Keleti Ujság, 1919. május (2. évfolyam, 94-118. szám)

1919-05-18 / 108. szám

Vasárnap 1919 május 1. IBS Öngyilkos orvos-tanár Csíki Mihály dr. megmérgezte magát — Morfium ciánkáli — Látogatás az özvegynél és Kolozsvár, május 17 (Saját tudósítónktól.) Megdöbbentő öngyilkosság történt tegnap éjszaka Kolozsváron : Csíki Mihály dr a jeles bőrgyógyász. Mátyás király téri lakásán megmérgezte magát és néhány óra alatt kiszenvedett. Csíki Mihály dr. 23 év előtt került a kolozsvári klinikához mint gyakornok, ahol mesterének, a néhány év előtt elhunyt híres Marschalkó Tamás professzor oldalán még a klinika régi, Karolina-téri épületében fejtett ki tevékeny működést. Később ugyanott második, majd pedig 1905-ben első tanársegéddé lépett elő. 1910 nyarán azonban ettől az állásától megvált, hogy teljesen magánprakszisénak szentelhesse magát és I. tanársegédi címmel kórházi másodorvos lett. Tudományos téren a most már általánosan elterjedt Wassermannféle reakció alkalmazása és módszerének más klinikáktól eltérő precíz kidolgozása, valamint a syphilis kórokozójának, a spirocheta pallida tisztára tenyésztése körül szerzett érdemeket. A klinikán felállított Wassermann-laboratóriumnak, amely eddig mintegy húszezer esetben teljesített vérvizsgálatot, egészen a legutóbbi időkig állandóan ő volt a vezetője. Kiváló ismeretei és képességei ellenére azonban egyéni ambíciói nem igen voltak, egyetemi tanárság felé nem törekedett, hanem inkább magánprakszisénak és cselédjének élt. Általában nagyon szerény és visszavonult életet folytatott és üres óráiban csupán vadászszenvedélyének hódolt. Neuralgiés idegbajából kifolyólag hosszabb idő óta kínzó főfájás és álmatlanság gyötörte, amihez utóbb még nyirokmirigy-daganat is járult, ami miatt már hónapok óta nem járt ki a lakáséról. Érzékeny, szenzibilis lelkű ember volt, akit az utóbbi idők izgalmai is erősen megviseltek, aminek szűkebb körben kifejezést is adott. Az utolsó éjszaka Napok óta készülhetett a halálra. Csütörtökön Dubiniewicz Oszkár Deák Ferenc utcai drogériájában fél gramm morfiumot és félgramm ciankálit vásárolt. Azt mondotta, hogy kísérleti célokra van szüksége a kétféle méregre és éppen ezért kérte, hogy úgy a morfiumot, mint a diankálit jól csomagolják be, lehetőleg légmentesen zárják el, nehogy a méreg veszítsen az erejéből. Ma éjszaka történt az öngyilkosság. Csiki hét óra tájban megborotváltatta magát, kevéssel azután egy vendége és felesége társaságéban megvacsorázott. Vacsora után elbeszélgettek, majd kártyáztak, tíz óra tájban a vendég eltávozott, mire Csikiék lefeküdtek. Éjfél után Csikiné arra ébredt fel, hogy a szobában világosság van és az ura átmegy a szemben levő rendelőbe. Egy darabig gyanútlanul várta férjét vissza, mikor azonban két órakor sem mutatkozott, ő maga is felkelt és keresésére indult. A rendelő nyitva volt, de a szomszédos várószoba ajtaját zárva találta. Kopogtatni kezdett, dörömbölt, választ azonban nem kapott, csupán mély, szaggatott sóhajok hallatszottak ki. Elkésett segítség Csikiné fellármázta a cselédséget, felfeszítették az ajtót Bent a várószobában a bőrdivényen feküdt eszméletlenül Csíki Mihály dr. Felesége nyomban orvosért küldött. Elsőnek Szilágyi György dr. érkezett meg, kevéssel utóbb pedig Elfér Aladár dr. belgyógyász, egyetemi magántanár jelent meg a betegnél. Megvizsgálták Csíkit, hamarosan megállapították, hogy morfium-mérgezés történt, a pupillái teljesen össze voltak zsugorodva és semmiféle élesztési kísérletre nem reagált. Az orvosok gyomormosást alkalmaztak szerencsétlen kollégájukon, hajnali négy órakor pedig Elfér tanár egy bérkocsin beszállította Csiki Mihályt a belgyógyászati klinikára, ahol az első emeleten, a 