Képes Sport, 1987. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-08 / 49. szám
ŐRI B. PÉTER SZOKATLAN DOLGOKAT LÁTOTT egy paksi Általános iskolában fomrim wiMEMisk. u ' A gyerekek hófehér ruhában. Övük különböző színű. Japán vezényszavak, udvarias meghajlás, majd tompa puffanás. A lányokat is földhöz vágják a lányok. Testnevelési óra Pakson, a Bezerédj Általános Iskolában. Nem tévedés. A diákok cselgáncsoznak. Az országban elsőként a Tolna megyei, egyre fejlődő városban kezdődött a kísérlet — a szakemberek nem szeretik ezt a szót, ők kipróbálást emlegetnek, de a kísérlet mégiscsak jobban kifejezi a lényeget: be akarták bizonyítani, hogy a cselgáncs ugyanúgy tanítható az általános iskolában, mint a torna, az atlétika vagy a sok labdajáték. Japánban, a sportág szülőhazájában évtizedek óta tantervi anyag. Török László, igazgató: — Mint ismeretes, az általános iskolában, a 10 napos tanítási ciklust figyelembe véve, a diákok 5 testnevelési, valamint 1 tömegsportórán vesznek részt. Ezek szerint egy tanévben 66 kötelező és 33 szabadon választható óra van. Amikor a Paksi Atomerőmű SE megkeresett minket — a szabadon választható órák tárgya miatt — örültünk, hogy ránk gondoltak. A tanárok is szívesen vállalták a munkát. A sportklub fantasztikusan sokat segített és segít. Szerelést ad, a cselgáncsoktatók az atomerőmű főállású dolgozói... A kiválasztás a harmadik osztályosok között kezdődik. A diákok évi 33 órában tanulják a sportág alapjait, tehát hetente egyszer vesznek részt cselgáncsfoglalkozáson. A negyedik osztály befejezése után lehet a cselgáncsosztályba jelentkezni. Nehéz a dolgunk, ugyanis rendre többen szeretnének odajárni, mint ahány hely van. Ebben a tanévben az 5. c-ben 31-en, a 6. és a 7. c-ben 32—32-en járnak itt a fiúk is, a lányok is heti 4 órában tanulnak cselgáncsozni. A kipróbálás immár harmadik éve tart. Úgy érzem, sikerült bebizonyítani, hogy a cselgáncs semmivel sem tanítható nehezebben, sőt, akik a cselgáncsosztályba járnak, ügyesebbek, kitartóbbak és jól is tanulnak. Tuncsik József nevéhez — három a magyar igazság! — három elsőség fűződik. A kiváló túdós a sportág első magyar Európa-bajnoka (1976, Kijev), ő a sportág első magyar olimpiai érmese (1976, Montreal, 3. hely), s ő az első, aki a sportágat az iskolai testnevelésben bevezette. — 1982-ben megnyertem a paksi egyesület pályázatát. Gondolom, azért választottak a szakosztály vezetőedzőjének, mert a pályázatomban kiemeltem, hogy szeretném megvalósítani a diákok általános iskolai cselgáncstanítását. Először két esztendőt akartam Pakson tölteni, lett belőle négy és fél. Nagyon jól éreztem ott magam, nagyon örültem, hogy sikerült megvalósítani az elképzelésemet. Kitűnő kollégáim voltak: Hangyási László, Vági Miklós. A Művelődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet, a Testnevelési Főiskola is támogatta a kipróbálást, ennek is köszönhető, hogy most már nemcsak Pakson, hanem az országban négyet helyen lehet a testnevelési és tömegsportórákon ezt a testet-lelket edző csodálatos sportágat tanulni. Nagyon sokat köszönhetünk a Paksi Atomerőműnek, különösen sportszerető vezérigazgatójának, Simon Péternek... 