet Pham Dang Lam­ nagykövet. A négy küldött­­ségvezető beszédet mondott Nguyen Thi Binh asszony áttekintést adott az értekez­let eddigi két évéről. Rámu­tatott, hogy a Nixon-kor­mány nem a békés megol­dásra, hanem a katonai győ­zelemre törekszik. Xuan Thuy államminiszter megállapította, hogy a konfe­rencia azért nem jut ki a zsákutcából, mert a Nixom­­kormányzat nem akar a viet­nami nép nemzeti jogainak tiszteletben tartásán alapuló­ tárgyalásot­­ folyatni. A pá- 4#­­.,és toilet, két évének ,gyakorlati tapasztalatai azt mutatják be- hangsúlyozta,­­ itt az ideje, hogy a Nixoyi­­kormányzat felismerje: a vietnami és az amerikai nép érdekeit összeegyeztető, az Egyesült Államok számára tisztes kivezető utat biztosító egyetlen helyes és ésszerű út az, hogy az Egyesült Államot: feladja a háború és az ag­resszió, a dél-vietnami neoko­­kan­atizmus politikáját, ko­moly tárgyalásokat kezd, po­zitívan válaszol a VDK és a DIFK javaslataira. David Bruce amerikai nagy­követ azt állította, hogy a párizsi értekezlet „tárgyalá­si paródiává” lett és ezért a VDK-ra és a dél-vietnami szabadságharcosokra hárítot­ta a felelősséget. Pham Dang Lac­saigoni nagykövet az amerikai állás­pont mellett érvelve, elfogad­­­hatatlannak nevezte a DIFK által előterjesztett indítvá­nyokat. KOMMENTÁR Jarring és az arab csúcsok Jarring tárgyalásait a kez­det kezdetétől bizonyosfajta titokzatosság övezi. Sokkal inkább csak feltételezni le­het, mint bizonyosan tudni, milyen kérdések körül foly­nak a megbeszélések, illető­leg, miben tér el az érintett felek álláspontja. Tel Aviv a jelenlegi hely­zetben elvben helyesli a tárgyalások haladéktalan új­­raf­el­vételéi, de további j­a­­vaslataiból legalábbis arra lehet következtetni, hogy — nem hajlandó kivonni csapatait a megszállt arab területekről a békeszerződés aláírása előtt; — később is csak a béke­­szerződésben meghatározott „biztonságos és elismert” ha­tárok mögé hajlandó vissza­vonulni ; — közvetlen kétoldalú tárgyalásokat kíván folytatni a vele szemben álló arab or­szágokkal a jelenlegi, közve­tett, többoldalú tárgyalások helyett; — el akarja érni a tárgya­lások színhelyének áthelye­zését, s miniszteri szintre kí­vánja emelni azokat.­­ végezetül Izrael szerint az elfoglalt területek kiüríté­séről szóló bármiféle időren­di program nem képezheti megbeszélések tárgyát. Az arab fél álláspontja lé­nyegében nem változott. Az ismert feltételeket tartalmaz­za. A politikai megfigyelők a legutóbbi egyiptomi diplomá­ciai offenzívával összefüggés­ben azonban mégis körvona­lazni puihálják Kairó elkép­zeléseit. Az egyiptomi terv eszerint három pontban sum­mázható : 1. A négy nagyhatalom — . Franciaország, Nagy-Britan­nia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió­­­ képviselői­­ből álló ENSZ-erő létrehozá­sa. Ennek feladata lenne az esetleges megállapodás vég­rehajtásának ellenőrzése. 2. A Jarring számára adan­dó utasításoknak tartalmazni­­uk kellene az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa által hozott hatá­rozat azon megállapításait, amely a többi közt kimondja az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területekről, végrehajtásának időrendi tervét. Jarring egy hónapon belül tegyen jelentést fárado­zásainak eredményeire­. 