Kelet-Magyarország, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

­ ©MaT IWTT MAGYARat?«"» Párizsban folytatódnak a vietnami —amerikai tárgyalások Bombázások a 20. szélességi körtől délre — A VDK elnökének újévi nyilatkozata Párizs elővárosában ked­den folytatódtak a VDK és az Egyesült Államok decem­ber 23-án félbeszakadt tár­gyalásai — egyelőre szakér­tői szinten. A demokratikus Vietnam küldöttségét Nguyen Co Thanh külügyminiszter­helyettes, az amerikai dele­­gációt Willian Sullivan ál­lamtitkár vezeti. A két fél képviselői leg­utóbb 1972. december 23-án találkoztak. Akkor a demok­­ratikus Vietnam szakértői tiltakozásul a VDK egész területe ellen felújított, pél­­dátlanu­l kegyetlen amerikai bombatámadások ellen, kivo­nultak az ülésteremből, s a megbeszéléseket bizonyta­lan időre elnapolták. A keddi szakértői megbe­szélés nyomon követi azt a szombati amerikai bejelen­­tést, mely szerint az Egye­sült Államok véget vet a 20. szélességi körtől északra fekvő területek elleni légi­támadásoknak. Hétfőn a ké­ső esti órákban — két má­­sik magas rangú amerikai tisztségviselő kíséretében — Washingtonból Párizsba ér­kezett William Sullivan tá­­vol-keleti ügyekkel megbí­zott amerikai külügyi állam­titkár. Egyelőre nem ismere­tes, hogy ő, vagy William Porter, az Egyesült Államok párizsi tárgyaló küldöttségé­nek vezetője fogja-e irányí­tani az amerikai delegációt a szakértői szintű vietnami —amerikai megbeszélések újabb fordulóján. A Reuter értesülése sze­rint Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanács­­adó, K­e Duc Tho tárgyaló partnere, vidéki pihenéséről kedden tért vissza Washing­­tonba. Egész sor „beható megbeszélést” fog tartani Ni­xon elnökkel — írja az an­gol hírügynökség — , mielőtt Párizsba utaznék, ahol­­foly­­tatja majd a bizalmas meg­beszéléseket a VDK magas­ rangú képviselőivel. Az amerikaiak saigoni pa­rancsnoksága bejelentette, hogy 36 órás újévi szünet után a légierő gépei kedden folytatták a demokratikus Vietnam bombázását a 20. szélességi körtől délre. A dél-vietnami bombázásokat már hétfőn alkonyatkor fel­újították, mindössze 24 órás szünet után, s kedd hajnalig 44 hullámban támadták fő­leg a fegyvermentes övezet körzetében lévő északi terü­leteket. Kedden reggel ismét fel­szálltak az amerikai harci gépek, hogy folytassák Dél- Vietnam különböző térsé­geinek bombázását, miután hivatalosan meg nem erősít­ve ugyan, de egybehangzó hírek szerint újévkor hu­­szonnégy órás bombázási szü­netet tartottak. A bombázás leállítása természetesen csak a két vietnami országrészre terjedt ki, a másik két indo­kínai országra, Laoszra és Kambodzsára ezalatt is hul­­lottak az amerikai bombák. Saigonban kedden olyan hí­rek terjedtek el, hogy az amerikaiak „jó szándékuk jeléül” a tűzszünet után nem újították fel Észak-Vietnam bombázását, s a légi tevé­­kenység ottani szünetelteté­se előre meg nem határozott ideig tart. Újév napján a VDK nép­­hadserege közzétette összesí­tő jelentését az elmúlt év honvédő harcának eredmé­­nyeiről. A jelentés szerint 732 amerikai kalózgépet lőtt le, köztük megsemmisítettek 54 B—52-es légierődöt és 10 F—111-es változtatható szárnyállású vadászbombá­zót. Megsemmisítették, vagy foglyul ejtették az amerikai repülőgépek több mint ezer pilótáját. A VDK fegyveres erői 117 ízben súlyosan meg­rongálták, vagy felgyújtották a területi vizeikre betolako­dó amerikai hadihajókat. A VDK bejelentette: kész folytatni a tárgyalásokat az Egyesült Államokkal a