Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-01 / 250. szám
2 XIV. ÉVF. 250. SZÁM. ICELST zW&fc (Tudósítás eleje az első oldalon) vétlenül Argetoianuval tárgyalt azokról a feltételekről, amelyek mellett a lap újból megjelenhetett. A Lupta legutóbbi számában élesen válaszol az Epocának s kijelenti, hogy igazgatója áprilisban látta utoljára Argetoianut, amikor a belügyminiszter két mandátumot is felajánlott a Luptának, de ezt az igazgató nem fogadta el. Argetoianu nem fogadta el a Iorga költségvetését. A közoktatásügyi minisztérium költségvetését Argetoianu pénzügyminiszter nem hagyta jóvá és azzal küldte vissza a közoktatásügyi tárcához, hogy a hatmillió hatszázhatvanezer lejes végösszeget redukálja négymillió négyszáznegyvenezer lejre. Általános vélemény szerint ez a megtakarítás csak úgy érhető el, ha az anyagi kiadások tételeit majdnem általános 40—50 százalékkal csökkentik. Averescu hisz az ő kormánya feltámadásában. Az Adeverul politikai horoszkópjában a néppárt és a nemzeti parasztpárt egymáshoz való közeledéséről ír. Ebben az irányban nei a lap szerint erőteljes tárgyalások is folytak és folynak. Más hírek úgy tudják, hogy Averescu nagyon optimistán beszél a néppárt kormányrakerülésének esélyeiről. Az a véleménye, hogy a jelenlegi kormány a költségvetés megszavazása után lemond, akkor a néppárt kap megbízást a választások levezetésére és azután pedig megvalósítja azt a programot, amelyet a kongreszszuson a marsall kifejtett. A kongresszuson elhangzott óvatos kijelentések, többek között az, amelyben Averescu hangoztatta, hogy nem törekszik uralomra, a marsall környezetének interpretálása szerint úgy értelmezendők, hogy Averescu még a látszatát is kerülni akarta annak, mintha ebben az irányban bármilyen befolyást is akarna gyakorolni. Látogatás Beregszászy Lászlónál, a kolozsvári elmegyógyintézet szomorú lakójánál „Jaj, jaj Istenem, a Dunába akarnak dobni“ — kiáltja a Lőrinczy-ügy áldozata . A kezelő idegorvos nyilatkozik Beregszászy tragédiájáról (Kolozsvár, október 30.) Pillanatra álljunk meg Beregszászy László megdöbbentő tragédiája előtt. Az Emke kommünikében jelentette be, hogy a végtelenül finomlelkű, abszolút korrekt és puritán ember, az intézet főszámvevője a Lőrinczy Mózes-féle ügyből kifolyólag megbomlott lélekkel a kolozsvári elmegyógyintézetbe került. Rábiztak körülbelül nyolcszázezer lejt, hogy betétként helyezze el. Lőrinczy Mózes a pénzt elvette, a bankban elhelyezte, szabályszerű betétkönyveket állíttatott ki, később azonban a pénzt hamis betétkönyvek alapján felvette. A betétek körül támadt jogi vitának aztán Beregszászy László idegei áldozatul estek. Buskomor lett, többször öngyilkos akart lenni, kezelőorvosa, dr. Groza tanársegéd utasítására pedig néhány nappal ezelőtt elmegyógyintézetbe szállították. „Jaj, hozzák ismét a zsákot.“ Az első számú pavilion emeleti sarokszobáiában, őrzik Beregszászy Lászlót. Nehéz hozzá bejutni. Betegsége súlyos természetű, búskomorság, mely az elmebajnak legszomorúbb megnyilatkozása. Együtt jár vele az üldözési mánia, állandó kényszerképzetek. Groza tanársegéd jóvoltából beengednek a beteghez. Az ágya szélén ül Beregszászy László. Háromszor is köszöntjük egymás után. Nem vesz észre. Mereven bámul ki az ablakon, az ideggyógyászat udvarára. Óvatosan elébe állunk, azonban még így sem lát meg. Megérintjük gyöngéden a vállát, megrezzen, csodálkozó, tétova tekintettel néz ránk. Mintha valahonnan messziről érkezett volna, sokáig gondolkozik és csak lassan ismer meg. — Jaj drága szerkesztő úr, de jó, hogy itt van. Borzasztó ez kérem... Az arca, amely lefogyott és sápadt, idegesen megrándul. —• Nyugodjék meg Laci bátyám, minden jóra fordul. Ismét megfeledkezik rólam. Újra kibámul az ablakon. Az arcára megdöbbenés rajzolódik. — Jaj, hozzák ismét a zsákot. Végem van, hozzák a zsákot... Csitítani próbálom. Újból megérintem a vállát. Rámnéz s azt mondja: — Segítsen rajtam, üldöznek a zsákkal, be akarnak varrni és a Dunába akarnak dobni... Jaj, jaj, Istenem! Próbálom csitítani, megnyugtatni, hogy minden rendbe jön. Pillanatokig tisztán beszél és újból megrohanják a kényszerképzetek. Őt, az ártatlan, puritán embert lelkiismeretbeli furdalások gyötrik. — Az Emke igazgatósága elcsap, kulturgyilkosságot követtem el. Jaj, az özvegy öngyilkos lesz... Aztán ismét öntudatra ébred. Csöndesen vitatkozik velem, hogy szabályszerűen járt el. Egy ablakot bevág a szél. A zajra felugrik. Szolid kék szemei zavaros színt kapnak. Izgatottan jár fel és le a szobában, mire az ápoló megjelenik. Észrevétlenül int, hogy a beteget hagyjam magára. Búcsúzni akarok, de Beregszászy László nem vesz észre. Az arcán ijedtség és zavar mutatkozik. Megdöbbenve hagyom el az elmegyógyintézet emeleti szobáját, ahol