Képes 7, 1988. május-július (3. évfolyam, 19-31. szám)
1988-07-09 / 28. szám
Összebilincselve... Az Edda élete nyitott könyv (pontosabban: könyvek — hála Riskó Géza töretlen ügybuzgalmának). Ma már senkinek nem kell nyomoznia, törnie a fejét, hogy vajon hogyan élhetnek a fiúk, miért tudott fentmaradni Pataky Attila, és miért változik gyakran a legénysége. Sikeres az új Edda. A dalok változatlan szuggesztivitással „jönnek le” a színpadról. Sokak emlékezetében még mindig azt a lelkes miskolci zenekart idézik fel, amely mindenre elszánt tagjaival betört — egy igazán fővároscentrikus műfajban — a legjobbak közé. A szétválás óta kicsit lehűltek a kedélyek, az élet igazolt, vagy néhány kérdést éppenséggel igazolatlanul hagyott. Mégis, amikor gyülekeztek a rajongók a legutóbbi, a Petőfi Csarnokban megtartott bulira, a lelkük mélyén érezték, hogy ez kicsit másmilyen lesz, mint az elmúlt hónapok koncertjei. Az ok, hogy 1 millió lemezt adott el az Edda, és a színpadon ismét látható-hallható Slamó, a legendás alapítótárs, aki egyetlen lemez erejéig szövetkezett Pataky Attilával. A könyvekből ugyan kiderült, hogy a szálak, amelyek összekötötték e két zenészt, még elvarratlanok. A hír szenzációként robbant a hazai rock egyre mocsarasobó állóvizében. Rovatunk a két érintett fél nyomába eredt, hogy első kézből ismerje meg a történetet. Patakyt, bár nehezen — mert állandóan úton van és szervezi életét — még csak el lehetett érni telefonon. Slamóról viszont elmondhatjuk, hogy a műfaj fantomzenésze! Telefonüzenetek a rögzítőre és soha vissza nem hívott számok, össze nem jött randevúk, lehangoló eredmény. Már lemondtunk arról, hogy valaha is megtudunk valamit Slamótól, amikor egy levél érkezett a szerkesztőségbe. Ezt most teljes egészében, interjú és magyarázat helyett közreadjuk olvasóinknak: „Ára van a 12 553 napom. Volt idő, mikor nem volt mögöttem más, csak az árnyékom. Akkor én megismertem a napról napra élés állatiasságát. Voltak társaim, akikkel jól éreztem magam. Később kiderült néhányukról, hogy fölfelé nyaltak, lefelé rúgtak. A legjobb barátok sem bíztak meg egymásban életre-halálra. Jöttek zenészek, kopogtattak. Lehetőségek nyíltak, válaszútok. Az ajánlatok hiába csábítottak , nem mozdultam. Zenei életem kezdett egyhangúvá válni, mint eszkimónak a hóvilág. Régi álmom volt egy olyan zenekar létrehozása, amelyet születése pillanatától végigélhetek. Ez a lehetőség soha nem tolakodott elő jobban, mint akkor (1987, NO együttes). Egy hajó a zavaros víz felett, ami ellökte magát a parttól. Szemlélődések: Ha külföldi videót nézek, csak azt látom, a zenészek sugárhajtásúak és abszolút győztesek. Mögöttük a pénz hangja: hatalom. A pénz nagy embereket teremt, a pénz ezernyi álmot sző. Még egy-két év, és az egész az űrbe megy. Vagy budapesti komfortban élsz szomorú gondok között, vagy popsztár-jólétben. Nos, erre is, arra is voltak már rossz példák. A fiatalok zenéjének még tejszaga van. (Mi is így kezdtük.) Csak nézi az ember ezt az ünnepélyes tájékozatlanságot a színpadon. Sokszor az az érzésem, hogy hitvány és öntetszelgő. Egy kínai közmondás: »A zene az embert kiegyenesítik Újból Edda? Hiszek ennek a vállalkozásnak a jó sikerében. Remélem, nehéz és izgalmas feladat lesz, amiért küzdenünk kell. Egy lehetőség nyílik arra: mi lenne, ha — mondjuk — megbecsülnénk egymást? Így legalább nem tűnnek el ezek a dalok a balfenéken. (Pl.: Vadkutya, Engedjetek stb.) Most együtt húztuk meg a csengőzsinórt. Hiszem, hogy ez az ügy a jót szolgálja, csakis a jót. Se feladni, se megnyerni. Hiszen