Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (39. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-01 / 204. szám
2 Mi lesz veled, várfürdő? Ezt a kérdést tettük fel egy évvel ezelőtt. Aggasztóan lecsökkent ugyanis a vízhozam. Mi változott azóta? Ez évben újból kompreszszorozták a III. sz. termálkutat. Az eredmény semmi. A kút vízhozama nem számottevő. Újabb kísérlet. A legelsőnek tart I. számú termálkutat kompresszorozták meg, hátha lesz valami eredmény. .Víz nincs. Az üzemeltetők talán már a szezon kezdete előtt tudták ezt, s ezért választották ketté egy beton fallal az 500 köbméteres medencét. A medence kisebbik részében még van a gyógyító meleg vízből, a másik nagyobbik része hideg. A fürdő gyógyító hatása veszélyben van. S ezt bizonyítja az is, hogy augusztus 10-én a következőket olvashattuk a pénztárnál: „Hiányos gyógyvízellátás miatt a fürdőár mérsékelve.” A felnőttjegy 15 forintról 0-ra, a gyermek-, diák- és nyugdíjasjegy 8 forintról 5 forintra csökkent. Továbbra is jogos a kérdés: mi lesz veled, várfürdő? ... (V.) A HUNNIACOOP kisvárdai baromfi-feldolgozó üzemében műszakonként 45 ezer darab broyler csirkét dolgoznak fel konyhakészre. r Kelet-Magyarország Az Öntödei Vállalat kisvárdai gyárában műszakonként 18—20 ezer darab radiátor végdugót készítenek a Disematic öntödében. Képünkön: Rigó Sándor öntő munka közben. (Császár Csaba felvétele) Ki volt Somogyi Rezső? Kevésbé ismert Somogyi Rezső neve, aki 1828. november 22-én született Kisvárdán. Édesapja 1817-ben alapította meg az Arany Oroszlán gyógyszertárat. Somogyi Rezső az 1848— 49-es szabadságharcban — szülei akarata ellenére — már az első időben részt vett, s mint honvéd főhadnagy küzdötte végig. A bécsi egyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet 1852-ben, s ekkor tért haza, s vette át édesapja gyógyszertárát. Somogyi Rezső aktív részese volt a várost fejleszteni akarók táborának. Különösen a nevelésügy foglalkoztatta. A községi állami iskola alapításának gondolatát is ő vetette fel. Ingyen telket adott az iskola építéséhez, amely 1875-ben már működött. Ő volt az iskola első gondnoksági elnöke. Az iskola 50 éves fennállásának jubileuma alkalmából emléktáblát helyeztek el az előcsarnokban — a mai II. sz. általános iskolában — melyen ez olvasható: „Ezen állami elemi iskola felállítása körül szerzett érdemek elismeréséül a népnevelés lelkes barátjának, Somogyi Rezsőnek emlékére az 50. éves évforduló alkalmából elhelyezte hálája jeléül Kisvárda község közönsége — 1925.” Nemcsak a nevelésügy patronálója, de több cikk szerzője is a „Kisvárdai Lapok” című társadalmi és közgazdasági hetilapban. Ezenkívül aktív részese a megye és a szűkebb pátriája, a Rétköz és Kisvárda régészeti munkájának. Több értékes gyűjteményt a nyíregyházi múzeumnak ajándékozott, így a 100 darabos bronzkori leletet, amelyről ő maga írt. „A kisvárdai bronzkincs” — címmel az Archeológiai Levelekben, 1871. V. 19-én. A „Kisvárdai Tankerület Önsegélyező Egyesülete” — egyik alapító tagja. De szervezte a századfordulón megnyílt Polgári Fiú-Iskolát is. A kisvárdai vár első állagmegóvásában is jelentős anyagi áldozatokat vállalt. Idős korában is aktív részese a közéletnek. 