Képmás, 2020 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2020-01-01 / 1. szám

Január elején még napokig pityegnek a „BÚÉK” üzenetek, az ismerősöknek boldog új évvel köszönünk. Pontosan mire gondolunk? Mit kívánunk? Pénzt, sikert, karriert, társat, jókedvet, utazást, égi áldást? Hogy a legnagyobb vágyaink teljesüljenek? Hogy legyenek egyáltalán nagy vágyaink? Mi a jókívánságban szereplő boldogság? Egy pszichológus videó-előadásában hallottam, hogy a mai generációk egyre kevésbé tudják teljesíteni hagyományos életfeladataikhoz kapcsolódó vágyaikat: a karriert, az önálló lakást és háztartást, a házasságot, a családalapítást. Ezért aztán az utazást választják, mint könnyebben teljesíthető célt és egyszerűen értelmezhető örömforrást. A buszmegálló plakátja „az elérhető boldogság"-ot hirdeti. Ötvenes sztár rózsaszínben, parfüm alakjában kínálja a megszerezhető luxus alternatíváját az elérhetetlen és megfoghatatlan boldogság helyett. Kétségkívül könnyebb az aromáját vesztett, kiürülő parfümös üveg helyett beszerezni az új, frissebb illatot, mint egy párkapcsolatot újratölteni. És sokszor egy álomutazást is egyszerűbb megszervezni, mint egy családot fenn- és összetartani anyósostul, kamaszgyerekestül, hétköznapostul, ünnepestül. Ráadásul a családi örömmolekulák sokkal nehezebben adagolhatók, mint az illatok. A parfümös üveget kinyitod, többet vagy kevesebbet teszel, aztán becsukod. De a családi örömampulla néha váratlanul elapad, máskor pedig rád ömlik egy egész üveggel és te épp nem vagy készen a befogadására. A kapcsolatokban sok meló van, ráadásul nincs visszatérítési garancia a befektetett energiára, és nem fordulhatunk reklamációval a boldogságturiszthoz sem. Mégis, ha visszagondolok fél évszázados életemre, igazi boldogságot mindig párban, családban, közösségben éltem meg. Mit kívánhatunk az új évre? Vágyakozást az ilyen örömökre; bátorságot, kreativitást és kitartást a megszerzésükhöz; nyitottságot az elfogadásukhoz. ♦ SZŐKE ABIGÉL A CÍMLAPFOTÓZÁSON SZÁM KATI • BEKÖSZÖNTŐ Kép: Páczai Tamás

Next