Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-24 / 218. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM. Keleti Ujság Zergeország felé, királyok nyomában Irta: Zágoni István dr. ír: Üldözzük a karavánt. A szomjas ember ha a mészköves sziklákbóleltérő forrás gyönyörű tiszta vizéből iszik, nagyon megbánja, hogy nem tudott ellentállani a csábításnak. Olyan szomjas lesz tőle, hogy nem győzi többé magát vízzel, így van a turista sporthír a megállással. A szerpentinkanyarulatok mind kisebbek, szűkülnek, egészen összeszorulnak. A végén kopár meredek falon nagyon enyhén hullámzó vonalban rajzolódik az út fölöttünk. Csak annyira hullámzik, mint az ostorszijj a szekeres orra előtt. Erős kapaszkodás kell ide. Ami csákánymunka látszik, az csak annyi, hogy felhorzsolták a görbe kőbarázdát s a talajból kiforgatott kövek zörögnek, csörögnek, csúsznak a bakkancs alatt. Szuszogva kúszunk felfelé s a szív taktusa ijesztő gyorsasággal veri: — Sport-sziv, sport-sziv . .. Meg-megmérem szemmel az előttünk álló magasságod hadd lássam, mennyit gyúrtunk le. Nehezen fogy. Vájjon még ez is Királyok útja? A belgák szenvedélyes turista-királya bizonyára itt is könnyen felmászott volna. De olyan ez az útvonalrész, hogy talán nem egy király lemondana az uralkodásról, ha a korona megszerzését e hegy gyalog megmászásának a feltételéhez kötnék. Fenyves hegygerincnek a tisztás nyergére értünk fel. A magasság: ezerhétszáz. Végigfekszünk egy percre a gyepes földön. A felhők között bujkáló nap reánk süt, de élesen vág a szél. Mégsem tudja megtisztítani ezt a tetőt az idekerült kolumbácsi legyektől. Nem baj, mert mi tovább megyünk s bizonyos, hogy ezek a legyek már nem tudnak utánunk jönni. Az erdőben pásztorok mondják, hogy nem rég haladt el erre a lovas karavánunk. Gyorsítanunk kell, mert már égető mellette tovább. Egyszer elment egy időre, megint visszajött és megnézte őket. A fiatalaszszony csak ült a széken az anyja változatlanul hevert az ágyon, a pulzusát már alig lehetett tapintani, de egyszer megint megszólalt. Elke, kis unokám. — Mások is jöttek-mentek a szobában, betegek botorkáltak, kerestek valamit az éjjeli szekrényükön és megint elmentek, egy lány jött ronggyal a kezében és törölgetett. A fiatalasszony nem tudott egyikükről sem, csak az orvosról tudott, amikor ott volt mellette. Néha ránézett kérdően, ilyenkor az orvos gyorsan félrefordult, vagy szinte röstelkedve lesütötte a szemét. Nem, már nem fog magához térni. Ez a vég. Egyszerre összerezzentek mind a ketten, az öregasszony hirtelen kinyitotta a szemét. Ugyanakkor meg is mozdult, fölemelte a fejét, a szája is mozgott, mondott valamit. Kísértetiesen halk, de tiszta volt a hangja, jól megértették. — Elke! Csónakban van. Jaj, micsoda vihar. Istenem, segíts.A feje megint féloldalra csúszott és behunyta a szemét. Öt-tíz perccel azután már nem érzett az érvelés a csuklójában, az élet utolsó kis parazsa is kialudt benne a hamu alatt. A gyerek másnap délután kisírt szemekkel állott az anyja mellett, az ajka remegett, amíg panaszkodott: — Tudod anyukám, borzalmas vihar volt. Óriási hullámok jártak a Dunán. Igen, reggel nyolc óra tájban indultunk és mindjárt azután jött a vihar. Alig