viet­nami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról. A VDK ismételten kijelen­tette, csak akkor újítja fel a megbeszéléseket az Egyesült Államokkal, ha Washington visszaállítja az 1972. decem­ber 18-a előtti helyzetet. Mi­után az Egyesült Államok közölte, hogy 1972. decem­ber 29-től beszünteti a 20. szélességi körtől északra fek­vő területek bombázását, a VDK kész felújítani a tár­gyalásokat egyrészt Le Duc Tho, a VDK Párizsban tár­gyaló delegációjának külön­leges tanácsadója és Henry Kissinger amerikai nemzet­­biztonsági főtanácsadó, más­részt a két fél szakértői kö­zött.­­­ A vietnami nép mindad­dig harcolni fog az ameri­­kai imperialisták ellen, amíg azok vonakodnak tiszteletben tartani Vietnam függetlensé­gét, szuverenitását és terü­leti sérthetetlenségét — hangsúlyozza újévi köszöntő­jében Ton Di­ C Thang, a VDK elnöke. Amíg az Egyesült Álla­mok nem hajlandó véget vetni támadó háborújának, lemondani dél-vietnami je­lenlétéről, és tiszteletben tartani a déli országrészben élő honfitársaink önrendel­kezéséhez és demokratikus szabadságjogokhoz való jo­gát, addig országunkban minden embernek az az el­­határozott­­ szándéka, hogy tovább folytatja és fokozza a harcot a katonai, politi­kai és diplomáciai fronton. — Egyidejűleg erősítjük harcos szolidaritásunkat Laosz és Kambodzsa népével, hogy megszabadítsuk egész Indokínát az amerikai ag­­resszoroktól és lakásaiktól — mondotta befejezésül Ton Due Thang. A dán miniszterelnök cikke a szovjet évfordulóról Anker Jörgensen ,dán mi­niszterelnök cikket írt a „Dán műszaki folyóirat” cí­mű lapnak a Szovjetunió megalakulása 50. évforduló­ját méltató külön­számá­ban. „A Szovjetuniónak az elmúlt 50 esztendőben min­­den területen elért, eredmé­nyei gigásziak és ezek ré­vén a Szovjetunió ma egyike a nemzetközi élet legfőbb tényezőinek... Ke­vés esemény gyakorolt a történelem menetére és az egész világra annyira érzé­kelhető hatást, mint azok az események, amelyek fél évszázaddal ezelőtt a Szov­jet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségének meg­alakulásához vezettek.” A dán miniszterelnök rendkívül érdekesnek és tanulságosnak nevezi 1971- ben tett szovjetunióbeli lá­togatását, amely meggyőzte őt arról, hogy az ideológiai küzdelem ellenére a külön­böző politikai táborokhoz tartozó, különböző orszá­gokban élő embereket sok közös érdek fűzi össze és mind reálisabb alap kínál­­kozikk a feszültség további enyhítésére, az együttmű­ködés kiszélesítésére. „Örömmel elmondhatom, hogy az elmúlt 50 esztendő­ben Dániát rendkívül jó kapcsolatok fűzték a Szov­jetunióhoz; ezek a jó kap­csolatok kétségtelenül foly­tatódnak a jövőben is. Úgy tekintem ezt, mint lénye­ges, pozitív mozzanata­ azokban az erőfeszítések­ben, amelyek célja a köl­csönös megértés fokozása, a nemzetközi feszültség eny­hítése, hogy belátható időn belül megtalálhassuk a töb­bi sürgető nemzet V,­ probléma megoldását is" — írja a Jörgensen. i Újévi nyilatkozatok VARSÓ Edward Gierek, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára újévi üzenetében rá­mutatott, hogy 1972. a VI. pártkongresszuson megjelölt társadalmi-gazdasági prog­ram megvalósításának első éve — nemcsak a feszült munka és a nagy erőfeszíté­­sek, hanem a társadalmi élet és a népgazdaság leg­főbb területein elért jó ered­­mények esztendeje is volt. Mint mondotta, Lengyelor­szág haladást ért el a dol­gozók életviszonyainak meg­javításában és a fontos szo­ciális kérdések megoldásá­­ban. Gierek