Keleti Ujság, 1919. május (2. évfolyam, 94-118. szám)

1919-05-18 / 108. szám

Vasárnap 1919 május 1. IBS Öngyilkos orvos-tanár Csíki Mihály dr. megmérgezte magát — Morfium cián­káli — Látogatás az özvegynél és Kolozsvár, május 17 (Saját tudósítónktól.) Megdöb­bentő öngyilkosság történt tegnap éjszaka Kolozsváron : Csíki Mihály dr a jeles bőrgyógyász. Mátyás király­ téri lakásán megmérgezte magát és néhány óra alatt kiszenvedett. Csíki Mihály dr. 23 év előtt ke­rült a kolozsvári klinikához mint gyakornok, ahol mesterének, a né­hány év előtt elhunyt híres Mar­­schalkó Tamás professzor oldalán még a klinika régi, Karolina-téri épületében fejtett ki tevékeny mű­ködést. Később ugyanott második, majd pedig 1905-ben első tanársegéd­dé lépett elő. 1910 nyarán azonban ettől az állásától megvált, hogy teljesen magánprakszisénak szen­telhesse magát és I. tanársegédi címmel kórházi másodorvos lett. Tudományos téren a most már általánosan elterjedt Wassermann­­féle reakció alkalmazása és m­ód­szerének más klinikáktól eltérő precíz kidolgozása, valamint a syphilis kórokozójának, a spiro­­cheta pallida tisztára tenyésztése körül szerzett érdemeket. A kli­nikán felállított Wassermann-labo­­ratóriumnak, amely eddig mintegy húszezer esetben teljesített vér­vizsgálatot, egészen a legutóbbi időkig állandóan ő volt a vezetője. Kiváló ismeretei és képességei ellenére azonban egyéni ambíciói nem igen voltak, egyetemi tanár­ság felé nem törekedett, hanem inkább magánprakszisénak és cse­lédjének élt. Általában nagyon szerény és visszavonult életet foly­tatott és üres óráiban csupán va­­dászszenvedélyének hódolt. Neuralgiés idegbajából kifolyólag hosszabb idő óta kínzó főfájás és álmatlanság gyötörte, amihez utóbb még nyirokmirigy-daganat is járult, ami miatt már hónapok óta nem járt ki a lakáséról. Érzékeny, szen­­zibilis lelkű ember volt, akit az utóbbi idők izgalmai is erősen megviseltek, aminek szűkebb kör­ben kifejezést is adott. Az utolsó éjszaka Napok óta készülhetett a ha­lálra. Csütörtökön Dubiniewicz Oszkár Deák Ferenc­ utcai drogé­riájában fél gramm morfiumot és félgramm ciankálit vásárolt. Azt mondotta, hogy kísérleti célokra van szüksége a kétféle méregre és éppen ezért kérte, hogy úgy a morfiumot, mint a diankálit jól csomagolják be, lehetőleg légmen­tesen zárják el, nehogy a méreg veszítsen az erejéből. Ma éjszaka történt az öngyil­kosság. Csiki hét óra tájban meg­­borotváltatta magát, kevéssel az­után egy vendége és felesége tár­saságéban megvacsorázott. Va­csora után elbeszélgettek, majd kártyáztak, tíz óra tájban a ven­dég eltávozott, mire Csikiék le­feküdtek. Éjfél után Csikiné arra ébredt fel, hogy a szobában vilá­gosság van és az ura átmegy a szemben levő rendelőbe. Egy da­rabig gyanútlanul várta férjét vissza, mikor azonban két órakor sem mutatkozott, ő maga is fel­kelt és keresésére indult. A ren­delő nyitva volt, de a szomszédos várószoba ajtaját zárva találta. Kopogtatni kezdett, dörömbölt, vá­laszt azonban nem kapott, csupán mély, szaggatott sóhajok hallat­szottak ki. Elkésett segítség Csikiné fellármázta a cselédséget, fel­feszítették az ajtót Bent a váró­szobában a bőrdivényen feküdt eszméletlenül Csíki Mihály dr. Fele­sége nyomban orvosért küldött. Elsőnek Szilágyi György dr. érke­zett meg, kevéssel utóbb pedig El­fér Aladár dr. belgyógyász, egye­temi magántanár jelent meg a be­tegnél. Megvizsgálták Csíkit, hama­rosan megállapították, hogy mor­fium-mérgezés történt, a pupillái teljesen össze voltak zsugorodva és semmiféle élesztési kísérletre nem reagált. Az orvosok gyomormosást alkal­maztak szerencsétlen kollégájukon, hajnali négy órakor pedig Elfér ta­nár egy bérkocsin beszállította Csiki Mihályt a belgyógyászati kli­nikára, ahol az első emeleten, a 