Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-01 / 259. szám
? 2 Kelet-Magyarország A kifi FEHÉRGYARMATON Spitz-patika, Tápai-kurla 9 óvják a régi házakat Azt sajnos egyáltalán nem mondhatjuk el városunkról, hogy dúskálunk a régibbnél régibb, nagy múltú épületekben, ám ez korántsem jelenti azt, hogy Gyarmatnak nincs mit óvnia. Különösen most vált ez fontos tennivalóvá, hogy lépten-nyomon új építkezésekbe botlunk a belvárosban. Szerencsére a városszerető polgároknak nincs különösebb okuk az aggódásra. Már a három évvel ezelőtti általános rendezési tervben célul tűzték ki három, különösen fontos épület védelmét. A város közepén álló úgynevezett Spitz-patikát, a volt Jékey-kastélyt, a mai nővérszállót, s a katolikus plébániát már védetté is nyilvánították, s helyi védelmet élvez további tizennégy épület, többek között a bíróság, a kultúrház, a fiúkollégium, az úgynevezett Tápai-kúria — a névadó mérnök elévülhetetlen érdemeket szerzett annak idején a Szamos szabályozásában , mely jelenleg az öregek napközi otthona. Ezen kívül védelmet élvez több olyan régi polgárház is, melyek oly sajátosan hangulatossá teszik a gyarmati utcákat. Újabban a városi tanács is arra ösztönzi az embereket, hogy alkalmazkodva a régi hagyományokhoz, a zártsoros építkezési formát válasszák a főutcán. Szerencsére ez nyitott fülekre is talál, egyre többen hallgatnak a jó szóra, mint ahogy felvételünk is bizonyítja, mely a gyarmati főutcán készült. A földben jön az áram Új lámpák a központban Idősnek, fiatalnak, helybélinek és idelátogatónak egyaránt jólesik egy-egy kiadósabb séta, nagy vásárlás után elüldögélni a Kossuth téri parkban. A közelmúltig azonban a parkot és a szervizutat megvilágító lámpák úgynevezett légvezetékről kapták az energiát, mely megzavarta a térség hangulatát Érezték ezt az illetékesek is, így aztán a városi tanács a szakkatalógusok áttanulmányozása után a Szent István térre és a Kossuth térre is új világítótesteket rendelt. A 3,5 méter magas „KŐSZEG” fantázianévre hallgató, a régi gázlámpákat formázó alkalmatosságokat a TITÁSZ fehérgyarmati kirendeltségének szakemberei állították fel. Így ma már föld alatti vezetékeken jut a villamos áram az oszlopokhoz, s a lámpatesthez. Van olyan „BUDAVÁR” nevű lámpatest, melynek a fejrésze egyenként 9 ezer forint. A környezethez alkalmazkodva eltérően azok a lámpák, melyk a városi park sétány, illetve a Székely-kapu közelében vannak, mázok azok, melyek a Szent István téren, a műemlék református templom, illetve a központi szobor, az ÉLETFA közelében találhatók. Egyáltalán nem ünneprontásnak szánjuk, de ide kívánkozik az alábbi félmondat: összefogással remélhetőleg sikerül meg is őrizni a városközpont esztétikai képét javító értékes lámpatesteket a felelőtlen rongálóktól. Öt év tükrében a közlekedés Gyarmat a legbiztonságosabb A napokban városunkban tartotta kihelyezett ülését a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, melynek tagjai többek között jelentést hallgattak meg a fehérgyamati térség közlekedésbiztonsági helyzetének alakulásáról. A vizsgált időszakban, 1984—88 között a területünkön 193 baleset történt, melynek következtében huszonhatan életüket vesztették, míg 108-an súlyosan, 59-en pedig könynyebben megsérültek. A korosztályok szerint a legtöbb balesetet a 15—30 év közöttiek okozták. Szerencsére csökkent az ittasan okozott balesetek száma, mely minden bizonnyal a Közlekedésbiztonsági Tanács megelőző tevékenységének is köszönhető, az ő munkájukat egyébként jelentősen elősegítette a központi szervektől beszerzett szórófüzetek, plakátok, filmek, video- és magnókazetták sora. A TIT-tel együttműködve a téli időszakokban a térség üzemeiben, termelőszövetkezeteiben sikeres KRESZ- akadémiai sorozatokat szerveztek, mindenütt nagy érdeklődés kísérte ezeket az előadásokat. Sikeresek voltak az alsó, illetve középfokú iskolákban meghirdetett különféle versenyek, vetélkedők. A megyei versenyeken a középmezőnyben végeztek a szatmári fiatalok, de volt olyan diák is, aki egészen az országos