megállapította, hogy a múlt­ évben erősöd­tek Lengyelország nemzet­közi pozíciói, és világszerte megnövekedtek a béke erői. A nemzetközi helyzet meg­­j­­avulása és a béke erősödé­se — hangoztatja — a szo­cialista közösséghez tartozó valamennyi ország és első­sorban­ a szocialista f­ő­hatalom­­— a Szovjet ön' — következetes politikájának köszönhető. SZÓFIA Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Közpor Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke új­évi üzenetében emlékezte­tett, hogy az 1972-es év a haladó emberiség számára a Szovjetunió 50. esztendő jubileuma ünneplésének je­gyében telt el. A bolgár nép szorosan felzárkózva kom­­munista pártja köré alko­tó erőinek teljében, merész tervekkel és a holnapi nap­ba vetett mélységes hittel lép az 1973-as évbe, — mon­dotta Todor Zsivkov, BUKAREST Nicolae Ceausescu, a Ro­­mán Kommunista Párt fő­titkára, az államtanács el­nöke újévi beszédében úgy jellemezte az óévet, mint új és fon­tos szakaszt azon az úton, amelyen Románia ha­lad a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom fel­építése felé. NYUGAT-BERLIK Klaus Schütz, Nyugat-Ber­­lin kormányzó polgármes­tere a nyugat-berlini lakos­sághoz intézett újévi rádió­beszédében az elmúlt év po­zitív fejleményei közül ki­emelte a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú egyez­ményt, továbbá az NDK és az NSZK alapszerződését, amelynek ratifikálására az új évben kerül sor. „Életünk nyugodtabbá, békésebbé vált” — mondotta Diákmegmozdulások Egyiptomban Az egyiptomi államveze­tésnek­ továbbra is súlyos gondokat okoz az a belső politikai feszültség, amely a kairói és az alexandriai diákmegmozdulások nyo­mán alakult ki. A kairói egyetemeken foganatosított letartóztatások a tiltakozó tüntetések újabb hullámát indították el.. Hivatalos közlés szerint a múlt év végén, összesen negyven egyetemista ellen indítottak vizsgálatot az ál­lambiztonsági szervek. A fő­­ügyész fogadta a kairói egyetemek képviselőit, s kérdéseikre válaszolva rész­letesen megindokolta a le­tartóztatások és az ügyészi vizsgálat szükségességét. Hétfőn hajnalban zavar­­keltés vádjával letartóztatták a kairói amerikai egyetem három hallgatóját, akik gépkocsikból röplapokat szórtak a város utcáin. A röplapok kétségeket próbál­nak­ kelteni a helyzet stabi­litását illetően, továbbá ar­ra buzdítják a diákokat, hogy kezdeményezzenek újabb akcióikat. Ugyancsak hétfőn őrizetbe vettek egy nyugatnémet állampolgárt, aki külföldi propagandacel­­jokra fényképfelvételeket ké­szített a kairói egyetem diákmegmozdulásai­ról. Amerikaellenes tüntetés Nyugat-Berlinben Az óév utolsó és az új év első napján amerikaellenes tüntetések színhelye volt Nyugat-Berlin. Szilveszter­éjszakáján tüntető fiatalok betörték a Panam amerikai légitársaság irodája és az Amerika-haus — az Egye­sült Államok propaganda­­központja több kirakatüve­­gét, jóllehet az épületeket rendőrkordon és szögesdrót akadály vette körül. Más fia­talok Nixon-ellenes röpla­poka­t osztogattak a város­ban. A nyugat-berlini SPD balszárnyának vezető képvi­selői levelet intéztek Willy Brandthoz, az NSZK kancel­lárjához, s ebben felszólítot­­ták, hogy mint kancellár, mint az SPD elnöke, de kü­­lönösen mint Nobel-békedí­jas tiltakozzék az ellen a népirtás ellen, amelyet az amerikaiak Vietnamban vég­rehajtanak. W. a janyár­t. KOMMENTÁR: Kedvező mérleg A pezsgősüvegek pukkaná­sa, a vidám, derűs, ünnepi hangulat után, amely szil­veszter éjszakáján az egész világra