Képes Ifjúság, 1971 (27. évfolyam, 1196-1233. szám)
1971-04-14 / 1209. szám
KÉPES IFJÚSÁG PS Evés közben jön meg az étvágy Villáminterjú Puskás Ferenccel, minden idők egyik legnagyobb labdarúgójával — Persze, önök majd nem hagyják. — Minden tőlünk telhetőt megteszünk... — És Puskás öcsi csapata milyen játékerőt képvisel? — Az együttes ásza a balösszekötő, Comatosz. Ez a fiú sok mindenre képes. Jó futballista még a jobbszélső és a jobbfedezet. A kapusunk kiváló. Nem fiatal gyerek már, elmúlt huszonhét éves, de ha jó napja van, szinte lehetetlen neki gólt rúgni. A Panathinaikosz legnagyobb gyengéje, hogy tagjai nem eléggé csapatjátékosok. Együttesem szinte még amatőr, nincs benne az az erő, ami megvan a Zvezdában. Ennek ellenére már bebizonyították, hogy tudnak játszani. — Mindezek után mi lesz az eredmény? — Sohasem szoktam jósolni. Most sem teszem. — Mégis, ki jut tovább? Elneveti magát. — Természetesen, hogy mindannyian, akik kínlódtunk, vesződtünk a csapattal, továbbjutást várunk. Aztán meg, úgy mondják, evés közben jön meg az étvágy. Eddig olyan jól ment minden, hogy azon kezdünk gondolkodni, miért lenne ezután baj. Görögországban mindenki továbbjutást vár tőlünk. A mérkőzés sorsa, mint mindig, most is a gólokkal dől el. Aki a két meccsen többet rúg, továbbjut. Jó lenne dicsőséget szerezni a csapatnak, Görögországnak és persze magamnak. Ha a fiúk betartják az utasításaimat, megszorítjuk a Zvezdát. Persze, nehéz DUDÁS KÁROLY (KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN KÖZÖLJÜK PUSKÁS FERENC EXKLUZÍV INTERJÚJÁT A belgrádi Jugoslavija luxusszálló Dunára néző pompás hatjában találkoztunk Puskás Öcsivel, s az előttünk álló „nagy szerda” mozzanatairól, a Crvena Zvezda—Panathinaikosz BEK mérkőzés várható eredményéről, a csapatok erőviszonyáról próbáltunk megtudni tőle valamit. — Számon tartja-e, hányadszor van Jugoszláviában? Néhány pillanatig gondolkodik, vonogatja a vállát. — Legalább tizenötödször. Régi, szép emlékek fűznek az önök országához. — Látta a Crvena Zvezda —Velez kupamérkőzést. A szakember szeme mit szűrt le a kilencven percből? — Gyenge mérkőzés volt, mindkét csapat szétesően játszott. Az első félidőben alig történt valami. A második részben a Zvezda megemberelte magát és futballozott tíz percet. Ez is elég volt a nagyarányú győzelemhez. — Kiktől tart leginkább a jugoszláv bajnokcsapat tagjai közül? — Akitől legjobban tarthatnék, a legveszélyesebb jugoszláv csatár a lelátóról nézi majd a meccset. Eltalálta, Dzajicra gondoltam. A Zvezdának azért akad még jó néhány kiváló futballistája. Itt van mindjárt a fiatal, szőke gyerek, a középcsatár Filipovic. Ha hagyják sokat kellemetlenkedik. A két összekötő is jól dolgozik, kettőjük közül a tízest, Acimovicot tartom veszélyesebbnek. Őt már a válogatottban is láttam. A védelemből Pavlovicot emelném ki. Jó csapat ez, ha hagyják nagyon tud játszani. — Azt mondják, hogy Acimovic éppen olyan jól játszik most, mint én fiatal koromban. Nem mondom, a fiú jól játszik, kitűnő focista, de azért mégis túloznak azok, akik vele összehasonlítanak. Én sokkal gyorsabb voltam, egy szezonban átlag negyven gólnál is többet lőttem... — Hogy meg lennék-e elégedve itt Belgrádban egy liverpooli eredménnyel? De még mennyire!