Képes Sport, 1961. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-20 / 25. szám
látott — Gyerünk gyerekek! Sándor Károly, a válogatott jobbszélső biztatta így társait a második gól után is, a Tatabányai Bányász elleni mérkőzésen. A biztatás azonban hiábavalónak bizonyult. Ezen a találkozón a kitűnő csatárnak és társainak semmi sem sikerült. Szinte végigtámadták a játékidő nagy részét, kezükben tartották az irányítást, de gólt rúgni képtelenek voltak. Nem hisszük, hogy a bajnokság öszszes mérkőzésén rúgták-e anynyiszor a kifutó kapusba a labdát, mint ezen a találkozón. Rapp volt a mérkőzés hőse! Nem akarunk a szokványos labdarúgó kifejezéssel élni, csak annyit mondhatunk, hogy „mindent” kivédett. Laposan vagy magasan süvítő bombalövéseket egyaránt. Olyan labdákat tett ártalmatlanná, amelyekre már mindenki gólt kiáltott, olyanokat, amelyeket már a legjobb idegzetű szurkolók is a hálóba láttak táncolni. Úgy védett — és azt hisszük, hogy ez elegendő is méltatására — mint az ezen a mérkőzésen a kispadon ülő Grosics Gyula fénykorában. Keményen, de sportszerűen küzdöttek a többi bányászfiúk is. Védekezésből és lelkesedésből feltétlen jelesre vizsgáztak. Az MTK csapata kiengedte a a kezéből a nagy lehetőséget: a Kupagyőztesek Kupájában való részvétel jogát. (Kéri) Húszezer néző gyűlt össze Szegeden a SZEAC utolsó bajnoki mérkőzésére. Érdekes, hogy a hatalmas nézősereg egytizedét újpesti szurkolók alkották, akik két különvonaton utaztak le a Tisza partjára. A kétezer fővárosi az első negyedórában harsányan biztatta csapatát, amely azonban Szegeden sem talált magára. Sok gól esett. A hazai együttes végig vezetett, tervszerű játékkal megérdemelten győzött. Az Újpesti Dózsa csatársora egyetlen gólt sem tudott összehozni, mind a két alkalommal hátvéd lövése talált a szegedi kapuba. A szegediek ügyesen használták ki a helyzeteket, különösen Hajós Imre, aki sokat mozgott, gyakran zavarba hozta az ellenfél Hajós (jobboldalt), aki a szegedi mérkőzésen a mezőny legjobbjának bizonyult, újabb veszélyes támadást vezet az újpesti kapura. Színi egy gondolattal elkésik a közbeugrással. Hátrább Rajna. Szegedi EAC—II. Dózsa 4:2 védelmet s mesterhármast ért el. Pompás teljesítményt nyújtott a szegedi csapat, de ezenkívül még egy érdekességet említenénk. A meccs előtt és szünetében a harminchárom tagú kisteleki úttörők fúvószenekara járta körül a pályát és vidám indulókkal szórakoztatta a nézőket. A fiúk hatalmas sikert arattak. Ez érthető is, hiszen legalább olyan jól játszottak, mint a bajnokcsapatot legyőző szegediek. Vidáman búcsúztak a szegedi szurkolók az 1960— 61-es bajnoki évtől. A SZEAC már befejezte a tavaszi idényt, megszerezte a 6. helyet és ez valamennyi tiszaparti szurkoló számára nagy örömet jelent. Az MTK csatárai közül Sas volt a legtöbbet játékban. Sas (középen) harcban a tatabányai védőkkel. Tatabányai Bányász—MTK 2:0 (Képes Sport — Komlós Tibor felvételei) (metzger) Magas beadás szállt jobboldalról az újpesti kapu elé, Boross ugyancsak magasat ugrott, de Török kapus elcsípte a labdát (Metzger Károly felvételei) A mezőny legjobbja a Hun/Ska úton Rapp, a tatabányaiak kapusa '' volt. (Igaz, a szerencsével sem. Úgyy hadilábon.) A középen kapura tspp Sándor elől Rapp ezúttan tafébai* tisztáz