jellemző, ismét meg­kezdődnek a dolgos, szürke hétköznapok. Egyszersmind a számvetés ideje is ez, nem­csak az előrenézésé. Hiszen a végzett munka, az elért eredmények fényében bonta­koznak ki csak igazán a jövő perspektívái. Az elmúlt esztendő fő jel­lemzőjének joggal nevezte Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök újévi üzeneté­ben azt a tényt, hogy a szo­cialista államok közössége nagy sikereket ért el. Vonat­kozik ez a belpolitikai ered­ményekre csakúgy, mint a nemzetközi politika területén elért sikerekre, összhangban a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán meghirdetett békeprogram­mal. A sikerek mellett persze nem feledkezhetünk meg az árnyoldalakról, a nehézségek­ről, a bajokról sem. 1972-ben — ünnepélyes ígéretei ellené­re — még mindig nem fejezte be indokínai háborús agresz­­szióját az imperializmus ve­zető hatalma, az Egyesült Ál­lamok, sőt, éppen az esztendő utolsó heteiben zúdította minden korábbinál barbárabb légibombázásait a VDK-ra. És nem szűnt meg az arab területek megszállása sem az izraeli hódítók részéről, nem valósult meg a Biztonsági Tanács immár több, mint öt esztendővel ezelőtt hozott határozata a közel-keleti konfliktus rendezéséről. Ám a mérleg serpenyőjé­­ben mégis a pozitív eredmé­nyek oldalának van a na­­­­gyobb súlya. A szovjet—nyu­gatnémet és a lengyel—nyu­gatnémet szerződések bonni ratifikálásának, a Brandt- Scheel -kormány választási győzelmének s a Reakciós el­lenzékkel szemben­­ a két né­met állam közti alapszerződés­­ aláírásának, a Német Demok-’,­­ratikus Köztársaság elismer­tetésének államok egész sora által — és így tovább, sorol­hatnánk az eredményeket. Tovább fejlődött a szocia­lista népek baráti együttmű­ködése is a búcsúzó esztendő­­ben. A sok tényező közül, amely ezt jelzi, a magunk ré­széről elsősorban a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és állami küldöttség magyarországi látogatását emeljük ki. 1972 mérlege­ kedvező. A múlt évben elért eredmények továbbfejlesztését — például­ az európai biztonsági konfe­rencia megvalósulását — várjuk 1973-tól. Bizonyosak lehetünk benne, hogy ha a szocialista világrendszer erői 73-ban is ugyanúgy fejlőd­nek, gyarapodnak, mint a múlt esztendőben, akkor 1973 is elsősorban a nemzet­közi eredmények és sikerek éveként szerepel majd a tör­ténelemben. Szüts Dénes 58 A tröszt vezetői beleegyeztem abba, hogy a nyersanyagot a megadott címre küldjék. Né­met szakértők érkeztek, azok vették át Gánton a bauxitot — Hogyan tudtak hirtele­­nül ilyen nagy nyomást gya­korolni a trösztre? Elég volt ehhez a Rajniss-féle parla­menti támadás? — Több fronton indult meg a harc a hazai gyárosok ellen. Dunckel Károly, a Gyáriparosok Országos Szövetségének, a GYOSZ- nak miniszteri biztosa egy napon magához kérette a la­pok közgazdasági újságíróit, szerkesztőit. Ismertetne ve­lük az új kormányhatározato­kat. A GYOSZ tevékenysége nem merülhet ki abban — mondotta —, hogy megbízá­sok, koncessziók, alapbások ügyében a nemzeti erőknek adunk tért, s fajvédelmi in­tézkedéseket teszünk. Pillan­tásunkat az irányított gaz­dálkodás felé kell vetnünk­. A nemzet erőfeszítései más­képpen hiábavalóak. Harmo­nikus együttműködés az ál­lammal, az állam érdekei­nek messzemenő betartása ezt kérjük gyárosainktól, bankárainktól. Nyersanya­gainkat immáron nem az önző érdek, hanem a nem­zet szolgálatára kell kiaknáz­nunk, értékesítenünk.” Az újságírók nem tudták mire vélni ezt a dodonai be­szédet, kérdésekkel