Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-03 / 102. szám
2 Jubileumi hangverseny Fennállásának 20 éves jubileumát ünnepelte a Mátészalkai pedagógus énekkar s ez alkalomból április 30-án, vasárnap este fél 7 órakor a mátészalkai járási művelődési központ nagytermében jól sikerült ünnepi hangversenyt rendeztek. Tarczai Zoltán, a KÓTA megyei szervezetének titkára osztotta ki az öt, 10 és 30 éves énekkari tagoknak az emlékplaketteket és okleveleket. A Kulturális Minisztérium a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést adományozta a jubiláló énekkarnak, melyet dr. Kukinyó János, a megyei tanács osztályvezetője nyújtott át Erdős Jenőnek, az énekkar alapító karnagyának. Közreműködött a jubiláló énekkar hangversenyén a Kisvárdai pedagógus énekkar Fehér Ottó vezényletével. Közös kórus és kánonénekléssel fejeződött be a jól sikerült jubileumi ünnepi hangverseny. V. S. Úttörőtűzoltók versenye Az úttörő tűzoltók nyíregyházi, nagykállói és mátészalkai járási versenyét április 28-án rendezték meg. A fiú- és leánycsapatok külön-kül nyíregyházi járásban a nyírbogdányi leány és fiú, a nagykállói járásban a nagykállói fiú (leánycsapatok nem indultak), míg a mátészalkai járásban a tyukodi fiú és mérki leány úttörő-tűzoltó raj szerepelt legjobban. Járásonként az első két-három helyezett csapatot jutalmazták meg. kelet-magyarország NÖVEKVŐ IDEGENFORGALOM Bővítik a záhonyi határátkelőt A növekvő idegenforgalomra, a nagyobb közúti szállításokra készülnek fel a záhonyi határátkelőnél. A meglévő épület már kicsinek bizonyult a nagy létszámú csoportok fogadására, ezért a Vám- és Pénzügyőrség megrendelésére majdnem kétszeresére bővítik a határállomás épületét. Ezzel egy időben a meglévő épületben is átalakításokat hajtanak végre. A mintegy hétmillió forint értékű munkát a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat végzi. A tervek szerint a nyáron készül el az új épületszárny, az átalakításhoz pedig ezután kezdenek hozzá. Egységes homlokzatot alakítanak ki, a közúti határátkelő külső képében is méltóan fogadja majd a következő években az utazókat, a moszkvai olimpiára gépkocsival indulókat. (Ibi Az új épületszárny falazását végzik a KEMÉV munkásai. 1985-ben, napi negyvenezer köbméteren mérték össze tudásukat.Szennyvíztisztító a várostól nyugatra Nyíregyházán a közművesített lakások, intézmények száma egyre nő. Olyannyira, hogy a meglévő Kótaji úti szennyvíztelepet már évek óta kinőtte a város. (Tavaly az üzemeltető SZAVICSAV 4,5 millió forint bírságot fizetett, mert a telep már nem bírta megtisztítani a szennyvizet. Az elvezetőhálózat túlterhelt. Különösen Jósavárosban, ahol a vízfogyasztás zöme a nap nagyjából azonos időpontjára esik. Délután fél 15 és este 8 között olyan sok szennyvíz termelődik, amit már nem bír elszállítani a vezeték. A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat rövidesen megkezdi a városi szennyvízrendszer fejlesztését. Az első ütemben a meglévő telepet bővítik. A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói már meg is kezdték a munkát: új medencéket alakítanak ki, s elhelyezik a hozzájuk kapcsolódó vezetékeket a Kótasi úton. A 73 millió forintos átalakítást 1980-ban fejezik be. Ezzel nem oldódik meg Nyíregyháza szennyvízelvezetési gondja. A Debreceni Akadémiai Bizottság munkacsoportjának felmérése szerint 1980-ban 30 ezer, 1985-ben 40 ezer köbméter lesz a napi csúcsszennyvíz-termelés. A meglévő telep kapacitása mindössze 6 ezer köbméterrel emelkedik az ötödik ötéves terv végére. Itt további fejlesztést egyelőre nem terveznek. Egy új, nagy teljesítményű tisztítótelepre égetően szükség van Nyíregyházán. A leendő 2-es tisztítómű a várostól nyugatra kap helyet. Építését 1979 elején kezdik. A jelenlegi tervidőszak végéig 6 ezer méter nyomóvezetéket fektetnek le a lendő telepig, s egy 4 ezer köbméteres napi kapacitású földmedencés levegőztető tartályt is létesítenek. Mindez további 45 millió forintba kerül. Üzembe helyezés után ide kerül a Déli ipartelep, a konzervgyár, a húsipari vállalat és a környező lakások szennyvize Az építkezésben érdekelt öt válalat és