Képes Krónika, 1928. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1928-12-02 / 49. szám

beszéltem a szüleimmel és nekik semmi kifogásuk sincs ellene, hogy magát feleségül vegyem. De Gloria nem tudott másra gon­dolni, mint Dutton Jánosra, aki olcsó ruhájának gallérját tűrte fel és úgy védekezett az eső ellen és úgy érezte, soha senki mást nem tudna szeretni, mint ezt a drága, jó, furcsa fiút. És ezt meg is mondta Rolfnak. Őszintén beszélt vele, elbeszélte gyerekkorát, hogy mennyit szenvedett, dolgozott és hogy a Cooper áruházban sem azért van, hogy vásároljon, hanem hogy el­adjon. Azután Dutton Jánost is be­vallotta. — Azt hittem, én más vagyok, de most rájöttem, hogy én se vagyok kü­lönb, mint a többi buta leány — sirán­kozott. — Ne búsuljon, Gloria — vigasztalta Rolf. — Én szeretem magát és nem bánom, ha eddig szegény elárusító leány is volt. — De én nem lehetek a felesége, mert én Dutton Jánoson kívül soha mást nem fogok szeretni. — Csacsi kis leány! Ha majd holnap reggel találkozik az ifjú úrral, aki rossz ruhát és ízléstelen nyakkendőket visel és egy senki, egy semmi, akkor majd meggondolja a dolgot. — Holnap, bárcsak már holnap lenne! — sóhajtott Gloria és szépen el­búcsúzott Rolftól, álmaitól, amelyek pedig már majdnem megvalósultak. Másnap reggel azonban Dutton János nem jött be az üzletbe. Glória addig beszélt az üzletvezető­nek, hogy Dutton tegnap rosszul volt és érdeklődni kellene iránta, hogy Willers úr végre felhívta a penzióját. Azonban azt a választ kapta, hogy Dutton úr tegnap reggel elment és azóta nem látták. Gloria gépiesen vé­gezte munkáját és azt gondolta, hogy a pénz mennyire nem minden! Sőt, egyáltalában nem is fontos. Fontos MINDNYÁJAN CSAK KAKAS-PASZTÁT HASZNÁLUNK MERT KIPRÓBÁLTUK ÉS LEGJOBBNAK TALÁLTUK GYARTJA MAGYARORSZÁG LEGRÉGIBB GYÁRA: BENES TESTVÉREK VEGYÉSZETI GYÁR RT. GYŐR-BUDAPEST volna megtudni, hogy Dutton János hó­­, merre jár. A villásreggelinél reménykedve né­zett körül, de­ hiába, Jánosnak se híre, se hamva nem volt. Ellenben egyik társnője telepedett mellé és izgatottan kérdezte, mit szól a nagy újsághoz? — Milyen újság? — kérdezte Gloria sápadtan. — Hát hogy Dutton János a Cooper fia, aki apja távollétében így akarta az üzletet megismerni. Ma azután meg­jött az öreg és minden kiderült. Én pe­dig egészen rosszul vagyok, ha arra gondolok, hogy mennyire semmibe se vettük azt a fiút. Glóriával forogni kezdett a világ. Ez a rossz ruhás, éhesen kinéző fiú, a milliomos Cooper egyetlen fia. Ennek mondta ő, hogy nem lesz a felesége, mert neki pénz kell. Ennek hát be­fellegzett, a másikat, azt meg szélnek eresztette. Ilyen az élet... úgy elfoglalták gondolatai, hogy észre sem vette a belépő Dutton Jánost. — Attól féltem, már nem is találom itt — szólította meg a leányt. Gloria ijedten nézett rá. Igaz, már nem az a bizonyos olcsó ruha volt rajta, de nem is tette a boltoslegény benyomását. Sőt Gloria azt se értette, hogyan nézhette valaha is annak. —­ Azért jöttem, hogy bocsánatot kér­jek — kezdte János. — Miért? Mert megmentette az éle­temet? — Nem. Hanem azért, mert megcsó­koltam. Mire Gloria felcsattant. — Kedves Cooper Dutton János, fi­gyelmeztetem magát, hogy semmi sem változott. Én magát most éppen úgy gyűlölöm, mint amikor szegény boltossegédnek gondoltam! — Nem igaz, Gloria,­­maga szeret engem és pedig azóta, amióta tegnap megcsókoltam. — Mi jut eszébe? Én azt mondom most... .Szakorvosok ajánlják torok­­gyulladás, meghűlés, valamint a spanyolnátha elleni véde­kezésül A Panflavin-pasztillák minden fertőző betegség ellen oly egészen sajátos hatást váltanak ki, melyet a legkiválóbb szakorvosok elis­mernek. — De nekem Holderman Rolf már tegnap megmondta. — Rolf? — Igenis, ő! — Láttam tegnap, hogy maga az ő autójába szállt. Este azután beszéltem vele a klubban és ő ekkor elsírta bá­natát. Azt, hogy szerelme egy boltos­segéd miatt adta ki neki az utat. Mih­ez is elég lett volna. De azután, ami­kor most magáért mentem, az aszta­lán egy könyvet láttam. Szakácskönyv volt, az almáspitéknél kinyitva. — De ne higyje, János, hogy akkor szerettem magába, mikor megcsókolt. Hanem, amikor kinéztem az autóból és láttam, hogy olyan gyámoltalanul áll az esőben. Akkor határoztam el, hogy vigyázni fogok magára. — Köszönöm, Glória nevetett a fiú. — Tudja, hogy ugyanazt mondta most, amit az édesanyám szokott mon­dani ? — Ne félj, fiacskám! Hát nem tudod, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. — Én tudom mama, de vájjon tudja-e a kutya is ? . . . 24 Magam hiába lestem Megismertem már sok-sok cifra embert. Volt köztük herceg­, munkás és cigány. Az egyik oly kemény volt, mint a szikla És volt, ki sírt a csellómuzsikán. Láttam köröttem számos istenszolgát. Húsz éves ifjút, káplánt, püspököt, Egyik szerény s kopasz volt, mint a böl- S a másik himbált hosszú üstököt. Mesek Szaladt el már előttem sok kesergő, Sok özvegy és szerelmes kis diák. Emennek kedve telt a versírásban S amaz lesett kopott melódiát. Voltak mögöttem mindenféle arcok, Madonna-képek s rút ördög-pofák, Fukar pénzváltók, ájtatos barátok, Apró fiúk s kiérdemült kofák. És megbámultam mindmegannyit sorra, Ezt magkacagva, azt meg szótalan, De a sok közt mindig hiába lestem l­élekbozótba rejtőzött magam. Én hol vagyok hát, hol vagyok? Kutat- S titkos ajtókon dörömbölt kezem, utam Míg szólt az Úr, szegény fiú, magadra Nem ismersz rá, csak az ítéleten ... Városi István.

Next