döntőig jutott. Különösen a gyarmati 1-es számú általános iskola diákjai dicsekedhetnek szép eredményei, akik ’85-ben az „Iskolák a közlekedésbiztonságért” versenyen országos második helyezést értek el. Kiemelkedő sikert hozott a gyarmatiaknak az elmúlt esztendő. „A legbiztonságosabban közlekedő város” verseny kisvárosi kategóriájában országos elsőséget szereztek, mely egymillió forintot hozott a városnak, s azt a közlekedési feltételek javítására fordították. A központilag szervezett akciók mellett helyi kezdeményezésekre is sor került, melyek során az önkéntes társadalmi munkásokkal együtt a balesetveszélyes területeket és csomópontokat vonták fokozottabb ellenőrzés alá. Az eltelt időszakban 2500 vezetői engedélyt adtak ki, s ittas vezetés miatt 174 engedélyt vontak be. Helyszíni bírságolásra tízezer esetben került sor, és több mint kétezer közlekedési szabálysértési feljelentést továbbítottak. Elhangzott a megbeszélésen az is, hogy a gyermekbalesetek megelőzése érdekében szélesíteni kell a szülői munkaközösségekkel való kapcsolatot, s intenzívebbé szükséges tenni a gyerekek körében végzett nevelő-felvilágosító munkát, hogy idejében tisztában legyenek a legfontosabb közlekedésbiztonsági szabályokkal. Zsebbe nyúl a lakó Ma is gyakran előfordul még, hogy halllja az ember a dicsekvő szavakat: a mi településünkön már minden utcába bevezették a vizet. Természetesen örömteli a hír, de mikor megtudja, hogy szennyvízcsatorna ugyanakkor egy méternyi sem épült, s hiányzik a szennyvíztisztító is akkor bizony az ember arcára fagy a mosoly. Mert az amúgy mostohán kezeltkörnyezetünk így újabb szenynyező forrrással bővül. Sajnos Fehérgyarmat sem dicsekedhet szennyvízcsatorna-hálózatával. Míg a vezetékes ivóvízhálózat hossza eléri a harminchat kilométert — minden.rten élvezi ezt az áldást, a lakásoknak pedig a nyolcvanöt százaléka — addig a szennyvízcsatorna hossza a tíz kilométert sem éri el. Így a porták többségében déli tómedencékben gyűjtik össze a háztartási szennyvizet, s onnan kiszippantva szállítják el a városi szennyvíztisztító telepre. Ez nem is lenne túlságosan nagy gond, ám a hetvenes nagy árvizet követően megemelkedett a talajvíz szintje, ráadásul különféle okok miatt igen agresszívvé vált, egyszerűen „kirágja” a derítő falát, így azok jó része már alig használható. Nem marad tehát más hátra, mint a szennyvízhálózat bővítése. Igen ám, de az igen költséges mulatság, a tanácsoknak pedig mind kevesebb a pénze. Zsebbe kell tehát nyúlnia a lakosságnak is, mint ahogy teszik ezt a város több pontján is. A Szolnoki, Vasvári, Békési, Kodály, illetve az Ady Endre, Kiss Ernő utcák környékén társulás formájában szövetkeztek az ott lakók, hogy legalább ezt a környezetszennyező forrást eldugaszolják. Segített, s segít a tanács is, ám a költségek jelentős részét a lakók vállalták, portársként tizenötharmincöt ezer forintot. Ezzel párhuzamosan szükséges a szennyvíztisztító telep kapacitásának bővítése is, hisz az jelenleg naponta 1200 köbméter megtisztítására képes, s ez bizony kevéske. A bővítést már megkezdték, ha befejeződik, a telep teljesítménye majdnem a duplájára növekszik majd. Az oldalt összeállította: BALOGH GÉZA Kilencven nap alatt készült el a kis ABC a fehérgyarmati centrumban, amely tehermentesíti a nagyáruházát. (Balázs Attila felvétele) 1989. november 1. Folytatás következik Szatmári dalosok az NSZK-ban A város legújabb gyermekintézménye, a 3. számú általános iskola alig egyéves fennállása ellenére rendkívül sokszínű kapcsolatot alakított ki az országhatáron túl is. Szeptember végén például az NSZK-ba indult a zenei általános iskola félszáznyi dalosa, muzsikusa, hogy viszonozza a Filderstadtban lévő zeneiskola augusztusi látogatását. A helyi sportkör autóbuszával, s két személykocsival indultak a több mint ezer kilométeres útra a nyugatnémet városkába, ahol a magyar vendégeket igazi magyaros vendégszeretettel fogadták. Mivel döntően tinédzser korosztály alkotta a csoportot, így a programot is igyekeztek ennek megfelelően alakítani a