Kelet-Magyarország, 1980. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-01 / 230. szám
2 Miért „költözött 1 160 óvodás? 1--------- -------------------------------------------------------- -----------| Új körzetek, jobb elhelyezés Néhány éve még nagy merészség, sőt felelőtlenség lett volna kijelenteni, hogy a városban megoldották az óvodás gyermekek teljes elhelyezését, a szülők munkába állását ilyen tényezők nem hátráltatják. Ebben az évben viszont a város elérkezett ahhoz a fejlődési szakaszhoz, amikor — ha zsúfolt körülmények között is — de valamennyi óvodai igényt ki tudnak elégíteni. Mindez úgy vált lehetővé, hogy következetesen megvalósult az óvodaépítési program, s miután a korábbi települési és népességi helyzet, valamint az óvodai körzetek elavultsága feszültségeket okozott, hozzá kellett látni a valóságos népességi igényekhez igazodó új óvodai körzetek kialakításához. Minden óvodás gyermek lehetőleg a lakóhelye közelében lévő óvodában kapjon helyet, váljék arányosabbá az egyes óvodák „benépesítése”. A város tanácsi-oktatási vezetői, társadalmi erők közreműködésével, a helyzet alapos felmérése alapján vonták meg az új körzethatárokat. A közelmúltban újabb 200 óvodai hellyel nőtt az elhelyezési lehetőség, s így a városban a korábbi 610-ről 785-re növekedett az óvodai helyek száma. A négy új óvodai körzet kialakítása során 586 gyermek maradhatott a régi helyén, míg 168 gyermeket — köztük nagycsoportosokat is — át kellett irányítani a lakóhelyi körzetnek megfelelő óvodába. Kétségtelen, hogy a szülők egy részénél nem váltott ki egyértelmű tetszést a gyerekek áthelyezése. Különösen a nagycsoportosoknál, akik megszokták a régi környezetüket, a kisebb közösséget, az óvónőket, gondozónőket. Mindezekkel az átmeneti hátrányokkal — az új környezethez való átállással — is számoltak a körzetek kialakításánál, mégis így kellett dönteni, mert ennek fejében csökkenteni tudják a zsúfoltságot, a gyermekek többségét nem kell a lakóhelytől távolabbi óvodába vinni, amikor a közeli óvodában való elhelyezés az indokolt és igazságos. Az arányosabb elhelyezéssel javultak a gyermekek óvodai nevelését elősegítő feltételek, az óvónők eredményesebb munkát végezhetnek elsősorban az iskolai életre való felkészítésben, a közösségek formálásában. Egyetlen kivételt — rossz szóval protekciót — tettek az átirányításoknál, a Forgács család hármas ikrei megmaradtak a régi helyükön, amit aligha kell indokolni. Gond persze az átirányítások ellenére is van, hisz a Gyár utcai lakótelepről a legkörültekintőbb mérlegelés ellenére is 36 gyereket át kellett irányítani az ugyancsak közeli, 150—200 méterre lévő másik óvodába. Itt nem a távolság a baj, hanem az, hogy a szülők, gyermekek a vasúti síneken át közelíthetik meg az óvodát, ám gyakran okoz kellemetlenséget. Más lehetőség azonban nem adódott — vélekednek az átirányítást lebonyolító tanácsi dolgozók, s kérik a szülők türelmét és megértését. Krónika Ki volt Virágh Ferenc? Úgy érezzük, hogy rövid megemlékezésünket a fenti kérdéssel kell kezdenünk. Az ismerősökön, egykori barátokon és néhány lelkes helytörténeti kutatón kívül kevesen hallották a nevét, nemcsak szülővárosában, Kisvárdán, hanem a megyében is. Halálának 45. évfordulóján kötelességünknek tartjuk, hogy néhány mondattal megemlékezzünk arról a fiatalon tragikusan elhunyt kisvárdai lokálpatriótáról, akiben fél évszázada először született meg a gondolat, hogy megírja szülővárosa történetét. Élete meredeken indult felfelé, hogy aztán a sikerek csúcsán hirtelen kettétörjön. Jogot végzett, rövid ideig a Felsőszabolcs c. hetilap szerkesztője volt, két kötetre való verset írt, de legfőbb életcéljának szülővárosa tudományos igényű monográfiájának megírását tekintette. Széles körű érdeklődése, filoszi felkészültsége, tiszteletet parancsoló munkabírása volt záloga eme nagy elhatározásának. Időt és fáradságot nem kímélve kutatott a hazai és külföldi levéltárakban, hogy az eredeti források felhasználásával írja meg nagy művét. Forrásfeltárásai, s az azokon alapuló feldolgozásai egy gazdag történeti múlttal