intézmény — a városi tanács, a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a SZAVICSAV, a KEMÉV és a tervező — még áprilisban együttműködési szerződést kötött. (h. zs.) Műanyagból a hollandoknak Bőrönd bérmunkában Befejeződött a gépek szerelése, megkezdődött a bőröndgyártás a Gávavencsellői Vegyesipari Ktsz-ben. Az új profil a szövetkezetnél az utóbbi idők egyik legnagyobb fejlesztésével járt együtt. Mintegy 5 millió forintba került az üzemcsarnok, plusz a gyártáshoz szükséges gépek, berendezések. A gépek holland és NSZK gyártmányúak, a ktsz bérleti díj ellenében használja őket. A bőröndök holland megrendelésre bérmunkában exportra készülnek. Ha a teljes beüzemelés megtörténik, úgy naponta 350—400 műanyag bőrönd készül tetszetős kivitelben. A megrendelő egyegy bőröndért 90—95 forintot fizet, így a napi termelési érték 350—400 ezer forint lehet. A gyártásnál az első és legfontosabb feladat a bőröndkészítő asszonyok betanítása. Most harminc nőt képeznek ki. A vegyesipari ktsz eddig is jelentős exporttermelést végzett. Tavaly 8 millió 300 ezer forint értékűt. A bőröndök gyártásával az exportmunka az idén több mint 10 millió forinttal növekszik. Már készül a korszerű, sokat tudó gépen az extra kivitelű, tetszetős bőrönd a Gávavencsellői Vegyesipari Ktsz-ben Feller János bőrönd alumínium keret tűzését végzi. 1978. május 3. A RÁDIÓ MELLETT A rádió Kabarészínház első külföldi vendégjátékával az orenburgi gázvezeték magyar szakaszának építőit tisztelte meg a munka ünnepére. Tiszteletükben a rádióhallgatók milliói méltán osztozhattak. A műsor alaphangját megadó társulati köszöntőben Major Tamás színesen, jóízű derűvel ecsetelte az óriási munkát, „a 2750 km-es roppant pikula” hároméves építésének eredményeit, az építők nemegyszer viszontagságos helytállását. Elmondta, hogy „ ... kompresszornak jöttek, fokozni a nyomást.” Amire, persze ténylegesen nincs is szükség, mint a későbbiekből kiderült —, viszont a jókedv mindig hasznos, növeli a lelkesedést, hasonlóan ahhoz a tudathoz, mely szerint „ ... bár történelmünk során sokszor volt gáz, de ez az első eset, hogy nem fizetünk rá ...” Tetszett az adásnak az átlagostól gondosabb tematikus megszerkesztettsége annak ellenére, hogy a kivitelben , az egyes számok eredetiségében és színveJuszti, a takarítónő, a hatemeletes bérház mindenese bosszút állt az őt ért sérelmekért Búzásiékon, s rajtuk keresztül az egész házon. Juszti dühe egyéni indulat, de mégis szociális érzelem, mert ahogyan ő sem csak önmagát testesíti meg, ugyanúgy Búzásiék sem csupán önmaguk képei, ez nyilvánvaló. Vészi Endre Muslicák a liftben című tévéfilmjében a bejárónő fizet vissza a régi urak életmódját, stílusát, életszemléletét felvett mai uraknak, az újgazdagként élő „nagymenőknek”, de nem csupán önmaga, hanem a hozzá hasonló sorsúak nevében is, az olyan emberek nevében, akiket valamilyen módon kihasználnak, nem vesznek emberszámba. Bár az író rokonszenve a legtermészetesebben a Jusztináé, mégsem ő áll a középpontban, hanem azok, akik ellen Juszti (és az író, Vészi Endre) dühe lángol: az ügyeskedők, a társadalmi hasznot lefölözők, a „szerszámembereket” kihasználók. Juszti bosszúja teljes örömöt, megelégedést kellene hogy keltsen a nézőben is, mert Búzásiék utálatosak, pöffeszkedők, az élet javaiban érdemükön valóban — jelentős különbségek voltak. Talán a legjobb szám Farkasházi Tivadar jelenete, a Megindul az agyunk sorozatból a Kulcsrakész átadás, az építés ottani menetét szembesítette az itthoni gyakorlattal. A szellemes szatírát Bárdi György hatalmas sikerrel adta elő. A két pikáns „etűd” közül a Levélváltás (Boncz Géza írása Bodrogi Gyula és Csala Zsuzsa előadásában) volt a szellemesebb, a Szalmaözvegyek beszélgetése inkább csak „rátett még egy lapáttal” akifogyhatatlan témára. Az ajándékkosárból ezúttal gyengécske, vértelen „kupletták” (Csákányi László sem segíthetett rajtuk) kerültek elő, Peterdi Pál és Somogyi Pál hazai sajtószemléje (még a Kelet-Magyarország is belekerült, Miskolc (!) környéki lakosok ovasmányául jelölve meg) és színházi „pletykarovata” sem igen minősíthető jobbnak. Nem