Keleti Ujság, 1920. szeptember (3. évfolyam, 206-214. szám)
1920-09-19 / 206. szám
Vasárnap, fffft szeptember 19. Kuimtírsm ményeiket. Mi csak a társadalmi béke szükséges helyreállításának a fontosságára utalunk, amely béke a termelő és a fogyasztó közönség érdekeinek kiegyenlítésében a munkásság becslésében és szabadságának biztosításában kívánja a kormányzat bölcs intézkedéseit. Agráráram létünkre főleg egy bölcs körültekintéssel irányított, a többtermelést elősegítő, a gazdasági egzisztenciákat és a földbirtokra hazírozott kultúrintézmények fennállhatását biztosító olyan agrárreformmal, mely nélkülözze az olyan kirívó nemzetiségi tendenciát és az ország minden részében és minden polgárára nézve azonos elvek alapján azonos módon és mértékben azonos eredménnyel legyen keresztül vive. Az iskolák Amire még kiterjeszkedni akarunk, ami nekünk egyik legfontosabb — a magyar kultúra kérdése. Ez a mező volna az evszakos politikai befolyástól leginkább megóvandó s nekünk e téren van legtöbb sérelmünk, panaszunk, mely gyors orvoslás után kiált. Ez a kultúra főleg felekezeti alapokon épült és fejlődött és a felekezeti különbségek versenye csak előnyére vélt, mig az állami nivellírozás és vallás mentesség elszakította a népélettől, kiszámíthatatlan kárára az egészséges és egységes népkulturának. Részint e veszedelem meglátása, részint a történelmi fejlődésnek méltánylása, részint az állam teherbiróképességével való számolás és egyebek vitték arra a román imperium második kultusz reszétfőnökét, Branişte Veiért, hogy a felekezeti oktatás programjájá tegye magáévá és a kisebbségek kulturigényeinek biztosítására vonatkozó rendelkezések kielégítését is ez után eszközölje. Az ő intencióinak is megfelelően indították meg a magyar egyházak, részint elhanyagolt, részben éllemi kezelésbe adott iskolaügy okaik reorganizálását a múlt tanévben. S amit akkor, apróbb, helyi akadékoskodásoktól eltekintve, nagyjában zavartalanul teljesíthettek; ez évben váratlanul Programműszerű géncsvetés veszedelme fenyegeti, a magyar tannyelvű román állami iskolák érdekében. Piie államtitkár úr ugyan a múlt heti tárgyalások során mérsékletet ígért a magyar egyházak képviselőjének, míg a napokban a Bukarestben folytatandó tárgyalésok a kötelező állami, vagy felekezeti oktatás iskolaügyi politikájában irányt jelöl, de ez nem változtat azért, hogy súlyos sérelemként ne említsük fel a következőket: a) összes egyházi és iskolai államsegélyeinket közel két év óta nem kapjuk s folyósításuk olyan feltételhez (a püspökök hivatali hűségesküjéhez) van kötve, amely az állam és ez illető egyházak viszonyának rendezése sorén lesz szabályozandó; de addig a lelkész, tanító és tanári kar alig elhordozható nyomornak van kitéve. b) Dacára annak, hogy az egyházak a magyar állammal kötött iskolai szerződéseket a román állammal nem tartják fenn : a magyar államnak átadott egyházi iskolaépületeket, telkeket, felszereléseket, a román kormányzat vissza nem adja s igy sok helyt saját iskolaépületeikből ki vannak zárva. c) Újonnan felállított elemi iskoláiktól a nyilvánossági jogot megtagadják s más okokon is működésüket akadályozzák. d) A magyar egyházak kultúrintézményeinek helyiségeit román iskolák céljaira rekvirálják el. (Szászvárosi ref. kollégium internálusa, máramarosszigeti és szatmári róm. kath. gimnázium