Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

2 Kelet-Magyarország Egy hónap után a buszközlekedésről Hová cseppen az idegen? Elhalmarkodott volna végleges következtetéseket levonni Nyíregyháza autóbuszközlekedéséről, hiszen még egy hónapja csak, hogy a belváros új terének kialakítása miatt alaposan megváltozott a járatok útvonala, s egy pár megálló más helyre került. Néhány észrevételt azonban nem árt már most tenni, mert esetleg ahogy múlik az idő, úgy tűnhet az utazónak, hogy elfeledkeztek gondjaikról A legnagyobb vétek — s ha Nyíregyháza ad magára egy kicsit, nyomban változtat rajta —, hogy ha egy idegen ide érkezik, s busszal utazik a belvárosba, ugyancsak törheti a fejét, hová cseppent ő, ha leszáll az Egyház utcán, mert nappal egy düledező házfal áll előtte, este a sötétségtől nem sejti, merre is vegye útját, hogy a „városba” érjen. De még csak idegennek sem kell lenni, eltöpreng az a nyíregyházi, vagy valamelyik környékbeli is, hol talál egy buszmegállót, ha bevásárol például a Nyírládban és a nehéz csomaggal az állomásra, vagy akár a Jósavárosba nem akar gyalog menni Vannak más gondok is, hiszen az új forgalmi rend bevezetése óta gyakran hallani, hogy romlottak az átszállási lehetőségek az 5-ös, a 7A-s, a 8-as, a 12-es járatokon. A Volán Vállalat úgy érzékeli, hogy ezek közül nem mindegyik gond komoly, hiszen a vasútállomás felől utazók a 7A jelzésű buszról a Nyár utcai megállónál átszállhatnak az 5-ösre, csak az úttesten kell átmenni, a 8-assal érkező sóstóiak pedig a Tölgyesnél szállhatnak át. A 12-es Északi körúti szakaszáról a kórház felé igyekvők már korábban felfedezték a Marx téri átszállás lehetőségét, akik pedig a 12- essel a Déli alközpont felől akarják megközelíteni a kórházat, a 6-ossal érhetik el a rendelőintézetet és Örökösföldet is. Megtalálták tehát az utasok néhány gondra a megoldást, de ez korántsem elégséges. Mert ha elfogadjuk is, hogy a szűk Síp utcán nem lehetett megállóhelyet kialakítani, és kényszerből került a megáldó a színház elé, vagy hogy a szándék természetesen nem a tömegközlekedés elrontása, hanem a belváros forgalmának csökkentése volt, akkor is érthetetlen, miért maradt ki a lehetséges útvonalak közül a kiskörútnak Zrínyi utcai sávház előtti szakasza ami legalább egy járaton a belvárosba hozná az állomásra érkező idegent, másfelől a belvárosból haza igyekvőknek sem kellene a TESZÖV-székház melletti megállóig (4-es kocsmáig) gyalogolni, hiszen ma már lámpánál fordulhat balra a kiskörútról a forgalom. Olyan tömegközlekedés sosem lesz, amely mindenki igényeinek megfelelne, s lehet, hogy kell még néhány hét arra, hogy a mostani közlekedési rendről végleges következtetéseket vonhassunk le. De a lakosság jelzéseit mindenképpen figyelembe kell venni, s a hasznosítható javaslatok megvalósítását nem szabad halogatni. Úgy tudjuk ,a Volán partner ebben, lépni a közlekedési hatóságnak kell. B. J. Buszos bűvészmutatvány: kifordulás a Síp utcából Szerecsendió az iskola előtt kertészkedő ecsediek találkozója Híresek voltak a nagyecsediek a lótenyésztésről és általában az állattenyésztésről. Nem volt múltja és hagyománya a kertészkedésnek, a zöldségtermesztésnek. Talán ezért is meglepő, hogy a kertbarát mozgalom ott, azon a tájon nyert az elsők között híveket magának. Most, november 30-án, a volt ecsedi gimnázium nagytermében a tíz évvel ezelőtti kertbarátklub alakulására emlékeztek. Ozsváth Sándor, a klub elnöke, a múlt idő jeles eseményét így elevenítette fel: „1975. október 