11. számú külön szobában helyez­ték el. Itt még egyszer megpróbál­ták menteni, azonban minden késő volt, a méreg fölsz­ívódott és három óra múltán, reggel pontosan hét órakor végzett a boldogtalan or­­vos-tanárral. Beszélgetés Csiki dr. özvegyével A „Keleti Újság" munkatársa ma délelőtt fenn járt a tragikus véget ért orvos lakásán. Az elő­szoba ajtajára egy cédula van ki­függesztve . Dr. Csiki Mihály ma reggel meghalt. Helyette dr. Csák István rendel d. u. 1­4 óráig. Beszélgettünk az özveggyel, akit teljesen lesújtott a csapás. — Fogalmam sincs róla — mon­dotta munkatársunknak — hogy mi késztette szegény jó uramat erre? Nem bírom elhinni, hogy nem él. Levelet nem hagyott hátra, előttem sohasem emlegetett öngyil­kosságot, sőt a legutolsó percig jó­­kedélyű volt. Egy óra télban vet­tem észre, hogy kiment a hálóból és mikor bejutottunk hozzá, már nem volt öntudatánál. Csiki Mihály dr. holttestét ma délután a kórházból kiszállították a temető halottas kápolnájába. Innen temetik a Csiki-család sír­boltjába. Két áldetektiv szélhámosságai ** Kolozsvár és N­agyvárati banditát — Az áruló szál­lítást Igazolvány Kolozsvár, május 17 (Sej. lúd.) A rendőrség két nagy­stílű szélhámost tartóztatott le No­vak Constantin és Giurgiescu Sever bukaresti lakosok személyében. Novák néhány hétig a kolozsvári rendőrségnek volt a detektívje, de miután megbizhata­tlansága miatt­­ elbocsétották, Novák továbbra is Kolozsváron maradt; a szerető­jénél lakott a Forduló­ utcában és lopásokból, csalásokból tartotta fenn magát. Megirt­un a minap, hogy megje­lent a rendőrségen Rácz János ék­szerész és jelentést tett, hogy is­meretlen tettes fényes nappal el­lopott az üzletéből egy 2000 ko­rona értékű aranyórát. Elmondotta az ékszerész azt is, hogy az üz­letben akkor csakis Novák tartóz­kodott. Gette László detektív-főnök azon­nal elrendelte Novák letartóztatá­sát. Kihallgatásakor tagadta, hogy a lopást ő követte­­ volna el és miután bizonyítékokat nem sikerült beszerezni ellene, szabadlábra he­lyezték. Novák akkor Nagyváradra uta­zott. Néhány nappal ezelőtt meg­jelent a rendőrségen két hölgy és elmondották, hogy egy detektivtől 5000 koronáért szállítási igazol­ványt szereztek nagyobb mennyi­ségű dohány szállítására, de ké­sőbb kitudódott, hogy az igazol­vány hamis. Az igazolvány aláírása így hangzott: „Novák detektiv­főnök." Gette László detektív­főnök azon­nal telefonált Nagyváradra és je­lentette, hogy a Novak letartózta­tásával Kusnir János detektívet bízta meg, aki még aznap eluta­zott. A detektív másnap délelőtt sze­mélyesen jelentkezett Jánossy Gyula nagyváradi rendőrkapitánynál és kérte, hogy legyenek segítségére a szélhámos letartóztatásánál. — Hogyan? — kérdezte meg­lepetve a főkapitány — hiszen Önök küldték Novák Constantint Nagyváradra detektívnek. Igazol­ványt is mutatott . . . A detektív felvilágosította János­syt, hogy Novák hamis igazolványt mutatott fel és átadta a kolozsvári rendőrség által kiállított letartózta­­tási parancsot is Még aznap délelőtt megállapí­totta a detektív, hogy Novák a „Fekete Sas" szállodában lakik, ahol az I. emeleten a 12. számú szobában Giurgiescu Sever buka­­resti barátjával detektív-irodát nyi­tottak. A detektív a szállóban meg is lelte és letartóztatta Nová­­kot, akinél a házkutatás során revolvert, több hamis igazolványt és négy arany órát találtak. Bi­lincsbe verve bekísérték a rendőr­ség helyiségébe és kihallgatták. Novak először tagadni próbált, de később bevallotta, hogy egész halmaz­lopást és csalást követett el. Elmondotta, hogy mielőtt Ko­lozsvárra jött volna, Tórdén a gipszgyárból 10.000 korona értékű gépszijjat lopott el. Bevallotta azt is, hogy ő lopta el Rácz János ék­szerész aranyóráját. Nagyváradon pedig a detektív-irodája révén kö­vetett el