Kerékváros, 1998 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1998-01-01 / 1. szám
2. oldal GARÉ A történet 1960-ban kezdődött. Ekkor kezdte meg a Budapesti Vegyiművek (BVM) a Chermi Linzzel közösen a Buvinol és a Klorinol nevű kukoricagyomirtó és erdeicserje-irtó szerek előállítását. A gyártás során keletkező közel 60%-os klórtartalmú üstmaradványokat egy ideig a Feketetengerbe süllyesztették (!), majd az akkori igazgató ezt leállította, így jutottak a Baranya megyei Garé községbe. Ezt a helyet - mint veszélyes hulladékok elhelyezésére földtanilag alkalmas területet - a Magyar Állami Földtani Intézet Dél- Dunántúli Területi Szolgálata javasolta e célra. A hulladéklerakókra a területfelhasználási engedélyeket a Pécsi Járási Hivatal Műszaki Osztálya adta ki, az akkoriban hatályos jogszabályok figyelembevételével. A BVM 1979-től 1987-ig mintegy 15.500 tonna, (kb. 62.300 db 2001-es fémhordó!) zömében klórozott benzolszármazékokat és xilolt tartalmazó hulladékot szállított a garéi „átmeneti” tárolóba. A BVM szerint kevésbé ártalmas poliklórbenzolokat is tartalmaznak a hordók. (Állítólag ez az anyag volt, melyet az USA Vietnámban Orange B néven használt.) Az elégtelen műszaki védelem, a több ezer sérült göngyöleg és az ömlesztett hulladék mozgatásánál jelentkező szóródás, majd a hordók erőteljes korróziója miatt, kiszivárgás és párolgás következtében, a vegyi anyagok a lerakóból kijutottak. A környezet szennyezettségi állapotának felmérése alapján megállapítható, hogy a 80-as évek végére a térségben már potenciális veszélyhelyzet alakult ki. A mérések alapján a talajvíz 8 hektáron dioxinnal, 15 hektáron klórbenzollal szennyezett, amíg a talajban 50 hektáron mutatható ki klórbenzol. A tárolón belüli altalaj 30 m mélységig, a gátakon kívüli terület 100 mes körzetben, illetve dél, délnyugati irányban kb. 1000 m-ig a határértéket meghaladóan szennyezett. A szennyező anyagok kimutathatók a közeli figyelőkutakban, a talajvízben, a növényzetben és a levegőben nagyobb távolságokban is. Melegebb napokon erősen párolog a vegyszer és ezt kedvezőtlen széljárás esetén a környező falvakban érezni is lehet. A hatóságok meglehetősen későn, 1989. júniusában a Kaposvári Állategészségügyi Intézetben mérgezési tünetekkel öt kecskét és egy sertést vizsgáltak. Eredmény: kendőtartalmuk ill. faggyújuk tetraklór-benzolt tartalmazott. Az állatok a veszélyes hulladéktárolótól kb 1 km-re, Bostán hullottak el. 1988-ban kötelezték a gyárat a környezetszennyezés megakadályozására, a vegyi hulladékok biztonságosabb tárolásának megoldására és ártalmatlanítására. A BVM a hordók kb. 1/3-ának átcsomagolását végeztette el. Majd a maradék 2/3 (kb. 40.000) hordót a Dél-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség javaslatára leföldelték... A veszélyes hulladéktároló felszámolásának „végső” határideje: 1997 december 31... Kerékváros * Égetni vagy nem égetni? A vegyi hulladék ártalmatlanítására az egyik lehetséges megoldás az égetőmű telepítése. Ennek létesítésére nemzetközi tendert írtak ki, melyet az EMC Services francia állami cég nyert meg. Ajánlatában egy 17.700 t/év kapacitású égetőművet javasolt, mely magas halogéntartalmú hulladékok megsemmisítésére is alkalmas, így a garéi hulladéktárolóban lévő klórbenzol származékok ártalmatlanítása mellett vállalni tudná kezdetben a Dunántúl területén, majd később a Magyarországon tárolt, vagy újonnan keletkező hasonló jellegű hulladékok elégetését is. A tervezet szerint az égetőműhöz salaklerakó telep is épülni fog. A beruházás teljes költsége mintegy 6 milliárd forint. A létesítésre és üzemeltetésre az EMC Services és a BVM Rt. részvételével Hungaropec Rt. néven részvénytársaság jött létre. Garé Polgármesteri Hivatala az égetőmű építésére már 1992 decemberében megadta a területfelhasználási engedélyt, de az érintett szomszédos községek - Szalánta, Csarnóta, Túrony, Ócsárd, Szőke, Szava - ezt a döntést megfellebbezték. A részletes környezeti hatástanulmány során, a nyilvános tárgyalásokon, Garéban a község lakói támogatják az égetőmű felépítését, de kételyeiket és aggodalmukat fogalmazzák meg a salaklerakó környezeti hatása miatt. Szalántán és Bostán a lakosság ellenzi az égetőmű és salaklerakó megépítését és komoly kritikai észrevételeket tesz a társadalmi-gazdasági hatástanulmány készítésével és tartalmával kapcsolatosan. Szalánta nem akar helyben létesülő égetőművet és salaklerakót, mert fél a környékén 25-30 évig működő veszélyes üzemtől. Tartanak az esetleges külföldi vegyi hulladék beszállítástól is, továbbá a mezőgazdaságra, a bortermelésre és különösen az idegenforgalomra gyakorolt káros hatásoktól. A többfordulós engedélyezési eljárást követően a 1998 január-február