tudtuk partra vinni a csónakot. Csuromvizesek voltunk, a fogam vacogott, amikor megjött a sürgöny... és ... és borzasztó volt. És mondd, honnan tudta, hogyan láthatta szegény nagymama ... Az anyja nem tudott felelni neki. Ki tudja, mit látnak, hogyan látnak azok, akik éppen elszakadnak tőlünk és elindulnak az ismeretlen,, az érthetetlen felé, a kérdés, hogy utolérjük-e? Pár száz méteres emelkedés után elhagyjuk a fenyveserdőt és a növényzet már egészen magaslati. A klíma is. A kúszó törpefenyő bozótos ágai hosszan elnyúlnak a földön s a keskeny ösvénynek bujkálva kell kanyarognia közöttük. Majd ezek is mind gyérebbek lesznek s egy kopár sziklás buckán túl már egy szinten vagyunk a felhőkkel. A kőhalom aljából vastagon ömlik a kristálytiszta forrásvizs de nincsen nagy keletje. Vacog a fogam a hidegtől s a hegymászóbotra úgy ráfázik a kezem, akárcsak télen. Most harmadszor mondja a sereghajtó barátunk, hogy neki kabátja is van, inge is, fogadjam el az egyiket. Tovább már nem kérethetem magamat, elveszem az ingét. Egy vékony ing is nagyon sokat jelent, a kékre fázott bőr hirtelen meleget kap alatta. De csak egy kis időre — természetesen. Aztán a kemény szél úgy vág keresztül rajta, mintha semmi sem volna. A kőhalmon túl széles nagy kopár domborulatok tárulnak élőnkbe. Mohás vastag gyeptakaró, mint az északi vidékek tundrája. Néhány száz méternyire előttünk kúszó fenyőbokrok közt indul az út fel a Zenogatetejére. A bokrok között emberek, lovak mozognak. A mi karavánunk. Más nem lehet. Ha nem tudjuk megállítani őket, a szemünk előtt tűnnek el a felhozott gerincen s megvesz minket itt az Isten hidege. Mind elszántabban kezdünk kiáltozni utánuk, de a szél elkapja a hangokat s viszi másfelé. Ahogy tudunk, szaladunk és ahogy csak tudunk úgy ordítunk, ők csak tovább cammognak és már nyeli el őket a bokros sűrűség. Bizony, nehezen tudtunk elérni annyit, hogy az ő soruk végéről egyszer visszafordul két ember és keresgélve, tanakodva néznek hátrafelé. Nem ismertek fel, mert nem tudták, hogy mi hátramaradtunk. Azt hitték, hogy valahol előttük járunk. Torkunk szakadtából erőlködünk, hogy a süvítő szelet túlkiáltsuk, hang nem jön vissza, mert a szél magával ragadja. Végre a mozdulataikból látjuk, hogy megállítják az egész karavánt. Meg vagyunk mentve. Suhogó felhők között. Hatalmas térség, ameddig a szem ellát. Enyhén domborodik a láthatár széle, mint a tengerszint horizontja. Süppedős magaslati pázsittal leterítve. Kétezer méteren felül. Ha a Székelyföldön volna, de sok rége beszélne az mesélő nép róla. Olyan, mintha óriásoknak lenne a játszótere, kik napsütéses délutánokon ideszállanának valahonnan a végtelenségbeli sziklából hasított bivalynagyságú kőlabdával játszani. Most a fellegek nyargalnak rajta, muzsikás szél táncoltatja végig a lenge felhőfoszlányokat. Széles cirkuszvölgy mellett haladunk el, gleccserek hasították le itt a hegyek oldalait s medencét kanalaztak a csúcsok alatt. A tetőkről legördült sziklatömböket évezredes idő repesztgette kisebb-nagyobb kockákra és hasábokra, melyeknek a halmozódását a rengeteg esztendő zöldes patinája színezte ki. Lecsillapodik ide fenn a fáradt szív és megnyugodva elhallgat. Ha ide