Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-01 / 272. szám

1942. DECEMBER 1 Szász Lajos közellátásügyi miniszter Kecskeméten nagy beszédben vázolta a közellátás új rendjét és a takarékossági programot Kecskemét, november 30. (MTI.) Szász Lajos közellátásügyi miniszter vasárnap Kecskemétre érkezett, ahol részt vett párt­jáénak körzetvezetői értekezletén. Felszólalt és többek között ezt mondotta: — őszintén megvallom, megnyugtató ha­tással volt reám, amikor azt hallottam, hogy Kecskemét népe nem fogadta ki törd örömmel és lelkesedéssel miniszteri kine­vezésemet, hanem komolyan mérlegelte azt a sok nehézséget, amelyet meg kell olda­nom. E nehézségek mérlegelése alapján nem ékes szavakkal üdvözölt, hanem támo­gatását ígérte.­­ A miniszterelnök úr a legutóbbi na­pokban részletesen nyilatkozott a külpoli­tika kérdéseiről. Erről tehát nekünk ma nem kell sokat beszélnünk. Egy eseményről akarok csak megemlékezni, amely azóta következett be. A touloni eseményekre cél­zok, a francia hajóhad sorsára, amit a győztes ellenfél szó nélkül meghagyott Franciaországnak. A francia gyarmatokat az angol és amerikai csapatok a közelmúlt­ban megtámadták. Szövetségesek támad­ták meg azokat a francia gyarmatokat, amelyet a győztes ellenfél sem kívánt érin­teni. De nem elégedett meg ezzel, hanem amikor azt látta, hogy ennek a támadás­nak nincs meg a várt hatása, hogy a bol­sevista Oroszország egyidőben nem tud megfelelő eredményt kivívni, hogy nem bo­rul lángba a Balkán, nem tör ki a forrada­lom Európában, tovább ment és az angol­szász uszítás földalatti izgatása megkezdte munkáját Franciaország szemefényével, a hajóhaddal szemben. A szövetségesek jóvol­tából Franciaország elvesztette hajóhadát, amelyhez a győztes ellenfél egy ujjal sem nyúlt. Akadtak francia férfiak, akik a fran­cia kormány különböző utasításait szinteg vállalták, de magas és nagy befolyást je­lentő megbízatásukat, amellyel a kormány felruházta őket, arra használták fel, hogy alattomosan összeszűrjék a levet az ellen­séggel. Látszólag a francia kormány poli­tikáját folytatták, de titokban más vasat tartottak a tűzben, hogy saját szerencséjü­ket kovácsolhassák. Mit mutat az ered­mény: azt, hogy az ilyen kétirányú út kö­vetése biztosítja a háború elvesztését. Elmúlt az idő, amikor nem lehetett megmondani az igazságot . Ami a belpolitikát illeti, annak előte­rében a közellátás, áll. Megállapítom és most sem mondhatok mást, mint azt, hogy igen súlyos helyzetben vagyunk. Számokat mondtam egészen nyíltan, számokat, ame­lyek különböző irányokban hiányok mérté­két jelzik. Nem titkolok el semmit, mert ha a közellátás helyzetéről rózsás képet festenék, joggal kérdezhetnék tőlem, mi igaz. Az, amit mondok, vagy az, amit te­szek? Teljes őszinteséggel tárom fel a hely­zetet. Elmúlt az az idő, amikor egy pilla­natig is féltem attól, hogy ezzel rémületet keltek. Elmúlt az az idő, amikor így gon­dolkoztak, amikor nem lehetett megmon­dani az igazságot.­­ Azt, hogy a kenyérellátás biztosítása érdekében Magyarországon, ahol — valljuk be — mindnyájan úgy gondolkoztak, hogyha más nem is, kenyerünk lesz, ilyen intézke­déseket kellett tennem, le kell vonnunk azt a következtetést, hogy az ország közellátá­­sának biztosítása érdekében nem mehetünk továbbra is azon az úton, amelyen eddig haladtunk. Új útra kellett lépnünk. Ezért adtuk ki azokat az intézkedéseket, amelyek az új rendszer alapelvét alkotják. Nem lehet a közellátást olyan bizonytalan ténye­zőre alapozni, mint aminő a termésfelesleg. Az új beszolgáltatási rend alapja ■— Az uj beszolgáltatási