Kelet, 1881. április (11. évfolyam, 74-97. szám)
1881-04-01 / 74. szám
: A „KELET" előfizetési dija. ■ Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre ......................................16 frt-Fél évre....................................................8 „ Negyedévre ................................................4 n Egy héra helyben......................................1 frt 50 kr. Egyes számára 6 kr. Mijelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik szám. áJCéisitektor nem áSainaA viddisa. Tizenegyedik évfolyam.?4. számK áJLá POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. 1881. Előfizetési felhívás „ÉLET“ tizenegyedik évfolyamának msodik, ápril—júniusi évnegyedére. A „Kelet“ előfizetési ára: egész évre......................................16 frt. 1á évre............................................8 „ Ngyedévre.......................................4 „ Eg hóra helyben.............................1 „ 50 kr. a i. A KORMÁNY KORTESKEDIK-E HÁT? (T.) Ki annyira figyelemmel kiséri az ellenzék mozgását, kortesfogását és hizlkedését, mint mi, az előtt ez a dolog valóságos mulatság. Persze több lapo is kell olvasni, mert csak akkor láthatja az ember, hogy vegyülnek az ellenzéki lapok a társadalom osztályai közt miszerint nincs rá eset, hogy egyik vagy másik társadalmi osztálynál ott ne lánók a habaréki kortest vagy a szélsőbili kortest egyik vagy másik ellenzéki kp alakjában, melyek minden áron tele• beszélni igyekeznek az ők embereik fejét s az a nagyobb legény, aki nagyobb hitegetésekkel, nagyobb ígéretekkel állhat elő és a kormányt minél jobban tudja gyalázni. A korteskedésbe az ellenzéki hirlapirodalom határozottan úgy viseli magát, mint a kerületekben az ellenzéki kortes. Megindult már a hajsza mindenütt, az ellenzéki kortesek már éjjel-nappal esetlenek botlanak s bizony a herpentgetések is kezdetüket vették, s mondhatjuk, hogy az ellenzéki sajtó kezet fogva halad velök; holott a kormánypárt még feje bojtját sem igen mozgatja s ami a legeredetibb : mégis mi vagyunk a korteskedéssel vádolva. Ámde szóljunk a sajtó korteskedéséről. A „Pesti Napló“ például már valóságos bandával jár, mint mikor a czigányok valami névnapot vagy mulatságot vesznek észre, hát épen úgy fülel, vigyázz mindenféle összejövetelekre vagy gyűlésekre, vagy minden más fölmerülhető kérdésre és bandájával rendesen oltott terem az ajtó előtt, s kegyetlenül ráhúzza a habaréki nótát. Ahol például a tanítók gyűlnek össze, hogy tanácskozzanak, a „Pesti Napló“ már ott terem és írja a czikket, mely a tanítóknak elmondja, hogy mily rettentő mostoha bánásmódban részesülnek ők a mai kormány részéről, aztán mint intelligens testületről felteszi róla, hogy ezentúl oly pártra fogják adni szavazatukat, mely mérsékelt elveinél fogva, a hazára nézve semmi veszélyt nem rejt méhében , kitűnő férfiai biztosítékot nyújtanak azhogy mindenekelőtt a tankratók sorsa jobbra fordítandó stb. stb. Persze épen úgy megjelen a banda az ipargyűléseknél, a kereskedelmi gyűléseknél, a gazdasági gyűléseknél, mindenütt elfutva , hogy mily mostoha bánásmódban részesül az ipar, s figyelmezteti az iparosokat, hogyha sorsukon javítani akarnak, okvetlen a mérsékelt ellenzékkel szavazzanak, mert az mindenekelőtt az iparosok sorsát hordja szívén. Épen azt mondja a gazdáknak, ügyvédeknek és a többi. Lehetne különben ezt a házalást azon fráterek házalásához is hasonlítani, kiket a szerzetesek mindannyiszor kiküldenek, ahányszor valami aratás vagy szüret mutatkozik a láthatáron. Ezek aztán átkoldulnak minden falut, minden várost. A múltkor a habarék a székelyeknél volt a persellyel, azokat igyekezvén a maga részére támogatni, elmondván , hogy van egy párt, már tudniillik a mérsékelt ellenzék, mely mindenekelőtt