hihetjük, hogy a hazai újságok közül éppen ezek érdekelték volna a „mi magyarjainkat”. Merkovszky Pál felül dúskálnak, protekciózók, másokat kihasználók. Hogy mégsemm tudunk fenntartás nélkül azonosulni Jusztival Búzásiék rászedettsége fölötti örömében, annak legalábbis kettős oka van. Az egyik, hogy magára Jusztira is haragszunk, mert alázatos az elnyomóival szemben, mert hagyja magát elnyomni, mert beletörődött abba, hogy cselédnek nézik, s úgy bánnak vele, mint a múltban. A másik ok az, hogy Búzásiék utálatos életszemléletéről, ellenszenves magatartásáról többet tudunk meg közvetve. Juszti „gyónásából”, mint közvetlenül: a Búzásiékat bemutató képsorokból. Vagyis inkább másodlagos módon értesülünk az ő átlagon felüli, „társadalom fölötti” életükről. Ezért nem alakul ki a filmben Juszti indulatainak kellő súlyú ellentétele, ezért nem lehet elég mély az azon való örömünk (mondjuk ki nyíltan: a kárörömünk), hogy nem kapták meg a remélt pénzt a hercegnőtől, hogy füstbe ment a nyugateurópai körutazás, hogy nevetségessé váltak. Seregi István AIKÉPERNYŐ ELŐTT „Túlórák“ (egy körzeti megbízott monológja) Már öt éve vagyok körzeti megbízott, megszoktam, hogy ebben a szolgálatban tulajdonképpen soha nem telik le a munkaidő, mégis, arra a július 13-ára sokáig emlékezni fogok. Hogy is kezdődött? Reggel nyolckor már egy bűnügyben hallgattam ki tanúkat, aztán 11 óra tájban bementem a kapitányságra, ott hallgattam ki a bűnügy gyanúsítottját, meg utána néztem néhány, az ügy felderítése szempontjából szükséges dolognak. Este hatkor, amikor hazaértem, az asszony már vacsorához terített, de most én is úgy jártam, mint Maigret felügyelő: éppen csak nekikezdtem az evésnek, amikor kopogtattak. Cs-né jött hozzám panaszkodni, hogy a fia már megint meg akarja verni. Mivel a fia hírhedt, büntetett előéletű, garázda alak, azonnal öltöztem, értesítettem két önkéntes rendőrt, aztán hármasban előállítottuk a dühöngő fiút a kapitányságra. Már éjjel tizenegy volt, amikor befejeztük ezt az intézkedést és elindultunk hazafelé. Útközben egy kivilágítatlan kerékpárra lettem figyelmes, természetesen azonnal megálltunk, hogy közelebbről is megnézzük az illetőt. Két zsákot vitt. Amikor rávilágítottam, felismertem Csikós Gézát, aki 25 éves, de már többször meggyűlt a baja a törvénnyel. Éreztem, hogy most is valami rosszban sántikál. Jól sejtettem: a zsákokból táblaszám kerültek elő a csokoládék és más élelmiszerek. Bár Csikós megpróbált magyarázkodni, jónak láttam, ha azon melegében helyiségellenőrzést tartunk nála — és ez is bejött: több, lopásból származó, körözött tárgyat, ruhaneműt találtunk, így aztán immár Csikós Géza társaságában újra a kapitányságra mentünk, ahol az is kiderült, hogy a férfi a Kővár presszóba tört be, onnan valók a csokoládék és az egyéb élelmiszerek. 14-én hat óra után tértem haza, megmosakodtam, borotválkoztam, fehérneműt váltottam, reggeliztem és kilenc óra körül már ismét a kapitányságon voltam. Befelé menet beszéltem a presszó vezetőjével, aki maga volt a legjobban meglepődve, ők még fel sem fedezték a betörést, s mi már el is fogtuk a tettest. Mit mondjak még ezzel kapcsolatban? Merthogy 25 órát dolgoztam egyhuzamban, az nálunk cseppet sem számít rendkívüli dolognak. Tudom, sok munkahelyen már mozognak, ha tíz perccel tovább kell dolgozniuk — hát nálam ilyesmi fel sem merült és higgye el, ezt nem álszerénységből mondom. Az az igazság, hogy aki megszereti a rendőri szolgálatot, az soha nem nézi az órát, mindig csatárra gondol, vajon mindet megtett-e annak érdekében, hogy nemcsak ő, de környezetében mindenki nyugodtan hajthatja álomra a fejét. És amíg nem érzi így, talpon kell maradnia. Ugyanígy volt ezzel a két önkéntes rendőr is, akiknek nem számított a váratlanul jött éjszakai szolgálat, reggel társaikhoz hasonlóan munkába álltak. Igaz, a rendőrségnél nem fizetik a túlórát, de a rendőrnek többet jelent, ha nem sokkal a bűncselekmény után elfogja a betörőt. Különben is, a mi szolgálatunkat nem lehet nyolcórás periódusokra beosztani, mert az valójában a nyugdíjig, sőt olykor még azután is tart. Ugye igazam van? V. J.