Képes Újság, 1984. január-július (25. évfolyam, 1-27. szám)

1984-03-03 / 9. szám

Békemozgalmunk egy éve Nemcsak a „rakéták éve” volt 1983, hanem a békét, együttműködést, normális nemzetközi kapcsolatokat akaró erők éve is. Ez a gondolat meg­fogalmazódott többek kö­zött az Országos Béketa­nács hétfői ülésén, ame­lyen a magyar békemozga­lom, a béketanács múlt évi tevékenységét értékel­ték, vitatták meg. Ahogyan közeledett az amerikai rakétafegyverek nyugat-európai telepíté­sének ideje, úgy erősödött az ellenzék, a tiltakozók hangja. Soha nem látott méretű béketüntetések zajlottak Európa-szerte. A társadalom különböző ré­tegei — tudósok, művé­szek, orvosok, háziasszo­nyok, fiatalok — emelték föl szavukat a fegyverke­zés ellen, földrészünk biztonságáért. A békét akaró erők föllépése nem­csak méretében, hanem változatosságában is fe­lülmúlta a korábbi évek akcióit. Soha nem volt még ek­kora a békemozgalom ere­je; soha nem volt ilyen változatos a háborút el­lenzők cselekvése. Érthe­tő ez, hiszen a veszély sem volt még ennyire kö­zeli. A feszültség szításá­nak tőkés haszonélvezői a fegyverkezési verseny újabb — minden eddigi­nél veszélyesebb — szaka­szát kényszerítették ki. Új, pusztító fegyverek jelen­tek meg Európa földjén, egyaránt fenyegetve azo­kat, akikre irányulnak ezek a tömegpusztító esz­közök, s azokat is, akik­nek földjéről esetleg út­nak indítják őket. Hazánk közvéleménye is nagy aggodalommal kö­vette az eseményeket, s a fejlemények természetes reakciójaként nálunk is megélénkült a békemoz­galom. Tömegességében is, változatosságában is hasonlóan az európai bé­kemozgalmak akcióihoz. „Honfitársaink — ol­vasható az Országos Bé­ketanács ülésére készült jelentésben — a korábbi­nál nagyobb mértékben keresték a békemozga­lomba való bekapcsolódás lehetőségeit, szívesen fo­gadták az Országos Béke­tanács kezdeményezéseit és maguk is sok új javas­lattal éltek.” Fő céljának tekintette a Béketanács, hogy az előző évben kijelölt úton halad­va több cselekvési lehető­séget adjon a kezdemé­nyezéseknek, s hogy sok­színűségével vonzóbbá váljék a békemozgalom. Legfontosabb ered­ménynek az tekinthető, hogy a békemozgalom rendezvényei minden ko­rábbinál nagyobb tömege­ket vonzottak. A rendez­vények és akciók sorából a múlt évben is kiemel­kedett a béke és barát­sági hónap. A prágai bé­ke-világtalálkozóra való felkészülés jegyében ren­dezték meg, keretében több ezer találkozót tar­tottak országszerte, sok száz fórumon vitatták a világtalálkozóhoz inté­zendő üzenet tervezetét. Amely üzenetnek aztán egymilliónál több hazánk­fia aláírása, adott nyoma­­tékot. Nem hagyható ki a sor­ból a Béketanács és a Ké­pes Újság közös rendez­vénye, a pusztavacsi bé­kefesztivál. Itt csaknem félmillió ember gyűlt ösz­­sze. Ez a rendezvény a bé­kemozgalom sokszínűsé­gének példája is, hiszen valójában népünnepély volt a béke jegyében megtartott fesztivál. Jelentősen megnőtt az ifjúság érdeklődése a bé­kemozgalom iránt; szá­mos rendezvény bizonyít­ja ezt, továbbá az a fel­hívás, amelyet két és fél millió ember, főleg fiatal, írt alá. Sikeres esztendő mérle­gét vonta meg az Országos Béketanács. Megállapítva, hogy az eredményekhez elsősorban a társadalom megnövekedett figyelme, a magyar nép békeakarata adott alapot. Az Országos Béketa­nács február 27-én, a Parlament Vadász­ ter­mében ülést tartott, ame­lyen új főtitkárrá