rendszernek egyetlen alapja a kataszteri tiszta jövede­lem. Természetesen ugyanakkor, amikor el­vileg mindenki helyesli, hogy ezen az ala­pon kívánjuk biztosítani az ellátatlanok szükségletét, megindultak a támadások is, a suttogások is, mert a vonatkozó intézke­dések az egyéni érdekekbe vágnak. Min­denki kiszámította, mennyit kell beszolgál­tatnia és azt megállapítván, arra gondol, nem lehetne-e csökkenteni a kötelezettsé­get. Ismerjük azt a nagy terjedelmű mun­kát, amit a kataszteri jövedelmek megálla­pítása jelent. Ebben kétségtelenül vannak hibák épúgy, mint minden emberi munká­ban, az azonban kétségtelen, hogy ha a ka­taszter tiszta jövedelme nem is mutatja a birtok végleges­­ jövedelmét, az itt-ott elő­fordulható hibákat leszámítva megmutatja a különböző földek jövedelmezőségét. Azok a suttogások, amelyek a kataszteri tiszta jövedelemről szólnak, lassan furcsa irányba csúsznak és úgy állítják be a kérdést, mintha ezzel kedvezni kívánnánk a nagy­birtoknak a kisbirtokok rovására. Éppen ezért feldolgozzuk a kataszteri tiszta jöve­delmeket. Mindig azt állítják, hogy a kis­­birtok kataszteri tiszta jövedelme maga­sabb, mint a nagybirtoké. Én ezt mindig természetesnek is tartom és mindig azt mondom, hogy nem jól nézi a kérdést az, aki a kisbirtok kataszteri tiszta jövedel­mét szembe­állítja a nagybirtokéval, mert a párhuzamot a nagybirtok szántóterületé­nek tiszta jövedelmét véve alapul kell szem­beállítani a kisbirtok szántóterületének ka­taszteri tiszta jövedelmével. Ezen az ala­pon véve számításba a kérdést, csak rossz­­indulattal lehet belem­agyarázni az új rend­szerbe azt, mintha bármilyen mértékben is kedveznénk a nagybirtokoknak.­­— Természetesen, amikor ilyen tárgyila­gos szempontok alapján megfontoljuk, hogy az egyes birtokoknak milyen termé­nyeket és milyen mennyiségben kell beszol­gáltatni, ezzel irányítón nyúlunk bele a termelésbe is. Be kell nyúlnunk a terme­lésbe és valóban azt kell termelnünk, amire az országnak szüksége van. Ellenőriznünk kell azt is, hogy mit vetnek és mennyiben tesznek eleget az irányított gazdálkodás feltételeinek. Elmúlt az a világ, amikor mindenkire rá lehetett bízni, hogyan gaz­dálkodjék, amint azt egyéni érdekei kíván­ják, amint abból neki a legnagyobb haszna van. A haszon kétségtelenül nagyon fontos tényező, de nem az egyedüli. Az ország ter­melését és közellátását nem lehet tisztán arra alapozni, hogy az egyénnek minél na­gyobb haszna legyen, hanem irányítani kell. Azt kell termelnünk, ami nagyon hasznos és nem azt, amin nagy a haszon. Emellett azonban természetesen megtalálhatja min­denki számítását. Ez vezetett bennünket, amikor különböző terményeink beszolgálta­tandó mennyiségét úgy írtuk elő, hogy ér­tékben azonosak legyenek és cserélhetők is legyenek. Ha valaki például kukoricát szol­gáltat be, vagy sertést juttat, ugyanazt a gazdasági eredményt biztosítja. Meggyőző­désem, hogy csak a gazdasági élet irányí­tásával lehet nem csak most, hanem a há­borús idők után is biztosítani a magyar közgazdasági életet. Csak a gazdasági irá­nyítással lehet újból felépíteni az új Eu­rópa gazdasági életét és biztosítani a már bekövetkezett és már előreláthatóan bekö­vetkezendő hiányok pótlását. Azoknak, akik a gazdasági életnek ilyen irányításá­tól — hogy úgy mondjam — félnek és a teljesen szabad gazdálkodást és kereskedel­met kívánják s ugyanakkor a demokrata ál­lamokra hivatkoznak, figyelmükbe aján­lom az angolszász hatalmak közgazdasági politikáját, amely a leghatározottabb lépé­sekkel halad az irányított gazdálkodás felé. Ha utána néznek e hatalmak legutóbbi gazdasági vonatkozású intézkedéseinek, úgy meggyőződhetnek róla. Ez az állami irányítás természetesen nem jelenti azt. Özv. Dr. Tószöghy Andorné és leánya Dr. Potzler Lászlóné, | szül. Tószöghy Margit legmé­lyebb fájdalommal tudatják,­ hogy forrón szeretett fia, ill. | testvére Dr. Tószöghy Aladár| a szegedi belgyógyászati kli­nika tanársegéde, tartalékos orvoszászlós, életének 38.