Képes Újság, 1966. július-december (7. évfolyam, 30-53. szám)

1966-07-23 / 30. szám

Magas, szikár alak. A ráncos arcból tengerkék szem­pár világít. Karja, válla, egész teste a naptól sötét. Marka a szerszámfogástól kérges. Értelme a hetvenedik esztendő kapujában is sziporkázóan eleven ... Mögöt­te kiszáradt, megrepedezett föld. Szik. Ahogy fényké­pezzük, mintha arcának barázdái is olyanok lennének, mint a talaj repedései. A gép lencséje, az expozíció össze is hozza a kettőt. Jelkép ez, hiszen egyek ők: ez a cserepes föld és szorgalmas, fáradhatatlan lakói,a SZIKI EMBEREK Vaszkó Mihály egy azok kö­zül, akik már nagyon régóta tudják, hogy a sziket meg le­het javítani. Beszél, gazdag a gondolatfolyam... — Azt, hogy mi a szik, csak a tiszántúli em­berek tudják igazán. Azok, akik ismerik az aszályos és a vizes esztendőket. Ha aszály van! Már májusban sziklakeménnyé szá­rad a szik. A gabona megsül benne. Alacsony lesz, apró ka­lászos és ritka. Elgazosodik. A szik­fokokban kivirágzik a szik­la (kamilla). Ritkán kél és seny­­ved a répa. Furulyás a kukori­ca. Leég a legelő. Ilyenkor hiá­ba várják, nem jön az eső. Múl­nak a napok, hetek lesznek be­lőle. S vígan él az ellenség. Mocskos pajor rágja el a répa gyenge gyökerét. Sokasodnak a mezei egerek, ürgék, hörcsögök. Nap, mint nap tikkasztó meleg szél fújdogál, a kutakból kifogy a víz. Elpusztul a szikes határ­ban, minden ami növényi élő. — Persze az igazi aszályt már csak az én fiatalságom idején, meg a két háború között ismer­ték az emberek. Ma már öntöz­nek ... Eső után... — És ha vizes világ van? — Akkor meg teli szaladnak a szik-fokok vízzel. Békák ku­­ruttyolnak a szántóföldeken. A talaj teteje szürke, száraznak látszik, de ha rámegy a terhes szekér, vagy a traktor, spriccel föl a pocsolya. S tengelyig be­­levész a jármű. A szikes föl­dön ki kell lesni, miikor lehet rámenni, szántani, vetni, kapál­ni. Ha eső után egy napra ki­megy az ember, ragad a kapá­ja, de három nap múlva meg már sziklakeményre szárad a talaj. — Sártán a ványai határban volt a tanyánk. Közelünkben volt egy négyholdas parcella. Istentelen rossz szik. Bérbe vet­tem. Azt javítottam én meg elő­ször: rá­vittem holdanként két­száz mázsa cukorgyári mész­­iszapot... Olyan lucernám, ré­pám volt nekem ott, hogy ... Kezének egy mozdulatával fokozza szavait. Tessedik is látta valakitől Gazdag az emlékezete, úgy is­meri Vaszkó Mihály Dél-Tiszán­­túlt, mint a tenyerét. Nemcsak a tájat, a történelmet is. Tessedik Sámuel nevéhez fű­ződik hazánkban a sziklavítás, e meszezéssel, aztán digózással is próbálkozott. És olyan siker­rel dolgozott, hogy 1929-ben, mi­kor néhány tudós­­­talajszel­vényt« vett az általa megjaví­tott földből, nem akarták el­hinni, hogy az egykor szik volt. — Valószínűleg Tessedik is látta valakitől. Talán egy pa­raszttól. Nagyon régen kísérle­teznek itt az emberek a szikja­vítással. — A máról is beszélt, Mihály bácsi — mondja mellettem fe­lettese, Filipinyi László főagro­­nómus. Mert Vaszkó Mihály, az egykori sziki gazdit, élethivatás­nak