rendelkező város középkori mindennapjaiba engednek betekintést. Hagyatékát egyik barátja mentette meg az enyészettől, s adta át a Vármúzeumnak. A városról, a Várdai családról és a várról eddig megjelent munkák jelentős része nagymértékben támaszkodott Virágh Ferenc kutatásaira. Munkássága és emléke előtt méltóképpen úgy tiszteleghetünk, hogy rövidesen megjelentetjük a Jósa András Múzeum Kiadványai sorozatban a Virághhagyatékot, egészben vagy félig elkészült dolgozatait, feljegyzéseit. A. Z. KELET-MAGYARORSZÁG Nagy sikerük van a művelődési és ifjúsági ház közhasznú tanfolyamainak. Különösen a viselő, makramé és a szabóvarró tanfolyamokat látogatják sokan. Képünkön: Harsányi Istvánné, a viselő-gépi hímző tanfolyam vezetője új minta készítését mutatja be. (V. P.) Épülnek a belvizes házak A városi tanácson kapott tájékoztatás szerint jó ütemben halad a belvizes lakások építése. A városban tíz csökkent értékű lakás építésén dolgoznak. . Hozzáláttak az építők a 80 házgyári lakás építéséhez is a Felszabadulás lakótelepen, melyek egy része OTP-értékesítésű lesz és decemberben — a tervek szerint — átadják rendeltetésüknek. A szeptember 15-i állapot szerint a tanács műszaki osztálya 73 belvizes kölcsönnel épülő lakás kérelmét bírálta el és hagyta jóvá — gyorsított eljárással. 123 felújításra váró lakás ügyét is elintézték, valamint 18 építési engedélyt adtak ki. Az engedélyek, amennyiben típustervek szerint épülnek az új családi házak, a szükséges iratok áttanulmányozása után megvárhatók, a tanács dolgozói folyamatosan végzik a kérelmek jóváhagyását. A tanács műszaki osztályára még a közelmúlt napokban is érkeztek bejelentések megrongálódott, felújításra szoruló házakról, amelyeknél jóval a belvízi események után, a mostani napokban jelentkeztek a „betegség” tünetei. A városi tanácson azt is elmondták, hogy a belvizes lakásokon kívül — az ötéves tervben szereplő lakásberuházások is elkészülnek, így 56 lakás épül tanácsi bérlakásként, illetve 30 OTP-lakást is birtokba vehetnek az érdekeltek még ez évben. Új városi tanácsháza építését is elhatározták, mivel a nyári belvíz olyan mértékben megrongálta, életveszélyessé tette a jelenlegi épületet, hogy az nem hozható helyre. A jövő év első felében készíti el a NYIRTERV az új középület tervdokumentációját, s várhatóan 1982-ben készül el a háromszintes tanácsháza. Felnőtt diákok Mind több felnőtt kap kedvet a munka melletti iskolaszerű tanuláshoz. Az elmúlt nyolc év statisztikája szerint 823 felnőtt tett vizsgát az általános iskola különböző osztályaiban, míg a középiskola esti és levelező tagozatain ezren tettek sikeres érettségi vizsgát. Műsorajánlat Október 4-én kubai művészeti együttes szerepel a városban. Október 5-én a Hókirálynő című mesejátékkal lép fel a szolnoki Szigligeti Színház társulata. Október 13-án két előadást tart a Vámosi—Zárai házaspár. Október 22, 23 és 24-én a Bessenyei, a Császy és a szakmunkásképző bérlettel rendelkező tanulói a „Radnóti Miklós Színpad” József Attila-estjét tekinthetik meg. November 1-én a szolnoki Tisza táncegyüttes ad műsort. November 8-án Az ember tragédiáját láthatják az érdeklődők a Szigligeti Színház előadásában. November 12-én az óvodások és az általános iskolások bérleti előadásaként az Állami Bábszínház művészei a Lúdas Matyit mutatják be. November 29-én kerül sor az amatőr művészek találkozójára. December 12-én a „Tizenkét dühös ember” című amerikai darabbal vendégszerepelnek a mű-velődési házban a szolnokoki művészek. 