Beregszászyt állandó felügyelet alatt tartják, mert attól lehet félni, hogy egy ellenőrizhetetlen pillanatban öngyilkos lesz. „Valami rendkívüli dolognak kell történni“ Felkeressük dr. Groza elmegyógyintézeti tanársegédet. Szakszerű felvilágosítást ad a tragikus sorsú Beregszászy László betegségéről: — Beregszászyt már a lakásán megfigyeltem és gyógykezeltem. Azóta mutatkoztak rajta a betegség jelei, amióta az ismeretes esemény megtörtént. Többször is öngyilkosságot akart elkövetni s midőn láttam azt, hogy a búskomorságból származó kényszerképzetek és üldözési mánia mind nagyobb erővel veszik hatalmukba a hatvan év körüli embert, azt tanácsoltam, hogy azonnal szállítsák be az elmegyógyintézetbe. — Gyógyítható a betegsége? — Hatvan éves korban már nehéz a gyógykezelés. Valami rendkívüli dolognak kell történni, valami megrázkódtatásszerű örömnek, hogy a helyzete javuljon. — Ha az elveszettnek hitt betéteket megkapná?... « — Igen. Ez talán az egyetlen, — mondotta Groza tanársegéd, — hogy javítana a helyzetén. Valami orvosi trükkel, színpadszerűen meg kellene rendezni a jelenetet és akkor talán az üldözési mánia is megszűnne és magát a búskomorságot türelemmel és idővel meg lehetne gyógyítani. A felelősségérzet túltengése — Súlyos idegbaj ez, vagy elmebaj? — kérdeztük Groza tanársegédet. — A súlyos idegbaj és az elmebaj között nagyon nehéz határokat vonni, de a búskomorságnak ez a fajtája elmebaj. Beregszászynak állandóan víziói is vannak. Rendkívül tisztességes, finomlelkű ember, aki állandóan önmagát vádolja. Ez a felelősségérzetnek a túltengése, ami az amúgy is gyönge idegrendszerben zavart idézett elő. A magunk részéről mindent elkövetünk, hogy Beregszászy Lászlót visszaadjuk a társadalomnak és családjának, Olajos Domokos. STHRIOL LEPIESE OTÁUI RAKTÁR Kolozsvár. — Kérjen mintát, árlapot!!! — ELHISZI ! Sinclair: Iparbáró, Ilam______________ sun : Viktoria, Mikszáth: Mácsik, a nagyerejű, Petőfi válogatott versei és még ezer más, 5 lei kötete a Lepage antikváriumban, Kolozsvár. Küldjön be 30, 50, vagy 100 leit, összeállítunk egy csomagot, nem tetszőt cserélünk. — Kérjen ingyen jegyzéket. A prágai bankértekezleten egyöntetűen fogják rendezni a devizaforgalmi korlátozásokat (Prága, október 30.) November 3-án a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja kezdeményezésére értekezlet kezerődik Prágában azon jegybankok delegátusainak részvételével, amelyeknek székhelyein devizaforgalmi korlátozások vannak érvényben. A konferencián a Nemzetközi Fizetések Bankja is képviseltetni fogja magát. Az értekezleten az a feladat hárul a delegátusokra, hogy megtárgyalják s azután országaikban elfogadtassák a devizaforgalmi korlátozások egyöntetűvé tételét. A konferencia sikeressége nemcsak az érdekelt középeurópai államoknak érdeke, hanem azon hatalmaknak is, amelyeknek piacai szoros kereskedelmi összeköttetésben állanak a devizaforgalom felett ellenőrzést gyakorló államokkal. Bécsi beavatott helyen úgy tudják, hogy a prágai értekezleten elszámoló hivatal létesítését fogják elhatározni, amely Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria külkereskedelmi forgalmából származó kötelezettségeket lebonyolítani lesz hivatva. A hivatal működését később azután kiterjesztik más államokra is. Egész Középeurópában érdeklődéssel várják a konferencia eredményeit. A jugoszláv sajtó a horvát emigráció vezéreit pénzhamisítással vádolja (Bécs, október 30.) A bécsi lapok szenzációs dinárbotrányról, illetőleg annak jugoszláviai híreiről írnak. A horvát emigráció három vezére Persec, Percevics és Pavelicz állagának ennek a dinárhamisításnak a középpontjában, a jugoszláv hatóságok vádja szerint. Ezek a vádak egy Gruber Péter nevű emigráns horvát újságíró vallomásán alapulnak. Gruber a horvát határ rendőrséginél jelentkezett és vallomását önként tette meg, hogy így visszajuthasson Jugoszláviába. Elmondotta, hogy a három emigráns vezérrel Münchenben találkozott. Persecék rá akarták bírni arra, hogy nagymennyiségű hamis dinárt hozzon be Jugoszláviába. Őszinteg belement a tervbe és így annak minden részletét megtudta, majd elutazott Münchenből és önként jelentkezett a jugoszláv hatóságoknál. A horvát emigránsok Gruber szerint hamis pénzzel akarták elárasztani Németországot, Ausztriát és Jugoszláviát. A bécsi sajtó szerint Persecék már Olaszországba szöktek, mivel a jugoszláv kormány érintkezésbe lépett a berlini és müncheni rendőrséggel. A legtöbb lapnak az a véleménye, hogy az egész ügy a jugoszláv hatóságok fantazmagóriája és az ilyen hírek terjesztésével a választások előtt akarják lehetetlenné tenni a horvátokat. Cukorkagyáraknak stanolt, alumíniumot, préselt képet, selyempapírt legolcsóbban szállít Lepage, Kolozsvár. Kérjen mintát, árajánlatot.