választotta a szikjavítást. A hosszú nevű Országos Talaj­javító és Talajvédelmi Vállalat szarvasi kirendeltségénél dolgo­zik. Még szikkísérleti parcellái is voltak a dobozi határban. A tanítvány Tessediket követően 1840-ben Balogh József írt a szikjavítás­ról. Aztán Sigmond Elek, aki egy életet áldozott rá, és a maiak: Prettemhoffer Imre és Dr. Arany Sándor. Az ő tanít­ványa Filipinyi László, a Talaj­javító gyomai irodájának veze­tője. Húsz éve van ezen a pá­lyán. Dolgozott a Hortobágyon és a Hajdúság más szikesein. Szatmárba, Biharba és most itt. Magas, halkszavú ember. Déva­­ványán lakik, egy szerény kis házban. Szép, szőke feleségével három gyereket nevel. Hajnali öt, fél hatkor már motoron ül. Néha éjszaka is kiugratják az ágyból, mert vagonok érkeznek az állomásra. A Pálma téri állo­más közelében, a nagyszénási Lenin tsz legelőjén terítették emberei a mészkőport. Dél-nyu­gat felől felhők nyomultak az égre, és a szél magasra kavarta a munkások lapátjáról a port. — Mivel javítják a sziket? — Mi most az úgynevezett ké­miai javítással foglalkozunk. — Elmagyarázza az alapos terve­zést igénylő munkát. Először az Országos Mezőgazdasági Minő­ségvizsgáló Intézet szakemberei vesznek a földből talajmintákat. A talajminták laboratóriumba kerülnek, ahol megállapítják, milyen javítóanyag: mész, gipsz stb. kell a vizsgált szikre. Az OMMI szakvéleménye alapján kötnek szerződést a tsz-ekkel a szikjavításra. — Használunk sziklavíitáshoz felnémeti őrölt mészkőport, ter­mészetes lápi meszet, cukorgyá­ri mésziszapot, kénsavgyári gipszport. — Mibe kerül ez a szövetke­zetnek? — A javítóanyagot ingyen ad­ja az állam, a szállítás is ingyen történik a vasúti állomásig. Az állomástól az anyag kiszállítása és szakszerű eltérítése a táblán 100 mázsánként 760 forint. De erre középlejáratú hitelt kap­hatnak a tsz-ek. A cukorgyári mésziszap ter­mésjavító hatása már az első esztendőben megmutatkozik. A többi javítóanyagé két-három éven belül hat a szikre. Haszonélvező — Hogyan hat? Nézzenek szét a határunkban. Szikes, tar­ka föld szinte az egész. Mióta szövetkezetek gazdálkodnak itt a dévaványai határban, meg­gyorsult ez a munka is. Tíz má­zsás őszi árpa, tizennégy mázsa lucerna terem holdanként a ja­vított szikeken — mondja dr. Futó Zoltán, a dévaványai Aranykalász tsz főagronómusa. Ő is régi sziki ember. Tizennégy év alatt 2100 hold földet javítot­tak meg a ványai határban ké­miai úton. Hogy ez nem sok? Ez igaz, de közelről kell látni, mennyire nehéz, hosszadalmas munka a szikjavítás. Az ország messzi tájairól hozzák ide a ja­vítóanyagot. És a látóhatár szé­léig csillámló legelőkön nagy fe­hér, kőpor-halmazokat vet fel a délibáb. S a szeles, meg forró, hol felhős, hol tiszta ég alatt, hull, hull, hull a lapátok nyo­mán a mészpor a szikre. Csak 1965-ben tizenkétezer hold szi­ket javítottak meg Békés me­gyében. Csendben, minden csin­­daratta nélkül folyik ez a nagy munka az országban. Nem megy gyorsan, hiszen közel 1 millió hold sziket örököltünk a múlt­tól. Nádasát Péter 4

Next