Képes Sport, 1969. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1969-12-09 / 49. szám
TÖKISKOLA - HAIDOZÓKNAK... En garde ... prét? ... allez ... Állásba ... készen van?... rajta ... Húszan mondják, negyvenen csinálják, s az ember alig érti saját szavát. Vívóedzés félhomályban. Az ablakon drótháló, a sarokban felhalmozott tornaszerek ... A falról hull a vakolat. Nincs zuhanyozó ... E mostoha körülmények ellenére a szolnoki MÁV vívószakosztályát az ország legjobbjai között emlegetik. Teljes joggal ! A sportolók igazi ,,pengeéhséggel", szorgalmasan, lelkesen készülnek a soron következő erőpróbákra. Érthető, hiszen a vívás csodálatos sportág. Csodálatos és igényes. Ritkán akad benne „őstehetség”, s aki mégis kiérdemelte ezt a jelzőt, az is hosszú éveken keresztül csiszolta a csuklófordítást, gyakorolta a lábmozgást. Itt nincs vakszerencse - itt vibrálás, állandó idegfeszültség van. Hosszú éveken keresztül begyakorolt technikával a pillanat tört része alatt kell dönteni és cselekedni. A szolnokiak nem tétlenkednek. Készülnek és félnek ... - Nem titkoljuk. Félünk... - mondja G. Kiss Gyula mesteredző. - Húsz évvel ezelőtt tizenkettőn kezdtünk vívni. Volt közöttünk olyan, aki utcai ruhában edzett, s a tornacipő „kiváltságnak” számított. Nap mint nap arról álmodoztunk, hogy egyszer majd Pesten is versenyezhetünk. Ma közel százhúsz vívó jár az edzésekre és három fegyvernemben van NB I-es csapatunk. Három ... ! Egyetlen vidéki egyesület sem dicsekedhet ezzel. Még budapesti is csak elvétve. Párbajtőrözőink már tizenegy éve szerepelnek a legjobbak között. Tavaly már-már attól tartottunk, hogy kiesünk. Jövőre pedig még nehezebb lesz helytállnunk a legjobbak között. Nos, ezért félünk ... Az ilyen félelem a legjobb serkentőszer. Más szóval: a sportoló sikerei közepette is „féljen”? Igen, de az a félelem szorgalmasabb edzésekre, további sikerekre késztesse és ösztönözze. Mindez persze módfelett kevés egy csapat felkészítéséhez, az utánpótlás neveléséhez. Ezt jól tudják a szolnokiak is és hetente 12-15 órán keresztül forgatják nagy-nagy lelkesedéssel a tőröket, kardokat. Egyetlen versenyről sem hiányoznak, az ország legtávolabbi városaiba is elutaznak, hogy részt vegyenek akár másod- vagy harmadosztályú versenyen is. Tanulni midenütt, mindenkitől lehet, s a vívók érzik, hogy nem szabad pihentetniök a pengéket. Azaz akad, amikor ez elengedhetetlen. Mondjuk, másfélórás edzés után, amikor az ember már csak homályosan lát az izzadtságtól. Ezekben a legjobbaknak is kötelező az iskolázás ... Németh Ilona vidékbajnokságot nyert Rövid megbeszélés két asszózás közben. G. Kiss Gyula mesteredző utasításait hallgatja a női csapat Farkas József felvételei a rövid szünetekben aztán terítőkre kerülnek az élmények. — Nyár elején, Szolnok testvérvárosában, Tallinban vendégeskedtünk - emlékezik vissza Danics Ferenc, aki tizenhárom éve szerelmese a párbajtőrvívásnak és ő a szakosztály intézője is. - Roppant kedves város, szeretettel és nagy tisztelettel fogadtak bennünket. Állandóan azt mondogatták, hogy sokat tanultak a magyar vívóktól. Lehetséges, de ehhez a tanuláshoz még jócskán hozzátettek, s mire magunkhoz tértünk, alaposan elvertek bennünket. Tulajdonképpen ezen a versenyen mi tanultunk tőlük. Tallinban hallatlanul népszerű a vívás. Tizennyolc (!) függetlenített edző foglalkozik a fiatalokkal ... A szolnoki vasutas vívók kiérdemelték a vidék legjobb vívószakosztálya elnevezést. Balaton- és vidék-bajnokságot nyertek versenyzői és B. Nagy Pál vezérletével a budapestiekkel is felveszik a versenyt. Természetesen az utánpótlásról sem feledkeznek meg. - Két vívóiskolát szerveztünk - mondja G. Kiss Gyula. — Demecs Béla, a felnőtt csapat edzője is segít Platényi Mihálynak és Szentistványi Józsefnek az utánpótlás nevelésében. Tanfolyamunkon 65-70 fiatal iskolázik négy éven keresztül. Még a jövendő kardozók is a tőriskolát tanulják. Én a szúrófegyverek híve vagyok, s a régi nagy magyar vívókkal, Gerevichékkel vallom: tőriskola kell kardozóknak, tőrözőknek, párbajtőrözőknek is. Nyolc, tíz, tizennégy éves fiatalokkal foglalkozunk, s véleményem szerint a szolnoki vívásnak nagyszerű lesz az utánpótlása. Balaton- és vidék-bajnokság, három csapat az NB I-ben, vívóiskola, nagyszerű utánpótlás. S a szolnokiak mégis félnek. .. ? ! Ez utóbbi nem is eredménytelen „gyógymód". Elvégre mindig jobb félni, mint megijedni . .. T. András Emil *