szélhámosságokat. Az ed­digi nyomozás szerint a következő nagyváradi lakosoktól csalt ki ki­­sebb-nagyobb összeget azzal az ürüggyel, hogy ellenkező esetben internálni fogják őket: Weinberger Mórtól, egy mulató tulajdonosától 1500 koronát; Spitzer Margittól a Csartrók-kávéház fel­venőjétől 1000 koronát; Kiss Kláritól a­ Szalon­­kávéház felkrenőjétől 1500 koronát; Rosenfeld Miksa lókereskedőtől 500 koronát; Schiller Emil főpin­­cértől pedig 15 kiló dohányt és 600 koronát. Bevallotta Novák, hogy a bűn­társa az egyitt Vitéz-utó­­ mulató­helyen tartózkodik és igy sikerült ezt is letartóztatni. Giurgiescunál megmotozása alkalmával 4000 ko­rona készpénzt találtak. Kihallgatásuk után Novékot Ko­lozsvárra kisérték, Giurgiescu egy­előre a nagyváradi közkórházban fekszik betegen. Ágya mellett állan­dóan egy rendőr őrködik, nehogy megszökhessen. A rendőrség most Kolozsváron folytatja a nyomozást és Novák bűnlejstroma összeállításán fára­dozik. 5 of Cod / ÍB­róga Pfít­ej FBÉSiEiápaa * * a régi bohBRiélBfrS! — Dyöfridés a forgács körül — Litercs egzámen — Zsurnaliszta, vagy journalista? Kolozsvár, május 17 Ha a múlt század nyolcvanas éveit a kolozsvári h­ö­vilég arany­korának nevezem, ez nem azért van, mert a távolból minden szeb­ben fest, hanem azért, mert a vé­letlen csodás találkozása folytén akkor egyszerre olyan nevek ra­­gyoghattak horizontunkon,hogy csak hármat említsek, mint: K. Papp Miklós, Peteley István, Bartha Mik­lós ; —­hogy Teleki Sándor grófról, Justh Zsigmondról, Szász Gerőről, Gyarmathy Zsigánéról és még egy egész seregéről az országos hírre szert tett írói neveknek ne is be­széljek. Hogy Papp Miklóst első helyen nevezem, ez nem csak azért van, mert korban, jelentőségben és bizonyos irányú tehetségben is megelőzte a többit, hanem azért is, mert nagy érdeme van abban, hogy a többiek — és így éppen Bartha Miklós — a legelsők közzé eljutottak. Peteleyt pedig nem csak azért, mert mér akkor Mikszáth mellett emlegették művészien ci­zellált írói miniatűrjei révén, hanem azért is, mert mindnyájuk között hozzá álltam a legközvetlenebb és legmelegebb vonatkozásban. Ő volt az én legelső és leg­kedvesebb principálisom, az én öreges írói „tatám" és az is maradt egész életében. Mintha még ma is látnám nagy, búskomor, bagoly­­szemének aggódó és szemrehányó tekintetét, a­mivel mintha az mondta volna: — Van lelke olyan könnyen dobálni azt a súlyos, azt a drága valamit, a szót ?!. . . Beköszöntem Bohémiába elég eredeti és elég jellemző módon történt. Még jóformán a református „Kú­ria" porával a gyermekcipőmen beállítottam a „Kolozsvár“ szerkesz­tőségébe. Azaz, hogy bekopogtat­tam nagy félénken, ott, a Szent­­kereszthy-házban — a „Hitelbank" mostani palotája helyén, azon az ajtón, amely megett régebben a „Kelet", — akkoriban Peteley lap­jának redakciója, — képzeletemben az eliziumi berkek gyönyörűsége rejtőzött. Peteley István fogadott, — az akkori „szerkesztő-segéd". Békéssy Károly volt ugyanis a „szerkesztő". Ma az elsőt „felelősinek, az utóbbit „főszerkesztőinek hívnák. Békéssy Károly többnyire csak a vezércikkeket és a flekkenes villás reggeliket szolgáltatta; meg kell vallani, hogy mindkettőt elegánsan és elsőrendűen. Hét, mondom, az „öreg" Peteley fogadott, pedig flehogy is volt ak­kor még öreg, — de mégis öreges volt egész életében, talán még pó­­lyás koréban is. Végignézett nagy melancholikusan és bizony valami különös hírlapírói életrevalóségot nem nézhetett ki belőlem, m ézt nagyon zavarodottan és dobogó szívvel állottam elötte. — Hát lelkem, maga miért akar bohém lenni? — kérdezte, miután elhadartam, hogy ki és mi vagyok és hogy „munkatársi" babérokra pályázom. — Nagyon szeretek írni — he­begtem. — Hát aztán tud maga írni ? Mert itt nálunk csak az lehet inás.

Next