Kelet, 1949 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1949-01-01 / 1. szám
a megnehezült idők közepette a szabadkőművesi összetartozás, a szó valódi értelmében vett — és gyakorolt — testvériség érzését ápolnunk, s ebben a feladatkörben a főmesternek kell jó példával és eleven a reagáló gyakorlati érzékkel előljárnia. A testvériszeretet cselekményeibe a főmester sohase unjon vagy fáradjon bele: érezze hivatásának, hogy tanáccsal, támogatással, bíztató és erősítő szóval s ha lehet, anyagi segítséggel is siessen az életben hibájukon kívül alulmaradott " testvérek segítségére. Minden főmester az éj és nap minden órájában érezze át magasztos hivatását,tudatosítsa magában, hogy ma minden exisztencia megmentése egyben az egész szövetség jövőjét is jelenti. A nevelő főmester De egyben dolgozzék a főmester a szabadkőművesi önnevelés előmozdításán is. A régi testvérek egy része elfelejtette, az új testvérek tetemes része még nem tanulta meg rítusunk legbelső, ezoterikus értelmét, a szimbolikát, amely nélkül minden szertartás üres formák gépies gyakorlása lesz, de nei teszi szabadkőművesi és profán életünket gazdagabbá és bensőségesebbé. Fektessünk nagyobb súlyt a szabadkőművesség és a kiváló szabadkőművesek történetére is: az ő példájuk sokszor bizonyul majd helyes nyomvezetőnek a ma forgatagában. Ugyancsak tartsunk — a szórványos díjeprető munkákon kívül — másod- és főként harmadfokú oktatómunkákat: a Mester példája csak így válhatik vérünkké és valóságunkká. Ajánlatos volna, ha a főmesterek minden páholyban megbíznának egy vagy két alkalmas testvért azzal, hogy ezeket a rituális, történelmi és oktató munkákat előkészítsék és levezessék. Ami persze csak úgy lehetséges, ha ezek a megbízott testvérek alaposan megismerkednek a páholyházban, valamint a parlamenti könyvtárban őrzött szabadkőművesi irodalommal. . . A mentorkérdés Még egy feladatot szeretnék — a páholyélet elmélyítése és az újabb szabadkőművesi nemzedékek helyes nevelése szempontjából — a főmesterek lelkére kötni. A felvételeknél előírja a szertartás, hogy minden neofita számára mentort jelöljön ki a főmester. S ezzel aztán, az esetek nagy részében, ki is merítette a főmester ezt a feladatkörét. Holott az első felügyelők segítségével gyakran kellene ellenőriznie, várjon a mentorok teljesítik-e ezirrányú kötelességüket, foglalkoznak-e a rájuk bízott neofitákkal, oktatják-e, irányítják-e őket szabadkőművesi életükben? Felmerül itt a kérdés, nem volna-e ajánlatos, hogy a páholyoknak erre a célra kiküldött közös munkabizottsága megtervezzen egy külön füzetet, amelyben részletesen instruálnák a mentorokat feladataik helyes elvégzésére. A páholyok együttműködése És ugyancsak a belső munka helyes ökonómiája, érdekében ajánlatos volna, hogy az egyes páholyok elhatárolnák a saját munkaterületüket a többi páholyétól, avagy, szükség esetén, a hasonló munkakört vállaló másik páhollyal találnák meg az összedolgozás lehetőségeit. Példának okáért említem, hogy az egyik páholy a népnevelési reform kérdéseire összpontosítaná a munkakörét, a másik viszont a munkássággal való erőteljesebb együttműködés feladatkörét vállalná, a harmadik a nővéreknek vagy a fiatalságnak intenzívebb igénybevételére specializálná magát, a negyedik a magyar szabadkőművesség anyagi újjáépítésén dolgoznék különösebben, az ötödik a pedagógusok bekapcsolását szorgalmazná, a hatodik a modern szabadkőművesi felvilágosító irodalom megteremtése körül szorgalmazóskodnék, a hetedik a szabadkőművesi aggok otthona megteremtésén fáradoznék, a nyolcadik a szabadkőművességnek a profán világban végzendő missziós munkáját tartaná kalapács alatt, a kilencedik a vidéki kereteken alapítandó páholyok ügyét tartaná napirendjén. És így tovább. Csupán példákat soroltunk itt fel, amelyeket a páholyok bölcsesége természetesen megsokszorozhatna. De ilyen módszerrel elérhetnők azt, hogy minden, bármely páholyban felvetett gondolatnak akadna Mazdája és végrehajtója s nem történhetnék meg az, ami ma, sajnos, igen sok és értékes gyakorlati ötlettel történik, hogy elhangzása után néhány lelkes tapsot, néhány kitűnő hozzászólást kap s aztán méltatlanul elmerül az egyes páholyok levéltárában. Az ilyen megosztott munkarend egyben rendkívül megkönnyítené a nagypáholy munkáját is, amelynek így módjában állana, hogy az egyes felmerült problémákat pontosan ahhoz a páholyhoz utalja át, amelynek a legjobb szakértői vagy a legtöbb tapasztalatai vannak az illető kérdések megoldására. Ez a munkarendszer azt az előnyt is jelentené, hogy az egyes páholyok olyan keresőket válogatnának ki, akik a fennforgó problémákban a leghatékonyabb erőt jelentenék szövetségünk számára. Kozfeladatok Testvéreim, távol áll tőlem, hogy az előttünk járt szabadkőműves nemzedékekteljesítményeit bíráló szóval illessem. Mindegyik kor szabadkőműveseinek kijutott a munkából, bőven. De azt tárgyilagosan meg lehet és meg kell állapítanunk, hogy az utóbbi nyolcvan év magyar szabadkőműveseire sohasem hárult annyira felelősségteljes és szinte már idegőrlő munka, mint a ma dolgozó testvérekre. Soha a minden egyes testvért terhelő személyes felelősség kérdése nem volt anynyira kiélezve, mint ma. Mindannyian, külön-külön és egyenként is felelősek vagyunk a mai magyar társadalommal és az egész világszövetséggel szemben. Ezzel minden egyes testvérnek, akár benn a páholyban, akár a külvilágban, akár a magyar határok között, akár a külföldön, akár a magán-, akár a közéletben szüntelenül számolnia kell. Az egymásért való felelősség terhe igen megsokasodott felettünk. S az eszközök, amelyeknek régebben bőviben voltunk, szerfelett megcsökkentek. Ezért megpótolt munkával, pihenést nem ismerő agilitással és fokozott szabadkőművesi lélekkel kell szinte napról-napra mindent újrateremtenünk. Ha ezt a munkánkat jól végezzük, akkor emelt fővel állhatunk meg a múlt és az eljövendő szabadkőművesi nemzedékek színe előtt, s akkor helyesen szolgáltuk hazánk és az emberiség ügyét. Adja a V. E. N. E. M., hogy az eljövendő esztendőben lelkiismeretesen és tisztes hagyományaink értelmében, hazánk javára végezhessük munkánkat. Szeretettel szorítja meg az évválta alkalmával minden egyes testvér kezét az e. sz.1. sz. a nagymester Budapest, 1949. január 1. KELET