épülete, a kolozsvári kereskedelmi akadémia) s ezzel azoknak működését bénítják. A kolozsvári ref. nőnevelő helyiségei pedig női bujakorosok céljára van már két éve lefoglalva. e) Az iskolák fenntartására szolgáló alapítványi földbirtokokat kényszerbérletre elveszik, kisajátításra még erdőket is kijelölnek (nagyenyedi, kolozsvári, mezt medarasi, ujholdai ref. iskolák, a róm. kath. radnóti, megybajomi, váralmási stb., ladamosi, bányabükki, buni unitárius iskolai birtokok) s a lelkészek földjeit sok helyen a törvény szabta 32 holdon alól is elveszik. A magyar egyetem f) Az egyházak a magyar egyetem ügyében hiába várnak választ beadványukra, hasonlóan hiába a magyar gazdasági akadémia ügyében ; g) sőt még a szorosabb értelemben vet kultur ügyekbe is beavatkoznak: lelkészeknek különböző alkalmakból szolgabirák, jegyzők, falusbirák, csendőrök rendelnek el istentiszteleteket a ha a püspök rendelete hijján kötelesség szerűen megtagadják, hurcolják, bántalmazzák őket. h) Arról, hogy a kisebbség magyar nyelvhasználati jogában a hivataloknál korlátozva van, ismét több példa szól (cégfeliratok, emléktáblák, szobrok rongálása stb.) Jöjjenek a tények De elég a sok sérelemből, panaszból, habár ezek csak szelvek, Excellenciás Úr ! Az erdélyi magyarság — élén a még ma is 75 százalékban magyar lakosságú Kolozsvárral — állandóan a legpéldásabb önfegyelmezéssel és önuralommal hordozta súlyos megpróbáltatásainak és sokféle sérel *†***************†*†*******************ti,i,tieiavii*i(vii¥(¥»viwvyvvvvviivvvvvvvi meinek keresztjét, bér az ellene való animozitás — kétségtelen. Az egyenjogú romániai állampolgárság tudatában kérjük most már Excellenciádat s általa a kormányerők urat: kegyeskedjenek végre a kormányzat szellemének a magyar kisebbség iránti méltányos megváltoztatására s annak tényekkel való éreztetésére. A magyarság számolt immár megváltozott helyzetével e földön. Jogos és méltányos kezeléssel tegyék végre lehetővé, hogy testvéri érzületét*— — mint a múltban — megtarthassa -e föld román népével szemben, sőt kiterjeszthesse az ország többi részein lakókra is. Súlyos sérelmeink gyors orvoslásával tegyék meg az uralom botokéban levő erkölcsi kötelességével és kormányzati bölcsességével az állami konszolidáció, a társadalmi megértés és lelki béke útján ez első komoly lépést, hogy sebeinket nem szakgatva, de gyógyítva könnyebbé tegyék a sorsunkkal való kibékülést. $. olefe Argetoianu belügyminiszter Kolozsvárt A jogegyenlőség biztosítása — Panaszok az evakuálások ellen — Leintett román kereskedő-küldöttség — Autócenzura a hadizónában (Kolozsvár, szept 18. Saj. lad.) Argetoianu belügyminiszter erdélyi körútjában tegnap érkezett el legfontosab állomására Kolozsvárra. Ma délelőtt a kihallgatásokat fogadta, a következő napokon pedig a legfontosabb kérdések kerülnek belső megvitatásra. Argetoianu belügyminiszter pénteken 6 óra után autóval érkezett Kolozsvárra, ahol Ghilesan Livius dr. képviselőnél szállt meg. Este szűkebb körű vacsora volt, melyen néhány meghívott vett csupán részt. A hivatalos fogadtatások szombaton délelőtt kezdődtek. Legelőször Lukéciu jövedéki igazgatót fogadta a belügyminiszter, aki az aprópénz hiényról tett jelentést. Autócenzúra a hadizónában Utána ez Újságírók Központi Szervezete nevében Székely Béla ügyvezető alelnök a cenzúra ügyében interveniált. Kérte