a zenei féligazságaink az eszméletünkre telepedtek. Ilyen fejjel pedig már nem lehetsz számítógép-kezelő, te sem. De az őrület mindig ott van a szemünkben, ha kibontjuk a gitárt. Aki ezt megérti, nem rabja a tények sivár valóságának. Aki nem tud magának megbocsátani, másnak sem tud soha.” Pataky Attila már tényszerűbb választ ad kérdésünkre: — Az biztos, hogy közös lemezfelvételem lesz Slamóval, de további tervekről még korai beszélni. Örömmel tartom a kapcsolatot a régi eddásokkal, hiszen a mindent eldöntő kezdeti éveket soha nem felejtem el. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy számomra mindig a legfontosabb a jelenlegi zenekarom életének irányítása. Mi is érezzük a gazdasági nehézségeket, ez megfogalmazódik 7. lemezünk szövegvilágában. Ugyanakkor bizalmunk és lendületi erőnk töretlen. A zenekar mondanivalója, hogy fontosnak tartja a hitet és a hitelességet. Hitünk neveltetésünkből és személyiségünkből, hitelességünk az évi 100-120 koncertből következik. Tehát mi nem sopánkodunk, hanem dolgozunk. Június végén egy bécsi fesztivál vár ránk és július 19-én indul nyári turnénk, amely augusztus 15-ig tart. Szinte az egész évünk be van osztva. Ezt másképp nem lehet csinálni. Két nyilatkozat — két ember — egy lemez. DÉVÉNYI TIBOR Fotó: SPRECHER ILDIKÓ Milyen lehet a nagy Rocky vagy Rambo árnyékában élni? Sylvester Stallone testvére, Frank Stallone tudná csak igazán megmondani. Frank néhány évvel fiatalabb bátyjánál, de már ő is komoly sikereket könyvelhet el. Forgatott többek között a „Rocky III.”ban, a „Barfly”-ban és a „Miami Vice” egyik epizódjában. A filmszerepek ellenére az ifjabb Stallone mégis elsősorban zenésznek, zeneszerzőnek vallja magát. Nevéhez fűződik olyan sikeres film — többek között — mint a „Rocky II.” zenéje, amelyből a „Peace in our Life” című dalból igazi sláger lett. Frank Stallone — bár gondolt arra, hogy megváltoztassa nevét — mégsem tette, mert rájött arra, hogy ezzel a névvel ismerték és szerették meg őt is. És tény, hogy még Sylvester híressé válása előtt ismert, sikeres zenész volt. A terepet tehát ő készítette elő. Lakásának falain az évek alatt felgyűlt aranylemezek sokasága is bizonyíték erre. Harmadszor is láthatjuk Budapesten a Jethro Tull legendás csapatát, hallhatjuk a senki máséval össze nem téveszthető zenét. Muzsikájuk a kezdet kezdetétől — a 60- as évek végétől — mindig a legprogresszívebb stílust képviselte a rockzenében. Sok zenész tanult tőlük, tekintette Ian Andersont, az együttes vezetőjét példaképének. (Elég egy hazai példát — Török Ádámot, a Mini együttes fuvolás-énekesét — említeni.) Stílusuk, zenei világuk egyfajta állandóságot tükröz, mégis rájuk is hatnak a 30-as évek zenei divatirányzatai. Mint hírlik, utolsó, a közelmúltban megjelent nagylemezükön Ian Anderson ismét „csodát művelt". A lemez érdekessége — számunkra különösen — a Budapest című szerzemény, melyben figyelemre méltó Ric Sanders hegedűjátéka. Reméljük, a Jethro Tull idei világkörüli turnéja során ezt a nótát is hallhatjuk majd július 13-án, az MTK-pályán. Andy Ridgley, a volt Wham-tag Monte- Carlóban él barátnőjével és versenyautójával. Alkoholmentes, sportos életmódot folytat, hogy formában — pontosabban Forma—3-ban — tartsa magát. Utolsó versenye csak abból a szempontból volt szerencsés, hogy életben maradt, mert összeütközött két autóval. A népszerű popsztár felgyógyulása után így nyilatkozott: „Eddig tudtam, hogy a zenekarvezetésre alkalmatlan vagyok, de hogy az autóvezetés is ilyen gyengén menjen, arról álmodni sem mertem volna.” .