Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1882. július-december (10. évfolyam, 27-53. szám)

1882-09-17 / 38. szám

X. évfolyam, 1882. 38. szám Budapest, szeptember 17 POLITIKAI HÍRADÓ. MULATTATÓ ÉS TANULSÁGOS ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA, ám ftterlelmek a KÉPES NÉPLAP kiadó-hivatalából (Budapest, IV., egyetaxa­ntora 4. as.) küldendők« Megjelen minden héten vasárnap. A KÉPES NÉPLAP . . . egy erre 2 írt, felérre I­érti A VILÁG-KRÓNIKÁVAL ¡ 4 • ¡ X | A szuezi csatorna melléke és a biblia. Mikor a földközi tengert a vörös tengerrel össze­kötötték, minden gondolkozó ember meg volt győződve róla, hogy ezzel egy oly nagyszerű munka készül, mely a világtörténetben is forduló­pontot jelez, s hogy a vi­lágközlekedés megváltozott viszonyai meg fogják vál­toztatni magát a térképet is. S alig telt bele egy fél évtized, és már­is megindu­lását látjuk az akkor még csak sejtett változásoknak. Az Egyiptomban folyó háború már kezdete e változá­soknak, a keleti kérdés sarkon fordul s ez ajtó sarok a szuezi csatorna. A 24 mértföldnyi hosszúságú viz­szalag, mely a ke­­let és nyugat tengereit összeköti, az angolok egyiptomi hadműveleteinek alapvonala. Az óriási hadi szert Port- Szaidban, a szuezi csatorna éjszaki bejárásánál halmoz­zák össze az angolok s onnan viszik tovább Izmailiába, honnan az angol csapatok a Kairó felé vezető úton megindultak. Természetes, hogy a nagy változás, melyet a szuezi csatorna úgy a politikában, mint a kereskedelemben s az országok közti viszonyokban előidézni van hivatva, ő rajta magán is meglátszik. Ott hol most élénk forga­lom, népes városok állanak, egy-két évtized előtt még szegény fellah-falvak állottak, melyeknek csúcsos rőzse­­sátorokból voltak a házaik, szép sorjában egymás mellé rakva. Magának Port-Szaid városnak helyét is hiába keresnék régi térképeken: a szuezi csatorna teremtette meg s csak annak elkészülte után lett nagyvárossá, melynek ma már közel 30,000 lakosa, fegyvergyára, több hajógyára s igen élénk kereskedelme és kikötője van. A város egy keskeny földnyelven épült, melyet a futóhomok alkotott s a hullámok úgy a tenger, mint a Menzaleh-tó felől gyakran elárasztották, de ma már ily veszély ellen a nagyszerű földművek által biztosítva van. A csatorna másik végpontja, Szuez, már léte­zett ugyan, de mint piszkos kis város, eliszaposodott kikötővel, hol a lakók homokpusztával és vízhiánynyal küzdöttek. Ma mindez megváltozott. Ez is hatalmas vá­ros már, vannak kitűnő kikötői, nagy kereskedelmi há­zai, üzletei s az európaiakkal versenyző gyárai. De nem csak e két végváros nyert addig nem is sejtett mérték­ben életet. A csatorna közepe táján fekvő s a hadjárat alkalmából annyit emlegetett Iz­ma­ilia is, melyet a trónvesztett khedive nevére alapítottak, ma már nagy és előkelő város, melyet Kairóval vasút köt össze. E vasút mentén esik többek közt Z a gazig 38,000 lako­sával. Ha a háború közbe nem jő, e vidék egyes helyeit rövid idő alatt Egyiptom legszebb és legvirágzóbb tele­peivé tette volna a mellettük és rajtuk keresztül elha­ladó élénk forgalom. A hadi műveletek központja a már említett Iz­­mailia város, hol a csatorna magas halmok között egyet kanyarodik, s honnan a vasúton kívül még édes­vízi csatorna is vezet az ország belseje felé. E város ne­vezetességei közt különösen fölemlíthető a volt khedive palotája, melyet jelenleg kórháznak rendeztek be. Az angolok útját innen Kairó felé következőkép írhatjuk le: Az első állomás a vasút mentén Ne­fi­se, egy kisvá­ros, melynél az édesvízi csatorna kétfelé oszlik, egyik ága Izmaida felé visz, a másik Szuez felé. Kissé távo­labb van El-M­ag­sa­r, hol aug. 24-én csata volt, az­után a Mahsameh-tó, mely a csatorna vízmedenczéi közé tartozik, s melyet most az angolok tengervízzel akarnak megtölteni, hogy ágyunaszádokat eresztve rá, Arabi tá­borát nyugatról lövethessék. A legközelebbi nevezetes hely Tel-el-Kebir, hol Arabi főtábora van a Kish­­laki-csatorna mellett. Északnyugatra innen még jelen­tékeny pusztaság van, de maga Tel-el-Kebir igen ter­mékeny vidéken fekszik, melyet El-Wady-nak neveznek. A valódi harcztér Izmaiba és Tel-el-Kebir között érdekes azért is, hogy a tudósok nézete szerint itt volt az a Gézén földje, a­hol a zsidók ősei rabságban tar­tattak. Ez említett édervizi csatorna a vasút mentén sok helyen még abban a régi mederben foly, melyet Iz-Seti, a 19-ik egyiptomi uralkodóház második fára­ója állíttatott s melyet halála után fia s utóda II­ dik Ramzes folytatott. E két fáraó volt az, ki a zsidókat nehéz munkákkal kínozta, s kétségtelen, hogy e medrek és gátak is az ő kezeiknek a munkái. El-Magsar he­lyén, hol nemrég az angolok csatát vívtak, Ramzes régi egyiptomi város volt, melyet Pithom­mal együtt a biblia tanúsága szerint (Mózes 2-ik könyve I, 11) Iz­rael népe a fáraónak kincstartó városul épített s a sár­ral vegyitett, napon száradt téglák közül még most is található a töltéseken egynéhány, mely II. Ramzes és utódja, a Mózessel bajlódott s állítólag a Vörös-tengerbe fúlt Menephtah jelvényeivel van ellátva. A másik bibliai város P­­­t­h­o­m pedig épen Tel-el-Kebir helyén volt, azaz azon a helyen, hol most Arabi fegyveres had­ereje áll s hol valószínűleg az egyik döntő csatát fogják vívni a jelen háború alatt. Képeinken a Szuez-csatornának Port-Szaid mellett levő bejáratát s az ottani világító tornyot mutatjuk be, a csatorna kanyarulatát, s a főbb állomások közül a Kan­tar­a város mellett levőt mutatjuk be. Ez egykor a legnevezetesebb karaván-állomások közé tartozott Egyiptom és Palesztina közt, s ma is a legmagasabb pont az alacsony homokdombokon, melyek a Port- Szaid mellett elterülő fensiki tavakat elválasztják. Egy híres egyiptolog szerint e helyhez közel feküdhet az a pont, a­hol a zsidók a «tengeren» száraz lábbal át­mentek.

Next