Képes Újság, 1970. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-04 / 27. szám
A Berettyó és a Sebes-Körös mintha megirigyelte volna a nagyra duzzadt kelet-magyarországi folyócskákat. .. Fenyegető fellépésükoda vezetett, hogy néhány falu lakosságát ezen a vidéken is át kellett telepíteni szomszédos községekbe, és jó pár ezer embernek a gátakra kellett sietni. A szerszám nem rozsdásodott tehát, de nem is a gyomot irtotta a répából, kukoricából, hanem gátat magasított, heteken át. Ez hát az oka, hogy itt férfiembert alig-alig látunk a földeken, feljebb, Szabolcsban pedig még mindig nagyon nedves a talaj, s egy bizonyos kedvetlenség, elkeseredés van az emberekben. De hát egyik is, másik is múlandó, s akiket munkában találtunk, mind bizakodva mondták: ha lassan is, de a közeli hetekben azért biztosan BENÉPESÜLNEK AZ ÁRVIZES FÖLDEK Csökken azért nem dolgoztak, amikor ott jártunk, mert még tartott a rendkívüli állapot. Alig egy napja települt viszsza a falu, sőt a lábasjószág egy részét, a kétszázötven háztáji tehenet épp akkor terelték haza. Igaz, egy hétig sem voltak távol az asszonyok, takarítani való, mosni való bőven akadt, míg a férfiak a ház környékét hozták rendbe, s próbáltak tisztázni néhány vitás ügyet. A lábon elhajtott jószágban nagyobb kár nem esett, csupán három sertés hullott el és néhány birkának eltört a lába. Ezenkívül hét sertés hiányzott, másutt ennyi többlet mutatkozott — ezek nyilván összecserélődtek, s gazdáiknak keresni kellett őket. A fő beszédtéma azonban az volt, hogy sikerült megcsapolni a Berettyót. Felduzzadt vizéből egy hatalmas adagot, huszonötmillió köbmétert kiengedtek Kórossziget és Szeghalom között egy óriási árterületre. Ez azt jelentette, hogy minden egyes tsz-gazdának a háztáji földje víz alá került, helyette másutt kell kukoricaföldet kimérni számukra. De jelentette azt is, hogy Zsáka, Fúrta, Újház és Szeghalom községekkel együtt Csökmő is megmenekült az elöntéstől, és nem kell a falunak a továbbiakban háromszázötven embert kiállítani a gátakra, hanem csak néhány őrt. A többiek mehetnek a mezőre, mert nagyon várja már őket a lucerna- és a fűszénakaszálás, meg a kapások gyomtalanítása. S ha az áradás most nem okoz is több gondot, meg kell szabadulni sürgősen a jókora területeken feltörő belvizektől. Feljebb, Szabolcsban, ahol már visszahúzódott az ár, kezd lassan megindulni a munka. Több helyen is láttunk palántázó asszonyokat: Szamosszegen répát egyeltek, Nagyvarsányban kapálták a napraforgót. Aztán hosszú kilométereken át itt-ott egy magányos kaszás- vagy kapásember, míg fent, Tokaj alatt rátaláltunk egy igazán népes brigádra. A brigád egy része most hiányzott, van, aki már ebédre húzódott az útszéli fa alá, de a többiek nagy beszélgetőkedvel, vidáman fogadtak. Fehér Ferencnéről nem én mondom, hanem egy elegáns miskolci asszony állapította meg a minap, hogy csinos. Egy rokongyerek ballagási ünnepségén vett részt Darvas határában a magányos kapásnak nemcsak a gyommal, hanem a sárral, nehéz talajjal is meg kell birkóznia Fehér Ferencné brigádja: elöl a brigádvezető asszony, utána a sorban Volán Miklósné, Fodor Béláné, Barócsi Sándorné, Kozák Józsefné (Kozák András színművész édesanyja), Müller János, Kozák József és Kozák Károly