a székelyek sorsát hordja szivén, s igy reméli, hogy a székelyek is viszonozni fogják azt a rettentő nagy érdeklődést. A székelyek után megfordult az iparosoknál, a gazdáknál, most pedig az ügyvédeknek esik neki. A bélyegsikkasztások ugyanis annyira mentek már az országban, miszerint a kormányt rendszabályok hozatalára kényszerítették. A zugprókátorok ezen bélyegsikkasztásból mintegy kenyérkeresetet csináltak, úgy annyira, hogy nem csak saját feleik bélyegeit vagy bélyegeinek árát rakták zsebre, hanem megtették, hogy oly beadványokhoz, melyekre bélyeg kellett volna, oda kölcsönzék neveiket, míg a bélyeg árát az illetőkkel megosztották, úgy annyira, hogy ezen csalások és bélyegsikkasztások összege óriásira rúgott s csakis a tisztességes ügyvédek voltak ezen adónak alávetve, míg amazokra nézve semmissé vált az egész bélyegtörvény. A kormány tehát legközelebb oly törvényjavaslatot terjesztett be, mely a bélyegsikkasztó ügyvédeket a fenyítő törvényszékekbe állítja. Na hát persze a habaréki sajtó azt hívén, hogy ezzel az egész ügyvédi karnak hízelegni fog vagyis, hogy szolgálatot tesz, mint afféle fogadatlan prókátor kiállt a síkra és szokása szerint keményen kezdett a kormány ellen hadonászni , hogy Íme eggyel szaporította azon zsarnoki tettek számát, melyek már elviselhetetlenek kezdenek lenni, különösen pedig most is, mint mindig a művelt és független ügyvédi karral szemben mutatja ellenszenvét stb. stb. Reményiük is, úgymond a czikkek vége , miszerint az ügyvédi kar be fogja látni, hogy ez alatt a kormány alatt nem fog menni semmire. Hanem van egy párt, mely mérsékelt elveinél fogva a kormányra hivatva van, s amely párt mindenek előtt az ügyvédek sorsát hordja szivén. Mikor e czikk egy társaságban szóba jött ahol ügyvédek is voltak, határozottan elitélték, különösen pedig a kabarék hívei ítélték el legjobban, mert hiszen magának a pártnak pirulnia kell az efféle megnevezhetetlen korteskedések miatt. Na de különben a szélsőbal se jobb ám a Deákné vásznánál, azzal a különbséggel, hogy míg a kabarék nótákat fütyül és kér, könyörög, addig ő pöffeszkedik, mint a pulyka, és követel, mint azt a kis ész mindenütt tenni szokta. El van kaparva, s most már csak lóhátról beszél még a nemzettel is, hanem a tányérral azért ő is megjelen mindenütt ahol egy kis kereset mutatkozik. Lehetetlen, hogy: „A gólyáró és farkasról“ — szóló mese eszembe ne jusson. A farkas ugyanis rettenetesen ordított, mert valami konczot akarván lenyelni, a koncz torkán akadt. Arra megy egy gólya, s tehetségéhez mérten igy szól hozzá a farkas : Hallod-e te gólya madár. Mily fáin hosszú csőröd van neked ; ha bezzeg kivennéd a torkomban megakadt csontot, mily hálás jó barátod lennék én neked, hogy olyant még nem is láttál. Máskülönben is a gólyák sorsa rettenetesen szivemen fekszik. Kapja tehát a gólya madár hajt a szép szóra meg a szép hitegetésre, s a farkas torkából a csontot kiveszi. — Hanem most aztán hord is el magad ! kiáltott rá a farkas , mert mióta a torkom szabad, igen megjött az étvágyam is, és nagy kedvet érzek arra, — hogy megegyelek. A gólya madár el is hordta magát, de egyszersmint szánakozóan mosolyog ama gólya seregre, melynek sorsa ismét csak nagyon a farkasok szívén fekszik, de ha bezzeg a csont a farkasok torkából kikerül, hihető, hogy a gólyák megevésére megjön az étvágyuk is. A KELET TÁRCZÁJA. A LÁMPAGYUJTÓ. MISS CUMMINS REGÉNYE. Huszadik fejezet. Változások. (Folytatás.) Azt is tudja, hogy némi befolyással bírok atyjára, s bármi különösnek is tűnhetik ez fel kegyed előtt, valóban több hatalmam van felette, mint azt magamnak is megfejteni tudnám. Azt hiszem, ennek részint az az alapja, hogy nem félek tőle, s egész eréllyel tiltakozom esztelen ötletei kivitele ellen, részint