3. Ha a négy nagyíj­ idom­nak nem sikerül kidolgoznia a BT-határozat végrehajtá­sának tervét, akkor még ja­nuárban üljön össze­z ENSZ Biztonsági Tanácsa és vitassa meg e határozat vég­rehajtásának módozatait és lehetőségeit. Ezt követően a nagyhatalmaknak vállalatok kell a közel-keleti probléma megoldásáért rájuk háruló felelősséget. Látnivaló tehát, hogy a vélemények különböző volta miatt az álláspontok közele­déséről ma még nehéz szá­mot adni Éppen azért nem is várható látványos, gyori siker Jarring tárgyalásain. Nyilvánvalóan ez a magya­rázata annak is, hogy az arab fél, amely nem hajlan­dó a tűzszü­netnek a status quo megkövesedését eredmé­nyező, s így Izrael érdekeit szolgáló további meghosszab­bítására, a diplomáciai erő­feszítésekkel egyidejűleg szo­rosabbra igyekszik vonni az arab világ erőit. Ezt a célt szolgálja a négy, államszövet­ségben tömörülő, progresszív a­rab ország vezetőinek kairói találkozója. Ennek jegyében, az Izrael elleni harc közös stratégiája kidolgozására terveznek összarab csúcsér­tekezletet is a közeljövőben, a kuvaiti fővárosiban. Ónody György Jaros Reffiey, fogadta Barzelt Rainer Barrel, a CDU— CSU parlamenti frakciójának varsói látogatáson tartózkodó elnöke csütörtökön a Piotr Jaroszewicz lengyel minisz­terelnökkel folytatott tanács­kozást őszinte és hasznos esz­mecserének nevezte. A nyu­gatnémet politikus lengyel újságíróknak a találkozást követően kijelentette: „Néze­teink nem minden kérdésben egyeznek, de megkíséreltünk egybeeső pontokat találni.” Bartel később Jan Rut­­kiewitzcsel, a Lengyel Vö­röskereszt elnökével tárgyalt, majd este szűkebb körű hall­gatóság előtt előadást tartott a nemzetközi kapcsolatok in­tézetében, amely varsói lá­togatásra meghívta. »7­. tanult » 230 ezer angol postás sztrájkol Csütörtökön folytatódott a brit postásszakszervezet 230 000 tagjának sztrájkja, anélkül, hogy közelebb került volna bár­miféle megállapo­dás lehetősége. A munkabeszüntetés kö­vetkeztében kialakult hely­zet a kormányt is nagymér­tékben nyugtalanítja. Erra mutat, hogy a kabinet reaktor kívüli ülésen vizsgálta meg a sztrájkhelyzetet Jól értesült körök szerint nem­ lehet ki­zárni­ annak lehetőséget hogy a postaigazgatóság a rendkívüli állapot kihirdeté­sét kéri, s így katonaság ki­­vezénylésével próbál v­éget vetni a postások sztrájkjá­nak. Megjegyzendő, hogy a munkáltatóknak a sztrájk naponta 500 ezer font ster­ling veszteséget okoz Szamos Rudolf: fiam­ szigett 5. A viterbói perben az 1947 május elsejei Portella della Ginestra-i vérfürdő volt a vád tárgya. Pisciottát is azzal vádolták, hogy részt vett a tömeggyilkosságban. A Giuli­­ano-banda alvezére azonban kifogástalannak látszó ali­bit igazolt arra a napra... Sőt, aki a tanúk emelvényé­ről támadni merte, annak úgy robbantotta képébe a leleplezéseket, mint egy tűzi­játékon hajigált megannyi petárdát. Pisciotta vala­mennyi állítását vezető kor­­mányhivatalnokok aláírásá­val és hivatalos pecsétekkel igazolta. Felmutatta Luca tá­borntoktól kapott fegyvervise­lési engedélyét arról az idő­szakról, amikor­­hivatalosan Olaszország-szerte ér­ényes d­etartóztatási körözés volt ellene folyamatban. Megmu­tatta a belügyminiszter, Scelba köszönőlevelét­­, amelyben hivatalosan érde­meit sorolták fel... ...Hogy nem vehetett részt a vád tárgyává lett cselek­ményben, igazolta doktor Grado, aki azt állította, hogy azon a május elsején anyja társaságában kereste őt fel a fél tüdejére betegeskedő Pisciotta, de az orvos nem tudott róla röntgenfelvételt készíteni, mert az áramszol­gáltatás erősen ingadozott. Ezért arra kérte a beteget, hogy másnap, május máso­­dikán újra keresse fel... A montreali villanytelep technikusa azonban az üzemi naplókkal bizonyította: pon­tosan az ünnepre való tekin­tettel az esetleges teljesít­ménycsökkenés és az áram­­ingadozás megelőzése végett két tartalék dinamót is üzembe helyeztek, így az említett napon az áramszol­gáltatás kiemelkedően jó volt és a röntgenfelvételek elkészítésének sem lehetett oly akadálya, mert amire doktor Grado hivatkozott. Pisciotta alibijének megin­gása után zsaroláshoz folya­modott Ekkor már ő is rá­döbbent, hogy nemcsak Giu­­lianót árulták el, hanem őt is. Burkolt célzásokat