Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-01 / 25. szám
Taxa postai építőtársa Bemar*. Ke. 24,236—1927 Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 80, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Péntek, tm5, február, Ara 3 ORSZÁGOS MAGAKI'AuXi. cujá XVIII ÉVFOLYAM. — 25. SZÁM Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Baron L. Pop-ucca L. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 10. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. viselőház BUDAPEST V. Tapsvihar a szenátusban A szenátusban megtapsolták Gyárfás Elemérnek azt a beszédét, amelyben a magyarság álláspontját leszögezte, megállapítván, szemben a különböző gyanúsításokkal, hogy a romániai magyar kisebbség minden következményét levonta annak a ténynek, hogy az imímiumváltozással Románia alkotó elemévé vált, Iorga külön beszédében üdvözölte Gyárfást, a Magyar Párt szónokát és kifejezte megelégedését afölött, hogy a magyar kisebbség nevében ilyen szép és lojális kijelentés hangzott el. Az ember megdörzsöli a szemeit és csodálkozva kérdi: ennyire nem érdekli az államalkotó többséget a kisebbségi kérdés, hogy mindezideig még tudomást sem volt hajlandó szerezni sohasem titkolt álláspontunkról? Minthamostaniig egy más világrész, mondjuk Ázsia bennszülöttei lettünk volna és úgy cseppentünk volna a romániai viszonyok közé, hogy hitt rízeiknek és misszionáriusoknak kell szólásra bívni és kiszedni belőlünk a magyar lélek titkait. Pedig mi egy pillanatig sete titkosórdunk- Lapjaink és parlamenti szónokaink számtalanszor megmondották, hogy történelmi múltúnk minden tapasztalatát, nehéz időkben bevált munkabírásunk egész erejét felajánljuk a köz szolgálatának és becsületes hűséggel végezzük el a magunkra vállalt feladatokat. Amit mondtunk és amit Gyárfás Elemér megismételt, azt teljes szívvel álljuk és vállaljuk. Mint Románia állampolgárai, viseljük a terheket, ugyanakkor azonban számon kérjük a jogokat is. A szerződés nem lehet egyoldalú. Hiába állunk munkára készen, hogyha ezt a munkát igénybevenni nem akarják. Néhány lappal beljebb megtalálja az olvasó a postaigazgatóságnak azt a rendeletét, amelyben kategorikusan közli, hogy áprilisig minden magyar postást ki kell takarítani a közszolgálatból és addig is figyelni kell őket a hivatalok vezetőinek teljes felelősség mellett. A munkakészség megvan a magyar postásokban is, de nemcsak hogy nem metángolják, hanem egyenesen elutasítják. A tapsoknak, Iorga méltányló szavainak tehát csak akkor lesz súlya és értelme, hogyha a magyar postások proszkribálását visszavonják és a mondvacsinált fegyelmi eljárásokat egyetlen tollvonással megszüntetik. A másik időszerű kérdés a kolozsvári meghiúsult ipartestületi választások dolga. A kolozsvári magyar iparosok, noha ötszörös, hatszoros többségük van a román iparosokkal szemben, a béke kedvéért elmentek odáig, hogy paritásos listában állapodtak meg román iparostársaikkal. Akadt azonban egy túlzóan nacionalista csoport, amely teljesen román listát adott be s mivel tudta, hogy semmi reménye nem lehet a győzelemre, szervezett terrorakciót folytatott a magyar iparosok megfélemlítésére és a szavazásról valóvisszatartására. Elállta az ipartestületi székházhoz vezető utcákat, szóval és bottal támadt öreg iparosokra és amellett a közgyűlési terem megszállásával is befejezett tényeket akart teremteni. És ezt a terrorakciót annak ellenére is végre tudta hajtani, hogy Kolozsvárra mai napig is érvényesek az ostromállapot szabályai. Igaz, hogy az ipartestületi kormánybiztos a tisztújító közgyűlés elhalasztásával megakadályozta a terrorhadjárat célját, az elenyésző kisebbség igazságtalan győzelmét, azonban