-ik évében 1942. november hó 17.-én a keleti­­ fronton elhunyt. hogy nem hagyjuk szabadon érvényesülni az egyéni munkát és kezdeményezést. Az állam csak Irányit, utat mutat, a végrehaj­tás az egyén kötelessége. A takarékosságnak két irányban kell megnyilvánulnia .­ Egy másik kérdéssel akarok foglalkoz­ni, ami közellátásunkat érinti. Ma szerte az országban mindenütt üléseznek a takarékos­ság érdekében. Eddig nem nagy megértést tapasztaltam az országban a takarékosság gondolata iránt. Sokat beczélnek róla, de ke­veset cselekednek megvalósítása érdekében. A takarékosságnak két irányban kell meg­nyilvánulnia. Takarékoskodni kell a pénzzel és az anyaggal. Ma már mintegy 700.000.000- ra lehet becsülni a Magyarországon félretett pénzösszegeket. A Magyar Nemzeti Bank­nak azért kell annyi bankjegyet kibocsáta­nia, mert az emberek félnek a befektetéstől, megtakarított pénzük észszerű elhelyezésé­től, de ugyanakkor jogtalan méltatlankodás­­sal beszélnek a bank­jegy szaporodásról. Gon­doljon mindenki arra, milyen nagy hatással lenne a gazdasági életre, ha ez a 700.000.000 pengő visszatérne az ország gazdasági vér­keringésébe és csökkentené a forgalomba hozott bankjegymennyiséget. — Engem közelebbről voltaképpen az anyaggal való gazdálkodás érdekel. Ennek is két vonatkozása van. Egyfelől abban nyil­vánul meg, hogy kevés lévén a rendelkezésre álló anyag, kénytelenek vagyunk azt, ami van jobban felhasználni. Hogy az ország népe, minél jobban takarékoskodjék a szűkö­sen rendelkezésre álló anyaggal, az szintén egyik fontos teendő és hiszem, igen hatáso­san fog közreműködni abban az irányban is, hogy ne pazaroljunk. Kétségtelen, hogy mindenkinek egyéni háztartásában is na­gyon kell ügyelnie arra, hogy csak annyit fogyasszon, amennyi szükséges, hogy a ren­delkezésre álló anyagot ne pazarolja, hanem gazdaságosan, minél nagyobb eredménnyel felhasználja. De van a takarékosságnak egy másik jelensége is, nevezetesen az, hogy a háztartásban olyan anyagok halmozódnak fel, amelyek közvetlen felhasználására nincs lehetőség. Elsősorban arra a sok ócska anyagra gondolok, ami összegyűl egy-egy h­áztartásban és ami idővel nyomtalanul el­kallódik. Ezeknek az anyagoknak, mennyisé­ge háztartásonként talán igen kevés, de tö­meges összegyűjtésük már igen jelentős ér­téket képvisel. A mai viszonyok között az értéktelennek látszó apró dolgok összegyűj­tésével a legnagyobb szolgálatot tesszük az ország gazdasági életének. A miniszter beszéde után Jurcsek Béla ál­lamtitkár szólalt fel. Rámutatott arra, hogy a fogyasztó legnagyobb ellensége a zugke­reskedelem, az áruhalmozás. Ma mindenki az állam segítségét várja. Ehelyett álljon be maga abba a rendszeres munkába, amely egyedül járhat eredménnyel az ilyen jelen­ségek letörésében. A gazdatársadalomnak saját tagjaival kell megvalósítania a megfe­lelő ellenőrzés megszervezésének kérdését. Zárja ki soraiból azokat, akik külön utakon akarnak járni. Az értekezlet az államtitkár beszéde után Hegedűs Ferenc dr. indítványára elhatároz­ta, hogy táviratilag üdvözli a miniszterel­nököt, majd Kiss Endre főispán zárószavai­­val véget ért az értekezlet. A tisztán tartott száj meggátolja fogai romlását. A