a cenzúra felfüggesztését a hadizónába eső területekre nézve is. Argetoianu belügyminiszter kijelentette, hogy ezeken a területeken mindenütt bevezetik az autócenzurát, vagyis, hogy a lapok saját magukat cenzuázzák s ennek eredményétől függ majd a további. Felemlítette, hogy tudomása szerint is egyes városokban így Aradon a cenzura több napon át visszatartja a kolozsvári lapokat. Ez ellen már intézkedett is. Az evakuálások kérdését most tanulmányozza s ennek keretén belül, majd arra vonatkozólag is történik az intézkedés, hogy újságírót ne utasíthassanak ki. A CFR nemzeti szindikátus levelére, melyben személyes biztonságában fenyegették meg a „Keleti Újság“ szerkesztőjét, a belügyminiszter kijelentette, hogy az államban jogbiztonság mindenek felett áll, itt felelőtlen, nem hivatalos elemek ténykedéséről van szó, akik ellen ez ügyészség teljes védelmet fog nyújtani. Végül Székely felhívta a miniszter figyelmét Petelei Isván, a nagy erdélyi író özvegyének ügyére, kit ki akarnak dobni abból a lakásból, hova magyar irodalmat a kegyelet minden szála fűzi. Argetoianu belügyminiszter a legmelegebben tette megáévá az ügyet és kijelentette, hogy a matróna nyugalmát nem fogják háborgatni. Ezt Bucsán államtitkár előtt magéval Peteleínável is közölte. A kereskedők sérelmei Jósika Samu báró feltűnően hosszú kihallgatása után több magasabb funkcionárius jelent meg, majd a kereskedelmi és iparkamara, valamint a Sfatul Negustoresc nevében Hevesi József vezetésével egy kisebb küldöttség. A kereskedelem sérelmét Jahoda Károly mondotta el, különösen kiemelve az evakuálásokat, valamint a koronabeváltás folytán keletkezett rendkívüli helyzetet. A miniszter hangsúlyozta a kereskedelem és ipar rendkívüli fontosságát és kijelentette, hogy bár még nem tanulmányozta a kiutasítások kérdését, máris megígéri, hogy a bizottságban helyet kap a kereskedelmi és iparkamara és a Sfatul Negustoresc egy megbízottja, akinek beleegyezése nélkül kereskedőt és iparost nem lehet kilakoltatni. A 40 százalékos nyugtákat a legrövidebb időn belül beváltják, úgy, hogy egyáltalán nincs aggodalomra ok. Az eprópénz hiányon máris segítenek s Erdély valósággal el lesz árasztva apró pénzjegyekkel. A kereskedelmi cikkek 1: 35- es arányban való számítását újból megtárgyalják és lehetőleg a forrásnál, tehát a termelőnél igyekeznek az ármeximáléssal a drágaság ellen küzdeni. Kolozsvár város és a megye tisztikarának együttes tisztelgése után a magyar küldöttséget fogadta a belügyminiszter. A küldöttséget Nagy Károly református püspök vezette, aki egy memorandumot nyújtott át, melyet lapunk más helyén közlünk. Nagy Károly a következőket mondotta: — A kolozsvári és a Romániához csatolt magyarság nevében kívánok pár dolgot elmondani, melyek a memorandumban is benne vannak. Igazában csak arra szeretnék utalni, hogy e bajok orvoslása nekünk is, a román kormányzatnak és a dinasztiának is javára szolgál. A magyarok beszámoltak azzal a helyzettel, mely rájuk nézve előállott: ipso fdcto román állampolgárok lettek. Nem kívánunk egyebet, mint ennek a román állampolgárságnak teljességét, amelyben ez állampolgári hűség is természetszerűleg kapcsolódnék össze. Különösen két ügyben várunk orvoslást: a kiutasítási rendelet és az egyházakat ért sérelmek ügyében. Méltóztassék ezeket különös figyelembe venni és ezeknek