Képes Újság, 1978. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-25 / 47. szám
Ki legyen a párom? 1921-ben 93 310 volt a házasságkötések száma, és 6188 válópert bonyolítottak le. Fél évszázaddal később, 1977-ben 97 015 esküvőt tartottak, és 27 167 házasságot bontottak fel. Mi az oka? Válságban a házasság? Vagy talán rosszul választunk? A megfelelő korban minden lány eljátszik a gondolattal. Milyen legyen a férjem? Kialakul egy kép, amely többnyire „leg”ekből áll. Aztán jön az élet, az elképzeléseket szembesíti a valósággal, és az eredmény valami egészen más, a következmény pedig — nemegyszer — válás. Ezekkel a gondolatokkal indultam el Dunaújvárosba, a Vörös Október Férfiruhagyár üzemébe, ahol öt lánnyal beszélgettem : milyen fiúról álmodnak? Milyen ma az ideális férj? Beszélgetőpartnereim: Harangozó Erzsébet, Dezső Mária, Szakmány Anna, Lázár Mária és Dombrovszky Erzsébet, valamennyien huszonévesek. — Szerintem már a megismerés is választás. Igyekszem olyan fiúval megismerkedni, aki először is külsőre tetszik. — Bizony, sokat számít a külső! Nem azt mondom, hogy szép legyen, de azért nézzen ki valahogy. Én a jól öltözött, csinos és jóképű fiúkat kedvelem. — Nekem fontosabb az, hogy tiszta legyen, nem bírom, ha valakinek fekete a körme. — Ezek csak külsőségek! Ha nem tetszik a fiú öltözködése, azon lehet segíteni, lehet őt befolyásolni. Aki kirívóan öltözködik, általában feltűnési viszketegségben szenved. Talán még senki nem figyelmeztette, milyen hülyén néz ki. Szóval, ügyes irányítással lehet befolyásolni az öltözködést. Szerintem fontosabb a közös érdeklődési kör és a műveltség. — Ez igaz. Borzasztó együtt lenni egy olyan fiúval, akivel nincs témánk és nem tudunk miről beszélgetni. Jártam egy fiúval, akit csak a kocsi és a beatzene érdekelt. Mintha más nem is volna a világban. Egyszer például megkérdeztem tőle: „Mit szól a Moro-ügyhöz?” Visszakérdezett: „Az hol énekel?” Először azt hittem, hogy csak viccel. Csak később döbbentem meg, hogy fogalma sincs Moro elrablásáról. Komolyan azt hitte, hogy Moro egy énekes. — Vannak olyan fiúk is, akik nem tudják elviselni, ha egy lány valamit jobban tud náluk. Ragaszkodnak ahhoz, hogy mindig nekik van igazuk. Az ilyeneket nem lehet meggyőzni. Szörnyű! — De legalább annyira elviselhetetlen az, aki csodálja és tátott szájjal hallgatja a lány szavait. Mert ilyen is akad. — Az az igazi, akivel mindenről el lehet beszélgetni. És ez nem attól függ, hogy kinek milyen iskolai végzettsége van. A múltkor üzemi bulin megismerkedtem egy egyetemistával, aki olyan beképzelten és lenézően viselkedett, hogy még az élettől is elment a kedvem. Pedig csinos fiú volt, mégis kiábrándultam belőle. — Szerintem egy munkásnőhöz csak a fajtájabeli illik. „Suba a subához, guba a gubához.” — Ezzel nem értek egyet. Én csak munkásnő vagyok, de el tudom képzelni, hogy orvos legyen a férjem. Tudok olyan házasságról, ahol az asszony a diplomás, a férje meg téeszparaszt. Mégis jó a házasságuk. — Nem hiszem el! A házasságban nemcsak éjszaka van, hanem reggel is, meg este is, meg nappal is. Ha nagy a műveltségi különbség, abból csak probléma származhat. Nem tudják kellően becsülni egymás munkáját. Más a szórakozási igényük. Az ilyesmi felborítja a házasságot. — Ha egyforma a műveltségük, akkor is lehet köztük meg nem értés. Például a fiú már most nem érti meg azt, hogy beteg az anyukám és a család ellátása rám hárul, azért nem tudok vele moziba menni, akkor mit várjak tőle a házasságban? A délutános műszak után sokszor álmos, fáradt vagyok, nincs kedvem sétálni és beszélgetni. Ha szeret, megértő, de ha önző, akkor megsértődik, ilyenhez nem szabad férjhez menni. Legfeljebb, ha nagy a szerelem. — A szerelem nem is olyan fontos. Sokan azt mondják, hogy az érdekházasság a jobb. Tartósabb. A szerelem nem old meg mindent, ha nincs pénz. Lakás, nyaraló, jó ha van, és nem árt, ha van egy kocsi is ... — Engem ez egyáltalán nem érdekel! Nem valószínű, hogy egy fiatal fiú, tisztességes munkával tud kocsit szerezni. — Hiába mondják, hogy a pénz nem boldogít, a boltokban csak pénzért lehet vásárolni, erről ne feledkezz meg! — De én is keresek legalább annyit, mint a fiam. Nem szorulok rá. Anyagilag egyenlőek vagyunk. Így sokkal jobban érzem magam, mintha tőle, a pénzétől függnék. — Ha már az egyenlőségnél tartunk, miért nem állhat oda a lány a fiú elé, s mondhatja neki: tetszel, menjünk el táncolni! És egyáltalán, miért kell mindig várni, hogy a fiú legyen a kezdeményező? — Az egyenjogúság helyes, de nem helyes az egyenlőség. Én ki nem állhatom az erőszakoskodókat. Volt már olyan fiú, aki egynapos ismeretség után azt akarta, hogy feküdjek le vele. Amikor visszautasítottam, azt kérdezte, hogy mire játszom meg magam, hiszen nekem is jó, nemcsak neki. De vajon mit gondolt volna rólam, hogy egynapos ismeretség után én mondom azt, hogy próbáljuk ki egymást az ágyban? — Egynapos ismeretség kevés ahhoz, hogy az ember valakivel lefeküdjön, de a házasság előtti nemi kapcsolatot fontosnak tartom. Ha két ember a testi kapcsolatban nem talál egymásra, és az csak az esküvő után derül ki, akkor az megronthatja az együttélést. Válás lesz belőle. A férjválasztás tehát nem könnyű. Józannak és okosnak kellene lenni, hogy az ember ne tévedjen. De hát hogy lehet egy huszonévestől ilyet kívánni, különösen akkor, mikor nemcsak az ész dönt, hanem a szív és a szerelem is beleszól a választásba? Simon Judit Dombrovszky Erzsébet Dezső Mária Lázár Mária Harangozó Erzsébet Szakmány Anna 25