Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-01 / 198. szám
3'Ipvlsei ftbAí BUDAPEST . ' *' •• W ■ « ^ ft» pwt&K pXffig Ca Maunr Vc. wm—i«t. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre UH), negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM. — 198. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. — Szombat, 1931. szeptember 1. — Kszsei Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Olaj, Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levétom: Cluj, postaitok 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. A kisebbségi tisztviselők miatt már a kisebbségek az okai annak is, hogy a kormány visszariadt a nagy garral bejelentett tisztviselői leépítés végrehajtásától. Sok minden történik ebben az országban azzal az indokolással: itt vannak a kisebbségek. A román közvélemény előtt, mint valami ismeretlen mumust, mint valami titokzatos veszedelmet szokás endegetni a kisebbségeket, lépések megtételének és megtagadásának az indokolásaképpen. Sokszor láttuk, sokszor meg is mondottuk, hogy ennek a reánk való hivatkozásnak az elharapózását, szokássá válását a román nép fogja megszenvedni. Mert ha azon a címen vonják meg szabadság joggyakorlati biztosítását a polgárságtól, hogy ne élvezhessék a kisebbségi tömegek, akkor ennek az indokolásnak szenvedőjévé válik a román nép is. Ami a tisztviselő-leépítéseket illeti, van annak az indokolásnak ténybeli alapja, de van nagymérvű túlzása is A túlzás ott mutatkozik, amikor a kormány nem akarja nyíltan bevallani, hogy nincsen elég ereje saját tervének a végrehajtásához. Előbbi kormányok alatt már eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy az állami igazgatás és a közigazgatás sokkal több embert tart el, mint amennyit a költségvetés nagy zavarok állandó jellege nélkül elbírhatna. Mindenik kormány hozta a leépítés programpontját, amikor azonban az emberek nagy számát a hivatalokból ki akarták tenni, a felzúdulás minden népszerűséget leromboló viharának az előszelétől és annak a gondnak a terhétől, hogy mi lesz ezzel a sok felnövelt egzisztenciával, megijedtek. Tatarescu miniszterelnök kijelentéseinek az alaphangja azt a szólamot vezette be, hogy ő hozta az erőt az elhatározásokhoz és a határozottságot a végrehajtásokhoz. Itt, a végrehajtások e pontjánál azonban megtorpant s most nem vallja be a határozottság hiányát, hanem nacionalista népszerűségi látszatokat igyekszik kelteni magyarázatához. Tény, hogy azok a kisebbeségi tisztviselők, akik megmaradhattak a közigazgatás hivatalaiban, nem építhetők le olyan rendeletnek az alkalmazásával, mely az előképzettséget, a minősítést, az alkalmazás törvényességét vizsgálja. Olyan magyar ember nem maradhatott volna állásában, akinek ne volnának meg az állás betöltéséhez szükséges feltételei s a régi időkben az előírt képesítések hiányosságaival nem lehetett hivatalba kerülni. A bukaresti lapok szerint a belügyminisztériumban megállapították, hogy a csatolt területek közigazgatási tisztviselői közül a rendelet szigorú alkalmazásával minden románt el kellene bocsátani s csak a kisebbségiek maradnának a helyeiken. Van ebben ármegállapításban túlzás, de van némi igazság is. Ahogyan a kormány rezsinek az állásaikban maradt kisebbségi tisztviselőknek a munkásságát, törvényességét és tisztességét megismerhették, nagyon jól tudják, hogy nincsen abban a munkában, amit ők elvégeznek, semmi veszedelem, csak haszon a közjó javára. És egyenjogú polgárok ha vagyunk, akkor az ő kifogásolhatatlanságuk nem lehet ok valamilyen tervnek az elejtésére. Ez nem ok, csak magyarázat, ürügy. De alkalmat ad annak a ténynek a megismerésére, hogy a kisebbségi tisztviselő nem kegyelemből, hanem teljes joggal van a helyén. Sajnos, olyan kevesen vannak már, hogy ezért sem lehet komolyan venni a megijedésnek ezt az indokát. Haniu hívei éles harci riadót fújtak meg a Szovátán A folytonos arculcsapások ellen hangzottak el kirohanások. Vajdáékkal nem vágták el Maniu hívei a békülés útjait, de mégis sor kerülhet a végleges szakadásra . 