Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

XIIII. évfolyam, 15. szám ÁRA: 2,20 FORINT 1985. január 19., szombat A norvég kormányfő pénteki programja Kádár János fogadta Kaare Willoch-t Vidéken kezdődött Kaare Willoch pénteki programja: a Lázár György miniszterel­nök vendégeként hivatalos látogatáson hazánkban tar­tózkodó norvég kormányfő az érdi Bentavölgye Termelő­­szövetkezetbe látogatott. Az 50 ezer lakosú, Buda­pest vonzáskörzetében lévő városba érkező vendéget — akinek kíséretében volt Esz­tergályos Ferenc külügymi­niszter-helyettes is — Villá­nyi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár, valamint a szövetkezet veze­tői fogadták. Dékány István tsz-elnök tájékoztatást adott a mintegy kétezer hektáron gazdálkodó termelőszövetke­zet tevékenységéről. Többek között elmondta, hogy a di­namikusan fejlődő szövetke­zetben az elmúlt esztendő­ben mintegy félmilliárd fo­rintos termelési értéket állí­tottak elő. Az eredmények eléréséhez a tagok szakmai felkészültsége is hozzájárult: csaknem 30 mérnök, s mint­egy száz technikus dolgozik a Benta völgyében. Nagy gon­dot fordítanak a mezőgazda­­sági dolgozók egész éves fog­lalkoztatására, s ezért sokfé­le ipari tevékenységgel egé­szítik ki keresetüket. Megta­lálják számításukat az itt dolgozók, hiszen például a több mint 800 tehenet gon­dozó, jól működő szarvas­marhatelepen évente álla­tonként mintegy 5400 liter tejtermeléssel számolhatnak. A jó hangulatú beszélgeté­sen Kaare Willoch szólt ar­ról, hogy Norvégiában jól is­mertek a magyar mezőgaz­daság eredményei, ezért is kérte, hogy ellátogathasson egy termelőszövetkezetbe. A mezőgazdasági üzemek érté­kesítési rendszerére vonatko­zó kérdésére a vendéglátók elmondták, hogy a Bentavöl­gye, csakúgy, mint az ország több más szövetkezete, bolt­hálózatot is üzemeltet. A program üzemlátogatás­sal folytatódott: Kaare Wil­loch — a tsz vezetőinek ka­lauzolásával — megtekintet­te az évi 35 ezer sertést fel­dolgozó vágóhidat, majd Varga Sándor tsz-tag háztá­ji gazdaságával ismerkedett. A búcsúzáskor elismerő sza­vakat jegyzett be a tsz ven­dégkönyvébe. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára délután az Országház Nándorfehérvári termében találkozott Kaare Willoch­­al. A nyílt és szívélyes lég­körű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi hely­zetről, az európai biztonság és együttműködés időszerű kérdéseiről, és áttekintették a magyar—norvég kapcsola­tok alakulását. A találkozón jelen volt Lázár György, továbbá Se­bestyén Gábor, hazánk oslói és Per Naevdal, a Norvég Királyság budapesti nagykö­vete. Trautmann Rezső, az El­nöki Tanács helyettes elnö­ke ugyancsak a délutáni órákban fogadta a norvég kormányfőt a Parlament Munkácsy-termében. A ta­lálkozón jelen volt Esztergá­lyos Ferenc és Nils Marten Udgaard miniszterelnökségi államtitkár, valamint Sebes­tyén Gábor és Per Naevdal. Kaare Willoch norvég mi­niszterelnök pénteken dél­után Budapesten hivatalos tárgyalásait követően talál­kozott a hazai és a nemzet­közi sajtó képviselőivel. A sajtóértekezleten tett bevezető nyilatkozatában nyílt, baráti légkörűeknek nevezte a magyar vezetőkkel folytatott megbeszéléseit. Mint mondotta, a kétoldalú kontaktusokat áttekintve köl­csönösen kifejezték, hogy ér­dekeltek a kulturális és a gazdasági kapcsolatok bőví­tésében egyaránt. A nemzet­közi helyzet időszerű kérdé­sei ugyancsak nagy súllyal szerepeltek a tárgyalásokon. Ezen belül is különös figyel­met fordítottak a fegyverzet­­ellenőrzés és a leszerelés problémájára — hangoztatta a kormányfő, utalva a kö­zelmúltban lezajlott szovjet —amerikai külügyminiszte­ri találkozóra. Hangsúlyozta, hogy az erőegyensúlyt szava­toló megállapodásra van szükség a két nagyhatalom között. Hozzátette: „Tudjuk, hogy nehéz tárgyalások lesz­nek