1907. október 6-án halt meg, s a kisvárdai temetőben temették el. Somogyi Rezső születésének 154., halálának 75. évfordulója lesz ebben az évben. A város fejlődéséért végzett kiemelkedő munkájáért megérdemelné, hogy a városának lakói jobban megismerjék munkáját. Ebben segített Tusnády Mihályné gyógyszerész, amikor részletesen feldolgozta életútját. Emlékét csak a Rozsnyai Mátyás gyógyszertár — Lenin u. 69. — dolgozói őrzik, s gondozzák sírját. Somogyi Rezső haladó szellemű hagyatékát talán akkor őriznénk jobban, ha iskolája, a II. sz. általános iskola felvenné nevét, s tanulói, tanárai és a városlakók kegyelettel őriznék emlékét. (vincze) A TANÁCSTAG KÖZÉRZETE Minden apró változás öröm Általában keveset tudunk a tanácstagi munkáról és magáról a tanácstagról is. Tanácsülésekre, tanácstagi fogadóórákra jár. Ha valamelyik napirendhez van hozzászólása, szót kér, határozatokat, előterjesztéseket szavaz meg, kézfelnyújtással. De mit tudnak előzőleg arról, mi vár rájuk, mint tanácstagokra. Kiből és hogyan lesz tanácstag? Mi foglalkoztatja, esetleg mi hangolja le a tanástagot? Elégedett-e a saját közéleti munkásságával? S egyáltalán, kiből legyen tanácstag? Ezek voltak beszélgetésünk témái, amikor három városi tanácstagot személyes élményeiről kérdeztük. Velenczei Wladimirné középiskolai tanár, a Császy gimnáziumban tanít, a felszabadulási lakótelep tanácstagja: — Talán azért gondoltak rám a tanács vezetői, mert személyesen ismertek, néhány hónapig ugyanis a tanács pénzügyi osztályán dolgoztam, mint közgazdász. A második gyermekemmel voltam gyesen, a kórházban ért a tanácstagi választás, már a jelölő gyűlésen sem vehettem részt, a férjem volt ott helyettem. Engem, úgy érzem az új lakótelepi családok, s főként a gyesen lévő kismamák szimpátiája, biztatása segített ahhoz, hogy elfogadjam a bizalmat. Gyarmati Ottó elektroműszerész az „Izzóban”, 26 éves, a Dobó, Mező és Török utcák tanácstagja. Félig-meddig véletlenül lett az. — Épp a tanácsválasztásokat megelőzően kezdődtek az utcánkban az építkezések. Telek, építési engedély, víz, út, villany és még sok más ügyben kellett járkálni a tanácsra. Úgy alakult, hogy a többi lakó is engem biztatott, menjek intézni az ügyeket. Addig jártam a tanácsra, hogy egyszer megkérdezték nem lennék-e tanácstag. Ezt legalább így az utcabeliek is akarták. Nagy Imre, a Felső-szabolcsi Vízgazdálkodási Társulat munkaügyi előadója az Árpád és a Kilián utca lakóinak bizalmából lett tanácstag. Már több mint tíz éve képviseli a lakókörzete, valójában az egész város érdekeit. — Még az előző munkahelyemen, a MEZŐGÉP-nél elkezdődött. Sok közös társadalmi munkában vettem részt, főképpen iskoláknál. Ez volt talán az előzmény. Aztán, ahogyan ez más tanácstagok esetében is lenni szokott, a munkahelyi szervek javaslata alapján jelöltek tanácstagnak. Én ezt jó módszernek tartom, hogy a munkahelyeknek ilyen szerepet is szánunk. De úgy gondolom a lakóterületi népfrontbizottságok is sokat tehetnek azért, hogy azokból legyen tanácstag, akik valóban kedvet és kitartást éreznek a közösségi munka iránt. Olyan emberek, akik nem fáradnak könnyen- és örülnek minden apró változásnak ... — Persze előfordul, hogy hallatjuk a hangunkat, elmondjuk az észrevételeinket, mégsem úgy valósulnak meg a dolgok — mondja Nagy Imre. — Tudjuk, sokféle szempontot kell figyelembe venni egy-egy beruházás helyének kijelölésénél. Az új, 3. sz. általános iskola az egyik fájó pontunk. Kár, hogy nem vették figyelembe a javaslatainkat, s rossz helyen épült meg. Említi az Árpád utca tanácstagja a tápellátást is, ami körzetében igen fontos, mert sok háziállatot nevelnek az itt élők a háztáji