Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-01 / 224. szám
r. f r v i 3 e 1 őh á z Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM, 224. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, Karon L. Pop uccu 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím! Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Ürügy kerekei alatt Maniu Gyula is azt mondja a tisztviselők kiseprűzése miatti felháborodásában tett nyilatkozatában, hogy a kisebbségi közalkalmazottak elbocsátása egészen más dolog. A felháborodásának határt szab és csak addig a pontig tud háborogni, ameddig a nem kormánypárti román alkalmazottak elbocsátásáról van szó. Nem mondjuk azt, hogy Maniu éppen százszázalékosan osztaná, a nagy nyilvánosság előtt, ezt az álláspontot és felfogást, amivel a kisebbségi közalkalmazottakat most hajtják kálváriajárásuk kétségbeejtően tövises útjára, de mégis rosszul esik látnunk, hogy ebben a kérdésben makacsul behunyja a szemét és úgy tesz, mintha nem látná tisztán azt, amit egész biztosan és egész világosan lát. Hajlandó elfogadni a kormánynak azt az indokolását, aki nem tanulta meg tizenöt év alatt az állami közszolgálat hivatalos nyelvét... stb. Mindenki ki tudja egészíteni ezt a mondatot, hiszen olyan sokszor halljuk. Ezt mondotta Vajda Sándor is, budapesti nyilatkozatában. Ezt a magyarázatot írják fel kiszépített indokolásként mindenolyan rendeletre, amelyekkel manapság olyan sűrűn találkozunk. Az állam semmi egyebet nem kiván a közalkalmazottaitól, csak azt, hogy a hivatalos nyelvet tudják. Úgy hangzik ez, mintha sok igazság volna benne s mint olyan kívánalom, ami külföldön a szövetséges országok közvéleményének kényelmes támasztékot nyújthat a védelmező, vagy nem törődő magatartásra. Azonban a kisebbségi elkeseredésre nem ez az elvi indokolás adta és adja az okot, hanem az elmélet mögötti, elvi cégér alatti végrehajtás. Abban a kíméletlen tempóban, amivel a kisebbségi s főként magyar dolgozó elemet a megélhetés szűkös kenyérkereseti lehetőségeiből ki akarják szorítani, nemcsak az állami hivatalok alkalmazottai felett húzzák az egzisztenciák haldokló lélekharangját. A megyei és községi közigazgatás és annak közüzemi vállalatai , nem is beszélve a tisztán és kizárólag magánjellegű vállalatok hatalmi befolyásáról , más a polgári közösségeké. Az a demokratikus alaptétel, amit Maniu a maga politikai programjának szokott mondani, a polgári képviseletet ismeri el egyedül és kizárólagosan közigazgatási fórumnak s az alkalmazottak csak e fórumok közegei. Megírták ezt annak idején elég világosan a gyulafehérvári határozatokban is: minden nép, vagy nemzet, akár nemzetiség, saját fiaiból választott közegekkel igazgatja magát. Ha valaki tudja, hogy mit szögeztek le Gyulafehérváron, akkor Maniu Gyula legilletékesebb erre. Messze vagyunk attól ma, hogy ebbe az irányba visszafordulhatnánk. Messze vagyunk, éppen az ellenkező pólus felé sodródunk. S az a mélységes keserűség sem tart még ott, hogy a demokratikus berendezkedés valóságát álmodná az ellenünk túlfeszítetten felizgatott mai légkörben. Nem ezt mondjuk még, amikor a hivatalokból és kenyérkeresetből kitett testvéreink igazát védelmezzük. Hanem állítjuk, hogy az államnyelv nemtudása csak ürügy. Hol, melyik közhivatalban végezhette volna el minden áldott hétköznapon tizenöt esztendő folyamán a hivatalos munkáját az az állami hivatalnok, aki ne tudná a saját hivatalának a szolgálati nyelvét? -A vasúti kazánkovácsot, az uccaseprőt, ha leültetik írásbeli érettségire, egészen természetes, hogy nem tud megfelelni. Különösen most nem, amikor a középiskolát igen jó eredménnyel végző diákokat is halomra buktatják. A román tisztviselőknek nagyon nagy százalékáról meg lehetne állapítani, hogy nem tudnak a saját anyanyelvükön olyan kifogásolhatatlanul írni, mint ahogyan tudnia kell a középiskola