Képes Újság, 1984. július-december (25. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-06 / 40. szám
Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a nyolcvanas években a hazai rockzenészeknek is számolniuk kell a recesszióval. Különösen jellemző a pangás a műfaj leghangosabb, ám a hangszerfegyverkezés következtében mind költségesebb stílusához csatlakozó zenekarok működésére. Bár Magyarországon is fennmaradt egy évekkel ezelőtt startoló, sikeresnek mutatkozó — és úgy tűnik, a végsőkig kitartó — „kemény mag”, a legtöbben már annak is örülnek, ha nem kopik fel az álluk. A válságokat feltűnően sokszor átélt rockzene persze már sokszor igazolta túlélési képességét. Használható példának látszik mondjuk a P. Box — Cserháti István (billentyűs hangszerek), Bencsik Sándor (gitár), Vikidel Gyula (ének), Szabó István (dob), Zselenc László (basszusgitár) — „heavy metal" — ügyben kifejtett tevékenysége. A zenekar sikerességének mutatói: a hanglemez- és a koncertpiacon realizált erőteljes érdeklődés. Pedig a P. Box indulására annak idején sokan csak legyintettek: Cserháti és Bencsik ugyanis a sikerei csúcsán levő P. Mobilnak fordított hátat, ám programjukként — némi korrekcióval — ugyanúgy, mint „anyazenekaruk” a hagyományos „heavy metal”-t hirdették. Időközben megjelentetett két nagylemezük —a Pandora’s Box (1981) és Kő kövön (1983) — nemcsak kereskedelmi szempontból volt sikeres — mindkettő aranylemez lett — hanem azt is bizonyította: a masszív alapokra épülő, ugyanakkor dallamgazdag rockzene nem egymással ellentétes fogalmak. A P. Box ebben az évben már 150 koncertet tudhat maga mögött, s ha ehhez még hozzáveszszük, hogy kulcsemberük, Vikidél Gyula Koppányként jelentős színpadi sikereket gyűjtött be, a jövőre nézve megjósolható: a P. Box felfelé tart. Főnökük, Cserháti István szerint még nem fejezték be az idényt: szeptember közepétől országos turnéra indulnak. Soprontól Debrecenig sportcsarnokokban koncerteznek majd. A tervek szerint októberben megkezdik a harmadik P. Box-albhumh felvételeit és ekkor készítik el Vikidál Gyula debütáló szólólemezét is. L. X. T. Fotó: Vértes György A P. Box felfelé tart Koncert 14 Orlai Petrich Somát a közvéleménynek az a része, amelyik egyáltalán tud róla valamit is, Petőfi rokonának, hű barátjának és arcképfestőjének tartja. Ez nem kevés, de nem is sok. Most könyv jelent meg e jelentős, ám kevéssé ismert festőnkről, akit Keserű Katalin szinte felfedez nekünk a remekül részletező és átfogó tanulmányában. A kép, mely kialakult bennünk, úgy összegzi Orlai Petrich Somát, ahogy ő maga is megvallotta művészi s emberi hité. Mint mondó: „Hogy a művészetben teljes gyönyörét találhassa a nép, megkívánja, hogy saját jellemét lássa abban visszatükrözve, vagy oly emlékei legyenek benne felelevenítve, amelynek szívében részvétre találnak, s általában közelebbről érdeklik.” Ezt tovább is kerekítette, bővítve ezáltal: az „ember szenvedélyeiben, indulatjaiban s alakjában minden korban s minden viszonyok között egyforma volt.. " Nincs más összefoglalása Orlai Petrich Soma művészetének mint előbbi szavai. Nála szó és tett összefüggenek. Művészi s emberi hite egyaránt beleférkőzött művészetébe s életébe. Nagy művész tehát önálló stílust nem teremtett. A magyar nemzeti művészet megteremtéséhez hozzájárult Európai hatások érték,, s hagyta, hogy érjék s érintsék azok őt. Ezáltal úgy teremtett magyart, hogy hagyta, keresztül-kasul szeljék az európai szelek ezt a huzatos Kárpátmedencét Azóta változott a széljárás. Más szelek is fújnak. De az ember változatlanul magát kívánja látni itt visszatükröződni, mert érzései, melyekhez új tetteit igazítja, mit sem változtak azóta. S.GY. F. flSNl [FilMEIIIlMlL Orlai Petrich Soma (1822—1880) címmel könyv jelent meg a Képzőművészeti Kiadónál. Irta Keserű Katalin, Huszonnyolc színes képpel. A kötetet Kass János tervezte.