30-án, este tizenhat kertészkedést kedvelő barátommal jöttünk össze, megalakítottuk a kertbarátklubot. Sajnos, az alapító tagok közül sokan már messze mentek. Nyolcan maradtunk régiek, de a klubnak ma már 36 tagja van.” Tíz év eltelte után a nagyecsedi kertbarátklubnak országos híre van. Példás az ahogyan együttműködnek, amiként a zöldségnek, a gyümölcsnek, a szőlőnek nemesebb változatait honosították. Különösen a szőlőművelésben, borkezelésben osztatlan siker. Volt rá példa, hogy megyei borversenyen minden díjat az ecsediek nyertek, de arattak sikert országos versenyen is. A kertbarátok apró portákon, 100-200 négyszögöles telkeken teremtettek kertkultúrát és rakták le az alapjait egy új értékítéletnek. Egykor az állattenyésztés virágkorában az a mondás járta : nem gazda az, akinek nincs két kasra kihúzott kukoricája. (Két kas 50—60 szekér tengeri.) Ma is sok az állat, nem ritka az olyan porta, ahol 2—3 hízó bika, fejős tehén, 10—12 hízó sertés van az istállókban, de felnéznek az emberek az ügyes kertészekre, a jó bort termelő szőlősgazdákra is. A kertbarát mozgalom Ecseden — de másutt is — nem csupán kertészkedésre serkent és tanít. A kertbarátkluboknak igazán nagy értéke az, hogy a tagok egymást segítik, együtt művelődnek. Rendszeresek az olyan országjárások (évente többször is), amikor családostól mennek tapasztalatcserére. Honnan, miből van erre pénz? Tagdíj nincs, de ha szükséges, mindenki a zsebébe nyúl, hogy a rendezvények, kirándulások költségei kikerekedjenek. Természetesen kapnak támogatást a különböző szervezetektől, a községi tanácstól, Hazafias Népfronttól, a körzeti művelődési háztól... Most a tízéves évfordulón az ecsediek vendége volt számos kertbarát klub küldötte és vendéglátásra az szolgált, ami az ecsedi klubtagok kertje táján termett. Az alapítótagokat: Nyíri Sándort, Sarkadi Lajost, Lápossy Bélát, Kerekes Jánost, Fehér Imrét, Murguly Sándort, Szabó Sándort és Ozsvát Sándort a központi kertbarátszövetség munkájukért oklevéllel jutalmazta, öten kaptak kitüntetést társadalmi munkájukért. Az esemény színfoltja volt, hogy Fábián Lajos, a fehérgyarmati kertbarátklub ajándékaként egy szerecsendiófacsemetét adott át az ecsedieknek. A fácskát a gimnáziumnál elültették, hogy időtlen időkig jelképezze a klubtagok munkáját. S. E. ! SMiskulántzi asaláta December — sok egyéb más mellett — a terített asztal hónapja. Egyetlen családban sem képzelhetők el e hagyományos szép ünnepek anélkül, hogy ne kerülne valami különlegesség az asztalra A legtöbb háziaszszony mindent igyekszik maga elkészíteni, de a készen vett torta, gusztusos hidegkonyhai termék sok fáradtságtól mentesítheti a gazdaasszonyt, vagy a megértő családot. Ellátogattunk a Szálloda és Vendéglátó Vállalat hidegkonyhai termelő üzemébe, mi újság a házuk táján. Berecz Zoltánné üzletvezető először a hidegkonyhai termelőüzem „kirakatába”, az Imbiszbe kalauzol el. Nem véletlenül lett „felkapott” hely a Rákóczi út? Imbisz. A kaviáros tojás, frankfurti saláta, sonkatekercs, gombasaláta mellett még további huszonöt féle ínycsiklandozó terméket csodálhatok meg. Látható itt minden, ami a szem-szájnak ingere. A szűk konyhában öt szakács és három kézilány két műszakban készíti a jobbnál jobb falatokat. Megtudom, hogy aprólékos, pepecselő munkával havonta itt 7—800 ezer forint értékű terméket állítanak elő. Zöldségfélékből például 6—8 mázsát, burgonyából 5 mázsát, tojásból 10 ezer darabot, csirkéből 5 mázsát, halból 10 mázsát dolgoznak fel. S ha