pedig abban, hogy idegenebb vagyok reá nézve, mint leánya. De más valami is van még, mi nagy hatalmat biztosit nekem fölötte. Lelkében Vilij és én elválhatlanok vagyunk egymástól, mert néhány évig mindig együtt éltünk körében, a házat csaknem egy időben hagytuk el, s azt is tudja, hogy a levelezést legfőbbként én folytatom unokájával. Mióta elméje annyira meggyengült, úgy látszik gondolatai sokkal többet foglalkoznak Vilivel és minden perezben, bármily ingerlékeny álapotban legyen is, bármire is képes vagyok őt reá venni, s lecsillapítni kedélyét, ha azt mondom, hogy a Vilitől jött legújabb tudósításokat akarom közölni vele. Az mit sem tesz, akárhányszor ismétlem is előtte a legutolsó levél tartalmát, arra ő soha sem emlékszik vissza. Nem is képzeli Emilia, mily nagy hatalmat ad kezembe fölötte, e jelentéktelennek látszó körülmény. Szullivánné látja, mily könnyen tudom gondolatait vezérelni szegény lelki beteg atyjának, s észrevettem, mekkora lelki megnyugvást okozott neki már az is, hogy egy napot náluk töltöttem. Oly boldognak nézett ki, midőn ma este elbúcsúztam tőle, s oly reményteljesen beszélt azon vigaszról, melyet okozand neki, a náluk töltendő tél, hogy minden áldozatomért bőven megjutalmazva éreztem magamat előre is. De midőn aztán hazajöttem, s kegyedet megláttam Emilia, s arra gondoltam, hogy mily messze el fognak utazni, s mily sok idő elmúlik addig, míg ismét együtt lehetünk, oh! akkor úgy éreztem, mintha— Gertrud nem volt képes tovább folytatni. Fejét lehajtotta Emilia vállára, s elkezdett zokogni. Emilia gyöngéden igyekezett őt megnyugtatni. — Valóban, mi nagyon boldogok voltunk együtt Trudka, szólt és igen hiányozni fogsz nekem. Az utóbbi évek örömeinek legnagyobb részét általad élveztem, de tán soha annyira nem szerettelek édes, a mint most, midőn nem sokára válnunk kell; mert azon áldozatban, melyet hozasz, egyik legnemesebb, legmagasztosabb jellemvonását látom annak, mivel egy női szív bírhat. Tudom, mennyire szereted Szullivánnékat és bizonnyal teljes okod van csatlakoznod hozzájok s azon lenned, hogy irántad tanúsított régi szívességeiket hasonlóval fizesd vissza. De hogy épen most elhagysz minket és minden panaszkodás s habozás nélkül lemondasz a velünk teendő utazásról, melyre oly igen vágytál, azt mutatja, hogy az én Trudkám ép oly derék jó szivü lányka, mint minőre számítottam, hogy lesz belőle. A kötelesség utján haladsz Gertrud, s e büszke öntudat, ha egyéb nem is, teljes mértékű jutalmat nyújt neked ezért. Mialatt Emilia beszélt, egy útkanyarulathoz értek, s itt egy komorná jött velők szembe, ki őket kereste, s jelentette, hogy Brucené asszony és fia a szalonba vannak, s utánuk tudakozódtak. — Megvetted számára a gombokat, melyekre bizományt adott neked Trudka? kérdezte Emilia. — Igen, épen jól illőket találtam a ruha-kelméhez. Alkalmasit tudni óhajtja, mily eredménnyel jártam. De hogy menjek be ily kisirt szemmel ? — Én bemegyek Katival a házba, s te majd az oldalajtón át szabadba juthatsz, anélkül, hogy valaki meglátna. Egyelőre kimentelek Brucenénál, s ha hidegvízzel megmostad szemeidet s kissé nyugodtabbnak érzed magadat, bejösz később, s számot adsz bizományod miként teljesítéséről. Hirdetési díjSis: Együtt szög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdíj minden hrdetés után 80 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. ^ Hirdetéflok-st i'ö 1 v é s z n e k ; Bécs'bs’n; Oppolik AI0.J0S otadt Stnbonbí.:jt.;i Nr. j (E-i-L der Wollzeile 36.) Haasenstein et Vogler (Wallflsch-gasse 10 End. Mosse PnblioistischeBureau. Budapesten: Haasensto. