Képes Film Híradó, 1970 (1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Szeressétek Részlet a film forgatókönyvéből: 1896. március ÚT AZ ERDŐBEN (Nappal) 2. kép A parádés kocsist Kristófnak hivják. Nem emlékszik rá, hogy melyik évben született, csak annyi biztos, hogy ebben a században. Bár Odor Emília ezt is kétli. És most már az úton. Végül is már megint gyönyörű a tavasz. Az erdőben millió újszülött levél liheg a napsugarakra szúrva. Odor Emília hajtja a lovakat — természetesen. A sárga florentin kalap hátracsúszott a homlokáról. A lovakat megbabonázza a száguldás, minden pillanatban várható, hogy táltosokká válnak. Kristóf egyenes derékkal ül: hátul, selyempárnák között, engedelmesen és riadtan. Képtelenség vigyázni a kisasszonyra. KISVÁROS FŐTERÉN, UTCÁJÁN, ERDŐBEN (Nappal) 3—4—5—6. kép. De tényleg: csodaszép a világ. Hiszen az sem mindennapos, hogy valakinek három igazi bohócruhás bohóc, meg egy cirkuszigazgató külsejű cirkuszigazgató kívánjon jó utat, mikor éppen ilyen nagy útra indult. Már új tavaszi ruhát öltöttek a házak, az emberek, a fák. Valahol libák százai rebbentek fel előttük, most megtanultak repülni, térzene volt, és egy fiatalember két keréken egyensúlyozva versenyt szaladt velük, a kölykök már megint mezítláb játsszák a háborúsdit, de Odor Emília megcsördítette az ostort és erre fejvesztve menekültek el az összes seregek. S nemrégS a folyó partján fiatal hölgyeket és urakat láttak hosszú, csíkos fürdőtrikóban. Folyton nevettek. Itt az erdőben, zöld levegőben körös-körül tavaszi zsongás — éppúgy, ahogy azt Strauss úr megírta. Odor Emília két kézzel kapaszkodik a szárba, máris csupa szeplő, szemérmetlenül felhúzza a szoknyáját, úgy ül, mint egy igazi kocsis, ceruzavékony, csontos térdeit megfeszíti: éljen a szabadság! INTÉZET KERÍTÉSE ELŐTT (Nappal) 7. kép Aztán egy vastag, magas kőkerítés mellé fordul az út, akkor gyorsan helyet cserélnek. Odor Emília most hátul, selyempárnák között, napernyőt feszít a szeplői fölé, kimért és elegáns. A kapun csengőhúzó rézfogantyúval. Kristóf illedelmesen becsönget. Várnak. De feleslegesen, mert a kapu nyitva van. Odor Emília tehát leszáll. — Kristóf, te nem jössz be! És nem búcsúzkodunk, nem háborúba megyek, csak egy intézetbe! Kérem a kalapdobozt, persze, hogy elbírom, te nem is sejted, hogy én mi mindent kibírok. Biztos.A lovakra vigyázz, érted? Nagyon ki vannak hevülve. És nem üzenek senkinek semmit. És már rácsukódik a kapu. PARKBAN (Nappal) 8. kép Innentől végig a magas, kissé málló kőkerítésen belül szorul a világ. Odor Emília meggörnyed a két hatalmas disznóbőr bőrönd és a kalapdoboz súlya alatt, a nyitott napernyőt a hóna alá szorítja. Tulajdonképpen itt a parkban is most virágzanak a fák. De fűszál sem moccan, mintha nem is lenne levegő. A fehér kavics élesen csikorog. Odor Emíliát már évek óta ijesztgetik ezzel az intézettel. Esetlen ez a nyitott napernyő a hóna alatt. Aztán teniszpályát talál. Még nem feszítették ki a hálót, de már friss, fehér vonalak vannak a vörös salakon. Aztán egy női hang, kínosan, állandóan dallamos, láthatatlan: — Novelly úr, bemutatom a leányomat, Milkát! Kegyelmes asszonyom, bemutatom a leányomat, Viktóriát! Ezredes úr, a leányom. . . Árnyékkert, mozdulatlan, mint Velence az Angolparkban, és