Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-08 / 68. szám

Chy~ Kolozsvár, 1921» * április 8, IV, M, * 68 «• aft| Egyes szám­ára 1 lej «•« f»á*f * r y r , . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Németausztriában 3 D. 6* K iOtttlilás BS O3JpSl€lJ& Str. Memorandului 3. — Telefon: 634 Csehszlovákiában I Ck Közleményeink utánnyomása tilos A­z­­angol Lloyd George a minapi, híressé vált be­szédében, melyben félreverte a harangokat a szocializmus ellen, mondja, a hogy marxi teóriák Angliában nem alkalmazhatók. A német nép lelki berendezkedésének talán megfelelnek a kommunista elvek, de az angol lélek egészen más, marxista alapról meg nem közelíthető és minden ilyen törek­vés csak azt célozza, hogy Anglia fejlődé­sét visszavesse és megsemmisítse ama mű­veket, melyek több század óta egy nagy nép polgári művelődését hordozzák. Ugyanakkor Lloyd George ellenlába­sa, a felforgatónak vélt angol szocialista párt elutasítván magától a moszkvai szov­jet pontozatokba foglalt szlávos álmait, egyet­ért mindenben az angol miniszter­álláspontjával.­­ Valóban a Labour Party egészen más mint egy német munkáspárt, a trade uniónak hagyományai más gondo­latkört csiszoltak ki az angol népiségből, mint a francia forradalom, vagy olasz szin­­dikalizmus. Az angol munkás mást akar, mint a francia munkás vagy a német mun­kás, helyesebben másképpen akarja, de alapjában véve a felfelé törekvő világ né­pek mind egyet akarnak: jobb megélhetést, emberibb létet, boldogabb orientálódást a világban. Az angol negyedik rendnek e heliotro­­pizmusa már a múltban megtalálta harcai­nak irányvonalát. A forradalmak helyett a legitimizmust, politika helyett a gazdasági ala­pokon való tömörülést, a diktátum helyett a munkásságnak a polgárságba való be­szivárgását hangsúlyozza. Vezérei nem azt hirdették, hogy a szocialista nem dolgozhat együtt a polgársággal és hogy a munkás­ságot izolálni kell a burzsoázia befolyásá­tól, hogy tetterejét töretlenül megőrizze, de azt, hogy csak minden dolgozó embernek együttműködése vihet előre társadalmat és hogy a munkás embernek minden lé­pést meg kell ragadnia, hogy a polgári kor­mányzat munkájában részt kell vennie. Az orosz tolsztojianizmuson kiépült világ­nézet valahogy azt mondja : földig le kell rombolni az egész európai kultúrát. Egy szö­get sem szabad benne hagyni a régi alkot­mányban. Az új testből ki kell szedni min­den csipeszt, nehogy bennmaradva, meg­mérgezze az organizmust. Az angol, praktikus szocialista állás­pont azt mondja: egy szöget sem sza­bad kivenni, egy kavicsot sem szabad amit a múlt szükséglete számára beilleszteni paran­­kell, föléje kell építeni az újat és e munkának együtt kell végbe­menni, mert csak az tökéletes munka, aki mindenkit kielégít. És ezért a dogmatikus szocialista mozgalmak történetében forra­dalmi tett volt, amikor Burns John, a dokk­munkás a tengeri kikötők zubbonyában az angol miniszteri székbe bekerült és VII. Eduárddal úgy sétálgatott a Hyde-parkban, mintha VII. Eduárd is dokkmunkás lenne csupán. Talán Burns Johnban felébredt az a gondolat, mintha ő is király volna, mint VII. Eduárd, mert ez felel meg főképen az angol gondolkodásnak. Minden ember : király, nem pedig minden ember: dokkmunkás és a szocializmusnak nem célja, hogy felül­ről lefelé sülyessze a nívót, hanem hogy alulról fölfelé emelje. S míg Burns John munkászubbonya kirítt a parlament szer­tartásos sötét ruhái és féltett cilinderei kö­zött, mint egy forradalmi tett, és olyan for­radalmi tett egy most bekerült