Keleti Ujság, 1938. szeptember (21. évfolyam, 195-220. szám)
1938-09-01 / 195. szám
2Kum Uasm 1938 SZEPTEMBERI— XXL EVE. rfíS. 'SEMM nagykövete sem utazik vissza egyelőre a német fővárosba. Chamberlain angol miniszterelnöknek Hitler kancellárhoz intézendő levelét a skóciai szabadságáról sürgősen visszahívott Cailwie-Forbet berlini angol követségi tanácsos adja majd át. A „Daily Mail" úgy tudja, hogy az angol miniszteri megbeszélések egyik fő tárgya ennek az üzenetnek kidolgozása. A lap szerint Chamberlain ki fogja fejezni azt a reményét, hogy a német kancellár csatlakozik a béke fenntartására irányuló erőfeszítéshez, ismertetni fogja az angol álláspontot arra az esetre, ha középeurópai összetűzés következne be s ki fogja fejezni azt az óhajtását, hogy a német álláspontot még a nürnbergi nemzeti szocialista értekezlet előtt hozzák nyilvánosságra. Londonban minden áron el akarják kerülni azt a vádat, hogy Anglia egyoldalúan a csehek pártját fogja és ezért lehetségesnek tartják, hogy az angol kormány újból felhasználja ■,prágai befolyását, hogy a csehszlovák kormánytól új engedményeket kapjon. Cáfolják újabb cseh katonai intézkedések hírét (Prága, augusztus 30.) A csehszlovák hatóságok a leghatározottabban cáfolják azokat a, külföldi sajtóban megjelent híreket, amelyek szerint közelebbről újabb rendkívüli katonai intézkedések történnek. Hodzsa csehszlovák miniszterelnök Cerny belügyminiszterrel tárgyalt a szudéta-német vidékeken történt legutóbbi összetűzésekről, amelyeket, prágai jelentés szerint legnagyobb részben a szudéta-németek idéztek elő. Harisbaban hat szociáldemokrata németet sebesítettek meg. A közrend biztosítására újabb intézkedéseket tesznek s ezeket a keddre összehívott fontos minisztertanács beszéli meg. Nagyköveti tanácskozás Parisban (Páris, augusztus 30.) Hétfőn Párisban tanácskozás volt az Egyesült Államok londoni, párisi és brlini nagykövetei között s a tanácskozáson megjelent Welles külügyi államtitkár is. Politikai köröknek az a véleménye, hogy a nagykövetek tanácskozásán nagyfontosságú határozatokat hoztak és ezek döntő módon esnek latba a elkövetkezendő megbeszéléseken. A francia lapok kedd reggeli számai teljes egyértelműséggel állapítják meg, hogy, ha Csehszlovákiát támadás érné, Franciaország Csehszlovákia mellé áll. Benntartják a szolgálatban a német katonákat (Berlin, augusztus 30.) Mindazokat a német katonákat, akiknek kétévi katonai szolgálata szeptember 30-án telik le, értesítették, hogy csak október 27-én szabadságolják őket. Párisi jelentés a berlini hangulatról (Paris, augusztus 30.) A Havas-ügynökség berlini jelentése szerint, Németországban úgy a politikai közvélemény, mint a sajtó megdöbbenéssel tárgyalja Sir John Simon beszédét s azt a módot, ahogyan azt az angol közvélemény fogadta. Berlini politikai körökben megállapítják, hogy a beszéd és annak fogadtatása, megerősítette azokat a német aggodalmakat, amelyek már megelőzőleg is fennállottak. A lamarki beszéd német körök szerint a prágai kormány helyzetét és álláspontját erősítette meg. Berlinben azzal vádolják az angol sajtót, hogy egyoldalúan, informálja az angol közönséget a csehszlovákiai állapotokról. London arra törekszik, mondják a német fővárosban, hogy nyomást gyakoroljon a szudéta-németekre és kényszerítse őket arra, hogy járuljanak hozzá a prágai kormány új javaslataihoz. Német politikai körökben újból hangsúlyozzák, hogy a szudétanémetek önkormányzati követeléseiket nem adhatják fel. Nem lehet tagadni, ismerik el a német lapok, hogy a jelenlegi helyzet rendkívül súlyos és az angol kormány tanácskozásainak legalább is olyan fontossága van, mint az 1935. augusztus 22-iki angol tanácskozásoknak, amikor az abesszíniai háború által felidézett válság kitört. Karisithy Frigyes Döbbenetes gyásszal fogadja négy magyar nyelvterület olvasó közönsége Karinthy Frigyesnek hirtelen elnémulását. Két Karinthy Frigyes is élt egyszerre a köztudatban. Az egyik a nagyszerű humorista, a legragyogóbb torzrajzoló,az édes nyelvöltögető, akitől minden