gazdaságban. Közbenjárásra volt szükség, hogy változzon a helyzet. De tovább kell szorgalmazni a gázpalack-cseretelep ügyét, ugyanis a Dögei úton lévő telep messze van, közelebbi helyen is szükség lenne egy kisebb cseretelepre. Gyarmati Ottó a Dobó utca gondját, a csapadékvíz elvezetését szeretné szorgalmazni a továbbiakban, mert nemcsak a lakóházak, hanem az új út állapotát is veszélyezteti az összegyűlő víz. Ebben társadalmi munkát is vállalnának. Velenczeiné elismerően említi, hogy javaslata a szemétszállításra, megvalósult, már konténerekkel viszik a lakótelepi szemetet. De a sebességkorlátozásról még intézkedtek, pedig indokolt lenne egy tábla. Nemcsak szűkebb lakókörzetük gondjai foglalkoztatják a három tanácstagot, hanem valamennyi, az egész várost érintő probléma. Szeretnék, ha a Fő tér ékessége lenne a városnak, s minden épület a legelőnyösebb arcát mutatná majd, s helyet kaphatna itt egy szökőkút is. Az új lakónegyedben szoborról álmodnak. S mindhárman erélyesebb intézkedéseket sürgetnek a tisztaság, a rend ellen vétőkkel szemben. 1982. szeptember 1. Környezetvédelem, embervédelem OLYKOR ELKOPTATJUK A SZÓT, környezetvédelem, úgy tűnik, mintha öncélúan „csak” a környezetet akarnánk védeni. Valójában ez egyenlő az embervédelemmel, egészségünk, életünk megóvásával. De mit tesznek ezért az erre hivatott intézmények, szervek? A városlakók egyik szeme nevetett, amikor sorra létesültek az ipari üzemek, mert szükség volt rájuk. A másik szemük viszont sírt — olykor szó szerint is — mert az üzemek különösen az első években sokféle káros, szemet, tüdőt és egyéb szervet károsító anyagot is „szórtak” a városlakókra ... Vajon törvényszerű, hogy így legyen? Nincs védekezés? Nemrég a városi népi ellenőrzési bizottság végzett vizsgálatot ez ügyben. A népi ellenőrök megállapították, hogy a kisvárdai üzemek többségében csökkent a környezetszennyeződés. Az öntödei Vállalat vasöntödéjében az új telepítésű kupolókemencéket vizes porleválasztó berendezéssel látták el, ugyancsak nagy hatásfokú védőberendezésekkel működik a korszerű vasolvasztást végző forrószeles kupolókemence is. A gabona és malomipari vállalatnál nagy teljesítményű, korszerű berendezéseket vásároltak a porszennyeződés kiküszöbölése érdekében. A VSZM-re is sok volt a panasz a korábbi években, mert az évente 1200 tonnára rugó úgynevezett csiszolati port nyitott kocsikon szállították a szeméttelepre. Ezen változtattak, mert tűrhetetlenné vált a helyzet. Jelenleg zsákokba kerül a szennyező és kártevő melléktermék és úgy jut a szeméttelepre. A környezetvédelem igen költséges dolog, de nem lehet vele takarékoskodni, mert emberek százainak, ezreinek egészségvédelméről van szó. Több száz ezer forint értékű védőberendezést vásároltak és helyeztek üzembe az ipari üzemekben, mégsem sikerült teljes mértékben megszüntetni a környezet szennyeződését. Továbbra is szennyezik a levegőt — állapították meg a négy ipari üzemben és környékén vizsgálódó népi ellenőrök — az Öntödei Vállalat régi kupolakemencéi, míg a gabona és malomipari vállalat telepéről szintén száll a házakra, szobákra, ruhákra a nem ártalmas, de mégis szennyező kukoricaliba. Jól tudja mindenki, hogy a bírságok nem óvják meg a lakosságot a veszélyektől és nem ösztönzik kellően a vállalatokat, üzemeket arra, hogy komolyabb lépéseket tegyenek a környezetszennyeződés megszüntetésére. Azzal is tisztában vannak az érdekeltek, akiknek az egészségéről