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A. hirdetések fe vételi irodája Budapesten Szervitatér 8. sz. garmond sora után 25 krajczár fizetendő. Kolozsvár, péntek, április 1 modó egyéntől a hadmentességi dij, , az 1880. XXVII. t. sz. 12 §-a értelmében, a védköteles hadmentességi adó és a külföldre utazás. A pénzügyminiszter a következő körrendeletet intézte valamennyi közigazgatási bizottsághoz, valamennyi kir. adófelügyelőhöz és kir. adóhivatalhoz, a külföldre utazási engedélyért folyamodó és hadmentességi díj fizetésére köteles egyéneknek a hadmentességi díjjal leendő mikénti megrovása tárgyában. A pozsonyi s több kereskedelmi iparkamarák a földmivelés-, iparés kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz intézett, 8 onnan hozzám áttett felterjesztéséből, némely kir. adófelügyelő által követett ama visszás eljárásról értesültem, hogy minden a külföldre szóló ideiglenes utazási engedélyért folyó egy t.zettség összes hátralevő éveire követeltetik. Minthogy ezen eljárás nemcsak számtalan magánérdeket, de azonkívül kereskedelmi, ipari, közművelődési és más közérdekeket is sértene, s különben is a törvénnyel össze nem egyeztethető: a magyar kir. belügyi és honvédelmi miniszter urakkal egyetértőleg, egyöntetű eljárás követése czéljából ezennel rendelem, hogy mindazon esetekben, midőn a hadmentességi dij fizetésére köteles egyén bizonyos időtartamra szóló külföldi utazási engedélyért folyamodik, és ezen engedélyt az illetékes hatóságtól elnyeri, az 1880 XXVII. t. sz. 10. §-a értelmében kirovandó hadmentességi dij nem a védkötelezettség még hátralevő összes éveire, hanem csak azon év végéig követeltessék, mely évben az úti okmány érvényét veszti. Az államkincstár érdekeinek megóvása végett az idézett törvény 18. §-a alapján intézkedés tétetett egyúttal az iránt, hogy az úti okmányok a díjköteles egyéneknek csak akkor adassanak ki, ha azok a jelen rendelet értelmében járó hadmentességi díjnak befizetését igazolják. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése márcz. 30-án. Kemény Gábor földmivelés , ipar- és kereskedelmi miniszter törvényjavaslatot nyújt be a Nagybritania királysággal az ínséges tengerészek segélyezése végett kötött egyezményről. Következett a napirend, a polgári törvénykezési rendtartásról szólójavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 87. §-nál Unger Alajos intézkedést kér felvétetni, mely szerint a bírói érdekeltség miatt is lehessen kifogást tenni a tőzsdebiróságoknál. Tereczky István előadó beismeri a módositvány jogosultságát és ezért azt a szakasszal együtt a bizottsághoz kéri utasittatni s e felszólalások után a 87. §. az igazságügyi bizottsághoz utasittatott vissza. A 88. §. Unger Alajos azon indítványával utasíttatik vissza a bizottsághoz, mely szerint a 87. §. intézkedései akkor is alkalmazandók, ha az érdekeltségi kifogásnak hely nem adatott. A 91. §. után Unger a következő új szakasz felvételét indítványozza: „Fegyelmi vétség esetében a 86. §-ban emlitett bíróság bírái, fegyelmi birói illetékesség és eljárás tekintetében az 1871. Vik. t. ez. 32. § á ban felemlitett első fokú bíróság ítélő bíráival egyenlő elbánás alá esnek. Az uj szakasz véleményadás végett a bizottsághoz utasittatik vissza. A törvényjavaslat letárgyalása után tárgyaltatik a végrehajtási eljárásról szóló törvényjavaslat. A 31. §. Teleszky István előadó, indítványára azon toldással lett elfogadva, mely szerint „a kereset alapjául szolgáló okirat eredetije a bíróságnál megtartandó.