irodalomtanárának. Mint ahogyan így van ez Franciaországban, Angliában s másutt is. A román irodalom akadémiai nyelve különben is sokkal későbben alakult ki a mai szabályok szerinti formákra, semhogy az idősebb nemzedék biztos volna ezeknek használatában. Majd mindenki megbuktatható, ha ezt akarják. És a kisebbségi magyar alkalmazottakról ezért állapítják meg, hogy nem tudják azt a nyelvet, amelyen hivatásszerűen dolgoztak s munkájukat kifogásolhatatlanul végezték. Maniu Gyula felfedezi a tisztviselők elbocsátásában a pártérdek lekaszáló szempontját. Éppen ilyen könnyen látja, hogy a kisebbségi tisztviselők elbocsátásánál a nyelv nem tudása csak magyarázat. Lehetnek kivételes esetek talán, de nagyon kevés. Azokra a román tisztviselőkre, akiket elbocsátanak, rásüthetik, hogy nem rendelkeznek az állásaik betöltéséhez előírt, feltételekkel. Kisebbségiekre ezt nem mondhatják. Maniu Gyula azonban azt mondja: az más. Mikor, ki fogja egyszer már nyíltan és őszintén vallani az igaz hitet, hogy emberek és egyenjogú állampolgárok legyünk. LENGYELORSZÁG közös határt akar magyarországgal A francia sajtó szerint Lengyelország határozottan szembefordul Csehszlovákiával és Franciaországgal Kiírták a Saar-vidéki népszavazást (Paris, szeptember 29.) A keleti egyezmény ügyében a lengyel kormány jegyzékét már eljuttatta a francia kormányhoz, azonban még ne hozták nyilvánosságra. Mindamellett a francia sajtó a válasz fontosabb részeit ismeriés megállapítja, hogy a keleti paktum ügyét meghiúsítottnak tekinti, mert Lengyelország határozottan szembefordul Franciaországgal és Csehszlovákiával. Az Oeuvre az erre vonatkozó tegnapi cikkét kiegészíti s azt állítja, hogy Lengyelország a jegyzék szerint nem hajlandó biztosítani Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország határait. Az Oeuvre megjegyzi, hogy ez nem meglepetés, mert Lengyelország már régóta hangoztatta, hogy közös határt óhajt Magyarországgal s ennek érdekében Szlovenszkót el akarja szakítani Csehszlovákiától A lap azt is állítja, hogy Gömbös miniszterelnök még szombaton elindult Varsóba, hogy ott megnemtámadási és barátsági szerződést kössön a lengyel kormánnyal. Ebből a híradásból mindenesetre már az is téves, hogy Gömbös elindult volna Varsóba, mert a varsói látogatás időpontját legújabb hírek szerint október 9-re halasztották el. Az Oeuvre, miután úgy tudja, hogy Lengyelországnak Magyarországgal és Csehszlovákiával szemben folytatott politikájára vonatkozó állításait komoly francia diplomáciai körökben valószínűnek tartják, kötelességévé teszi a francia külpolitika vezetőinek, hogy bizonyos kérdéseket tegyenek fel a lengyelekhez. Meg kell kérdezni a lengyel kormányt, hogy a különböző szerződések után mikép alakul a francia-lengyel barátság és ötszeggéé tethetőnek tartja-e magatartását az eddigi lengyel-francia barátság őszinteségével? Különösen fontos ezeket megkérdezni a lengyel kormánytól, akkor, amikor olyan fontos kérdések vannak napirenden, mint az Anschluss, a saarvidéki népszavazás és a távol Keleten fenyegető óriási háború. Pertinax a Daily Telegraphnak küldött jelentésében azt írja, hogy a lengyel kormány tudomására hozta a francia kormánynak, hogy Csehszlovákia határainak biztosítása nem felel meg a lengyel kormány külpolitikai céljainak. Pertinax ezzel kapcsolatban rámutat a lengyel-kisantant viszony elhidegülésére és Varsónak Budapesthez feltűnő közeledésére. A francia külügyminisztérium szócsöve különösnek tartja Lengyelország magatartását és nem érti, hogy Lengyelország miért akadályozza a tárgyalások menetét habozásával és határozatlanságával, anélkül, hogy határozottan elutasítaná a francia javaslatot. A lap értésére adja a lengyel kormánynak, hogy e magatartás rendkívüli mértékben meglepte a francia közvéleményt és egyáltalán nem egyeztethető össze a francia-lengyel szövetséggel.