11. számú külön szobában helyezték el. Itt még egyszer megpróbálták menteni, azonban minden késő volt, a méreg fölszívódott és három óra múltán, reggel pontosan hét órakor végzett a boldogtalan orvos-tanárral. Beszélgetés Csiki dr. özvegyével A „Keleti Újság" munkatársa ma délelőtt fenn járt a tragikus véget ért orvos lakásán. Az előszoba ajtajára egy cédula van kifüggesztve . Dr. Csiki Mihály ma reggel meghalt. Helyette dr. Csák István rendel d. u. 14 óráig. Beszélgettünk az özveggyel, akit teljesen lesújtott a csapás. — Fogalmam sincs róla — mondotta munkatársunknak — hogy mi késztette szegény jó uramat erre? Nem bírom elhinni, hogy nem él. Levelet nem hagyott hátra, előttem sohasem emlegetett öngyilkosságot, sőt a legutolsó percig jókedélyű volt. Egy óra télban vettem észre, hogy kiment a hálóból és mikor bejutottunk hozzá, már nem volt öntudatánál. Csiki Mihály dr. holttestét ma délután a kórházból kiszállították a temető halottas kápolnájába. Innen temetik a Csiki-család sírboltjába. Két áldetektiv szélhámosságai ** Kolozsvár és Nagyvárati banditát — Az áruló szállítást Igazolvány Kolozsvár, május 17 (Sej. lúd.) A rendőrség két nagystílű szélhámost tartóztatott le Novak Constantin és Giurgiescu Sever bukaresti lakosok személyében. Novák néhány hétig a kolozsvári rendőrségnek volt a detektívje, de miután megbizhatatlansága miatt elbocsétották, Novák továbbra is Kolozsváron maradt; a szeretőjénél lakott a Forduló utcában és lopásokból, csalásokból tartotta fenn magát. Megirtun a minap, hogy megjelent a rendőrségen Rácz János ékszerész és jelentést tett, hogy ismeretlen tettes fényes nappal ellopott az üzletéből egy 2000 korona értékű aranyórát. Elmondotta az ékszerész azt is, hogy az üzletben akkor csakis Novák tartózkodott. Gette László detektív-főnök azonnal elrendelte Novák letartóztatását. Kihallgatásakor tagadta, hogy a lopást ő követte volna el és miután bizonyítékokat nem sikerült beszerezni ellene, szabadlábra helyezték. Novák akkor Nagyváradra utazott. Néhány nappal ezelőtt megjelent a rendőrségen két hölgy és elmondották, hogy egy detektivtől 5000 koronáért szállítási igazolványt szereztek nagyobb mennyiségű dohány szállítására, de később kitudódott, hogy az igazolvány hamis. Az igazolvány aláírása így hangzott: „Novák detektivfőnök." Gette László detektívfőnök azonnal telefonált Nagyváradra és jelentette, hogy a Novak letartóztatásával Kusnir János detektívet bízta meg, aki még aznap elutazott. A detektív másnap délelőtt személyesen jelentkezett Jánossy Gyula nagyváradi rendőrkapitánynál és kérte, hogy legyenek segítségére a szélhámos letartóztatásánál. — Hogyan? — kérdezte meglepetve a főkapitány — hiszen Önök küldték Novák Constantint Nagyváradra detektívnek. Igazolványt is mutatott . . . A detektív felvilágosította Jánossyt, hogy Novák hamis igazolványt mutatott fel és átadta a kolozsvári rendőrség által kiállított letartóztatási parancsot is Még aznap délelőtt megállapította a detektív, hogy Novák a „Fekete Sas" szállodában lakik, ahol az I. emeleten a 12. számú szobában Giurgiescu Sever bukaresti barátjával detektív-irodát nyitottak. A detektív a szállóban meg is lelte és letartóztatta Novákot, akinél a házkutatás során revolvert, több hamis igazolványt és négy arany órát találtak. Bilincsbe verve bekísérték a rendőrség helyiségébe és kihallgatták. Novak először tagadni próbált, de később bevallotta, hogy egész halmazlopást és csalást követett el. Elmondotta, hogy mielőtt Kolozsvárra jött volna, Tórdén a gipszgyárból 10.000 korona értékű gépszijjat lopott el. Bevallotta azt is, hogy ő lopta el Rácz János ékszerész aranyóráját. Nagyváradon pedig a detektív-irodája révén követett el