720 résztvevője volt az értekezletnek (Szováta, augusztus 30.) Maniu hívei összesereglettek Szovátán, a nagy előkészületek után, hogy erőteljes hangot adjanak állásfoglalásuknak. Az egész gyűlésnek tüntető jellege volt, Maniu mellett és azok ellen a mozgalmak ellen, amelyekkel vezérüket le akarják szorítani a politikai vezérszerepek területeiről. Nem Saida ellen keltek feleshangú felszólalások, hanem az akciók, intrikák ellen s különösen súlyos ítélő szavakat hangoztattak azokról, akiknek az intrikákat tulajdonítják s akikről azt hiszik, hogySaidát sikerült tévutakra vinniök, így különösen Tila ellen nyilvánult meg a harag. Az alaphang egyfelől a rekriminálásra, másfelől a párthűség szándékának a hangoztatására volt letempírozva. Ez valószínűleg a Maniu kívánsága szerint történt így és bizonyára ő akarta a Vaida személyének a lehető kímélését is. Maniu — mint köztudomású — nem volt jelen a saját gyűlésén. Bukarestből útban volt ezen a napon Kolozsvár felé- Szovátai gyűlésén nem hangzottak el olyan kirohanások, amelyek okot adnának a végleges szakításra. Vigyáztak erre. Azonban ennek a taktikai óvatosságnak ellenére az ellentét nemcsak nem enyhült, nem is tisztázódott s a pártból való kiválás igen könnyen elkerülhetetlenné válhatik. Kiküldött tudósítónk a szovátai tanácskozásokról a következőkben számol be: Hétszázhúsz résztvevő. A szovátai értekezlet csütörtökön zajlott le. Mintegy 720 résztvevője volt Maniu párthíveinek összejövetelén. A regáti megyék közül képviseltették magukat Iași, Roman, Prahova és Covurlui. Rădulescu-Mehedinți professzor táviratilag csatlakozását jelentette be. Erdélyből tizenhárom megye tagozati elnökei, tíz megyének tagozati alelnökei jelentek meg, Kolozsvárról 55 pártember. Jelen voltak többek közt: Moldovan Vaier, Ionel Pop, Ioan Pop, Moldovan Juliu, Pop Ghita és Dobrescu Aurel volt államtitkárok, továbbá Porusiu, Nemes, Bianu Cornel és Justin Juga. Alsófehér megyéből hetven, Szatmár megyéből huszonöt pártember utazott Szovátára, Szamos megyéből pedig megjelent az egész elcsapott vezetőség. Az ülést délután 2 órakor kezdték a Deşteaptă-te Române c. nemzeti dal eléneklésével. Éles hangok a kormány ellen és Mania mellett Deleu Victor volt kolozsvári polgármester megnyitóbeszédében kijelentette, hogy szívesebben venné, ha pártgyűlésen beszélnék meg az elintézésre váró kérdéseket, de a pártot nem szoríthatják rá, hogy bizonyos fontos kérdéseket elintézzen. Egész Erdély szavát hallatja a szovátai értekezleten, amelynek célja az, hogy az általános politikai helyzet megvitatása után, állást foglaljon a párt reorganizálása, a Maniu-ügy és a purifikáció kérdésében. Boeriu tábornok üdvözli a megjelenteket, majd Popa Augustin éles hangú beszédében vázolja az általános politikai helyzetet. Rendkívül heves hangon veszi védelmébe Maniut. Manu ellenségei, — mondotta — szembehelyezkednek az egész ország akaratával. A közvélemény bizalmának tudatában a legteljesebb nyugalmat lehet visszautasítani a Miniut ért rágalmakat. Kemény szavakkal fordul szembe azokkal is, akik a párt keretein belül áskálódnak Maniu ellen. Ezután ismerteti az eseményeket 1918- évtől kiindulva. Támadja a liberális pártot, amely szinte lejárta magát, csak a személyes érdekek klubja, a népben semmi gyökere nincs. Az alkotmány veszélyét látva, Maniu az alkotmány megmentése érdekében szeretett volna dolgozni, azonban nem volt reá módja. A liberális rezsimek következetesen meghamisították az ország akaratát. Már a pártba is bevezették az egyenetlenkedést, hogy „divide et impera“ elv alapján ennek erejét csökkentsék. Ezután beszélt a román lélekről, a román nép energiájáról. — Egyesek kihasználják a mi jóakaratunkat — folytatta — és az arcunkba csapnak. Pop Valér dr., volt miniszter Maniu érdemeit foglalta össze beszédében. Roxin Theodor arról beszélt, hogy a határmenti románok hívek maradnak Mamuhoz. Ezek után Panatu dr. temesvári, a bánsági szervezet éléről letett Bocu Sever volt tartományi igazgatónak a levelét olvasta fel, amely rendkívül éles támadást tartalmaz Vaida ellen. Azt írja, hogy Vajda, amikor megbukott, mint miniszterelnök, elismerte a tévedését s bejelentette a közvéleménynek bűnbánó visszavonulását (Tudósításunk folytatása a tizedik oldalon)