Képes Ifjúság, 1973 (29. évfolyam, 1274-1310. szám)

1973-01-17 / 1274. szám

— képes ifftístig A JUGOSZLÁVIAI MAGYAR FIATALOK HETILAPJA Megjelenik minden szerdán • A lap első száma 1945. március 7-én jelent meg Alapító: Az Ifjúsági Szövetség Tartományi Választmánya Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős főszerkesztő: HORNYIK MIKLÓS Főszerkesztő -helyettes: KOVÁCS JÁNOS Grafikai szerkesztő: CSERNIK ATTILA • A kiadói tanács tagjai: BEDER ISTVÁN CSUBELA FERENC FEJES SZILVESZTER GALAMBOS LÁSZLÓ DR. GYŐRE KORNÉL HORNYIK MIKLÓS KAJARI LÁSZLÓ KISS LÁSZLÓ KOVÁCS JÁNOS MARTINEK ANTAL (elnök) PODOLSZKI JÓZSEF RÓZSA BÉLA SOLTÉSZ JÓZSEF SZŐKE JÓZSEF TÓTH ANDRÁS • Kiadja a Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat Igazgató: FARKAS NÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Novi Sad, Vojvode Misica­l/III Telefon 57-044, 56-832, 56-693 Előfizetési díj: negyed évre 9, fél évre 18, egy évre 36 dinár; külföldön a kétszerese. Folyószámla: 657-1-255 • Kéziratot, r­ázet nem őrzünk meg és nem adunk vissza • Magyarországon terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest VII., Lövölde tér 7) és bármely postahivatalnál közvetlenül vagy átutalással a PKHI 215 000-961R2 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy évre 384.- Ft. V------------------- • • Marko puskája ej, nagy szó, kérem, a ma­gántulajdon. Legyen bár­mekkora is, megüli a mel­let, szorongatja az ember lelkét, hacsak nem tékozló. Parasztemberek közt, akik maguk kényszerítik ki tőkéjükből a hasz­not, kevés az ilyen, ők megtanulták be­csülni a földet. Még a másét is, hát még a magukét és különösen akkor, ha koráb­ban nem volt egy barázdányiuk sem. Minden arasznyi föld terem, minden arasznyi föld sokat számít, akár megvan, akár hiányzik az embernek. Ez törvény itt a tanyavilágban, egyike a legelső tör­vényeknek. A kispesti ember, akinek sosem volt egy házhelynél többje az egész határból, de aki sosem élt másból, csak a határból, még inkább tiszteli ezt a törvényt. Nem is szól ő, ha a földjét védi valaki. Csak ak­kor csodálkozik, amikor észrevétlen ki­fogy az országút a lába alól,­ mert az „egyes” földek (magánparcellák) gazdái ügyesen mindig úgy húzták ki az utat sze­gélyező barázdát, hogy saját földjükre fordítottak egy-egy ekenyomnyit az út humuszából is, s az út észrevétlen „bedol­­gozódott” a szántók tengerébe. Legalább­is a fölső rétege: valóságos árok már az országút, a tavaszi és az őszi esőzések víz­gyűjtő medencéje; térdig érő latyak raj­zolja ki egyenes vonalát. Kispestről a világ csak itt, Sveticevo felé érhető el — a mocsáritok­. A kispesti embernek még olyankor is lelkiismeret­­furdalása van, ha senki sem látja, és úgy lép az idegen földre, tapos a más vagyo­nára. Hát még ha tudja, hogy valamelyik szárkúpba puskáját ölébe ejtve ott ül a gazda és védi, ha kell, magántulajdona sérthetetlenségét. Mert a sveti­evói Marko gazda ott ül — nyugdíjas, ráérő ember, — van ideje puskájával a sáratra terelni még a pobedai iskolába botladozó kis­pesti gyerekeket is. Sírnak is azok, még el sem kezdi öltöztetni őket az anyjuk, de hát mit lehet tenni, az iskolába csak el kell menni, és vissza is kell jönni. Hogy esetleg a közigazgatás embereihez fordulhatnának segítségért a gyerekek ér­dekében, mert Markóval még lőtávolság­­nyiról sem igen lehet beszélni, az eszükbe sem jut a kispesti szülőknek. A határ törvénye és így a gunarasi ta­nyavilág törvénye is, hogy minden arasz­nyi föld terem, minden arasznyi föld szá­mít. Ezt itt nem kell magyarázni. Az el­lenkezőjét állítani pedig már bűn, még akkor is, ha emberekről, ha gyerekekről van szó. Marko puskájának jogszabályait, ha morogva is, mindenki elismeri. Földről, termőföldről van szó!__________ PODOLSZKIJÓZSEF ______________________________________

Next