Labour Party, képviselőnek az a tette, hogy igen­is le­vette a munkászubbonyt, felvette a spea­­kerek komoly, ettikettes ruháját és betart minden formaságot, melyet egy néplélek­ben elraktározott múlt hagyomány szokássá emelt. Angol ember angol szocializmust csinál és nagyon téved Lloyd George, hogy a Labour Party monstre sztrájkrendezése egy kívülről jött áramlat, melynek terrorral lehet utat vetni. Az angol munkáspárt szocia­­izálási eszmekörét, azt a törekvést, hogy a dolgokat mássá kell tenni, mint ahogyan eddig voltak s hogy ez így tovább nem mehet, lehet hogy befolyásolhatták külső körülmények is, de a korváltozás szelleme magában a korban van s ahogy nem tudjuk magunkat elvonatkoztatni az időből és a térből, úgy nem tudjuk magunkat kirántani a korból, mely a tér és idő együttes szem­léletén épül fel. Nagyon komoly a helyzet Angliában s ezt tudja Lloyd George is. Komoly volt már akkor is, amikor a sinnfeinisták lelkét félreismerte, amikor a londoni konfe­rencián a török nacionalizmust üres kéz­zel engedte el, amikor az oroszokkal aka­rata ellenére lepaktált, amikor kénytelen volt a megszorult németeknek nem engedni, amikor szinte jobb belátása ellenére meg­kísérelte márciusi nagy beszédében az időt megállítani, nagyon komoly a helyzet és mind e komplexeket összetéve talán meg is le­hetne magyarázni Lloyd George lelki útját. Csodálatos, hogy a nagy embereket is meny­nyire megeszi az idő! Lloyd George, a vi­déki fiskális, még nincs két évtizedje, maga is forradalmi egyéniség volt és pénzügyi re­formjavaslatait úgy fogadták a konzervatívok, hogy ez „budget of war“, a szocializmus hadi költségvetése. És ma? A cord­ polgár­­mester 70 napot éhségsztrájkkal böjtölt már­­oromságát, Lloyd George halálos ágyán sem tudott megbocsájtani a­­ forradalmárnak. Bonar Law, a glasgowi vaskereskedőből avanzsált konzervatív miniszter visszavonult — Lloyd Georgenak kiesik a könye. Mi ez? Lloyd Georgenak érelmeszesedett forradalmi­­ságát ki érti meg ? Mennyivel könnyebb meg­érteni, hogy az angol bányászmunkások nagyobb fizetést kapjanak, mint azt, hogy * * R5SS8M megmozgatni, az emberiség előit. Hozzá Jősziv írja Dénes Zsófia Ilonának ma határozottan rossz napja volt. Minden elképzelhető kellemetlenség ma megtör­­tén­t vele. Már hét órakor reggel becsöngetett férje soffőrje, hogy a méltóségos úrral baj tör­tént. Tegnap délután indultak be a birtokról, az úr vezette a kocsit, túl gyorsan hajtott, a fék, úgy látszik, elromlott, nekimentek egy fának, az úr súlyos zúzódásokat szenvedett, bevitték szana­tóriumba. Ilona erre azt mondta: —­ Azért járt pórul, mert ő azt képzeli, hogy jó soffőr. Veled, István, vagy velem ez nem tör­ténhetett volna meg. Igaz-e, István ? — Nem egészen igaz, méltóságos asszony, instálom, mert azt nem lehessen tudni. A fék minden kézben elromolhat. — Ne járjon a szád, István. Inkább ertoj a konyhába, adass magadnak egy kévét. A gézkályha a fürdőszobában nem műkö­dött. Begyújtották, nagyot pukkant, elaludt. Ötször­­hatszor igy. A gáz nem kapott nyomást. Fürdőről nem lehetett szó. Pedig kint két-három fok hideg volt és a jeges lemosakodás rosszul esett. Meg is keserűlte ezt Ágnes. — Sohasem volt még ilyen buta, paraszt ko­­mornám, — mondta Ilona. — Más lyány, aki úyon uriházba szegődik, tudja, mi a dolga. Ko­rán reggel utánanéz, ég-e a gáz, ha nem, akkor begyújt a spórba, üstben melegít fürdővizet. De neked csak a cugszfüreren az eszed. Azt hiszed, nem látom, hogy takarítsz? Nem is vagy a szo­bában, csak az ablaknál, egész