Képes Sport, 1987. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1987-12-08 / 49. szám

ŐRI B. PÉTER SZOKATLAN DOLGOKAT LÁTOTT egy paksi Általános iskolában fomrim wiMEMisk. u ' A gyerekek hófehér ruhában. Övük külön­böző színű. Japán vezényszavak, udvarias meghajlás, majd tompa puffanás. A lányokat is földhöz vágják­­ a lá­nyok. Testnevelési óra Pakson, a Bezerédj Általános Iskolában. Nem tévedés. A diá­kok cselgáncsoznak. Az országban elsőként a Tolna megyei, egyre fejlődő városban kezdődött a kísér­let — a szakemberek nem szeretik ezt a szót, ők kipróbálást emlegetnek, de a kí­sérlet mégiscsak jobban kifejezi a lénye­get: be akarták bizonyítani, hogy a csel­gáncs ugyanúgy tanítható az általános is­kolában, mint a torna, az atlétika vagy a sok labdajáték. Japánban, a sportág szülő­hazájában évtizedek óta tantervi anyag. Török László, igazgató: — Mint ismeretes, az általános iskolá­ban, a 10 napos tanítási ciklust figyelem­be véve, a diákok 5 testnevelési, valamint 1 tömegsportórán vesznek részt. Ezek sze­rint egy tanévben 66 kötelező és 33 sza­badon választható óra van. Amikor a Paksi Atomerőmű SE megkeresett minket — a szabadon választható órák tárgya miatt — örültünk, hogy ránk gondoltak. A tanárok is szívesen vállalták a munkát. A sportklub fantasztikusan sokat segített és segít. Szerelést ad, a cselgáncsoktatók az atomerőmű főállású dolgozói... A ki­választás a harmadik osztályosok között kezdődik. A diákok évi 33 órában tanul­ják a sportág alapjait, tehát hetente egy­szer vesznek részt cselgáncsfoglalkozáson. A negyedik osztály befejezése után lehet a cselgáncsosztályba jelentkezni. Nehéz a dolgunk, ugyanis rendre többen szeretné­nek odajárni, mint ahány hely van. Eb­ben a tanévben az 5. c-ben 31-en, a 6. és a 7. c-ben 32—32-en járnak itt a fiúk is, a lányok is heti 4 órában tanulnak cselgáncsozni. A kipróbálás immár harma­dik éve tart. Úgy érzem, sikerült bebizo­nyítani, hogy a cselgáncs semmivel sem tanítható nehezebben, sőt, akik a csel­gáncsosztályba járnak, ügyesebbek, kitar­tóbbak és jól is tanulnak. Tuncsik József nevéhez — három a ma­gyar igazság! — három elsőség fűződik. A kiváló túdós a sportág első magyar Európa-bajnoka (1976, Kijev), ő a sport­ág első magyar olimpiai érmese (1976, Montreal, 3. hely), s ő az első, aki a sportágat az iskolai testnevelésben beve­zette. — 1982-ben megnyertem a paksi egye­sület pályázatát. Gondolom, azért válasz­tottak a szakosztály vezetőedzőjének, mert a pályázatomban kiemeltem, hogy szeret­ném megvalósítani a diákok általános is­kolai cselgáncstanítását. Először két esz­tendőt akartam Pakson tölteni, lett be­lőle négy és fél. Nagyon jól éreztem ott magam, nagyon örültem, hogy sikerült megvalósítani az elképzelésemet. Kitűnő kollégáim voltak: Hangyási László, Vági Miklós. A Művelődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet, a Testnevelé­si Főiskola is támogatta a kipróbálást, en­nek is köszönhető, hogy most már nem­csak Pakson, hanem az országban négy­et helyen lehet a testnevelési és tömeg­sportórákon ezt a testet-lelket edző cso­dálatos sportágat tanulni. Nagyon sokat köszönhetünk a Paksi Atomerőműnek, kü­lönösen sportszerető vezérigazgatójának, Simon Péternek... 