ezek, hiszen a megoldás­ra váró kérdések bonyolul­tak. De véleményem szerint okunk lehet az óvatos opti­mizmusra.” Kádár János a Parlamentben találkozott Kaare Willoch norvég kormányfővel. Szovjet megrendelésre készít nyolcezer steppelt dzsekit a tyukodi Kossuth Termelőszö­vetkezet varrodája. (cs.) Szakszervezeti aktívaülés Nyíregyházán Jobb feltételek az ütemesebb gazdasági fejlődéshez Gál László, a SZOT fő­titkárhelyettese és Dajka Ferenc, a Vegyipari Dol­gozók Szakszervezetének főtitkára pénteken Sza­­bolcs-Szatmár megyei programokon vett részt. A szakszervezeti vezetők Varga Gyulával, a me­gyei pártbizottság első titkárával és Tisza Lász­lóval, a megyei tanács el­nökével a szakszervezeti munka időszerű kérdései­ről és megyei tapasztala­tairól folytattak eszmecse­rét. A vendégek Tóth Géza, az SZMT vezető titkára és Bánóczi Gyula, a megyei pártbizottság első titkára társaságában péntek dél­előtt a nyíregyházi Tau­rus Gumigyárba látogat­tak; a munkapadoknál beszélgettek a gyár dolgo­zóival és találkoztak a nagyüzem gazdasági, párt ­és tömegszervezeti vezető­ivel is. A kora délutáni órákban Gál László a szakszervezetek székházában Nyíregyházán, találkozott a megye szakszer­vezeti aktivistáival és idősze­rű gazdaságpolitikai kérdé­sekről és a szakszervezeti mozgalom feladatairól tájé­koztatta őket. Az 1984-es év gazdasági eredményeiről szólva egye­bek között rámutatott: a gazdaságpolitika alapvető célja évek óta nemzetközi fi­zetési mérlegünk javítása. Miközben egymás között fő­ként a gondokról beszélünk — m­ondta —, szólni kell az áldozatos munkáról is, a dol­gozók eredményeiről, tehát mindarról, amit a gazdaság­­irányítás és a szakszervezeti mozgalom is elért az utóbbi néhány évben, így 1984-ben is. Közel három év alatt ez­zel a nagy erőfeszítéssel el tudtuk érni, hogy 1 milliárd dollárral csökkentettük adós­ságunkat. A magyar export összetételében az ipar mel­lett a mezőgazdaságnak is nagy szerepe van mind a tő­kés, mind a szocialista kivi­tel területén. A mezőgazda­­sági exportfeladatok teljesül­tek. Sikerült a külpiacokon a mezőgazdasági értékesítés is. Sajnos ezt csak úgy lehetett megvalósítani, hogy több ter­méket kellett kivinni, mint amennyit terveztünk, mégpe­dig a nagymértékű külpiaci árcsökkenések miatt. Az eredmények közé számíthat­juk, hogy a nemzeti jövede­lem és az ipari termelés nö­vekedése meghaladta a ter­vezettet. Tehát azt mondhat­juk, hogy az 1984-es év lé­nyeges módon alapozta meg egy későbbi ütemesebb fej­lődés lehetőségeit. Az életszínvonal-politika kérdéseit elemezve a párt kongresszusi irányelveiről szóló vitákat idézte a SZOT főtitkárhelyettese. Elmondta: ezeken nagyon sok gyakor­lati kérdés mellett az egyik igen fontos felvetés: vajon társadalmi méretek, meg­­őrizzük-e az életszínvonalat? A bérből, fizetésből élő em­berek, a párttagság vitatja ennek a realitását, hiszen a közérzet szerint az életszín­vonal nem javult, hanem romlott. De a viták során azt talán nem mindig veszik eléggé figyelembe, hogy az irányelvek magukban foglal­ják, tehát elismerik, hogy a reálbér csökkent. Mit jelent tehát az, hogy társadalmi mé­retekben megőrizzük az élet­­színvonalat? Azt jelenti, hogy növekedett a fogyasztás, nö­vekedett a reáljövedelem, la­kások százezrei épültek, az iskolák, a tantermek száma növekedett. Vajon egy ilyen szakaszban, amikor az élet­színvonal összetevőiben ér­demi változások vannak, he­lyes-e a szakszervezetnek az a magatartása, hogy alapve­tően szociálpolitikai képvise­letet érvényesít? Tény az, hogy számos bérpolitikai fe­szültség feloldásában tudott előbbre lépni a magyar szak­­szervezeti mozgalom. Példa­képp említette a több műsza­kos üzemek, az egészségre ártalmas munkahelyeken dol­gozók gondjainak képvisele­tét, illetve a jövedelemki­egészítést