“ Az 51. §-nál Bokross Elek módositványt nyújt be, mely szerint öt kecske és öt juh ne legyen lefoglalható. Almássy Sándor oly értelmű inditványt nyújt be, hogy a zsellérek háza, mely az adó alapján való becslés szerint 600 frtot meg nem halad, ne legyen lefoglalható. A szakasz és a beadott módositványok Tereczky István előadó és Panner Tivadar igazságügyminiszter felszólalása után az igazságügyi bizottsághoz utasíttatnak. Ezután Degré Alajos, mert a képviselői állással össze nem férőnek és lealázónak tartja azt, hogy a képviselők napidíjai és lakbérilletményei jövőre lefoglalhatók legyenek, indítványt terjeszt elő, melyben annak kimondását kéri, hogy a képviselők napidíjai és lakbéilletményei a lefoglalhatás alól kivétessenek. — Ezen indítvány jelentéstétel végett az igazságügyi bizottsághoz utasíttatott. Az 54. §-nál Szalay Imre idítványt terjeszt elő az iránt, hogy a drámai és operai magánszereplők, és az ének-, táncz- és zenekar személyzetének fizetései 800 frt. erejéig lefoglalhatók ne legyenek. Ez indítvány az igazságügyi bizottsághoz utasíttatott. A 61. §-nál Unger Alajos módosításában annak kimondását kéri, hogy a magánosoknál alkalmazott szolgák fizetéseiből 500 írtnak a végrehajtásnál érintetlenül kell maradni. Ezen indítvány az igazságügyi bizottsághoz utasíttatik. 117. §: Mandel Pál azon módosításával fogadtatott el, mely szerint, ha a végrehajtató fél folytatólagos végrehajtást kér az előtt, mielőtt az elrendelt végrehajtást foganatosította volna, a folytatólagos végrehajtás költségeiben a folytatólagos végrehajtást kérő fél marasztaltassék. A 131. §-nál Jónagy László annak kimondása mellett, hogy a kir. kisebb haszonvételi jog ingatlannak tekintessék mire a szakasz és a módositvány a bizottsághoz utasittatott. Huszonegyedik fejezet. Meghiúsított tervek. Midőn Gertrud fél óra múlva a társalgóba lépett, külseje nem árult el semmi rendkívüli kedélyizgalmat, Bruce-né mosolyogva intett felé üdvözletét, a divány egyik szegletéből. Bruce úr felállt s felajánlotta székét, mig ugyan akkor mr. Graham egy üres székre mutatott közel hozzá, az ablak mellett, s így szólt: — Itt van hely számodra Gertrud, ülj ide. Gertrud azonban megköszönte mindkét ur szívességét, s egy alacsony pamlagon foglalt helyet a nyitott erkély ajtó közelében, hova Bruce úr azonnal követte őt, s hanyagul leülve az erkély lépcső felső fokára, beszédbe ereszkedett a lánykával. Mr. Bruce, ugyanazon úri ember, ki nehány évvel ezelőtt bársony sipkával fején, aludta déli álmát a fűben, a nagy körtvefa alatt, nem régiben tért meg európai utjából, s büszkén a névre, melyet csinos bajusszá, franczia szabója s szép falusi jószága szereztek számára, nagyobb önbizalmat érzett becses személye iránt, mint valaha. — Kegyed tehát a mai egész napot Bostonban töltötte miss Flini ? — úgy van, csak nem az egész napot. — Nem találta, hogy rendkívül nagy hőség volt ma? — Meglehetős. — Én is valami dolgot akartam ott eligazítani, mit anyám bízott reám, s elmentem egész az állomásig, de ott aztán abban hagytam a tovább menetelt. — Igen melegnek találta az időt? — Annak bizony! — Mily szerencsétlenség! jegyzé meg Trudka félig szánakozó, félig gúnyos hangon. Mr. Bruce feltekintett, megtudandó a lányka arczából, ha komolyan beszélte, vagy gúnyolódik, de mivel a melegségért a függönyök még most is le voltak bocsátva, nem dönthette el magába e kérdést, nem látva jól a Gertrud arczát, s azért csak ennyit válaszolt: — Nem szeretem a hőséget, hi az Gertrud, s ha nem szükség, miért tenném ki magamat annak. — Oh! bocsánat, azt véltem, valamely fontos megbízatásról szólt ön. — Csak anyám egy bizománya volt. Nekem mi érdekem sem volt az egész ■ ben, és ő elfogadta mentségül, a kedvezőtlen időjárást. Ha tudtam volna,hogy kegyed is a vonaton van, miként később érzésemre esett, bizonnyal magam is felültem volna, hogy részesüljek azon gyönyörben, kegyed társaságában végig haladni a Washington utczán. — Nem a Washington utcza fel mentem. — De tisztességes társaságban m^ tehette volna szívesen, úgy goiu^›i jegyzé meg a fiatal ember. — Ha kísérőm kedvéért ’ teszek, úgy e kisérő j elenlétetes előnnyel bi^*laszolt neve