meggondoljuk, hogy mindez 10—20 dekás adagokban kerül a vendég elé, könnyen beláthatjuk, hogy itt nem sokat pihen a szeletelő kés és a fakanál. A konyhában egyébként ilyenkor van a „csúcs”, novemberben, decemberben kapják a legtöbb rendelést. Nemcsak Nyíregyháza vendéglátó és kereskedelmi egységeit látják el hidegkonyhai termékekkel, hanem rendszeresen szállítanak például Kisvárdára, Vásárosnaményba, Záhonyba és Nagykállóba is. A bolti megrendelések mellett egyre több a közvetlen magánrendelés is. Egy-egy családi, vagy vállalati eseménynek dísze lehet egy szépen megkomponált és összeállított hidegtál. A vendég kívánságait igyekeznek a megrendelés szerint teljesíteni. Mostanában például egyre divatosabbak az aszpikos termékek. Egy-egy mutatósabb hidegtál el sem képzelhető nélküli. Ami pedig a minőséget illeti, a vendéglátósok szerint nem lehet ok a panaszra, mert ők gasztronómiai tudásuk legjavát adják. Ennek bizonyítéka a növekvő forgalom és a sikeres szereplés a szakácsversenyeken. Raskai Istvánné például az idén két versenyen is eredményesen szerepelt. Elmondta, hogy szakácstudományát szívesebben gyakorolja hidegkonyhán, ahol szabadjára engedheti fantáziáját. A közhiedelem ellenére a magyar szakácsművészettől a hidegkonyha korábban sem volt idegen, ennek bizonyítékaként egy régi receptet ajánlunk. A miskulántziasalátát szépapáink 1801-ben a következők szerint készítették el: „Igen szép gyermekdéd Salátát, Sállya levelet, Fodormenta levelet, Pul pinellát, Borrágót, Petreg selyem-levelet, Turbolyát, Tárkonyt, Kömény levelet, és a’ mi füvek hozzá illenek, és mint az egyéb salátát, jó bor etzettel, sós fa olajjal öntsd meg, és fellyül a Borrágó virággal hintsd bé.” Bárki kipróbálhatja. Bodnár István A tárgyalóteremből Sokat akart a szarka... Nem megrögzött bűnöző következő ügyünk főszereplője, inkább csak a „Sokat akart a szarka ...” kezdetű mondást juttatja eszünkbe az esete. A teljes nevét ezúttal nem fiatal kora miatt hagyjuk el, hanem mert még nem jogerős az ítélet, amely elmarasztalta a harmincnyolc esztendős, nyíregyházi T. Sándort. 1982 nyarán furcsa adásvételi szerződést kötött T. Vásárolt egy telket, de mivel kifizetni nem tudta volna, vállalta, hogy a sajátja mellett felépíti az eladó házát is. Hozzá is látott. Még ebben az évben elkészült az alap, s álltak a falak őszre. Következő nyáron folytatta a munkát. Ekkorra már egyre nehezebben tudta előteremteni a szükséges pénzt, ezért 1983 nyarán szerződéses üzemeltetésre átvett a Zöldérttől egy üzletet, amelyet korábban hat hónapig már társként működtetett. A szerződésben többek között az állt, hogy a vállalat bélyegzőjével beszerzett áruk után fizetni tartozik a Zöldértnek. A szakértő számításai szerint amíg 1984 őszén a vállalat fel nem mondta a szerződést, amellett, hogy teljesíti kötelezettségeit, mintegy kétszázezer forint nyereségre tett szert az árrésből. De a házakhoz ez sem volt elég, T. három-négy havonta megvizsgálta zöldségboltja helyzetét, és tisztában volt a tartozásaival, tudta azt is, hogy ezeket hat napon belül kellett volna megfizetnie. Az építkezés nyelte a pénzt, így hozzávetőleg kétszázezer forinttal maradt adósa a Zöldértnek. T. Sándor nem tagadta, hogy elkövette a bűncselekményt, bár szerinte csak százezer az az összeg, amennyit saját céljaira fordított. Az ex-zöldséges azóta nem tartozik a vállalatnak, teljes egészében megfizette adósságát, a dolgokat azonban már nem lehetett semmisnek tekinteni. T. Sándor a Nyíregyházi Városi Bíróság dr. Kozma Béla tanácsa szerint folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettét követte el, s ezért őt egy év börtönre ítélte. Az elsőfokú határozatot az ügyész és a védő is megtámadta: jogerős ítéletet a megyei bíróság hoz majd az ügyben. 