Képes Sport, 1940. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)
1940-12-17 / 51. szám
A VERSENYÚSZÁS ISKOLÁJA írta: dr. BÁRÁNY ISTVÁN Megállapítottuk azt, hogy a gyorsúszó lábtempója kívánja a legfárasztóbb előkészületet a versenyzőktől. Valljuk be, kissé unalmas dolog a gyakorló órákon vége-hossza nélkül róni az uszoda hosszakat és közben hallgatni, elég ütemes és gyors-e a láb mozgása. A kéztempó gyakorlása korántsem ilyen fáradságos, viszont lényegesen nagyobb feladat. Először is nagyszerűen kell lélekzetet venni, hogy tökéletes, vagy legalább is gazdaságos legyen a kéztempó. Ha például a gyorsúszónak a lelezetvételhez ki kell emelni testét karjai erejével a vízből, akkor hatalmas hátrányba jut, mert megváltozik vizen való elfekvése, kizökken a tempóból, veszít iramából és egyenetlen lesz a kartempója. Ha tűl hosszúra nyúlik a lélekzetvétel, akkor is egyenetlen lesz a gyorsúszó kéztempója. Egyik kezével hosszabb ideig fog dolgozni, mint a másikkal, mert hiszen a kézmozdulattal egyidőben veszi a lélekzetet az ellenkező oldalon úszó. Ha csak egyik oldalra tud lélekzetet venni az úszó, féloldalas lesz az elfekvése, egyik kezével egészen másként úszik, mint a másikkal s ezért nem használja ki egyenlő mértékben karjainak erejét. Emiatt a kéztempó tanulása a szárazon kezdődik, mert itt a lélekzetvétel nem okoz fejtörést s csak akkor folytatódik a gyakorlás a vízben, amikor már a helyes kézmozdulat beidegződött az úszóba és közben megtanulta a vízben a helyes lélekzetvételt. A kéz tempónál igen nagy szerep jut a vállak számára. A jó úszónak nem a vállakból, hanem a vállakkal kell úszni. A vállak részt vesznek a kar húzásában és alapos körzésükkel szinte meghosszabbítják a karok hosszát. A vállak részvétele a munkában megnyújtja az úszás mozdulatait, viszont elkeskenyíti a testet és csökkenti ennek folytán a víz ellenállását. Mielőtt tehát magához a kéztempóhoz érkeznénk, a vállak kezdeti merevségét kell leküzdeni. Ez legkönnyebben egy nagy fali tükör előtt történhet. Az úszó szembe áll a tükörrel, teljesen egyenesen tartja testét, lábait egymás mellé helyezi és tekintetét egyenesen a tükörre szegezi, hogy ellenőrizze, nem mozdul-e el jobbra-balra törzse a gyakorlat közben. Igen fontos, hogy minden gyakorlatnál teljesen függélyes maradjon a test és ne dülöngéljen jobbra-balra. Az első gyakorlatnál erre nem is igen kerül sor. A vállakat, kell könnyed izmokkal egyszerre felhúzni és lenyomni. Mintegy 10—15 centiméteres utat tesznek ekkor fel- és lefelé a vállak. A következő gyakorlatnál már nagy a csábítás a dülöngélésre, mert most felváltva kell a vállakat fel és le mozgatni. Az egyik vállat felhúzza az úsz a másikat leereszti és a mozgás egészen folyamatos. A harmadik gyakorlatnál köröznek a vállak, de egyszerre. Olyan a mozdulat, mint amikor nehéz télikabátot vesz magára az ember. Ha ilyenkor oldalról nézi valaki a gyakorlót, azt látja, hogy a vállak mintegy 7—0 cm sugarú köröket írnak le függélyes, a test középvonalával párhuzamos síkban. A negyedik gyakorlat a legnehezebb. Itt váltakozva köröznek a vállak. Vagyis az egyiket felhúzzuk egészen a fülünkre, a másikat lenyomjuk mélyen úgy, hogy hónunk alja szinte összepréselje a bordákat. Ekkor az a váll, amely fenn van, előre lefelé irányuló kört ír le függélyes és a test középvonalával párhuzamos síkban, a má sik pedig alulról hátrafelé irányuló kör leírásába