értelmi csínyt szívesen lehetett venni. A másik _ a kevésbé ismert — a rendkívül mély, a bölcseletileg is igen leható tragikus életérzésű író-művész. Nem mintha a humorista csak a felületen játszadozott volna és ne csillantotta volna meg akaratlanul is a mélyvíz erejét és titokzatosságát... A humornak éppen az a lényege, hogy dinamikusabb életlátás minden más stiláris megnyilatkozásnál. A közönségnek azonban általában jobban tetszettek azok a könnyed csipkedések, amelyeket hihetetlen szaporasággal öntött ki magából három évtizeden keresztül. Elbeszélései, versei, monumentális színdarabja, a „Holnap reggel", már kevesebbek számára szólottak; inkább műteremköltészet, amit csak a beavatottak és igényesek csodáltak és értékeltek kellő módon. De mindenképpen „zseniálisnak látszott. Akkor is, amikor csak mókázott és amikor metafizikai problémákon törte a fejét. Ha egyszer Karinthy összeszedi magát, ■— mondogatták írói körökben — és igazán nagy lélekzetű regényt ír, amiben hiánytalanul valósítja meg magát, olyan művészi remeket teremt, amelyet megcsodál Európa. Kevés írónk volt azonban, akinek annyira szét kellett apróznia magát, mint éppen Karinthynak. A látszat szerint. Mert ha talán Karinthynak módjában is lett volna magányban születő nagy regények megkomponálására, amelyeket évek zavartalan nyugalma és gondnélkülisége érlel meg, mint látjuk példáit a nagyobb nemzetek irodalmában, kérdés, hogy természete meg bírta volna ezt a tartós, csak a célra hányatos fegyelmezettséget. Nem arra született, hogy folytonos tréninggel átússza a csatornát, vagy a képzeletnek lindberghi szárnyalásával és kitartó makacsságával érjen a végére egy olyan szellemóceánnak, mint a Varázshegy, vagy Háború és béke. Karinthynak a perc adta meg a cselekvés száguldó ütemét, a gondolattársítás lángeszűsége ebben páratlan volt, minden olyan gyorsasággal történik munkáiban, mint a fény, vagy a hang terjeszkedése. — Karinthy a maga remekeit a citTi----------lanat örökkévalóságába sűrüsítette be. Az élet minden jelensége és benyomása arra volt jó nála, hogy agya azonnal kapcsoljon, társítson és következtessen. Mi sem lett volna könnyebb Karinthynak és csinálta is, hogy egy „alapgondolatot" terjedelmes könyven keresztül vigyen át és azt hangszerelje. De szellemi magatartásának legbensőbb titka éppen az volt, hogy perzselő tűzként ragadta magába a jelenségek világát. A legkülönbözőbb írói tulajdonságok párosultak benne. Az ösztön primitív készenléte és ugyanakkor a legmagasabb rendű értelem. Bő fantázia és a matematikus kombináló hatalma. Az érzelmek eláradó lírája és a természettudományi műveltség hűtőszekrényének a hidege. Tökéletes azonosítani tudás, ugyanakkor nem egyszer túl józan távoltartás. Szelleme olyan volt, mint amilyenek azok a könnyűszárnyú vizimadarak, amelyek egy percent törtje alatt a felületre szállanak és már ezer méter magasságba fel is repülnek. És mégis ez a sok mindenféle munka, riport, elbeszélés, emlékirat, adoma, regény, tudományos elmefuttatás, vers, bírálat ezer és ezer tört cserepével egyetlen szervesen összefüggő oeuvre anyagává tevődött össze. A későbbi irodalomtörténészek meg fogják vizsgálni életének széthúzó, de bizonyára egységbe illeszkedő ellentmondásait. Majd magyarázattal fognak szolgálni arra az életre, amelynek külső kirívó rendetlensége a logikai rend bordázatát takarta el. Egyelőre mi, kortársak még közvetlenül a „személyes" Karinthyt látjuk magunk előtt. Az ötvenéves bohémnek csúnya, de szellemes arcát, a fejnek furcsa, de fiziognómusokat nyilvánvalóan igen érdeklő berendezkedését, azt a lomha, közömbös modort, amellyel Karinthy végighurcolta testét egyik kávéházból a másikba. Emlékezünk még indulására. Látjuk legjobb barátai között, akik éppen akkor jöttek föl, egyik Nagyváradról, a másik Szabadkáról, Somlyó Zoltán és Kosztolányi Dezső. Egy fiatalember tévedt be a budapesti New-York kávéházba, meg kellett fordulni utána, nem mert híres volt, hanem mert mulatságos. Vasbottal járt, a rossz nadrág térdkalácsánál ki volt