eljutott az ember, szélben-viharban, esőben és mindenféle időviszontagságban megtalálja a szabad világnak üdítő balzsamait, szépségeit. Túl a széles steppén kiérünk arra a pontra, melyen éles vonalban szegélyeződik annak a világnak a kezdete, amit látni akartunk. Hirtelen áll előttünk a látványosságok első grandiózus képe: Zenoga-völgy. Lábunk alatt a tükörfényű kerektáj széleit koszorúban a természet kiélesítette. Zöld halmokon túl szürkés tarka csúcsok, aztán kék hegyek. Csillogó vékony vonalakban vág lefelé nyílegyenesen itt is; ott is a sziklából fakadó víz örök fonala. Nincsen erre szomjas állat. Kék tavak, zöld tavak tükörfényében gyönyörködhetik a hold. A tűleveles fenyőerdők sűrűje is fenn marad a mélyedésekben, azokat árnyékolja sötétre. Otthoni életünkből ha por kerülne ide, pillanatra sem tűrné meg a seperő szél. Ha feljutott ide a szív, nem kap itt új fájdalmat, hogy megsebezze. Felvidultan ugrálunk le a tópart felé. A csúcsok bástyafokán, a körbefutó hegygerincek élén örtálló zergék figyelnek reánk. Percek múlva járőrcsapataik villámvonalakban száguldoznak a hírrel heted-hét percen át, hogy megérkeztünk. Váratlanul, Zergeország hivatlan vendégeiként. Csak 60! B S. Mdrich...... » 1* M Temple Thurston » » Ludwig Wolff..... ft külföldi regények sorozatában megjelent bármely könyv kötetje Elisabeth Russell Hall Káiné.......... Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalába Kvár, Baron L. Pop ucca 5 sz. anajKamas Vidékieknek a pénz és 10 lej portaköltség beküldése esetén rendelésnél portóköltséget nem számítunk. Joseph Delmont... C. F. Cushman... Rider Haggard... Rudolf Stratz...... . "w. Maxwell... Riearda Huch..... A Deruga-eset azonnal szállítjuk. 150 lejt meghaladó S áll a fehér madár Ella kisasszony Az álmok városa Szomor regény A meg nem értett asszony Bessel doktor feltámadása A játékos Fel a fejjel, Charley! Smnarra Szavarin hercegnő Ketten az ég alatt Csak hat hónap még az élet Verőfény A fehér próféta, I. .. « ti 11-A száműzött Vörös Jázon Város a tenger alatt Az új szegények A tudás leányai . Meghalok értett Sztambul titkai Felejtünk 1 — Az Erdélyi Gazdasági Egylet Szatmárra helyezte át kiállítási irodáját. Az október hó 6-án Szatmáron megnyíló nagyszabású mezőgazdasági, ipari és tenyészállat kiállítás központi irodáját az Erdélyi Gazdasági Egylet Szatmárra helyezte át a Regina Maria ucca 17 szám alá. A kiállítás helyi előkészületei nagy lendülettel haladnak előre. Méretei várakozáson felül kibővültek. Az ácsok faragásától hangos már a városi sétatér, ahol a kiállítás mezőgazdasági csoportja nyer elhelyezést. Az ország minden részeiből igen nagy az érdeklődés. A kiállításon úgy a gyár, mint a kézmű- és háziipar, valamint a mezőgazdaság minden mellékfoglalkozás ágával és az állattenyésztés legszebb produktumaival vesz részt a kiállításon. Gyönyörű tenyészanyag felhajtás lesz úgy szarvasmarha, mint ló, sertés és juh állományból. Az EGE által a Szatmári Mezőgazdasági Kamarával karöltve rendezett kiállításnak a védnökségét a földművelésügyi miniszter úr vállalta. A kiállítás tartama alatt gazdag program gondoskodik a szakismeretek terjesztéséről, fejlesztéséről és a látogatók szórakoztatásáról.