van szó, hogy nem csupán a jó szándékon múlik a védőberendezések munkába állítása; sokszor vagy az ehhez szükséges vállalati pénz hiányzik, vagy nem szerelhető be a szükséges berendezés. Mégsem várható, hogy a gondokat megértve nyugodjanak is bele a környéken lakók egészségük folyamatos megkárosításába. Sok veszélyt ugyanis nagyobb figyelmességgel — akár beruházás nélkül is — meg lehetne szüntetni. A népi ellenőrök felhívták a figyelmet, hogy az üzemek mérgező tartalmú hulladékanyagainak kezelése, tárolása közben felelőtlenség is tapasztalható. Például a fáradt olajat hosszabb ideig tárolják az üzemek, az Öntödei Vállalatnál ülepítik, utána adják át az ÁFOR-nak. Az ülepítés után nyert olajiszapot helytelenül, a városi szeméttelepre szállítják, ahol a levegőbe kerülve szennyezi a környezetet. FIGYELMEZTETŐ AZ IS, hogy a különböző ellenőrző szervek alig, vagy kevés alkalommal ellenőrzik az üzemek környezetvédelmi és köztisztasági tevékenységét. Még a vizeket sem vizsgálják rendszeresen. Saját érdekünkben, az emberi élet és egészség védelmére nagyobb eréllyel és szigorral kell fellépni mindenki ellen, aki hozzánem értésből, vagy felelőtlenségből emberek százainak, ezreinek egészségét károsítja. Sokszor büntetlenül... mm öregek ápolói Különösen ebben az évben esik szó gyakran az öregekről, mivel az ENSZ 1982-t az öregek évének nyilvánította. Érthetően kevesebbet hallunk azonban az idős emberek ápolóiról, akik mint hivatásos, vagy társadalmi gondozók, naponta foglalkoznak velük. S hányan kapnak sebeket is, mert az egészségükben megrokkant, lelkileg sérült és nehezen alkalmazkodó emberek nem mindig fogadják el a feléjük kinyúló kezüket... Elgondolkoztatóan fogalmaznak a város szociális ellátását irányító szakemberek. „Nem egy esetben az általunk jogosnak, illetve szükségesnek ítélt anyagi vagy egyéb támogatást visszautasítják. Nem az idősebbekel szembeni szemrehányás miatt írunk a gondozókról, hisz jól tudjuk, az öregeket olyannak kell elfogadni, amilyenek. Életkori sajátosságaikból is erednek azok a viselkedési, gondolkodásbeli sajátosságok, amelyek a velük való kapcsolatokban jócskán megnehezítik a meghitt és tartalmas együttműködést. Aki mégis arra vállalkozik, hogy segítőtársukká szegődik többségében díjtalanul, vagy jelképesen kevés tiszteletdíj fejében, akár hivatásának választja ezt a munkát — tisztelet és a jelenleginél nagyobb társadalmi elismerés illeti meg őket. A városban is nagy körültekintéssel közelednek az idős emberekhez az erre hivatottak, de gond, hogy kevés a főfoglalkozású, vagy a szervezést is ellátó szociális gondozó. Előfordul az is, hogy ahol lenne társadalmi gondozó, ott nincs gondozásra szoruló idős ember, másutt viszont nehéz gondozónőt alkalmazni az alacsony tiszteletdíjért. Bármennyire is teljes szívvel kopognak naponta a társadalmi gondozók az idős embereknél, nem várható el, hogy ugyanazt a mindenre kiterjedő gondozást végezzék el, amit főhivatása végez másutt rendes havi fizetését. Az idős embereken akkor lehet a továbbiakban még inkább segíteni, ha a jelenleginél több főhivatású, szakképzett szociális gondozót állítanak munkába, aki a jó szándék mellett lélektani, pedagógiai alapokkal is rendelkezik az igen nehéz, teljes embert kívánó helytálláshoz. Az öregekről szólva nem feledkezhetünk meg az őket gondozókról sem, különben minden jó szándék és elképzelés csak óhaj marad. Az oldalt összeállította: PÁLL GÉZA