vendéglátók, a helyi zeneiskola pedagógusai, illetve a gyerekek szülei. Magyar nyelvű programmal, konkrét elhelyezéssel (címmel, telefonszámmal) igyekeztek zavartalanná tenni a próbákat, s a kapcsolattartást A tartományban élő emberek többsége mélyen vallásos. Így természetesnek tűnt (szombat este érkezett meg a csapat), hogy vasárnap reggel Bernhausen Szent István templomában a mise keretében számítottak a gyarmati zenészek közreműködésére is. A katolikus egyházközség tagjai a mise után fogadták a magyarokat. Este a zenei világnap keretében a wilderbergi népi táncosok, a waldenbachi kürtösök, a schönaichi zenészek, a túristvándi citerások, a fehérgyarmati dalosok és az ifjúsági fúvósok közös programmal köszöntötték a népes hallgatóságot. Egy kicsit meglepte a magyarokat, hogy a nézőtéren a műsorközlő szövege alatt pincér szolgálta ki az asztalnál ülő vendégeket, hogy majd a műsorszámok megkezdése után ismét sötét legyen a nézőtér (s csendes). Ugyancsak „lazán” viselkedtek az Eduard Spranger gimnázium diákjai is. Percek alatt berendezték az aulát, s lépcsőkön, pamlagon ülve figyelték a fiatalos zenét, s ha valami tetsző dolgot hallottak, azonnal véleményt nyilvánítottak, mely, hála a magyaroknak, igen gyakori volt. A gyarmatiak igen sok helyütt léptek fel, a település polgármestere szinte kivétel nélkül mindenütt fogadta őket, jelezve a Magyarország, s szűkebb hazánk iránti fokozott érdeklődést, a kapcsolatok bővítésének szándékát. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az a tény, hogy amikor a helyi lapban (az ő Kelet- Magyarországukban) megjelent az augusztusi magyarországi útjukról egy írás, s közölték, hogy október elején magyarok érkeznek, tömegestől jelentkeztek olyanok is, akik a több napra minden előzmény, vagy ellenszolgáltatás nélkül is örömmel fogadták volna a fehérgyarmatiakat. A hét fellépés mellett több közös és egyéni program színesítette az eseményeket. A stuttgarti újság zenekritikusai, s a helyi hozzáértők is elismerően szóltak a magyarországi csoportról. S az elválásnál megfogalmazódott, készek folytatni a sort. Bővítve a kapcsolatot, mely újabb művészeti csoportoknak teremt lehetőséget a szatmári tájék megismerésére, illetve a fehérgyarmati és városkörnyéki együtteseknek az NSZK-ban való szereplésére. Ajándék a házigazdáktól (Molnár Károly felvétele) Jövőre kész lesz Szerviz a város szélén A szolgáltatás színvonalának emeléséért kft.-t alakított városunkban a helyi tanács költségvetési üzeme, az építőipari kisszövetkezet, valamint a nyíregyházi VAGÉP. Október 9-én megkezdték a város Tunyogmatolcs felőli végén a tereprendezési munkákat a jövendő autószerviz helyén. A Tisza-Szamosközi Vízgazdálkodási Társulat műhelye és a 491-es út közötti háromszögben kap helyet a korszerű létesítmény, ahol több gépjárműtípus javítását, garanciális és szervizmunkáit is elvégzik majd. A városi tanács társadalmi összefogással segíti a földfeltöltési munkát, s természetesen a közműcsatlakozási lehetőségeket is megteremtették a helybéliek. A költségvetési üzem 4,5 millió forint „munkahelyteremtő hitel”-t kapott. A szervizüzem 20 szatmári lakosnak nyújt majd munkalehetőséget, a műszaki vezetői állást már meghirdették. A felsőfokú végzettségű pályázók közül kiválasztott szakember már az építési munkáknál érvényesítheti hasznos javaslatait, s ő választja ki jövendő munkatársait is. A majdani szakemberek a VAGÉP nyíregyházi üzemében 2 hónapos átképzésen vesznek részt munkába állásuk előtt. Az építési munkákat a kfttag kisszövetkezet végzi, a szerelés, a gépek elhelyezése a VAGÉP feladata lesz. Tervezi a kft. vezetősége egy olyan üzlet megnyitását is a szerviz közvetlen szomszédságában, ahol gépjárműtartozékokat, ápolási cikkeket vásárolhat a fogyasztó. A szükséges engedélyezési eljárás szinte zavartalan volt. Időben megkezdődhetett az előkészületi munkák sora, s úgy tűnik, nem lesz gond az építkezéssel sem. Minden remény megvan arra, hogy 1990 késő nyarán Fehérgyarmaton egy korszerű szervizüzem várhassa a szatmári autósokat.