Képes Kiállítási Lapok, 1873 (1-25. szám, Új Folyam 1-17. szám)

1873-06-03 / 10. szám

110 Comatz, japáni kiállítási biztos. (Arczképpel.) Japán az utóbbi években nagy erőfeszí­téseket tett, hogy a modern kultur­államok sorában helyet foglalhasson. A fiatal mikadó, legyőzve a százados előítéleteket, megkezde az újítás és javítás művét s oly reformokat létesített, melyeknek híre hozzánk is elhatott s az öreg Európát bámulatba ejté. A mikadó reform­ eszméi leginkább a fiatal nemzedéknél leltek visszhangra s tö­­rekvéseiben leginkább ez támogatá. E reform­munka egyike a legújobb újításoknak, mert nem kevesebbet jelent, mint Japán eddigi társadalmának teljes fölforgatását, a hagyo­mányos szokások gyökeres megváltoztatását s uj­tera kezdetét. A fiatal mikadó eszméi az ifjú nemzedékben termő talajra találtak s ez ifjú reformerek közé tartozik Comatz, a japáni kiállítási biztos is. Comatz 1848-ban született Yeddóban. Első neveltetését Nangasakiban nyerte, a mely még akkor az egyedüli hely volt, hol idegeneknek a tartózkodás meg vala engedve. Tanulmányait otthon bevégezvén, Európába jött s itt a német nyelvet elsajátítván, a hei­­delbergi egyetemen az orvosi tudományt hallgatta. Aesculaphoz azonban csakhamar hitelen lett s Themishez fordult. Franczia- és Angolországban tett utazá­sai után 1870-ben Japánba tért vissza, a­hol államszolgálatba lépett s egy ezredet euró­pai rendszer szerint szervezett. A japáni kormány fölismervén tehetsé­gét és képzettségeit, a hadügyminisztérium­ban magas állásra alkalmazta, 1872-ben azonban ismét Európába tért vissza és pedig mint a japáni követség titkára. Újabban ki­állítási biztosnak neveztetett ki s a japáni kiállítás sikerének oroszlánrésze őt illeti. Az európai kultur­államokra legkevésbbé érdektelen: mennyire terjednek Japánban a reform-eszmék s azért mi sem tartok érdek­telennek, olvasóinkkal e reform-eszmék egyik legbuzgóbb fiatal s épen azért reményekre jogosító harczosát megismertetni. szerető és vitéz népet ismertem, most örömmel látom, hogy életképes a vi­rágzó iparral biró nemzet is.“ Személyi hírek. A belga király a kiállítás magyar osztályá­nak meglátogatása alkalmával következő szava­kat intézte az őt kisérő magyar szakbiztosokhoz: „Meg fogom mondani József főherczeg sógorom­nak, hogy mennyi érdekes iparczikket láttam önöknél s rövid idő múlva sógorommal együtt fogom meglátogatni s figyelmesen szemügyre venni szép kiállításukat. Addig is fogadják tel­jes elismerésemet.“ A belga király junius 4-én szándékozik elhagyni Bécset; itt tartózkodása alatt napon­kint látogatást tesz a kiállításon, hol egy megbí­zottja közvetítésével sok vásárlásokat tesz. A szász-weimari herczeg múlt hó 27-kén meglátogatta az iparpalota magyar osztályát s távozása előtt a szakbiztosokhoz igy szólt: „Ed­dig a magyarokat csak mint szabadság­ Magyarországi ásványvizek. A gazdasági csarnok magyar osztályá­ban, a déli bejárattal szemben, igénytelen állványon, igénytelen üvegek vannak elhe­lyezve. Ezen az igénytelen állványon s ezekben az igénytelen üvegekben vannak hazánk ásványvizei képviselve. Magyarország ásványvizekben is áldott föld; az ország minden részén gazdag, ki­apadhatatlan gyógy-, keserű- és savanyu­­viz-források bugyognak föl s noha már is nagy az ismert források száma, még mindig újabb meg újabb források keletkeznek. Az ásványvizek jelentékeny nemzetgazdasági té­nyezők s azért mi legkevésbbé sem tartjuk közönyösnek, mennyire aknáztatnak ki az előnyök, melyekben az anyatermészet hazán­­kat oly gazdagon részesítő. Hazánkra nézve nemzetgazdaságilag fontosnak tartjuk tehát, hogy azon források, melyekből az ásványvíz bugyog föl, az ország gazdag jövedelmi for­rásai is legyenek egyszersmind. Magyarország azonban e tekintetben a kezdet kezdetén áll. Fü­rdői részint a ké­nyelem­hiányt siűlik, részint a vasúti köz­lekedéstől nagyon távol esnek, ásványvizei némelyikét szintén a gyors és olcsó