orvoslásával mind a kormányzat, mind a magyarság háláját kiérdemelni. Argetoianu erre román nyelven a következő választ adta: — Mindenekelőtt az alap princípiumokra nézve kivánok válaszolni. A román királyság százados politikája szerint, a románság által hozott gyulafehérvári határozatok szerint, továbbá a békeszerződés paragrafusaihoz mérten a mi politikánk nem acviniszsa, hanem minden nemzetiséggel a békés megegyezésre törekszik. A mi ideálunk a svájci állapotok megvalósítása, ahol egymás mellett a legteljesebb harmóniában él a francia, német és olasz lakosság. Ennyit az alapelvről. Rendkívüli időket élünk. Egy új átszervezés van előttünk. Mindenkinek türelemmel kell várnia, hogy a dolgok megállapodjanak. Ami az egyházak ügyét illeti, a legrövidebb időn belül el lesz intézve. A kiutasítások ez átmenet egyik következménye, nagyon kicsinyes és nagyon nehéz kérdés, melynek megoldását a helyzet parancsolja. Mindkét részről egész sereg panaszt kaptam és még ittlétem alatt törekedni fogok arra, hogy a helyzeten javítsunk. Nagy Károly megköszönte a kapott választ és csak azt kérte, hogy a gyakorlatba az előbb kifejtett princípium érvényesüljön. Ugron István volt belgrádi nagykövet franciául beszél. — Legkevésbbé se kételkedünk abban, hogy Bukarestben velünk szemben jóindulatot akarnak mutatni, azonban sajnos, itthon nem ezt tapasztaljuk, mert míg a rendelet Bukarestből ideig eljut, a sok kanálison keresztül azt a bizonyos jóindulatú színezetet teljesen elveszti és a magyarség a hatóságoknál gyakorta határozott ellenszenvvel találkozik. Továbbá a hatóságok részéről nem mindig mutatnak elég erélyt a magyarságon esett sérelmek megtorlásában, így például pár nap előtt történt a Mátyás szobor megrongálása, azonban a mai napig se történt semmi megtorlás. Szóváteszi azután az agrárreform körül kifejtett választási kampányt és figyelmezteti a belügyminisztert, hogy bár ez agrérreformra szükség van, de gondolni kell arra, hogy a várost a nagybirtokok látják el. Kéri, hogy itt is a régi királyságbeli egránörvényt hozzák be. A magyarok küldöttsége után ez Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség küldöttsége jelent meg kihallgatáson. A zsidók és a kiutasítások A zsidószövetség küldöttségét Glatner Mózes főrabbi vezette, akinek üdvözlő szavai után Fischer Tivadar dr. memorandumot olvasott fel. A memorandum biztosítjaa román államot a zsidóság állampolgári hűségéről. A kilakoltatások lábbal tiporják a román alkotmányt, amennyiben a polgárait két kategóriába : román és idegen nemzetiségű, osztja. A rendelet legsúlyosabban a zsidóságot érinti, mivel a forradalom következtében sokat üldöztek el a faluból s most itt teremtettek egzisztenciát maguknak. A miniszter kérésére Bucasa államtitkár kijelent, hogy idegenek alatt a nem a mosteni román területen születetteket érti. Argetoianu biztosítja a zsidóságot, hogy nem ismer csak egyfajta állampolgárságot. Különben az evakuálásokról panaszkodik mindenki. Az alantasabb hivatalnokok hibájából sok térelem érhette a lakosságot, de a kormányzat intenciója teljesen tiszta és becsületes. A leintett román kereskedők A reszortok főbb tisztviselői jelentek meg azután a belügymiiszter előtt. Argetoianu a legnagyobb elismerésének adott kifejezést. Útjában meggyőződött, hogy a tisztviselői kar erején felül teljesíti kötelességét.