Képes Sport, 1975. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1975-12-23 / 51. szám
kenus szakberkekben már több éve várták „betörésére". Mégis csak az idén sikerült az élvonalba kerülni. A magyar bajnokságon ötszázon és ezren is legyőzte a világszínvonalú magyar kenus mezőnyt, s a belgrádi VB-ről ezüstéremmel tért haza. Tízezer egyesben végig ragadt a vezető szovjet Jurcsenkára, hatalmas fölénynyel lett második. - Azt hiszem, azért sikerült így ez az év, mert az idén végre magam is elhittem, hogy kibírom azt az edzésmunkát, amit már néhány éve végig kellett volna csinálnom - mondta a válogatott kenus. - Már három éve képes lehettem volna nagy eredményre, de igazán csak idén tudtam rátenni teljesítményemre azt a többletet, ami - remélem, nem hangzik majd szerénytelenségnek - elválasztja a nagy versenyzőt a jó versenyzőtől. Eddig amolyan világfi voltam, bohém természetű srác. Mióta megnősültem, komolyan veszem az életet. Az igazat megvallva jobban tartottam a hazai mezőnytől, mint a nemzetközitől. Egy magamfajta huszonkét éveskenusnak óriási dolog, ha akárcsak egyszer is, de le tudja győzni Wichmannt. Ez a magyar bajnokságon siker került itt - Hosszú távon lettem ezüstérmes, hosszú távon pedig nem rendeznek versenyeket az olimpián. Ha ki akarok jutni Montrealba, ötszázon vagy ezren kell jól szerepelnem jövőre. Csak egyesben készülök. Hja, szakosodik a kenuzás. Idejében kellett választanom az egyes és a páros között. Szerintem lejárt az „ezermester" klasszisok virágkora. A megnövekedett követelmények között, amikor egyre inkább a célszerűség kerül előtérbe, nem lehet egyszerre egyesben és párosban is készülni. Ezt a szovjeteknél is tapasztalni, hiszen a kétszeres egyéni aranyérmes Jurcsenko egész évben csak egyesben készült, Lobom övék pedig állandóan csak párost eveztek. Szegedi Károly ^ *• ■ -mum Egervári Márta Ritkán lehet annyira szemmel kísérni és lemérni, mint ebben az évben Egervári Mártán: hogyan bontakozik ki a tehetség és hogyan teljesedik ki a tudás — ha lehetőséget, bátorítása kap a szárnyaláshoz. Egervári két éve lett először válogatott, tagja volt az 1974-ben világbajnoki bronzérmet nyert tornászválogatottnak. El-elkapta olykor idehaza a legjobbakat is és mégis — Császár Mónika és Medveczky Krisztina ragyogásában csak egy tagja maradt a válogatottnak. Aztán, 1975 elején Császár Mónika visszavonult, Medveczky egyik sérülésből a másikba esett - szabaddá vált a magyar ranglista első helye , valamennyi trónkövetelő számára. Egervári hódította el, s már az első kiemelkedő versenyén meg is szilárdította helyzetét: a londoni Világ Kupán harmadik lett összetettben, döntőbe került valamennyi szeren és ezüstérmet szerzett gerendán. Ő maga szerényen a körülmények alakulásával magyarázza a sikert, pedig a nemzetközi pontozók — amikor magasra értékelték gyakorlatait — csak abemutatott A-, B-, és C-eremeket, a gyakorlatok nehézségi fokát, a kivitelpontosságát, szépségét és harmóniáját, a mozgás biztonságát nézték. Férje és edzője, Magyari László mondja el helyette a lényeget: A fiatal tornásznő - természetesen szakvezetőivel egyetértésben - minden gyakorlatába igyekszik valami újat beépíteni, olyant, ami meglepi és megfogja a pontozót és meglepi, lenyűgözi a nézőt. — A torna, a versenyzés örömén és szépségén túl elérhetetlennek hitt határokat is megnyitott előttem — mondja Egervári Márta. - A napokban érkeztem haza a japán útról annyi élménnyel, amennyit egyelőre rendszerezni sem tudtam magamban. Csodálatos volt. A torna nekem nemcsak a nappalaimat tölti ki, hanem állandóan bennem él; mindig muzsikál belül valami - hol egy új mozdulat, hol valamelyik szeren egy új elem... Nemcsak kimenni akarok az olimpiára... AZ ÉV FÖLFEDEZETTJEI