Keleti Ujság, 1920. szeptember (3. évfolyam, 206-214. szám)

1920-09-19 / 206. szám

Vasárnap, fffft szeptember 19. Kuimtírsm ményeiket. Mi csak a társadalmi béke szükséges helyreállításának a fontosságára utalunk, amely béke a termelő és a fogyasztó közönség érdekei­nek kiegyenlítésében a munkásság becslésében és szabadságának biztosításában kívánja a kormány­zat bölcs intézkedéseit. Agráráram létünkre főleg egy bölcs körültekintéssel irányított, a többtermelést elősegítő, a gazdasági egzisztenciákat és a föld­birtokra hazírozott kultúrintézmények fennállhatását biztosító olyan agrár­reformmal, mely nélkülözze az olyan kirívó nemzetiségi tendenciát és az ország minden részében és minden polgárára nézve azo­nos elvek alapján azonos módon és mértékben azonos eredménnyel legyen keresztül vive. Az iskolák Amire még kiterjeszkedni akarunk, ami nekünk egyik legfontosabb — a magyar kultúra kérdése. Ez a mező volna az e­vszakos politikai befolyástól leginkább megóvandó s nekünk e téren van leg­több sérelmünk, panaszunk, mely gyors orvoslás után kiált. Ez a kultúra főleg felekezeti alapokon épült és fejlődött és a felekezeti különbségek versenye csak előnyére vélt, mig az állami nivellírozás és vallás mentesség elszakította a népélettől, kiszámíthatatlan kárára az egészséges és egységes népkulturának. Részint e veszedelem meglátása, részint a törté­nelmi fejlődésnek méltánylása, részint az állam teherbiróképességével való számolás és egyebek vitték arra a román imperium második kultusz reszétfőnökét, Branişte Veiért, hogy a felekezeti oktatás programjájá­ tegye magáévá és a kisebb­­ségek kulturigényeinek biztosítására vonatkozó ren­delkezések kielégítését is ez után eszközölje. Az ő intencióinak is megfelelően indították meg a magyar egyházak, részint elhanyagolt, részben élle­mi kezelésbe adott iskolaügy oka­ik reorganizá­lását a múlt tanévben. S amit akkor, apróbb, helyi akadékoskodásoktól eltekintve, nagyjában zavarta­lanul teljesíthettek; ez évben váratlanul Programmű­szerű géncsvetés veszedelme fenyegeti, a magyar tannyelvű román állami iskolák érdekében. Piie államtitkár úr ugyan a múlt heti tárgyalások során mérsékletet ígért a magyar egyházak képviselőjének, míg a napokban a Bukarestben folytatandó tárgya­lésok a kötelező állami, vagy felekezeti oktatás iskolaügyi politikájában irányt jelöl, de ez nem változtat azért, hogy súlyos sérelemként ne említ­sük fel a következőket: a) összes egyházi és iskolai államsegélyeinket közel két év óta nem kapjuk s folyósításuk olyan feltételhez (a püspökök hivatali hűségesküjéhez) van kötve, amely az állam és ez illető egyházak viszonyának rendezése sorén lesz szabályozandó; de addig a lelkész, tanító és tanári kar alig el­hordozható nyomornak van kitéve. b) Dacára annak, hogy az egyházak a magyar állammal kötött iskolai szerződéseket a román állammal nem tartják fenn : a magyar államnak átadott egyházi iskolaépületeket, telkeket, felszere­léseket, a román kormányzat vissza nem adja s igy sok helyt saját iskolaépületeikből ki vannak zárva. c) Újonnan felállított elemi iskoláiktól a nyil­vánossági jogot megtagadják s más okokon is mű­ködésüket akadályozzák. d) A magyar egyházak kultúrintézményeinek helyiségeit román iskolák céljaira rekvirálják el. (Szászvárosi ref. kollégium internálusa, máramaros­­szigeti és szatmári róm­. kath. gimnázium épülete, a