1985. december 2. Humánum, érdek, boldogulás A szülőket aligha érheti nagyobb öröm annál, ha gyermekük boldogul. Különösen áll ez azokra, akiknek csemetéje kisegítő iskolában tanult. Ez az iskola Szabolcs-Szatmár megyében nem zsákutca többé. A gyerekeknek a korábbiakhoz képest immár innen is biztosabb út vezet az önálló kenyérkeresethez, a teljes értékű élethez. A kisegítő iskolát végzett gyerekek társadalmi beilleszkedését az iskola, az Értelmi Fogyatékosok Szabolcs-Szatmár megye Érdekvédelmi Szervezete és a velük együttműködő vállalatok intézményesen segítik. Hogyan? A gyerekek a kisegítő iskola elvégzése után a dolgozók általános iskolájának 7—8. osztályában folytatják tanulmányaikat, de közben vállalatoknál, kisiparosoknál dolgoznak Behozzák a szellemi fejlődésük valamikori visszamaradottsága miatt elszenve- dett hátrányukat, felkészülnek az önálló munkára, életre. Az új oktatási törvényben a kisegítő továbbképző iskolatípus speciális szakiskolaként szerepel. Onnan kikerülvén a fiatalok betanított, később pedig, megfelelő lépések után, szakmunkásokká válhatnak. A múlt hét péntekjén a megyei Vöröskereszt székházában pedagógusok, vállalati, tanácsi, egészségügyi szakemberek és kisiparosok a kisegítő továbbképző iskola működéséről, a gyerekek helytállásáról, illetve a további feladatokról tanácskoztak. Elhangzott: nagy türelemmel, kitartással való foglalkozások árán, de a gyerekek nagy része jól megállja a helyét, beilleszkedik a munkahely, kollektívákba és szorgalmas, hasznos munkát végez A megbeszélésen jó volt látni, tapasztalni az együttgondolkozást, a segíteni akarást Többek között felvetődött egy ifjúsági szállás létesítésének szükségessége, egyes szülők gyermekük sorsa iránti közömbössége, jó néhány vállalatnak a kisegítő iskolát végzett fiatalok foglalkoztatása elől való indokolatlan elzárkózása. A számos gond ellenére a volt kisegítő iskolások társadalmi beilleszkedésének előmozdításában komoly sikerek születtek, és reméljük, kellő összefogással, humánummal a jövőben még szebb eredményeknek lehetünk tanúi Mindannyiunk érdekében. (cselényi) Turulmadár tűzzománcban A tizenötödik közös alkotói munkán is túl vannak a nyírbátori képzőművészeti stúdió tagjai. A táborban készített alkotások közül a tűzzománc munkák falrakész állapotban várják a decemberi zsűrizést. Makrai Zsuzsa, a stúdió vezetője még javában dolgozik. Nem kis feladatra vállalkozott. A honfoglaláskori magyarországi leletek közül az első sorozatban Rakamaz és környékén előkerült régészeti leletek alapján tizenöt darabból álló tűzzománc kollekciót készít. Köztük szerepel a korongpáros hajfonatdísz, a turul égimadárról, a Tiszaeszlár—Bashalom határából előkerült hasonló leletről. Van a képek között anarcsi és sárospataki életfamotívum, a tiszaberceli hármas palmafacsokor. Különös odafigyelést, nagy gondot jelent a korongok égetése, mivel a színek, a különböző hőmérséklet hatására változnak. Az alkotó szeretné minél élethűbben visszaadni a színeket, ezért lesz olyan alkotás, amelyet többször is különböző hőfokon kell kiégetni. A stúdió alkotásait a jövő év első felében többek között Nyírbátorban, a megyeszékhelyen és Budapesten is bemutatják. Makrai Zsuzsa alkotás közben. (Elek Emil felv.)