1986-ban nem is nagyon akartam eljönni, de az új feladat is igen megtisztelő volt. Keserű József, a válogatott mestere hívott segítőnek, így szövetségi alkalmazott lettem. Ám a paksi cselgáncs jó kezekbe került, a rendkívül lelkes Tóth Béla, egykori junior Európabajnok az utódom. — Kiváncsi voltam, hogy a gyerekek mit szólnak ahhoz hogy cselgáncsozniuk kell, hiszen az alsósoknak ez kötelező — magyarázza Tóth Béla. — Kellemesen csalódtam,senki sem félt, mindenkinek tetszett és tetszik a júdó. A szülők sem ellenezték, hogy a fiuk, lányuk gyakran a földre kerül. Kitűnő körülmények között oktathatunk Riesz Béla, Berecz Pál és Keszthelyi László kollégáimmal, akik közül az első kettő, hozzám hasonlóan szakedző, így túlzás nélkül mondható, a diákok jó kezekben vannak. A Bezerédj iskola egyik volt termében alakítottuk ki a cselgáncscsarnokot, azon kívül a 2-es és a 4-es számú Általános Iskolában is tartunk foglalkozásokat. Sőt, Szinger Ferenc, a városi tanács osztályvezető-helyettese még valamiben segített. Az Egészségházban volt egy terem, ahol évente csak néhány rendezvényre került sor. Felajánlották az egészségügyieknek, hogy a megbeszéléseket ezentúl tartsák a tanács épületében. Ők ezt elfogadták, a kihasználatlan helyiségből az építők pedig kiváló cselgáncstermet alakítottak ki. A klubnak is nagyon jó, hogy a paksi gyerekek cselgáncsoznak. Tanfolyamainkat az iskolákban tartjuk, s nem kell azon izgulnunk, vajon elegen jelentkeznek-e a szakosztályba. Sőt, akkor vagyunk szomorúak, ha helyhiány miatt el kell utasítanunk valakit. Remélhetőleg néhány év múlva Paks, nemcsak az atomerőműről, hanem a cselgáncsról is híres lesz. Berecz Pál egy vizsgálat adatait sorolja. — összehasonlítottuk az 5. a és az 5. c tanulóinak eredményeit. A cselgáncsozók sokkal jobb teljesítményre képesek. Például az a sok 30 másodperc alatt átlagban 15,6, míg a csek 20,3 lebegőülést hajtottak végre. Mértük a szorítóerőt is, az a-soknál 7,76, míg a c-seknél 10,45 kilogramm. Azt gondoltuk, hogy igaz, hogy fizikailag többre képesek, ügyesebbek, de az elméleti tantárgyakban is állják a versenyt. Dr. Galla Ferenc, egyetemi docens, a Testnevelési Főiskola küzdősportok tanszékének vezetője nagyon boldog, hogy kedvenc sportágát az általános iskolában is oktatják. " A jelenlegi testnevelési módszerek nem alkalmasak a nagy cél elérésére, arra, hogy edzett, fizikailag és lelkileg teherbíró, kiegyensúlyozott felnőttek váljanak a diákokból. Állandóan törnünk kell a fejünket, mivel tudnánk segíteni. Amikor Tuncsik Jóska elmondta az ötletét, tudtam, ha sikerül a terv, nagy lépést teszünk előre. Jóska nemcsak kiváló versenyző volt, hanem remek szakember is. Nem csodálom, hogy a paksiak annyira ragaszkodtak hozzá. Dr. Rókusfalvy Pál, egyetemi docenssel, a pszichológiai tanszékről, támogattuk az elképzelést. A megvalósítás során sokszor kérték tanácsainkat. Különböző vizsgálatokat végeztünk. Megállapítottuk, a gyerekek nemcsak testileg erősödtek, a tanulmányaikban sem maradtak el, sőt személyiségük is fejlődött. Bátrabbak, kockázatvállalóbbak lettek, jobban tűrik a kudarcot... Pakson bebizonyosodott, nem kell félni a küzdősportoktól, minden gyerek elsajátíthatja az alapjait, s az sem baj, ha a lányokat a földhöz vágják... Riesz Béla a helyes lábtartást állítja be .