ostro­molták a GYOSZ elnökét. Arról van-e szó, hogy ki­veszik Chorin és Vida kezé­ből a szenet és az áramot? — Nem, erről szó sem le­het. — Szegény tisztviselőket, kispénzű alkalmazottakat bo­csátanak el, löknek majd ut­cára a kormány fajvédelmi intézkedései miatt. Talán pogromok is lesznek, mint Münchenben, Nümbergben? A jobboldali újságok vi­­szont nagy címekkel tálalták az eseményt: itt az ideje, hogy a nép a nemzed­szoci­alista Németország segítségét igénybe vegye... és a többi... — Azt hiszem, beszélgeté­sünk során már valahol em­lítette ön, hogy egy új Tröszt alakult? — Igen. Erre nézve már a legpontosabb értesüléseim vannak, hiszen ez már Bará­­tai perének anyagához tarto­zott. Ez egy fajvédő, grófi és egyházfői érdekeltség volt. A neve Magyar Bauxitbánya Rt. Petneházy megvált az ál­lamtitkárságtól, és ennek a trösztnek egyik vezetője lett. Az állam 30 millió aranypen­gőt bocsátott ennek az új alakulatnak a rendelkezésére. A GYOSZ jóindulatát is ők bírták. A grófok közül itt találjuk újra Hunyady Fe­rencet, Andrássy Mihályt, Károlyi I­stvánt, aztán az el­maradhatatlan herceget: Montennuovo Nándort. Vé­gül az egyszerűbb, de nagy­hatalmú urakat; Kánya Kál­mánt, Kozma Miklóst, Hardi Drehert, a befolyásos Ha­­gyó-Kovács Gyulát és egy csomó titokzatos, ismeret­len nevű szereplőt, külföldie­ket. Kettőt azért még így is megtudtam, Fritz Opel, a hí­res autógyáros és Fayer Sándor. Az utóbbi bizalmas hitleri kapcsolatokkal ren­delkezett. A bauxit persze in­nen mind Németországba ment, a Reich nem csak Eu­rópa, hanem a föld legna­gyobb alumíniumtermelő or­­szágává vált. Szász ezzel kapcsolatban dédany­ósától a következőket tudta meg: „Willy Blancart, René Berger és Monod, dr. Ernst Reimann, Ludger Westrick, Gerhardt Ritter. De a két kulcsember Hans Georg Schröder bankár és Ludger Westrick volt. Nekik volt kö­szönhető, hogy a magyar ba­­uxitnak mindössze 7 százalé­ka maradt itthon, a többit Németországba szállították. Westrick és Clodius nyomása eredményezte a 25 éves kivi­teli szerződés megkötését is. Nyilván ez az ember lehetett az elrendelője 1944-ben az összes magyar bauxit-, tim­föld-, alumíniumkészlet el­rablásának. Szász újra megindította a magnót. — ... Ügyvéd úr az előbb az új bauxittársaságról beszélt. Kapcsolatban volt-e ez Ba­­látai újabb lelőhelyeivel? — Feltétlenül. A per éppen erről szólt. Balátai zártkutat­­mányait ugyanis az állam­kincstár elárverezhette és ba­góért váltotta meg. — Kezdetben ön azt mon­dotta, hogy zártkutatmányo­­kat, a fennálló rendelkezések értelmében, tilos volt elárve­rezni . A kormány sürgősségi indokkal és gazdaságpolitikai okokból néhány hétre ezt a törvényt felfüggesztette. — Hallatlan disznóság. De várjunk csak! Ezt a területet adták át az új trösztnek? — Részben. De részesült belőle a másik is. Addigra már azok is teljesen német befolyás alá kerültek. Nyírád, Alsóperenus­a, Nagyharsány környékén, de volt még a Bakonyban és a Vértesben is és más helyen is. Nagyon sok bauxitot ta­lált Balátai. — Ügyvéd úr! Miért nem tudta fizetni Balátai a zárt­­kutatmányi díjakat? Kérem, ez nagyon fontos, szívesked­jék pontos választ adni. ... Hosszú csend. Végül az ügyvéd így folytatta: — Valami történhetett, ami­ről Balátai szemérmesen nem beszélt. Csak annyit mondott életének erről a szakaszáról, hogy anyósa hirtelen elköl­töztette tőle feleségét. Külön­­váltan éltek. Úgy éreztem, Balátai nem őszinte. Nem akarta feleségét támadni?—­ ­Folytatjuk!

Next