Képes Sport, 1962. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-19 / 25. szám
i MJ&&én K textel Kék volt az ég és a hőség fullasztó. Még az árnyékos teraszon is, ahol annyi volt az ember, mint egy nagy rangadó lelátóján. Túl, a repülőtér szélén birkák legeltek. A radarok, szélzsákok, turbinák szomszédságában különös látni őket A gépet persze egy kisfiú vette észre elsőnek. Ezek a srácok mindent észrevesznek — ott jönni. Én már látom — kiáltotta, amikor még senki nem látott semmit. A nagy madár óvatosan kidugta a lábát és földet ért. Ott belül, a vászonnal bevont fotelok mélyén most biztos nagy megkönnyebbülés. Szentmihályt biztosan zsebrevágja keresztrejtvényét, Sípos pedig leveszi arcáról a zsebkendőt és nagyot rikkant: — Jól van Franci, te betyár gyerek. Érdekes, a betonkemény, hidegvérű játékos számára mindig felér egy újjászületéssel, ha szilárd földet érez a kerekek alatt. A géphez rohanunk, most kocsizik oda a lépcső is. A fotósok céloznak, nyílik az ajtó. Néhány külföldi utas száll ki először. Köztük egy karcsú fiatalember, fekete akár a vaskályha. — Nézd csak. Felét is elhozták — mondja valaki. Aztán ölelések, virágcsokrok, nagy örömteli összevisszaság. Kicsit sápadtak a fiúk, egy cseppet tán nyúzottak is az arcok, pár kiló okvetlenül Rancaguatlan maradt. — Monrovia felett majdnem csengettek — mondja Albert. — Háromszor próbáltunk leszállni. Amikor utoljára kibukkantunk a felhőkből kis hita, hogy el nem vittük a háztetőket. Ezer kérdés, ezer válasz. Szabályos interjúról persze szó sem lehet. Morzsákat próbálunk felcsipegetni. — finnyin múlt ...ennyin múlt — mondja százszor is Baráti Lajos és a kisujján mitmutogatja, hogy mennyin múlt. — Ma is állítom, hogy Scherer lesen kapta a labdát — mondja arról a „bizonyos” gólról Grosics. — Ettől eltekintve is rámozdultam volna, de akkor valaki azt kiáltotta: „Offszájd”. Mindenki leállt és ez egy pillanatra kizökkentett. Kinéztem a partjelzőre és mire összeszedtem magam, már késő volt. Barcs Sándor körül embergyűrű. — Szerénytelenség nélkül... meghódítottuk Délamerikát. Igazán úgy futballoztunk, ahogy nekik tetszik és ott értenek a szép labdarúgáshoz. Hajnalban indultunk Kongóból, legalább ezer ember búcsúztatott minket. A chileiek egyre kapacitáltak, maradjunk még egy hétig, játszunk velük egy meccset jövő vasárnap, dehát 24-én Bécsben van egy kis dolgunk. — Az argentinoknak Tichy játéka tetszett a legjobban— mondja — Botár dr. — Azt írták róla, hogy Di Stefano és Uwe Seeler egyszemélyben... — Udvarias tagok — mondja Tichy Lajos és kesernyés arccal áll odébb. Igen, a hangulat Inkább boszszús, sajnálkozó. Elszalasztott lehetőségről, az évtized legnagyobb sanszáról beszélnek. Grosics Gyulával megyünk a bejárat felé. Az erkélyen ezer meg ezer szurkoló Integet, kiabálja kedvencei nevét s a hazatértek arcán felcsillan az első mosoly: hát mégsem tekintik idehaza balsikernek a szereplésünket? — Két világbajnokságon játszottam már olyan csapatban, amelyet utóbb mindenki erkölcsi győztesnek tekintett — mondja —ms is mindkétszer hajazáson múlt. A poén sosem sikerült. Ha csak azt a négy halálbiztos gólhelyzetet rúgjuk be a csehszlovákoknak, ha 4:0-ra verjük őket, akkor a chilei lapok azt írták volna, hogy a magyar csapat 8:0-ás győzelmét kizárólagosan a szédületesen védő Schreiff akadályozta meg. A terasz alá érünk, ezer és ezer két integet a játékosok felé. — Gyula, Gyula — harsog az ütemes kiáltás Grosics isié és ugyanígy köszönti a közönség Tichyt, Albertet, Sárosit is. Az előcsarnok zsúfolt és forró, mint egy pálmaház. A két lépcsőszárny és körben a galéria is tele emberrel. Taps csattan, amikor megjelennek az üvegajtóban és valaki rákezdi: — Huj-huj hajrá! Egymásra néznek és csodálkoznak egy kicsit. Talán most veszik észre először, hogy adott helyzetben az a világbajnoki ötödik hely... esetleg nem is számít balsikernek. És, hogy ez a magára talált csapat a chilei eseményeket talán repülőrajtnak is tekintheti. Katapultnak, amely még szebb dolgok felé repíthet A játékosok képesek rá. A szurkolók megérdemlik. (p. P.) „... valaki azt kiáltotta: „Offszájd!” Egy pillanatra megálltam én azután már..." — Grotles még mindig azon a bizonyos „felesleges’’ gólon rágódik „Ezt hoztam Kongóból !” Mészöly Kálmán láncot kis mackója az angolok dián szerencsét, a csehszlovákok ellen „pechet” hozott. Vagy ... lábát, hogy nem la rajta múit? (Képes Sport — Komlós Tibor felvételei)