Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1882. július-december (10. évfolyam, 27-53. szám)
1882-09-17 / 38. szám
X. évfolyam, 1882. 38. szám Budapest, szeptember 17 POLITIKAI HÍRADÓ. MULATTATÓ ÉS TANULSÁGOS ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA, ám ftterlelmek a KÉPES NÉPLAP kiadó-hivatalából (Budapest, IV., egyetaxantora 4. as.) küldendők« Megjelen minden héten vasárnap. A KÉPES NÉPLAP . . . egy erre 2 írt, felérre Iérti A VILÁG-KRÓNIKÁVAL ¡ 4 • ¡ X | A szuezi csatorna melléke és a biblia. Mikor a földközi tengert a vörös tengerrel összekötötték, minden gondolkozó ember meg volt győződve róla, hogy ezzel egy oly nagyszerű munka készül, mely a világtörténetben is fordulópontot jelez, s hogy a világközlekedés megváltozott viszonyai meg fogják változtatni magát a térképet is. S alig telt bele egy fél évtized, és máris megindulását látjuk az akkor még csak sejtett változásoknak. Az Egyiptomban folyó háború már kezdete e változásoknak, a keleti kérdés sarkon fordul s ez ajtó sarok a szuezi csatorna. A 24 mértföldnyi hosszúságú vizszalag, mely a kelet és nyugat tengereit összeköti, az angolok egyiptomi hadműveleteinek alapvonala. Az óriási hadi szert Port- Szaidban, a szuezi csatorna éjszaki bejárásánál halmozzák össze az angolok s onnan viszik tovább Izmailiába, honnan az angol csapatok a Kairó felé vezető úton megindultak. Természetes, hogy a nagy változás, melyet a szuezi csatorna úgy a politikában, mint a kereskedelemben s az országok közti viszonyokban előidézni van hivatva, ő rajta magán is meglátszik. Ott hol most élénk forgalom, népes városok állanak, egy-két évtized előtt még szegény fellah-falvak állottak, melyeknek csúcsos rőzsesátorokból voltak a házaik, szép sorjában egymás mellé rakva. Magának Port-Szaid városnak helyét is hiába keresnék régi térképeken: a szuezi csatorna teremtette meg s csak annak elkészülte után lett nagyvárossá, melynek ma már közel 30,000 lakosa, fegyvergyára, több hajógyára s igen élénk kereskedelme és kikötője van. A város egy keskeny földnyelven épült, melyet a futóhomok alkotott s a hullámok úgy a tenger, mint a Menzaleh-tó felől gyakran elárasztották, de ma már ily veszély ellen a nagyszerű földművek által biztosítva van. A csatorna másik végpontja, Szuez, már létezett ugyan, de mint piszkos kis város, eliszaposodott kikötővel, hol a lakók homokpusztával és vízhiánynyal küzdöttek. Ma mindez megváltozott. Ez is hatalmas város már, vannak kitűnő kikötői, nagy kereskedelmi házai, üzletei s az európaiakkal versenyző gyárai. De nem csak e két végváros nyert addig nem is sejtett mértékben életet. A csatorna közepe táján fekvő s a hadjárat alkalmából annyit emlegetett Izmailia is, melyet a trónvesztett khedive nevére alapítottak, ma már nagy és előkelő város, melyet Kairóval vasút köt össze. E vasút mentén esik többek közt Z a gazig 38,000 lakosával. Ha a háború közbe nem jő, e vidék egyes helyeit rövid idő alatt Egyiptom legszebb és legvirágzóbb telepeivé tette volna a mellettük és rajtuk keresztül elhaladó élénk forgalom. A hadi műveletek központja a már említett Izmailia város, hol a csatorna magas halmok között egyet kanyarodik, s honnan a vasúton kívül még édesvízi csatorna is vezet az ország belseje felé. E város nevezetességei közt különösen fölemlíthető a volt khedive palotája, melyet jelenleg kórháznak rendeztek be. Az angolok útját innen Kairó felé következőkép írhatjuk le: Az első állomás a vasút mentén Nefise, egy kisváros, melynél az édesvízi csatorna kétfelé oszlik, egyik ága Izmaida felé visz, a másik Szuez felé. Kissé távolabb van El-Magsar, hol aug. 24-én csata volt, azután a Mahsameh-tó, mely a csatorna vízmedenczéi közé tartozik, s melyet most az angolok tengervízzel akarnak megtölteni, hogy ágyunaszádokat eresztve rá, Arabi táborát nyugatról lövethessék. A legközelebbi nevezetes hely Tel-el-Kebir, hol Arabi főtábora van a Kishlaki-csatorna mellett. Északnyugatra innen még jelentékeny pusztaság van, de maga Tel-el-Kebir igen termékeny vidéken fekszik, melyet El-Wady-nak neveznek. A valódi harcztér Izmaiba és Tel-el-Kebir között érdekes azért is, hogy a tudósok nézete szerint itt volt az a Gézén földje, ahol a zsidók ősei rabságban tartattak. Ez említett édervizi csatorna a vasút mentén sok helyen még abban a régi mederben foly, melyet Iz-Seti, a 19-ik egyiptomi uralkodóház második fáraója állíttatott s melyet halála után fia s utóda II dik Ramzes folytatott. E két fáraó volt az, ki a zsidókat nehéz munkákkal kínozta, s kétségtelen, hogy e medrek és gátak is az ő kezeiknek a munkái. El-Magsar helyén, hol nemrég az angolok csatát vívtak, Ramzes régi egyiptomi város volt, melyet Pithommal együtt a biblia tanúsága szerint (Mózes 2-ik könyve I, 11) Izrael népe a fáraónak kincstartó városul épített s a sárral vegyitett, napon száradt téglák közül még most is található a töltéseken egynéhány, mely II. Ramzes és utódja, a Mózessel bajlódott s állítólag a Vörös-tengerbe fúlt Menephtah jelvényeivel van ellátva. A másik bibliai város Pthom pedig épen Tel-el-Kebir helyén volt, azaz azon a helyen, hol most Arabi fegyveres hadereje áll s hol valószínűleg az egyik döntő csatát fogják vívni a jelen háború alatt. Képeinken a Szuez-csatornának Port-Szaid mellett levő bejáratát s az ottani világító tornyot mutatjuk be, a csatorna kanyarulatát, s a főbb állomások közül a Kantara város mellett levőt mutatjuk be. Ez egykor a legnevezetesebb karaván-állomások közé tartozott Egyiptom és Palesztina közt, s ma is a legmagasabb pont az alacsony homokdombokon, melyek a Port- Szaid mellett elterülő fensiki tavakat elválasztják. Egy híres egyiptolog szerint e helyhez közel feküdhet az a pont, ahol a zsidók a «tengeren» száraz lábbal átmentek.