Bara­bás Miklóst, titkárrá Fo­dor Istvánt választották meg. Megemlékezés A szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta megalakulásának 66. év­fordulója alkalmából feb­ruár 23-án a gellérthegyi Felszabadulási Emlékmű­nél katonai tiszteletadás­sal felvonták a magyar nemzeti lobogót, és a nem­zetközi munkásmozgalom vörös zászlaját, majd ko­­szorúzási ünnepséget ren­deztek a hazánk felszaba­dulásáért vívott harcban hősi halált halt szovjet katonák emlékművénél. A szobor talapzatánál a fegyveres erők tagjai áll­tak díszőrséget. Búcsú Solohovtól Mihail Solohov Nobel­­díjas szovjet-orosz re­gényíró és elbeszélő halál­híre bejárta a világot. A világirodalom huszadik századi alakjainak egyik legnagyobbja távozott kö­zülünk. Gazdag örökséget ha­gyott ránk, egy nagyon nagy regényt, mely Tolsz­tojhoz teszi őt hasonlóvá, s mindazonáltal méltóvá is. A „Csendes Don” épp­úgy remekműve a hábo­rúnak, mint a békének, annak a háborúnak s an­nak a békének, amelyik a történelmi sorsfordulón az embert alakítja belül­ről, edzi, hevíti, megnyug­tatja. Bár hőse, Grigorij Melehov, nem nyugszik meg soha, társra nem ta­lál, de­­ társra vágyik. Tőle azt leshetjük el, hogy mitől kerülünk kö­zelebb a világhoz vagy tá­volodunk el tőle egyre messzebbre. Ez a világ — a ben­nünk levő, s a minket kö­rülölelő vagy eltaszító —, ez a nagyon bonyolult, ki­hívó világ talált őszinte, egyszerű szavú kifejezőjé­re, megszól­altatójára, szó­szólójára, Solohovban. Solohov meghalt, a sír­jára csendesen vigyáz szerelme, a Don. S. Gy. F. Közélet . Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára az elmúlt héten a Műszaki és Természet­­tudományi Egyesületek Szövetségébe látogatott. A lá­togatásra elkísérte Havasi Ferenc, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a KB titkára. Az MTESZ 32 szakmai közösségében a műszaki, a természettudomá­nyi, az agrár- és a közgazdasági területeken dolgozó 170 ezer értelmiségi tömörül. Kádár János felszólalásá­ban időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről adott tá­jékoztatást, majd elismeréssel szólt a magyar műszaki értelmiség munkásságáról, méltatta az MTESZ és tag­­szervezetei társadalmilag fontos tevékenységét. Összeállította: VARGA ÁGNES­ t Az elmúlt héten hivatalos látogatáson hazánkban járt Javier Pérez de Cuellar, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára. A főtitkárt fogadta Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek a nem­zetközi helyzet időszerű kérdéseiről, az Egyesült Nem­zetek Szervezetének a világbéke megőrzésében betöltött szerepéről. Az ENSZ főtitkárát fogadta Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke is. Pérez de Cuellar igen hasznosnak mi­nősítette budapesti tárgyalásait, és sajtótájékoztatójá­ban köszönetet mondott a magyar kormánynak a meg­hívásért és a rendkívül meleg fogadtatásért. (Képünk az Elnöki Tanács elnökénél tett látogatáskor készült.)­­ Hazánkban járt az elmúlt héten a svéd diplomá­cia vezetője, Lennart Bodström külügyminiszter. Ma­gyarországi tárgyalásairól szólva hangoztatta: orszá­gaink kétoldali kapcsolatait semmilyen jelentős prob­léma nem terheli. Svédország érdekelt abban, hogy be­ruházzon, és abban is, hogy vásároljon Magyarorszá­gon. A svéd külügyminisztert fogadta Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke. Képünkön Lennart Bodström és Lázár György. 7

Next