Képes Újság, 1984. július-december (25. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-06 / 40. szám

Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a nyolcvanas években a ha­zai rockzenészeknek is számolni­uk kell a recesszióval. Különösen jellemző a pangás a műfaj leghan­gosabb, ám a hangszerfegyverke­zés következtében mind költsége­sebb stílusához csatlakozó zeneka­rok működésére. Bár Magyarorszá­gon is fennmaradt egy évekkel ez­előtt startoló, sikeresnek mutat­kozó — és úgy tűnik, a végsőkig kitartó — „kemény mag”, a leg­többen már annak is örülnek, ha nem kopik fel az álluk. A válságokat feltűnően sokszor átélt rockzene persze már sok­szor igazolta túlélési képességét. Használható példának látszik mondjuk a P. Box — Cserháti István (billentyűs hangszerek), Bencsik Sándor (gitár), Vikidel Gyula (ének), Szabó István (dob), Zselenc László (basszusgitár) — „heavy metal" — ügyben kifej­tett tevékenysége. A zenekar si­kerességének mutatói: a hangle­mez- és a koncertpiacon realizált erőteljes érdeklődés. Pedig a P. Box indulására annak idején so­kan csak legyintettek: Cserháti és Bencsik ugyanis a sikerei csú­csán levő P. Mobilnak fordított hátat, ám programjukként — né­mi korrekcióval — ugyanúgy, mint „anyazenekaruk” a hagyo­mányos „heavy metal”-t hirdet­ték. Időközben megjelentetett két nagylemezük —a Pandora’s Box (1981) és Kő kövön (1983) — nemcsak kereskedelmi szempont­ból volt sikeres — mindkettő aranylemez lett — hanem azt is bizonyította: a masszív alapokra épülő, ugyanakkor dallamgazdag rockzene nem egymással ellenté­tes fogalmak. A P. Box ebben az évben már 150 koncertet tudhat maga mö­gött, s ha ehhez még hozzá­vesz­­szük, hogy kulcsemberük, Viki­dél Gyula Koppányként jelentős színpadi sikereket gyűjtött be, a jövőre nézve megjósolható: a P. Box felfelé tart. Főnökük, Cser­háti István szerint még nem fe­jezték be az idényt: szeptember közepétől országos turnéra indul­nak. Soprontól Debrecenig sport­­csarnokokban koncerteznek majd. A tervek szerint októberben megkezdik a harmadik P. Box-al­­bhumh felvételeit és ekkor készítik el Vikidál Gyula debütáló szólóleme­zét is. L. X. T. Fotó: Vértes György A P. Box felfelé tart Koncert 14 Orlai Petrich Somát a közvéleménynek az a része, amelyik egyáltalán tud róla valamit is, Petőfi rokonának, hű barát­jának és arcképfestőjének tartja. Ez nem kevés, de nem is sok. Most könyv jelent meg e jelentős, ám kevéssé ismert festőnkről, akit Keserű Katalin szinte felfedez nekünk a reme­kül részletező és átfogó tanulmányában. A kép, mely kialakult bennünk, úgy összegzi Orlai Petrich Somát, ahogy ő maga is megvallotta művészi s emberi hité. Mint mondó: „Hogy a művészetben teljes gyönyörét találhassa a nép, meg­kívánja, hogy saját jellemét lássa abban visszatükrözve, vagy oly emlékei legye­nek benne felelevenítve, amelynek szí­vében részvétre találnak, s általában kö­zelebbről érdeklik.” Ezt tovább is kerekítette, bővítve ezáltal: az „ember szenvedélyeiben, indulatjaiban s alakjában minden kor­ban s minden viszonyok között egyforma volt.. " Nincs más összefoglalása Orlai Petrich Soma művészetének mint előb­bi szavai. Nála szó és tett összefügge­nek. Művészi s emberi hite egyaránt beleférkőzött művészetébe s életébe. Nagy művész tehát­ önálló stílust nem teremtett. A ma­gyar nemzeti művészet megteremtéséhez hozzájárult Európai hatások érték,, s hagyta, hogy érjék s érintsék azok őt. Ezáltal úgy teremtett magyart, hogy hagyta, keresztül-kasul szeljék az euró­pai szelek ezt a huzatos Kárpát­medencét Azóta változott a széljárás. Más szelek is fújnak. De az ember változat­lanul magát kívánja látni itt vissza­tükröződni, mert érzései, melyekhez új tetteit igazítja, mit sem változtak azóta. S.GY. F. flSNl [FilMEIIIlMlL Orlai Petrich Soma (1822—1880) címmel könyv jelent meg a Képző­­művészeti Kiadónál. Irta Keserű Katalin, Huszonnyolc színes képpel. A kötetet Kass János tervezte.

Next