kolozsvári kereskedelmi akadémia) s ezzel azok­nak működését bénítják. A kolozsvári ref. nőnevelő helyiségei pedig női bujakorosok céljára van már két éve lefoglalva. e) Az iskolák fenntartására szolgáló alapítványi földbirtokokat kényszerbérletre elveszik, kisajátításra még erdőket is kijelölnek (nagyenyedi, kolozsvári, mezt medarasi, ujholdai ref. iskolák, a róm. kath. radnóti, megy­bajomi, váralmási stb., ladamosi, bányabükki, buni unitárius iskolai birtokok) s a lelkészek földjeit sok helyen a törvény szabta 32 holdon alól is elveszik. A magyar egyetem f) Az egyházak a magyar egyetem ügyében hiába várnak választ beadványukra, hasonlóan hiába a magyar gazdasági akadémia ügyében ; g) sőt még a szorosabb értelemben vet kultur ügyekbe is beavatkoznak: lelkészeknek különböző alkalmakból szolgabirák, jegyzők, falusbirák, csend­őrök rendelnek el istentiszteleteket a ha a püspök rendelete hijján kötel­esség szerűen megtagadják, hurcolják, bántalmazzák őket. h) Arról, hogy a kisebbség magyar nyelvhasz­nálati jogában a hivataloknál korlátozva van, ismét több példa szól (cégfeliratok, emléktáblák, szobrok rongálása stb.) Jöjjenek a tények De elég a sok sérelemből, panaszból, habár ezek csak szelvek, Excellenciás Úr ! Az erdélyi ma­gyarság — élén a még ma is 75 százalékban ma­gyar lakosságú Kolozsvárral — állandóan a leg­­példásabb önfegyelmezéssel és önuralommal hor­dozta súlyos megpróbáltatásainak és sokféle sérel­ *†***************†*†*******************t­i,i,tieiavii*i(vii¥(¥»viwvyvvvvviivvvvvvvi meinek keresztjét, bér az ellene való animozitás — kétségtelen. Az egyenjogú romániai állampolgárság tudatá­ban kérjük most már Excel­lenciádat s általa a kor­mányerők urat: kegyeskedjenek végre a kormány­zat szellemének a magyar kisebbség iránti méltá­nyos megváltoztatására s annak tényekkel való éreztetésére. A magyarság számolt immár megváltozott helyzetével e földön. Jogos és méltányos kezeléssel tegyék végre lehetővé, hogy testvéri érzületét*— — mint a múltban — megtarthassa -e föld román népével szemben, sőt kiterjeszthesse az ország többi részein lakókra is. Súlyos sérelmeink gyors orvoslásával tegyék meg az uralom botokéban levő erkölcsi kötelességével és kormányzati böl­csességével az állami konszolidáció, a társadalmi megértés és lelki béke útján ez első komoly lé­pést, hogy sebeinket nem szakgatva, de gyógyítva könnyebbé tegyék a sorsunkkal való kibékülést. $. o­lefe Argetoianu belügyminiszter Kolozsvárt A jogegyenlőség biztosítása — Panaszok az evakuálások ellen — Leintett román kereskedő-küldöttség — Autócenzura a hadizónában (Kolozsvár, szept 18. Saj. lad.) Argetoianu belügyminiszter erdélyi körútjában tegnap érkezett el legfontosab állomására Kolozsvárra. Ma délelőtt a kihallgatásokat fogadta, a következő napokon pedig a legfontosabb kérdések kerülnek belső meg­vitatásra. Argetoianu belügyminiszter pénteken 6 óra után autóval érkezett Kolozsvárra, ahol Ghilesan Livius dr. képviselőnél szállt meg. Este szűkebb körű vacsora volt, melyen néhány meghívott vett csupán részt. A hivatalos fogadtatások szombaton délelőtt kezdődtek. Legelőször Lukéciu jövedéki igazgatót fogadta a belügyminiszter, aki az aprópénz hiény­­ról­­ tett jelentést. Autócenzúra a hadizónában Utána ez Újságírók Központi Szervezete nevé­ben Székely Béla ügyvezető alelnök a cenzúra ügyében interveniált. Kérte a