kezd. Termésetesen ennek a mozgásnak folyamatosnak kell lennie és közben a testnek nem szabad oldalt dülöngélni. Bizony úgy kell ezt tudni, hogy ha álmában felköltik az úszót, akkor is hibátlanul írja le a köröket vállaival. Négy-öt alkalommal történő, egyenként tízperces gyakorlás után megy is ez. Fontos természetesen, hogy a mozgás könnyed legyen, az izmok ne megfeszítve dolgozzanak, mert a vízben minden erőszakos mozdulat megbosszulja magát és ellenhatást vált ki, amely minden esetben káros. A megfeszített izmok pedig könnyen görcsöt kaphatnak a vízben. Nos, ha már természetévé vált a gyorsúszónak a helyes körzés, akkor bele lehet abba kapcsolni a könnyedén, ív alakban meghajlított kart. A kar nagyjából ebben a körzetben marad az egész kartempó során, akár a régi, átölelő magyar stílust ússza valaki, akár a modernebb irányzatú hajlított kartempóval úszik. A könnyebb kétségkívül az átölelő stílust megtanulni, azonban haladni kell a korral és az új idők bajnokainak stílusát kell átvenni a jövő nagyságainak, így azután kissé nehezebb a feladata a mai kezdőnek, mint volt ezelőtt tíz esztendővel. Ma a csúsztatást, a hajlított karú áthúzást, a gyors szabadítást és a víz színén való előredobást kell megtanulni s ez komoly feladatokat jelent. (Következő cikkünk: A modern gyorsúszók nyomában.) A kemény telet is legyőzte a KTT Félszáz motoros gyűlt össze a kemény hideg ellenére a Kálvin-téri találkozón, ahonnan fegyelmezett menetoszlopban vonultak ki a vastag hótakaróval borított rákosi gyakorlótérre. A jól sikerű ugrógyakorlatot, amelyben Schmiedt (BMW), Vágai (Mátra) és Gutschy (Phänomen) jeleskedtek, a Magyar Film Iroda is megörökítette. Ezután nehéz feltételű terepverseny következett, majd az úgynevezett brodszeid bemutatóval befejeződött a nagysikerű negyedik KTT. A jeges, havas terepen Gutschy (Zindapp), Selmer, Domján (MP) és Vágai (Mátra) mozogtak biztosan. Késztetés eredmények: Kis motorok (2 kör): 1. Vágai (Mátra), 2. Simon (Csepel), 3. Pék (Cs ), 4. Sípos (Cs.). 250 kem: 1. Gutschy (Phänomen 125), 2. Kiss (M -P.), 3. Vágai (Mátra), 100, 4. Domján (M. P.). 250 kem: 1. Domján (M.-P.), 2. Németh (Arcie), 3. Hámor (Népmotor). 350 kem: 1. Zamecs nil: (Puch), 2. dr. Busztin (Victoria), 3. Fancsali (Ilorex), 500 kem: 1. Schmiedt (BMW), 2. Lehrer (BMW), 3. Gutschy (Zündann). MIS — Vágai (Mátra 100) mintaugrása Gutschy (Zündapp) az élen nyargal JÖNNEK A FIATALOK A SÍELÉSBEN A Síszövetség decemberi versenyének remek hó kedvezett. Indult a teljes élgárda és az első erdélyi síversenyző, Kovács is, aki most a Nagybányai Sn. színeiben versenyez. Pesti bemutatkozása egyelőre nem járt különösebb sikerrel (csak a tizedik helyen végzett a futószámban és a lesiklásban sem került előbbre), látszott rajta, hogy még nincs tréningben. Annál nagyobb sikere volt a tavalyi ifjúsági összetett síbajnokság győztesének, a Postások Enyedi Ottójának. A csak mostanában szeniorrá serdült fiatal versenyző negyedik lett a futásban Dezső dr., Emdi és Hulényi mögött, a lesiklásban pedig Szalay mögött a második helyet fogalta el. Ezzel a teljesítményével — nagy meglepetésre — ő nyerte az összetett versenyt a bajnok Szalay előtt, aki gyengébben szerepelt a futószámban. Enyedi szorgalmas, sportszer versenyző, még nagy eredményekre hivatott. Nyilas Zoltán, a Postások sívezetője mondotta róla: — Meg átják, az összetett bajnokságot is megnyeri.