mindennapi fogápolás tehát az eg­é­szség fontos parancsa. Chio­radont fogpaszta A kolozsvári egyetem tudományos rendszerén kezdett az erdélyi román­ság az európaiság felé emelkedni A „Külügyi Szemle" Balkán­ Bizottságának előadása Kolozsváron Kolozsvár, november 30. Vasárnap a vármegyeháza dísztermében a Magyar Új­ságírók Egyesülete erdélyrészi tagozata meg­hívására a Külügyi Társaság Balkán Bizott­sága „Balkán-matinét“ rendezett. Nagysza­bású érdeklődő közönség előtt dr. Vásár­helyi László polgármesterhelyettes üdvözlő szavai után Baross-Drucker György minisz­teri titkár, a „Külügyi Szemle“ felelős szer­kesztője ismertette a két esztendővel ezelőtt alakult Balkán Bizottság célkitűzéseit és működését. Hangsúlyozta, hogy a bizottság kapcsolatokat tart fenn és mélyít ki hasonló Balkán-intézményekkel. Célja, hogy a bal­káni államok népeire, azok kulturális, poli­tikai és gazdasági viszonyaira vonatkozó adatokat feldolgozza. A bizottság mindent elkövet, hogy a magyar társadalom érdek­lődését a balkáni népek iránt felkeltse és ebben a vonatkozásban a különféle kormány­zati intézkedések számára a megfelelő lég­kört megteremtse. Bejelentette, hogy a jövő év januárjában Budapesten Balkán-kiállítást rendeznek, mely az egész balkáni kérdéskom­plexumot szemléltető módon mutatja be. Ezután Nemeskéri Kiss Sándor ny. rk. kö­vet és meghatalmazott miniszter, volt szó­fiai követ a magyar—bolgár történelmi kap­csolatokról beszélt. Előadásában érdekes pár­huzamot vont a két baráti nemzet egyes történelmi korszakai között és rámutatott arra, hogy a két rokonnép — ha voltak is közöttük a történelem folyamán politikai ellentétek — mindig a kelet felől rájuk le­selkedő hatalmi törekvések ellen küzdött. Ezután a magyar—bolgár kulturális kap­csolatok fejlődésének történetét ismertette, s kifejtette, hogy ezek a kapcsolatok mind a tudomány, mind a művészet terén állandóan mélyültek és ma már olyan szoros együtt­működésben jelentkeznek, amelyet az egy­mással időtálló barátságra hivatott két nép között semmi meg nem ingathat. A harmadik előadó, Gáldi László dr. egy. ny. rk. tanár „A kolozsvári egyetem hatása a román kultúrára“ címmel mondott elő­adása valóságos úttörő tanulmánynak tekint­hető az­ ilyen vonatkozású adatgyűjtések terén. Mint a kérdés alapos ismerője, nagy felkészültséggel vázolta a legszemléltetőbb módon azt, hogy tudományegyetemünk, mint a beszivárgott különféle nemzetiségek által sűrűn lakott országrész kultúrközpont­­ja, milyen óriási hatással volt a román kul­túrára, amely ennek az intézetnek tudomá­nyos rendszerén keresztül kezdett emelkedni az európaiság felé. A magas színvonalú előadásokat a közön­ség igen nagy érdeklődéssel hallgatta és a végén melegen ünnepelte a Balkán-bizottság előadóit. A Balkán-matiné előadói: Baross-Drucker György miniszteri titkár, Nemeskéri Kiss Sándor ny. rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszter és Gáldy László dr. egyetemi tanár. (Finta Zoltán riportf­elvétele) Korlátozások az Olaszországba irányuló postaforgalomban Budapest, november 30. A posta vezérigaz­gatóság a következőket közli: Az Olaszországban életbe lépett háborús korlátozások miatt ezentúl Olaszországba nem lehet olyan postai küldeményeket kül­deni, amelyeken láthatatlan írás, vagy kü­lönleges vegyi tintával­­irt szöveg van. Nem továbbíthatók Olaszországba kockás papíron, vagy kereskedelmi rovatok­ papíron irt kül­demények, használatlan vagy használt le­vélbélyegek gyűjteményekben sem, felragasz­tott fényképek, újságkivonatok, cikkek, vé­gül kottapapírok, sem üresen, sem megírva.

Next