Képes Sport, 1989. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-26 / 39. szám
Pető Zsuzsa rsg-felvételei Mátraházáról, ahol a világbajnokságra 1963-as budapesti nemzetközi versenynek akkora sikere volt, hogy utólag világbajnokságnak nyilvánították. Ez volt az első a vb-k sorában, most pedig már a legújabbra készülnek, amelynek szeptember 27-től október 1-jéig Szarajevó ad otthont. Mátraházán hatan versengtek a három egyéni induló helyért és itt gyakorolt a csapat is. Csak a felkészülés vége felé rendezett felmérő versenyen dőlt el, hogy színeinket Érfalvy Nóra, Pál Erika, és Muszil Zsuzsa képviseli, míg a tartalék Balogh Anita lett. A kéziszercsapat pedig — annak ellenére, hogy alig egy éve van együtt —, olyan gyakorlatot mutatott be, amelynek láttán a szakág vezetői indításuk mellett döntöttek. A koreográfia a Carmen kórusainak dübörgő akkordjaira készült. A lányok nagyon érzik a spanyolos ritmust, a szalagokkal és karikákkal olyan harmonikusan mozognak, hogy az biztos: Szarajevóban is elbűvölik a nézőket. Hogy az összesítésben hol végeznek, az viszont nemcsak rajtuk múlik. A ritmikus sportgimnasztika ugyanis pontozásos sportág... Méghozzá azok közül is a szubjektívebb értékelésűek közé tartozik. Bár nem is ez a fő baj, hanem, hogy a bírók szubjektivitását gyakran egyáltalán nem a látottak vezérlik, hanem az érdekviszonyok ... A versenyeken egy-egy világbajnoki ciklusban (2 év) négy kötelező szert írnak elő, az ötödik mindig szólószerként a csapatnál szerepel. Ez a szer az idén a buzogány. A mieink modernebb zenére, egy kissé „ősemberes” hangulatú gyakorlattal készültek. Előírás, hogy legalább négyszer kell menet közben egymás között szert cserélni: a felmérő versenyen még véletlenül sem hibázták el a dobásokat... Mindezzel együtt, a csapattól egyáltalán nem várható el a tavalyihoz hasonló bravúr. (Akkor harmadikok lettünk az Eb-n.) Az a társaság három éven keresztül készült együtt, de már abbahagyták a versenyzést. Hiszen itt, aki 19 éves, az már „érett korúnak” számít. Így csak rövid idejük van az élmezőnyben maradni. Aki pedig a visszavonulás után is szeretne az rsg-hez kapcsolódni, az nehéz helyzetben van. Sokan kallódnak el így apránként, pénzkeresettel a revükben próbálkozhatnak. Talán ez a folyamat, a sportág „elgyerekesedése” is közrejátszott abban, hogy idehaza olyan sokat veszített egykori vonzerejéből az rsg.) Igaz, a mostani csapatban valóban sok lehetőség rejlik, és nem csupán azért, mert a lányok ügyesek és csinoskák, hanem azért is, mert jó közösség alakult ki. Páran még a nyári szünetet is együtt töltötték. Egyéniben sikernek számítana, ha bajnoknőnk bejutna a döntők valamelyikébe. Egy jó formában lévő Érfalvynak erre meg is van az esélye, ő a gyakorlataiban előszeretettel használja a klasszikus zenét. (Az új szabályok már két hangszert engedélyeznek kíséretként) Bach orgonahangjaira táncosabb jellegű koreográfiát készítettek edzőjével. Mátraházán a válogatottak felkészülését továbbra is a klubedzők irányították, igaz, a lányok külön napi balettórákat is vettek. A felkészülés vége felé ez már meg is látszott a mozgásukon. Régebben még létezett egyfajta magyaros stílus, ez az akrobatikus elemekkel szemben, inkább a táncra helyezte a hangsúlyt. Ma már csak a bolgároknak és a szovjeteknek sikerült viszonylag tisztán megtartaniuk saját stílusukat. Nemzetközi tendencia az rsg „sportosodása”, a szabályok pontlevonással büntetik a „túl művészies előadást”, a harsány mimikát is. Igyekeznek visszanyúlni a gyökerekhez, mert a sportág szinte teljesen elveszítette a játékosságát. Az edzéseken nagyon szigorú gyakorlás folyik, egy-egy elemet rengetegszer próbálnak, s a kellő lazaság eléréséért is meg kell szenvedni. A gyakorlatok alatt kötelező a mosoly, ám ez csak a szőnyeg széléig tart... bizony gyakran eltörik a mécses. Ilyenkor rövid szünet után kezdődik minden elölről. A lányokban nagy a becsvágy, és az is motiválja őket, hogy egészen fiatalon bejárhatják a világot. Szeretik ezt a sportot, mert önmagukat tudják kifejezni a mozgásban, s mert bármerre járnak a világon, mindenütt szeretettel fogadják őket. Ezért vállalják a terheléseket is, amiből bizony Mátraházán is jócskán kijutott nekik. Egyszer azonban minden edzés véget ér, összecsavarják a hatméteres, színes szalagokat, vállukra veszik a karikákat, és három nadrágot húznak föl, nehogy az őszbe kilépve megfázzanak. (Még így, ennyi ruhában is karcsúak.) A lányok rövid pihenőre mennek, kiürül a csarnok. És csak egyetlen megszédült, tarka pillangó marad a teremben. , (szurmai) készülnek a mi... JSssísTM! D