1986-ban nem is na­gyon akartam eljönni, de az új feladat is igen megtisztelő volt. Keserű József, a vá­logatott mestere hívott segítőnek, így szö­vetségi alkalmazott lettem. Ám a paksi cselgáncs jó kezekbe került, a rendkívül lelkes Tóth Béla, egykori junior Európa­­bajnok az utódom. — Kiváncsi voltam, hogy a gyerekek mit szólnak ahhoz hogy cselgáncsozniuk kell, hiszen az alsósoknak ez kötelező — magyarázza Tóth Béla. — Kellemesen csalódtam,senki sem félt, mindenkinek tet­szett és tetszik a júdó. A szülők sem el­lenezték, hogy a fiuk, lányuk gyakran a földre kerül. Kitűnő körülmények között oktathatunk Riesz Béla, Berecz Pál és Keszthelyi László kollégáimmal, akik kö­zül az első kettő, hozzám hasonlóan szak­edző, így túlzás nélkül mondható, a diá­kok jó kezekben vannak. A Bezerédj is­kola egyik volt termében alakítottuk ki a cselgáncs­csarnokot, azon kívül a 2-es és a 4-es számú Általános Iskolában is tar­tunk foglalkozásokat. Sőt, Szinger Ferenc, a városi tanács osztályvezető-helyettese még valamiben segített. Az Egészségház­ban volt egy terem, ahol évente csak né­hány rendezvényre került sor. Felajánlot­ták az egészségügyieknek, hogy a megbe­széléseket ezentúl tartsák a tanács épü­letében. Ők ezt elfogadták, a kihaszná­latlan helyiségből az építők pedig kiváló cselgáncstermet alakítottak ki. A klubnak is nagyon jó, hogy a paksi gyerekek csel­­gáncsoznak. Tanfolyamainkat az iskolák­ban tartjuk, s nem kell azon izgulnunk, vajon elegen jelentkeznek-e a szakosztály­ba. Sőt, akkor vagyunk szomorúak, ha helyhiány miatt el kell utasítanunk va­lakit. Remélhetőleg néhány év múlva Paks, nemcsak az atomerőműről, hanem a csel­gáncsról is híres lesz. Berecz Pál egy vizsgálat adatait sorol­ja. — összehasonlítottuk az 5. a és az 5. c tanulóinak eredményeit. A cselgáncsozók sokkal jobb teljesítményre képesek. Pél­dául az a­ sok 30 másodperc alatt átlag­ban 15,6, míg a c­sek 20,3 lebegőülést haj­tottak végre. Mértük a szorítóerőt is, az a-soknál 7,76, míg a c-seknél 10,45 kilo­gramm. Azt gondoltuk, hogy igaz, hogy fizikailag többre képesek, ügyesebbek, de az elméleti tantárgyakban is állják a ver­senyt. Dr. Galla Ferenc, egyetemi docens, a Testnevelési Főiskola küzdősportok tan­székének vezetője nagyon boldog, hogy kedvenc sportágát az általános iskolában is oktatják. " A jelenlegi testnevelési módszerek nem alkalmasak a nagy cél elérésére, ar­ra, hogy edzett, fizikailag és lelkileg te­herbíró, kiegyensúlyozott felnőttek válja­nak a diákokból. Állandóan törnünk kell a fejünket, mivel tudnánk segíteni. Ami­kor Tuncsik Jóska elmondta az ötletét, tudtam, ha sikerül a terv, nagy lépést te­szünk előre. Jóska nemcsak kiváló ver­senyző volt, hanem remek szakember is. Nem csodálom, hogy a paksiak annyira ragaszkodtak hozzá. Dr. Rókusfalvy Pál, egyetemi docenssel, a pszichológiai tan­székről, támogattuk az elképzelést. A meg­valósítás során sokszor kérték tanácsain­kat. Különböző vizsgálatokat végeztünk. Megállapítottuk, a gyerekek nemcsak tes­tileg erősödtek, a tanulmányaikban sem­ maradtak el, sőt személyiségük is fejlő­dött. Bátrabbak, kockázatvállalóbbak let­tek, jobban tűrik a kudarcot... Pakson bebizonyosodott, nem kell félni a küzdősportoktól, minden gyerek elsajá­títhatja az alapjait, s az sem baj, ha a lányokat a földhöz vágják... Riesz Béla a helyes lábtartást állítja be .

Next