szerintünk ez a félmegoldás a kérdést még nem oldotta meg. Hogyha a hatóságok sarkukra állottak volna, végre már legálisan megválasztott vezetősége lehetne az ipartestületnek. Annál lehangolóbb, hogy a hatósági közbelépés elmaradt, mert ez is csak azt a jogos feltételezést erősíti meg, hogy a magyarság munkavállalását hivatalos helyeken nem akarják elfogadni. A magyarság nem pályázhat a hatalomra, kormányzási aspirációja a magyarság pártjának nem lehet, épp ezért be kell érnie a deklarációkkal De a parlament nem állhat meg a tetszés tapsainál, hanem siessen a gyakorlatba is átvinni azt, amit helyeslésével kilátásba helyezett Adjon módot a magyarságnak ne csak álláspontjának elmondására, hanem a becsületes munkára és egzisztenciájának biztosítására is Akkor a szenátusban elhangzott tapteokra az egész romániai magyarság békét hirdető üdvrivalgása fog visszhangozni. A magyarság választ vár Gyárfás Elemér szenátusi besztdlre A Hl afj var S*arl gExatgatar&asia d ej wm mIí Is &. au, a jelenben csjövődett olYaB*je nincs olt, vetlloarlaîn* Elváltjuk elrt a bánásmódjot, amit Qrdemlilsik Sm ami megillet (Bukarest, január 30.) Jelentette a Keleti Újság, hogy Gyárfás Elemér a szenátusban nagyjelentőségű beszédet mondott a Magyar Párt kisebbségi magatartásáról, szemben a kormányok kisebbségi politikájával. Gyárfás Elemér szenátor mindenekelőtt helyreigazította Popescu Necsesti beszédének a Magyar Párt politikájára vonatkozó állításait, majd a lamandi miniszter kisebbségi politikájával foglalkozott. Gyárfás beszédét nagy figyelemmel hallgatta a szenátus és többször tapssal kísérték azokat a kijelentéseket, amelyek a kényes kérdést magyar önérzettel, de mégis lojálisan tárta fel. A beszédben a következőket mondotta: Alapos tévedést — Szenátor Urak! A képviselőház egyik legutóbbi ülésén Popescu Necsest azt a kijelentést tette, hogy én itt a szenátusban, december 10-én elmondott beszédemben, olyan beismerést tettem volna, mely szerint a romániai kisebbségi magyar politika eddig a Budapest felé való tekintgetésbőlállott. Szó szerint ezeket mondta: „A kisebbségek képviselője, Gyárfás Elemér szenátor beismerte annak szükségességét, hogy a magyar kisebbség változtassa meg politikáját, hogy ez ne legyen többé széthúzó és centrifugális erejű Budapest felé, hanem illeszkedjék bele a román nemzeti államélet ütemébe és érdekközösségbe s ne legyen függvénye azoknak a súrlódásoknak, melyek Románia és a magyar állam között fennállanak.“ — Tekintettel arra, — folytatta Gyárfás Elemér, — hogy ez és ehhez hasonló állítások szinte naponként jelentkeznek parlamenti beszédekben, sajtóban és másutt s kétértelmű magyarázatokra adhatnak alkalmat, melyek senkinek sem használnak, szükségesnek tartom innen a szószékről kijelenteni a következőket: lVancs mit változtassa talk — Én soha semmiféle formában nem ismertem be, hogy a magyar kisebbségi politika valaha is a Budapest felé való tekintgetésből állott volna. Nem ismertem be, hogy a mi politikánk széthúzó és Budapest felé irányuló centrifugális jellegű lett volna , és sem december 10-i beszédemben, sem máskor nem állítottam, hogy szükségesnek láttam a magyar kisebbségi politika megváltoztatását. "December 10-i beszédem írásban megvan és bárkinek rendelkezésére áll. Ha elolvassák, senki sem fogja benne ilyen beismerésnek még nyomát sem találni, sőt kijelentettem, hogy mi levontuk az összes következményeiket, mikor ennek az országnak polgárai lettünk. Ez azt jelenti, hogy nemcsak 1934 december 10-i beszédemkor, hanem már a romániai közéletbe való belépésünkkor tudatában voltunk annak, hogy ennek az országnak keretei között kell keresnünk és megtalálnunk népünk