tett: jó lesz vigyázni, mert netán egyszer mindent kitálal.. A figyelmeztetés azoknak a ma­gas pozíciókban ülő politi­kusoknak szólt, akik a szicí­liai baloldallal, a népfronttal való leszámoláshoz felhasz­nálták a Giuliano-banda és a maffia segítségét. Pisciotta a tárgyalási napok múlásával rádöbbent, hogy ez az olasz félszigeten lévő bíróság őt el is marasztalhatja. Egyre nyugtalanabbul várta hát az „égi megmentést”. A meg­mentés azonban egyre ké­sett, csak késett. Végül is Pisciotta nyílt támadásra kényszerült. A háttérben ek­kor felbukkant az amerikai Cosa Nostra Itáliába haza­­zsuppolt nagy hatalmú ex­­vezére, Luciano és Pisciotta új és busásan megfizetett vé­dőügyvédeket kapott. Erről azonban a hagyományos maf­fia vezérei mit sem tudtak. ★ sw ad­­wmmm-hw bosszúsan értesült a válto­zásról. A hagyományos maf­fiát féltette az egyre arcátla­­nabbul előtérbe tolakodó „amerikásoktól”. Luciano, akitől a „tehenek és taligák” hadművelet megkezdése előtt Don Calo a sárga zászlót a fekete L betűvel kapta, ha­zatérte után hangoztatni kezdte a „Madre Nobile”, a tiszteletre méltó neves anya, a Don Calo újjászervezte klasz­­szikus maffia megreformálá­sának szükségét. A viterbói per kilencedik hónapjába lépett. És a Por­tella della Ginestra-i me­rénylet értelmi szerzői kö­zött még nem hangzott el a maffia neve. Pisciotta azonban, amikor a tanúk emelvényére Dome­nico Albano Borgetto maffia főnöke lépett, megtörte az omertát. A kérdésre, hogy is­meri-e, így válaszolt: — Igenis, ismerem, ő volt egyik vérszopónk. A rablott értékek, a váltságdíjak zöme a kezébe vándorolt. így akar­ta ezt a tiszteletre méltó tár­saság és annak legfőbb ura, Don Calogero Vizzini, aki Bartolomeo Matrangaval küldte Giulianónak a pa­rancsot: örökre vegyük el a rongyosok étvágyát a föld­től. Mi azért küzdöttünk, hogy Szicília ne legyen vö­rös... Ezért szövetkeztek ve­lünk a palermói hercegek és Róma új urai, a keresztény­­demokraták... De mindezt részletesen és még sok mást is elmondok majd Paler­­móban, ha Giuliano meggyil­kolása miatt ott bíróság elé állítanak... — Azt maga nem éri meg — kiáltotta közbe az egyik ügyvéd. Pisciotta, gúnyosan és ma­gabiztosan fordult a védők padsora felé: — Téved, tisz­telt ügyvéd úr. És mindenki téved, aki azt hiszi, hogy ma már engem feltűnés nélkül eltehetnek láb alól. Ám, ha meg is ölnének, közlöm önök­kel, gondoskodtam, hogy az igazság, a kellemetlen igaz­ság, mindenféleképpen ki­derüljön. — B­enyeget? Zsarol? — horkant fel az államügyész. Pisciotta gúnyos fintort vá­gott és nem válaszolt. Min­den oka megvolt azonban, hogy tartson a maffia bosz­­szújától. Albano volt ugyanis az egyetlen, aki Don Calo bizalmából jelent meg a tár­gyaláson. Albano gyilkos pil­lantásokkal méregette a „ma­­jomketrecből” ágáló és időn­ként köhögési rohamokká­, küszködő Pisciottát. A villal­­bai maffia dán mindenáron azt akarta elérni, hogy Pis­ciottát még mielőtt Viterbo­­ban túl sokat fecseghetne, a palermói Ucciardone bör­tönbe szállítsák át. A rivális, a láthatatlan ellenfél, Lucia­no, azonban mindenekelőtt nyilvánosan akarta kompro­­mittáltatni Don Calót és a konzervatív „Bajusz Petik” bandáját, ahogy Luciano az elavult és feudális tradíciók­hoz ragaszkodó hagyományos maffiózókat gúnyolta, hogy azután ő maga és egyre tere­bélyesedő titkosszervezete kaparintsa meg azok be­folyási övezeteit és a teljha­talmú Nagy Tanács vezeté­sét. Pisciottát a csendőrség or­ra előtt a rendőrség tartóz­tatta le, hogy Giuliano miatt borsot törjön nagy riválisa orra alá. Pisciotta ugyanis a csendőrség embere lett és a tárgyaláson is mindent elkö­vetett, hogy a rendőrséget kompromittálja. Felolvasta Verdiani rendőrkapitány Giulanóhoz írott levelét. (folytatju­)

Next