cenzúra felfüggeszté­sét a hadizónába eső területekre nézve is. Arge­toianu belügyminiszter kijelentette, hogy ezeken a területeken mindenütt bevezetik az autócen­­zurát, vagyis, hogy a lapok saját magukat cen­­zu­ázzák s ennek eredményétől függ majd a további. Felemlítette, hogy tudomása szerint is egyes városokban így Aradon a cenzura több napon át visszatartja a kolozsvári lapokat. Ez ellen már intézkedett is. Az evakuálások kérdését most tanul­mányozza s ennek keretén belül, majd arra vonat­kozólag is történik az intézkedés, hogy újságírót ne utasíthassanak ki. A CFR nemzeti szindikátus levelére, melyben személyes biztonságában fenyegették meg a „Keleti Újság“ szerkesztőjét, a belügyminiszter kijelentette, hogy az államban jogbiztonság mindenek felett áll, itt felelőtlen, nem hivatalos elemek ténykedéséről van szó, akik ellen ez ügyészség teljes védelmet fog nyújtani. Végül Székely felhívta a miniszter figyelmét Petelei Isván, a nagy erdélyi író özvegyének ügyére, kit ki akarnak dobni abból a lakásból, hova magyar irodalmat a kegyelet minden szála fűzi. Argetoianu belügyminiszter a legmelegebben tette megáévá az ügyet és kijelentette, hogy a matróna nyugalmát nem fogják háborgatni. Ezt Bucsán államtitkár előtt magéval Peteleínável is közölte. A kereskedők sérelmei Jósika Samu báró feltűnően hosszú kihallgatása után több magasabb funkcionárius jelent meg, majd a kereskedelmi és iparkamara, valamint a Sfatul Negustoresc nevében Hevesi József vezetésével egy kisebb küldöttség. A kereskedelem sérelmét Jahoda Károly mondotta el, különösen kiemelve az evakuá­lásokat, valamint a koronabeváltás folytán keletke­zett rendkívüli helyzetet. A miniszter hangsúlyozta a kereskedelem és ipar rendkívüli fontosságát és kijelentette, hogy bár még nem tanulmányozta a kiutasítások kérdését, máris megígéri, hogy a bizottságban helyet kap a kereskedelmi és iparkamara és a Sfatul Negustoresc egy megbízottja, akinek beleegyezése nélkül kereskedőt és iparost nem lehet kilakoltatni. A 40 százalékos nyugtákat a legrövidebb időn be­lül beváltják, úgy, hogy egyáltalán nincs aggoda­lomra ok. Az eprópénz hiányon máris segítenek s Erdély valósággal el lesz árasztva apró pénzjegyek­kel. A kereskedelmi cikkek 1: 3­5- es arányban való számítását újból megtárgyalják és lehetőleg a for­­rásnál, tehát a termelőnél igyekeznek az ármeximá­­léssal a drágaság ellen küzdeni. Kolozsvár város és a megye tisztikarának együt­tes tisztelgése után a magyar küldöttséget fogadta a belügyminiszter. A küldöttséget Nagy Ká­roly református püspök vezette, aki egy memoran­dumot nyújtott át, melyet lapunk más helyén köz­lünk. Nagy Károly a következőket mondotta: — A kolozsvári és a Romániához csatolt magyarság nevében kívánok pár dolgot elmon­dani, melyek a memorandumban is benne van­nak. Igazában csak arra szeretnék utalni, hogy e bajok orvoslása nekünk is, a román kormány­zatnak és a dinasztiának is javára szolgál. A magyarok beszámoltak azzal a helyzettel, mely rájuk nézve előállott: ipso fdcto román állam­polgárok lettek. Nem kívánunk egyebet, mint en­nek a román állampolgárságnak teljességét, a­melyben ez állampolgári hűség is természetsze­rűleg kapcsolódnék össze. Különösen két ügyben várunk orvoslást: a kiutasítási rendelet és az egyházakat ért sérelmek ügyében. Méltóztassék ezeket különös figyelembe venni és ezeknek orvoslásával