szélhámosságokat. Az eddigi nyomozás szerint a következő nagyváradi lakosoktól csalt ki kisebb-nagyobb összeget azzal az ürüggyel, hogy ellenkező esetben internálni fogják őket: Weinberger Mórtól, egy mulató tulajdonosától 1500 koronát; Spitzer Margittól a Csartrók-kávéház felvenőjétől 1000 koronát; Kiss Kláritól a Szalonkávéház felkrenőjétől 1500 koronát; Rosenfeld Miksa lókereskedőtől 500 koronát; Schiller Emil főpincértől pedig 15 kiló dohányt és 600 koronát. Bevallotta Novák, hogy a bűntársa az egyitt Vitéz-utó mulatóhelyen tartózkodik és igy sikerült ezt is letartóztatni. Giurgiescunál megmotozása alkalmával 4000 korona készpénzt találtak. Kihallgatásuk után Novékot Kolozsvárra kisérték, Giurgiescu egyelőre a nagyváradi közkórházban fekszik betegen. Ágya mellett állandóan egy rendőr őrködik, nehogy megszökhessen. A rendőrség most Kolozsváron folytatja a nyomozást és Novák bűnlejstroma összeállításán fáradozik. 5 of Cod / ÍBróga Pfítej FBÉSiEiápaa * * a régi bohBRiélBfrS! — Dyöfridés a forgács körül — Litercs egzámen — Zsurnaliszta, vagy journalista? Kolozsvár, május 17 Ha a múlt század nyolcvanas éveit a kolozsvári hövilég aranykorának nevezem, ez nem azért van, mert a távolból minden szebben fest, hanem azért, mert a véletlen csodás találkozása folytén akkor egyszerre olyan nevek ragyoghattak horizontunkon,hogy csak hármat említsek, mint: K. Papp Miklós, Peteley István, Bartha Miklós ; —hogy Teleki Sándor grófról, Justh Zsigmondról, Szász Gerőről, Gyarmathy Zsigánéról és még egy egész seregéről az országos hírre szert tett írói neveknek ne is beszéljek. Hogy Papp Miklóst első helyen nevezem, ez nem csak azért van, mert korban, jelentőségben és bizonyos irányú tehetségben is megelőzte a többit, hanem azért is, mert nagy érdeme van abban, hogy a többiek — és így éppen Bartha Miklós — a legelsők közzé eljutottak. Peteleyt pedig nem csak azért, mert mér akkor Mikszáth mellett emlegették művészien cizellált írói miniatűrjei révén, hanem azért is, mert mindnyájuk között hozzá álltam a legközvetlenebb és legmelegebb vonatkozásban. Ő volt az én legelső és legkedvesebb principálisom, az én öreges írói „tatám" és az is maradt egész életében. Mintha még ma is látnám nagy, búskomor, bagolyszemének aggódó és szemrehányó tekintetét, amivel mintha az mondta volna: — Van lelke olyan könnyen dobálni azt a súlyos, azt a drága valamit, a szót ?!. . . Beköszöntem Bohémiába elég eredeti és elég jellemző módon történt. Még jóformán a református „Kúria" porával a gyermekcipőmen beállítottam a „Kolozsvár“ szerkesztőségébe. Azaz, hogy bekopogtattam nagy félénken, ott, a Szentkereszthy-házban — a „Hitelbank" mostani palotája helyén, azon az ajtón, amely megett régebben a „Kelet", — akkoriban Peteley lapjának redakciója, — képzeletemben az eliziumi berkek gyönyörűsége rejtőzött. Peteley István fogadott, — az akkori „szerkesztő-segéd". Békéssy Károly volt ugyanis a „szerkesztő". Ma az elsőt „felelősinek, az utóbbit „főszerkesztőinek hívnák. Békéssy Károly többnyire csak a vezércikkeket és a flekkenes villás reggeliket szolgáltatta; meg kell vallani, hogy mindkettőt elegánsan és elsőrendűen. Hét, mondom, az „öreg" Peteley fogadott, pedig flehogy is volt akkor még öreg, — de mégis öreges volt egész életében, talán még pólyás koréban is. Végignézett nagy melancholikusan és bizony valami különös hírlapírói életrevalóségot nem nézhetett ki belőlem, m ézt nagyon zavarodottan és dobogó szívvel állottam elötte. — Hát lelkem, maga miért akar bohém lenni? — kérdezte, miután elhadartam, hogy ki és mi vagyok és hogy „munkatársi" babérokra pályázom. — Nagyon szeretek írni — hebegtem. — Hát aztán tud maga írni ? Mert itt nálunk csak az lehet inás.