idő alatt rázod ki a rongyot, mert az a léhűte ott ácsorog a szemközti aszfalton. Azt is elvihetnék mér a fe­nébe, az én kedvemért. Majd gyereked lesz tőle, az lesz a vége, de akkor istenigazában kirúglak. Ágnes szelíd szőke lyány volt, sirt. A mél­tósága falujában egyik béres leánya volt, tizen­hétéves, nemrég került fel szolgálatra az uraság­hoz, de azóta többet kesergett, mint evett. Ezt úgy szokás nevezni, hogy még nem volt romlott cseléd. Még falusi tanulatlan volt. A cugszfürer pedig egyelőre csak Ilona fantáziájában létezett. Tizenegykor beállított a főhadnagy, akivel Ilona lovagolni szokott. Elmondta neki, mi történt az urával. Szárazon, érzelmesség nélkül mondta el; azt sajnálta legjobban, hogy ma nem lova­golhat, lovarda helyett a szanatóriumba mehet. — Pedig az baj, — mondta a főhadnagy, — mert az egyik lova köhög, a Kandzsa-Gül, meg kellene néznie, mire van szüksége. Most azután elsápadt Ilona. Nem, nem csinálta ő ezt, nem akart ő ezzel érdekes lenni, így volt ez csakugyan, a lováért reszketett. — Jézus Máriám, András, ne mondja! Mikor látta maga Kandzsa-Gült? Hiszen tegnap nem volt még annak a világon semmi baja! Maga ma reggel már az istállóban volt? — Igen, onnét jövök. — A bundámat! —kiáltott ki Ilona az ajtón. András, most előbb elmegyünk az istállóba, azután elkísér a szanatóriumig. — Ahogy parancsolja — mondta András. Magas, szikkadt, jónövésű fiú volt, kitűnően illet rá a huszárság. Kinn az előszobában remekbe szabott prémes bekecset húzott fel. Ilona sietve unszolta. — Jöjjön mér, jöjjön. Nem kisasszony maga, ne nézze magát a tükörbe. Megőrülök, ha Kandzsa- Gülre gondolok. Az én szép sárga lovam! Az a finom kis feje. Az az ideges lába. Emlékszik, hogy a főherceg múltkor hogy irigyelte tőlem ? Azt üzente nekem, Kandzsa­­ Gálért két iz­­landyt ad. András csak szívta a cigarettjét, amint Ilona mellett kilépett az utcán. A lovaglóbotját néha megsuhogtatta. Nem volt érzelmes lélek, de most mégis azt gondolta: — Ahogy ez az asszony törődik az urával, vagy velem. . . Én is felfordulhatnék tőle . .. Ennek egy gondja van, a lova. Nem szeret ez mást, csak állatot. Emberhez nincs szíve. No nem baj, snájdig asszony, klasszis, jó csizmát hord, dé másan üli a lovat. Amíg tart a dolog, kérem, tartom szerencsémnek. Csak nem kell az egészet mellreszívni, mert az nem volna jó. És András az asszony helyett a cigarettet szívta mellre.* Délelőtt már nem jutott el a szanatóriumba. Kandzsa-Güllel csakugyan baj volt, orvost kellett hivatni, amíg az vizsgálta a lovat, magya­rázott a lovásznak, rendelkezett, dél lett. Ebéd után az özvegyasszony nővére jött el, ez volt a kopott alak a családban. Ezt hamar lerázta. De azután beállítottak a gyermekei. Egy kislány, meg egy kisfiú, akik ottmaradtak első férjénél, mikor Ilona elvállt tőle, mert tönkrement. Az ember csak úgy egyezett a válásba, ha a két gyermek nála marad. Ilona aláírta ezt. A gyer­mekek egyszer egy hónapban jöttek fel anyjuk­hoz a nevelőnővel. — Hogy köszönsz ? — rivalt rá Ilona a fiúra. Hogy hajtod meg magad ? Fiam, ne légy ilyen félszeg, ilyen félvállú nyomorék, mert még azt mondják rád, hogy zsidógyerek vagy. A kislányhoz: — Mi ez a frizura ? Mondtam már, kis­lánynak nem tűzik fel a haját. A nevelőnőhöz fordult, aki folyton haj­longott : — Mádmoázel! Jolán nyitott hajjal járjon , minden reggel és este erősen kefélje meg és fekete szallagot kössön a hajába. Ha máskép, rendelkezik, mondja csak meg, úri lányka nem járhat más hajviselettel. Megértette ? _____

Next