közleke­dés hiánya szorítja le az európai piac­ról. Ismeretes dolog, hogy az ásványvizeknél csak a tömeges eladás jöhet tekintetbe, ezt pedig az elégtelen közlekedés nemcsak hogy megnehezíti, de egyáltalán illusóriussá te­szi. Van hazánkban számos oly fürdő, mely­nek gyógyhatása a leglátogatottabb külföldi fürdőkével vetekedik s mégis: mig ezekben a szenvedő és szórakozni vágyó vendégek ezrei fordulnak meg, addig a mi fürdőink nem tudnak zöldágra vergődni, mert nélkü­lözik a kényelmet és a kényelmes hozzáfér­hetőséget. Utóbbi időben azonban e tekintetben is történt haladás. Fürdőink, még a jelenték­telenebbek is, évről-évre látogatottabbakká lesznek s magyar fürdői életről ma már szintén lehet szó. De ismerjük el viszont azt is, hogy a természet adományait még mindig nem értettük eléggé kiaknázni. Vasúthálózatunk kiterjedése s a terve­zett utak kiépítése azonban ásványvizeink­nek is piac­ot, fürdőinknek pedig látoga­tottságot fog szerezni és biztosítani. Hogy csak egy példát említsünk: a vize és kör­nyéke által egyaránt áldott Borszék is kö­zelebb fog esni, ha, remélhetőleg rövid idő alatt, a petkány-piatrai vonal megnyittatik. Meg vagyunk győződve, hogy a bécsi kiállítás is nagy befolyást fog gyakorolni fürdőink látogatottságára és ásványvizeink forgalmára. A budai források majdnem kivétel nélkül képviselve vannak a gazdasági csar­nok magyar osztályában. Itt találjuk régi ismerőseink közül a Rákóczy-keserüvizet, mely egy bécsi fontban 370-773 szemernyi ásványrészeket tartalmaz. Itt van a király­nénk képével diszített Erzsébet-viz, mely különösen vérbőségnél, máj- és lép­bajoknál bizonyult hatásosnak. A Hunyadi János keserüviz szintén ré­gibb ismerősünk s tudjuk, hogy vértorlódá­soknál és zsiros lerakodásoknál jó hatással bír. A budai vizek közt megjelent a Deák Ferencz-keserű­viz és a Ráczfürdő gyógy­hatású vize is. A magyar főváros paradicsoma, a kies Margit-sziget nagy pintes üvegekben küldé föl gyógyvizét. Az erdélyi vizek közt első helyen a bor­széki víz érdemel említést. Borszék eddig kevés méltánylatban ré­szesült, a­mit nem gyógyvizének, hanem egyedül azon körülménynek kell fölrónunk, hogy a vasúti közlekedéstől távol esett. A legközelebbi vasútállomás Borszéktől jelen­leg 12 órányi távolságban van, rövid idő múlva azonban, mint fenebb említők, a gőz­kocsi Borszék közvetlen közelében fog elro­­bogni. Borszék két község tulajdona, s e községek mindent elkövetnek, hogy a bor­széki fürdőnek közönséget teremtsenek s hogy a borszéki vizet, mely jelességénél fogva a világ­piac­on elsőrendű helyet ér­demelne, minél szélesebb körben ismertes­sék meg. Borszéken jelenleg öt kút van gondozás alatt: a főkút, a „Kossuth-kut“, a Boldizsár- és László-kut s az erdei kút. Mindezen források vizei ivógyógymódul szolgálnak. A fürdők közül használatban vannak az „ó-lo­bogó“, „uj lobogó“, egy meleg fürdő (mivel a borszéki viz eredetileg hideg), az „ó-sá­ros“, „uj sáros“, Lázár-fürdő s egy zuhany­fürdő. A Borszék nemcsak hatásos gyógy­vízzel, hanem gyönyörű vidékkel is dicseke­dik s alig szenved kétséget, hogy, ha a hoz­záférhetőség meg lesz könnyítve s a fürdő is kényelmesebben berendezve, Borszék el­sőrendű fürdővé fog válni. A borszéki sava­­nyuviz, az úgynevezett „borviz“ is elterje­désnek örvend már s a kiállítás remélhetőleg a „borviznek“ az e­ddiginél még nagyobb piaczot fog szerezni. Borszék képviselője két napig ingyen kóstoltatta a borvizet a magyar csárdában s ez alkalommal több külföldi szakember tet­szését is kinyerte a borszéki savanyuviz. Az erdélyi ásványvízforrások közül Élő­patak is képviselve van. Közel ehhez szin­tén egy „nagyreményű“ forrás küldeményét pillantjuk meg; ez a palityi víz. A palityi tó Bács megyében fekszik két nagy város: Szabadka és Szeged közt s nagyságára nézve a magyarországi tavak közt a harmadik helyet foglalja el. A palityi fürdő közönségét leginkább Szabadka és­ ­ KÉPES KIÁLLÍTÁSI LAPOK.

Next