Képes Újság, 1978. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1978-11-25 / 47. szám

Ki legyen a párom? 1921-ben 93 310 volt a házas­ságkötések száma, és 6188 váló­pert bonyolítottak le. Fél év­századdal később, 1977-ben 97 015 esküvőt tartottak, és 27 167 há­zasságot bontottak fel. Mi az oka? Válságban a há­zasság? Vagy talán rosszul vá­lasztunk? A megfelelő korban minden lány eljátszik a gondolattal. Mi­lyen legyen a férjem? Kialakul egy kép, amely többnyire „leg”­­ekből áll. Aztán jön az élet, az elképzeléseket szembesíti a va­lósággal, és az eredmény vala­mi egészen más, a következ­mény pedig — nemegyszer — válás. Ezekkel a gondolatokkal in­dultam el Dunaújvárosba, a Vörös Október Férfiruhagyár üzemébe, ahol öt lánnyal be­szélgettem : milyen fiúról ál­modnak? Milyen ma az ideális férj? Beszélgetőpartnereim: Haran­gozó Erzsébet, Dezső Mária, Szakmány Anna, Lázár Mária és Dombrovszky Erzsébet, vala­mennyien huszonévesek. — Szerintem már a megisme­rés is választás. Igyekszem olyan fiúval megismerkedni, aki elő­ször is külsőre tetszik. — Bizony, sokat számít a külső! Nem azt mondom, hogy szép legyen, de azért nézzen ki valahogy. Én a jól öltözött, csi­nos és jóképű fiúkat kedvelem. — Nekem fontosabb az, hogy tiszta legyen, nem bírom, ha va­lakinek fekete a körme. — Ezek csak külsőségek! Ha nem tetszik a fiú öltözködése, azon lehet segíteni, lehet őt be­folyásolni. Aki kirívóan öltöz­ködik, általában feltűnési visz­­ketegségben szenved. Talán még senki nem figyelmeztette, mi­lyen hülyén néz ki. Szóval, ügyes irányítással lehet befolyásolni az öltözködést. Szerintem fonto­sabb a közös érdeklődési kör és a műveltség. — Ez igaz. Borzasztó együtt lenni egy olyan fiúval, akivel nincs témánk és nem tudunk miről beszélgetni. Jártam egy fiúval, akit csak a kocsi és a beatzene érdekelt. Mintha más nem is volna a világban. Egy­szer például megkérdeztem tő­le: „Mit szól a Moro-ügyhöz?” Visszakérdezett: „Az hol éne­kel?” Először azt hittem, hogy csak viccel. Csak később döb­bentem meg, hogy fogalma sincs Moro elrablásáról. Komolyan azt hitte, hogy Moro egy énekes. — Vannak olyan fiúk is, akik nem tudják elviselni, ha egy lány valamit jobban tud náluk. Ragaszkodnak ahhoz, hogy min­dig nekik van igazuk. Az ilye­neket nem lehet meggyőzni. Szörnyű! — De legalább annyira elvi­selhetetlen az, aki csodálja és tátott szájjal hallgatja a lány szavait. Mert ilyen is akad. — Az az igazi, akivel min­denről el lehet beszélgetni. És ez nem attól függ, hogy kinek milyen iskolai végzettsége van. A múltkor üzemi bulin megis­merkedtem egy egyetemistával, aki olyan beképzelten és lené­zően viselkedett, hogy még az élettől is elment a kedvem. Pe­dig csinos fiú volt, mégis kiáb­rándultam belőle. — Szerintem egy munkásnő­höz csak a fajtájabeli illik. „Su­ba a subához, guba a gubához.” — Ezzel nem értek egyet. Én csak munkásnő vagyok, de el tu­dom képzelni, hogy orvos legyen a férjem. Tudok olyan házas­ságról, ahol az asszony a diplo­más, a férje meg téeszparaszt. Mégis jó a házasságuk. — Nem hiszem el! A házas­ságban nemcsak éjszaka van, hanem reggel is, meg este is, meg nappal is. Ha nagy a mű­veltségi különbség, abból csak probléma származhat. Nem tud­ják kellően becsülni egymás munkáját. Más a szórakozási igényük. Az ilyesmi felborítja a házasságot. — Ha egyforma a műveltsé­gük, akkor is lehet köztük meg nem értés. Például a fiú már most nem érti meg azt, hogy beteg az anyukám és a család ellátása rám hárul, azért nem tudok vele moziba menni, akkor mit várjak tőle a házasságban? A délutános műszak után sok­szor álmos, fáradt vagyok, nincs kedvem sétálni és beszélgetni. Ha szeret, megértő, de ha önző, akkor megsértődik, ilyenhez nem szabad férjhez menni. Leg­feljebb, ha nagy a szerelem. — A szerelem nem is olyan fontos. Sokan azt mondják, hogy az érdekházasság a jobb. Tartó­­sabb. A szerelem nem old meg mindent, ha nincs pénz. Lakás, nyaraló, jó ha van, és nem árt, ha van egy kocsi is ... — Engem ez egyáltalán nem érdekel! Nem valószínű, hogy egy fiatal fiú, tisztességes mun­kával tud kocsit szerezni. — Hiába mondják, hogy a pénz nem boldogít, a boltokban csak pénzért lehet vásárolni, er­ről ne feledkezz meg! — De én is keresek legalább annyit, mint a fiam. Nem szo­rulok rá. Anyagilag egyenlőek vagyunk. Így sokkal jobban ér­zem magam, mintha tőle, a pénzétől függnék. — Ha már az egyenlőségnél tartunk, miért nem állhat oda a lány a fiú elé, s mondhatja ne­ki: tetszel, menjünk el táncol­ni! És egyáltalán, miért kell mindig várni, hogy a fiú legyen a kezdeményező? — Az egyenjogúság helyes, de nem helyes az egyenlőség. Én ki nem állhatom az erőszakosko­­dókat. Volt már olyan fiú, aki egynapos ismeretség után azt akarta, hogy feküdjek le vele. Amikor visszautasítottam, azt kérdezte, hogy mire játszom meg magam, hiszen nekem is jó, nemcsak neki. De vajon mit gondolt volna rólam, hogy egy­napos ismeretség után én mon­dom azt, hogy próbáljuk ki egy­mást az ágyban? — Egynapos ismeretség kevés ahhoz, hogy az ember valakivel lefeküdjön, de a házasság előtti nemi kapcsolatot fontosnak tar­tom. Ha két ember a testi kap­csolatban nem talál egymásra, és az csak az esküvő után derül ki, akkor az megronthat­ja az együttélést. Válás lesz belőle. A férjválasztás tehát nem könnyű. Józannak és okosnak kellene lenni, hogy az ember ne tévedjen. De hát hogy lehet egy huszonévestől ilyet kívánni, kü­lönösen akkor, mikor nemcsak az ész dönt, hanem a szív és a szerelem is beleszól a válasz­tásba? Simon Judit Dombrovszky Erzsébet Dezső Mária Lázár Mária Harangozó Erzsébet Szakmány Anna 25

Next