vágva, mint egy matirolinak, ismerős asztalokhoz lépett és akkor divatos nagy imbiszek közepéből se szó se beszéd, kiszedte a bihari pontot. Elképpeszteni e burzsoáziát! — ez volt a jelszava a századvégi fiatal nyugatos, abszentes és lila tintával író nemzedéknek, de ebből a társaságból legfőbbképpen Karinthy mímelte az enfante terrible-t. Első irodalmi munkája az „így írtok ti" éppen olyan csinytevés volt, mint a francia irodalomban a Prousté, aki szintén egy kötet pastishe-sel rontott be az irodalomba. Karinthy is hihetetlen leleményességgel tudta utánozni a mások írói modorát. Ki ez az ember? Kezdtek felneszelni. Egyelőre csak annyit tudtak róla, hogy beiratkozott a filozófiai szakra, de szívesebben foglalkozik számtannal, főszenvedélye sem a nő, sem az ital, hanem a sakk. Későbben mind szélesebben bontakozott ki, nem a fortélyos interpretátor, hanem ő maga, saját szerzeményeivel. Csodálatos elbeszéléseket irt, ki ne emlékeznék a Cirkusz. Két hajó, a Krisztus és Barnabás kísérteties és megrázó formagazdagságára. Írásait versenyezve adták le a nagy lapok és ha Karinthy „rendes" ember lett volna, akkor kis vagyonkát is összegyűjthet. De kifolyt minden pénz a kezéből és ő, aki a logarléccel is jól tudott bánni, nem tudott számot vetni a mindennapival és nem is igyekezett soha. Lassanként a távolról szemlélődök körében kialakult a felfogás, hogy „cinikus" és miután nem tud komolyan venni semmit, nem tudja komolyan venni önmagát sem. Az igazság azonban az,hogy ez a látszólagosan cinikus ember, aki az élet tragikus és ránézve is lesújtó eseményeit a maga különös szerencséjével irodalommá tudja átalakítani, az életnek egyik legnagyobb megsebzettje maradt. Az első igazi kiheverhetetlen csapás akkor érte, amikor elveszítette első feleségét, Judik Etelt. Azóta évekig úgy járt-kelt a világban, mint a bálna a jégtáblák között, oldalában a végzetes szigonnyal. Viszont mulattatnia kellett, a bohóc ábrázatát kellett mutatnia és ez nem egyszer második természetévé is vált; mákomnyi narkótikumává lett, hogy éhes oldaláról fogja fel a csapásokat. A tragikumnak és az öngúnynak keverékéből született meg az utóbbi évek egyik legszebb könyve, az „Utazás a koponyám körül", amelyben a stockholmi agylékelésének történetét írja meg olyan szív felállitó módon, akár egy borzongató detektívregényt. A Betegség itt Bölcsességgé finomult, árnyékában jön kiengesztelődés és megtisztulás. Ugyanakkor Karinthy Frigyesnek írói nagysága is itt bontakozott ki igazán, megmutatva, hogy mint lehet irodalmilag ezt a szokatlan témát szellemi történések középpontjává avatná. Most, hogy agyvérzés ölte meg, nem lehetetlen, hogy halálának végzete mégis csak a megénekelt gyilkos kór rejtett következményeként állott be. De az író Karinthy mindennek ellenére mégis a halálon győzedelmeskedett és nem a betegségen. Van Karinthynak egy humoros karcolata a fiatal költőről, aki mint újságíró csodálatos véletlen folytán, lapja megbízásából elkerül a Marsra. A költőt folyton folyvást izgatja, hogy mit fog majd megírni, kit fog meginterjúvolni, minő kérdéseket fog feladni és miként fogja megörökíteni azt az emberiség életében bekövetkezett, szenzációs pillanatot, amikor a földi ember először jelenik meg az idegen bolygón. A vége az, hogy kihúzza saját verseit a zsebéből és pirulva, akadozva kezdi olvasni a csodálkozó Mars-lakóknak. Úgy érezzük, hogy ebben a kis ötletben benne foglaltatik Karinthy Frigyes életének summája és értelme. Ligeti Ernő Magyar politikusok is rafegytivest kaptak Ikarulbergre (Budapest, augusztus 30.) A budapesti „8 Órai Újság" című lap azt írja, hogy a szeptember 1-én kezdődő nürnbergi nemzeti szocialista pártértekezletre több magyar politikus is hivatalos meghívót kapott. Politikai körökben úgy tudják, hogy Darányi volt magyar miniszterelnök, Mecsér András és Vitéz Biró György kaptak ilyen meghívót és ők vendégekként vesznek részt az értekezleten. Hírek szerint, magyar szélsőjobboldali politikusok is kiutaznak a nürnburgi pártértekezletre Magyarországból.