Képes Ifjúság, 1973 (29. évfolyam, 1274-1310. szám)
1973-01-17 / 1274. szám
— képes ifftístig A JUGOSZLÁVIAI MAGYAR FIATALOK HETILAPJA Megjelenik minden szerdán • A lap első száma 1945. március 7-én jelent meg Alapító: Az Ifjúsági Szövetség Tartományi Választmánya Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős főszerkesztő: HORNYIK MIKLÓS Főszerkesztő -helyettes: KOVÁCS JÁNOS Grafikai szerkesztő: CSERNIK ATTILA • A kiadói tanács tagjai: BEDER ISTVÁN CSUBELA FERENC FEJES SZILVESZTER GALAMBOS LÁSZLÓ DR. GYŐRE KORNÉL HORNYIK MIKLÓS KAJARI LÁSZLÓ KISS LÁSZLÓ KOVÁCS JÁNOS MARTINEK ANTAL (elnök) PODOLSZKI JÓZSEF RÓZSA BÉLA SOLTÉSZ JÓZSEF SZŐKE JÓZSEF TÓTH ANDRÁS • Kiadja a Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat Igazgató: FARKAS NÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Novi Sad, Vojvode Misical/III Telefon 57-044, 56-832, 56-693 Előfizetési díj: negyed évre 9, fél évre 18, egy évre 36 dinár; külföldön a kétszerese. Folyószámla: 657-1-255 • Kéziratot, rázet nem őrzünk meg és nem adunk vissza • Magyarországon terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest VII., Lövölde tér 7) és bármely postahivatalnál közvetlenül vagy átutalással a PKHI 215 000-961R2 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy évre 384.- Ft. V------------------- • • Marko puskája ej, nagy szó, kérem, a magántulajdon. Legyen bármekkora is, megüli a mellet, szorongatja az ember lelkét, hacsak nem tékozló. Parasztemberek közt, akik maguk kényszerítik ki tőkéjükből a hasznot, kevés az ilyen, ők megtanulták becsülni a földet. Még a másét is, hát még a magukét és különösen akkor, ha korábban nem volt egy barázdányiuk sem. Minden arasznyi föld terem, minden arasznyi föld sokat számít, akár megvan, akár hiányzik az embernek. Ez törvény itt a tanyavilágban, egyike a legelső törvényeknek. A kispesti ember, akinek sosem volt egy házhelynél többje az egész határból, de aki sosem élt másból, csak a határból, még inkább tiszteli ezt a törvényt. Nem is szól ő, ha a földjét védi valaki. Csak akkor csodálkozik, amikor észrevétlen kifogy az országút a lába alól, mert az „egyes” földek (magánparcellák) gazdái ügyesen mindig úgy húzták ki az utat szegélyező barázdát, hogy saját földjükre fordítottak egy-egy ekenyomnyit az út humuszából is, s az út észrevétlen „bedolgozódott” a szántók tengerébe. Legalábbis a fölső rétege: valóságos árok már az országút, a tavaszi és az őszi esőzések vízgyűjtő medencéje; térdig érő latyak rajzolja ki egyenes vonalát. Kispestről a világ csak itt, Sveticevo felé érhető el — a mocsáritok. A kispesti embernek még olyankor is lelkiismeretfurdalása van, ha senki sem látja, és úgy lép az idegen földre, tapos a más vagyonára. Hát még ha tudja, hogy valamelyik szárkúpba puskáját ölébe ejtve ott ül a gazda és védi, ha kell, magántulajdona sérthetetlenségét. Mert a svetievói Marko gazda ott ül — nyugdíjas, ráérő ember, — van ideje puskájával a sáratra terelni még a pobedai iskolába botladozó kispesti gyerekeket is. Sírnak is azok, még el sem kezdi öltöztetni őket az anyjuk, de hát mit lehet tenni, az iskolába csak el kell menni, és vissza is kell jönni. Hogy esetleg a közigazgatás embereihez fordulhatnának segítségért a gyerekek érdekében, mert Markóval még lőtávolságnyiról sem igen lehet beszélni, az eszükbe sem jut a kispesti szülőknek. A határ törvénye és így a gunarasi tanyavilág törvénye is, hogy minden arasznyi föld terem, minden arasznyi föld számít. Ezt itt nem kell magyarázni. Az ellenkezőjét állítani pedig már bűn, még akkor is, ha emberekről, ha gyerekekről van szó. Marko puskájának jogszabályait, ha morogva is, mindenki elismeri. Földről, termőföldről van szó!__________ PODOLSZKIJÓZSEF ______________________________________