1980. október 1. MIT HOZOTT? Várszínházi esték Értékelő jelentést olvashattunk a közelmúltban a művelődési ház vezetőinek tollából a nyár jelentős kulturális eseményéről. A várszínházi estékről a továbblépés tennivalóit összegezték a művelődési szakemberek. Nemcsak saját pátriájuk, hanem a megye és a megyeszékhely illetékeseinek is figyelmébe ajánlva javaslataikat. közbeszólt A várszínházi esték mérlege figyelemre méltó. A rendezvénysorozatot négy színház szabadtéren előadható, viszonylag elfogadható áron leköthető műsorajánlatára alapozták, így kerülhetett sor június 14-től július 5-ig a szolnoki Szigligeti Színház: A szabin nők elrablása, a kecskeméti Katona József Színház: Úri muri, a debreceni Csokonai Színház: Bánk bán és a békéscsabai Jókai Színház: Varázskeringő című darabjainak bemutatására. Sajnos, az időjárás nem kedvezett a szabadtéri előadásoknak, így egy előadást kivéve valamennyit a művelődési központban tartották meg. Ez persze alaposan átformálta a színházi rendezők elképzeléseit, de kihatott a közönség hangulatára, nem kevésbé a művelődési ház költségvetésére is, így a 300 kilométeres távolságból szinte az egész színházi stábbal, felszereléssel négy napra Kisvárdára „költöző” kecskemétiek nem adták alább a fellépési díjakat. Annyiért játszottak a művelődési házban is, mintha szabadtéri előadást tartottak volna. Viszont a művelődési ház bevétele így sokkal kevesebb volt. Közművelődési alap? Figyelemre méltó az a megállapítás is, amely szerint a munkahelyi kollektíváknak megvásárolt jegyek felhasználatlanul maradtak. Ez figyelmeztető a jövőre nézve. Hasonlóan az is, hogy az értelmiség elég kevés számban látogatta a színházi előadásokat, pedig mint törzsközönségre a komolyzenés és színházi műsoroknál főként rájuk számítottak. A várszínházi esték gazdái, a művelődési ház szakemberei, tanulmányozták a nagyobb hagyománnyal rendelkező városok hasonló rendezvényeit és több hasznos ötletet igyekeznek megvalósítani a jövőben. Egyik figyelmeztető tanulságul szánják, hogy a város, a járás és a megye kulturális életét szolgáló „várszínházi esték” gondja, baja, eredményessége vagy kudarca ne legyen csak a helyi művelődési házé, hanem osztozzanak abban a megye más kulturális szervei is. A javaslatok között szerepel egy közművelődési alap létrehozása a várszínházi esték finanszírozására, amely lehetőséget adna arra, hogy időben elkezdjék a tárgyalásokat a különböző színházakkal. Szimpatikus, bár költségigényes elképzelésnek látszik, hogy a jövőben egy még sehol nem játszott darabot választanának ki, felkérnének egy ismert rendezőt, néhány neves színészt a címszerepekre és ősbemutatót tartanának Kisvárdán. Ahogyan ezt Gyulán vagy Egerben is teszik. Természetesen az eddigiek folytatását is végiggondolták, amennyiben a merészebb, jobb elképzelés anyagi okok miatt nem valósulhat meg. Ezek szerint folytatnák az idei gyakorlatot, amelynek lényege, hogy több színházat kérnének fel vendégszereplésre, s olyan műveket kötnének le, amelyek elsősorban szabadtéri előadásra alkalmasak. Ennél a változatnál viszont számolnak azzal, hogy a távolabbi színházak minimálisan két-három alkalommal is szerepelni akarnak Kisvárdán, viszont az idei tapasztalatok azt mutatták, a helyi közönség nem igényel többet, mint egy előadást ugyanabból a darabból. Jobbat, eredetibbet! Nem tudjuk, melyik változat valósul meg jövőre, több tényezőtől függ, nem kevésbé a valóban megyei szintű törődéstől, támogatástól is. Az lenne a jó, ha a „nyírbátori zenei napok”, a „nyírbélteki népzenei találkozó” hagyományosan kialakult profilját követve, Kisvárda az újszerű szabadtéri színházi eseményeknek adna helyet, nem versenyezve természetesen a szegedi, vagy más, országosan kiemelt és támogatott szabadtéri kulturális rendezvényekkel. De újabbat, jobbat, eredetibbet adhat a saját — és a megye különböző részeiből — odasereglő látogatóknak. Mert ha sikerülnek a jó elképzelések, nem lehetetlen, hogy a megye egyik látogatott színházi helyévé fejlődhet Kisvárda, a „várszínházi esték...” (P. G.) A * I w ■ r r időjárás Az oldalt összeállította: paLiLi Géza A fényképeket VINCZE PÉTER készítette. Szeptemberben két szabolcsi képzőművész tárlatát tekinthették meg a város lakói. Lakatos József festményeit a művelődési központban, Huszár István munkáit a HUNNIACOOP üzemében rendezték meg. Harmadik képzőművész is felzárkózott szeptember folyamán a Kisvárdán szereplők közé. Szeptember 29-én délután nyílt meg Tóth Sándor nyíregyházi szobrászművész tárlata a művelődési központban, melyet október 18-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Képünkön: látogatók Huszár István tárlatán. (Vincze P. felv.)