szolgáló bérpoliti­kai intézkedéseket. Úgy fog­lalható össze az elmúlt esz­tendő több pozitívuma és ne­gatívuma — mondta az elő­adó — hogy az 1984-es év egy más pályára való átlépés feltételeit teremtette meg 1985-re. Az alapvető kérdés az, hogy megvalósítható-e 1985-ben a népgazdaságnak az előző időszakhoz képest dinamikusabb fejlődése. Igen, s ma kitűzhetjük a két és fél százalékos nemzeti jöve­delem növekedés célját. A továbbiakban a hamaro­san életbe lépő áremelések­ről beszélt a SZOT főtitkár­­helyettese; a szakszervezet, a SZOT álláspontját világítot­ta meg. Beszélt a tervezett többféle döntési lehetőségről, amelyek vitája során kiala­kult a végleges változat. Tu­datos az a törekvés — hang­súlyozta —, hogy a fogyasztói ártámogatások bizonyos be­látható távon belül leépülje­nek. Néhány alapvető fo­­gyasztási terméknél azonban továbbra is fenn kell tartani a fogyasztói ártámogatást. Ez több évre elképzelt, terve­zett feladat. A kérdés lénye­ge, hogy a piacon mindenki azt az értéket, árat fizesse meg, amit fogyaszt. Tehát nem a fogyasztói árpolitikán keresztül kell támogatni a keresőket, a dolgozókat, ha­nem a bért kell alapvetővé tenni. Természetesen ha az or­szág gazdasági helyzete nem ilyen, akkor ez egyszerűbb megoldást is hozhatott vol­na. Korábban a fogyasztói áremelések bérkiegészítéssel jártak együtt. Csakhogy most a gazdasági teljesítmény ol­dalán nem keletkezett annyi forrás, hogy ezt a folyamatot tovább tudjuk vinni. A szak­­szervezetek felfogása szerint pedig ha már elkerülhetetlen a fogyasztói áremelés — egy későbbi gazdasági, társada­lompolitikai célkitűzés meg­valósítása érdekében — ak­kor a tervváltozatokon ke­resztül a szakszervezetek a szociálpolitikai vívmányok alapvető megtartására töre­kednek — hangsúlyozta Gál László, a SZOT főtitkárhe­lyettese. Az aktívaülés résztvevői a SZOT főtitkárhelyettesét hall­gatják. Miről ír a hétfői Kelet-Magyarország Még erősen tartja magát a tél, így lapunk hétfői szá­mában több olyan írással találkozhatnak olvasóink, amelyek az időjárás okozta megpróbáltatásokról szól­nak. Részletesen tudósí­tunk például arról, hogy milyen erőfeszítések nyo­mán jut el a friss áru, az élelem a megye legtávolab­bi pontjaira. Támad a jég címmel írunk azokról a matrózokról, akik Bereg kapujában a jég szorításá­ban teljesítenek embert pró­báló szolgálatot. Ebben a riportban olvashatunk arról is, hogy mikor táncol egy hajó... A „Szivárvány” árnyéká­ban címmel örökítjük meg azoknak a fáradozását, akik a péntek esti tv-vetélkedőn nem kerültek a képernyőre. ... Sokan mondják, hogy csak hétfő ne lenne, mert­­ akkor nehezen lendül mun­kába az ember. A hétfő lé­lektana címmel L. Nagy László pszichológus véle­ményét, tanácsait adjuk közre. Fából vaskarikát még nem tudnak előállítani, ám januártól fából, pontosab­ban faháncsból brikett már készül Tuzséron. Írásunkból kiderül, hogy egyelőre ke­mény valutáért adják kül­földre, de tervezik hazai árusítását is. A hét embere című rova­tunkban ezúttal Ratkó Jó­zsef József Attila-díjas köl­tővel találkoznak olvasó­ink abból az alkalomból, hogy nagy sikerrel mutat­ták be Nyíregyházán a Se­gítsd a királyt! című drá­máját. Jövő heti program­járól ezúttal Jókay Lászlót, a KISZ megyei bizottságá­nak titkárát kérdeztük. Most is két oldalon, gaz­dag tartalommal jelentke­zik sportrovatunk. Képes ri­port számol be az NYVSSC hajdúszoboszlói edzőtáborá­ról, válaszolunk arra a kérdésre, hogy miért járt Nyíregyházán Komora Im­re, a Budapesti Honvéd ve­zető­edzője, hogy profi­sportoló lesz-e Váradi Já­nos ökölvívó, továbbá hol tart a nagy vihart kavart Bakosi-, Pálóczi-ügy. Kelle­metlen kérdéseket teszünk fel Szlávik Andrásnak, az MLSZ JB elnökének a nyír­egyházi Király László já­tékvezető visszaminősítésé­vel kapcsolatban.

Next