mind a kormányzat, mind a ma­gyarság háláját kiérdemelni. Argetoianu erre rom­án nyelven a következő választ adta: — Mindenekelőtt az alap princípiumokra nézve kivánok válaszolni. A román királyság százados politikája szerint, a románság által hozott gyula­­fehérvári határozatok szerint, továbbá a békeszer­ződés paragrafusaihoz mérten a mi politikánk nem acviniszsa, hanem minden nemzetiséggel a békés megegyezésre törekszik. A mi ideálunk a svájci állapotok megvalósítása, ahol egymás mellett a legteljesebb harmóniában él a francia, német és olasz lakosság. Ennyit az alapelvről. Rendkívüli időket élünk. Egy új átszervezés van előttünk. Mindenkinek tü­relemmel kell várnia, hogy a dolgok megállapod­janak. Ami az egyházak ügyét illeti, a legrövidebb időn belül el lesz intézve. A kiutasítások ez átme­net egyik következménye, nagyon kicsinyes és na­gyon nehéz kérdés, melynek megoldását a helyzet parancsolja. Mindkét részről egész sereg panaszt kaptam és még ittlétem alatt törekedni fogok arra, hogy a helyzeten javítsunk. Nagy Károly megköszönte a kapott választ és csak azt kérte, hogy a gyakorlatba az előbb ki­fejtett princípium érvényesüljön. Ugron István volt belgrádi nagykövet franciául beszél. — Legkevésbbé se kételkedünk abban, hogy Bukarestben velünk szemben jóindulatot akarnak mutatni, azonban sajnos, itthon nem ezt tapasz­taljuk, mert míg a rendelet Bukarestből ideig eljut, a sok kanálison keresztül azt a bizonyos jóindu­latú színezetet teljesen elveszti és a magyarség a hatóságoknál gyakorta határozott ellenszenvvel ta­lálkozik. Továbbá a hatóságok részéről nem min­dig mutatnak elég erélyt a magyarságon esett sé­relmek megtorlásában, így például pár nap előtt történt a Mátyás szobor megrongálása, azonban a mai napig se történt semmi megtorlás. Szóváteszi azután az agrárreform körül kifej­tett választási kampányt és figyelmezteti a belügy­minisztert, hogy bár ez agrérreformra szük­ség van, de gondolni kell arra, hogy a várost a nagybir­tokok látják el. Kéri, hogy itt is a régi királyságbeli egránörvényt hozzák be. A magyarok küldöttsége után ez Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség küldöttsége jelent meg kihall­gatáson. A zsidók és a kiutasítások A zsidószövetség küldöttségét Glatner Mózes főrabbi vezette, akinek üdvözlő szavai után Fischer Tivadar dr. memorandumot olvasott fel. A memorandum biztosítj­a­a román államot a zsidóság állampolgári hűségéről. A kilakoltatások lábbal tiporják a román alkotmányt, amennyiben a polgárait két kategóriába : román és idegen nem­zetiségű, osztja. A rendelet legsúlyosabban a zsi­dóságot érinti, mivel a forradalom következtében sokat üldöztek el a faluból s most itt teremtettek egzisztenciát maguknak. A miniszter kérésére Bucasa államtitkár kije­lent­, hogy idegenek alatt a nem a mosteni román területen születetteket érti. Argetoianu biztosítja a zsidóságot, hogy nem ismer csak egy­fajta állampolgárságot. Különben az evakuálásokról panaszkodik mindenki. Az alan­tasabb hivatalnokok hibájából sok térelem érhette a lakosságot, de a kormányzat intenciója teljesen tiszta és becsületes. A leintett román kereskedők A reszortok főbb tisztviselői jelentek meg azu­tán a belügym­iiszter előtt. Argetoianu a legna­gyobb elismerésének adott kifejezést. Útjában meg­győződött, hogy a tisztviselői kar erején felül telje­síti kötelességét.

Next