Kerékváros, 1999 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1999-01-01 / 1. szám
1999. január-február Kerékváros 2. oldal Azért a bringások sem egyformák, sőt..! A hazai kerékpárosok jelentős része az egynapos bringás, azaz, aki egy-egy szép napos vasárnapon, vagy a szabadsága alatt szívesen tesz fél- vagy egynapos kerékpártúrákat lakóhelye, nyaralóhelye környékén. Az általa megtett táv 20 és 100 km között változhat. Néha egyedül, gyakrabban csoportosan a legkülönbözőbb korosztályok egyedei hódolnak e kedvtelésnek. Versenyző típusnak nevezhetjük azt, aki gyorsan, nagy távolságot akar megtenni, csak kiváló minőségű úton ül fel drága versenygépére és lehajtott fejjel gyötri végig a kitűzött távot, alig véve tudomást a környezetről, tájról, látnivalókról. Kerékpárút nem vonzó számára, s az út menti infrastruktúra sem igazán érdekli. Kedélyes típus - ő jól akarja magát érezni, élvezni akarja a kirándulást. Nem ragaszkodik a sima aszfalthoz, sokkal inkább az útmenti büfékhez. Szívesen választ célpontjául strandot, horgásztavat, egy kellemes erdei pihenőparkot, esetleg valami látnivaló, várrom, kilátópont, egyéb érdekesség is vonzza. A nyugodt, gondtalan kerékpározás fontos számára, ezért e típus képviselői ugrásszerűen szaporodnának megfelelő kerékpárúthálózat létrejöttével. kerékpáros vándor hetekig rója egyfolytában az utakat, fél országnyi távolságot maga mögött hagyva ez alatt. Hátán a "háza" mint a csigának, maiden kellékét magával viszi. Szállása leginkább sátor, amit a kempingben, de sok esetben a mezőn, vagy az erdő szélén ver fel esténként. Életmódjában igénytelen, de fogékony a természeti és kulturális látnivalók irányában. Kisebb-nagyobb csoportjaik főleg a tanulóifjúság, vagy "megszállott" öregebb bringások köréből kerülnek ki. A külföldi kerékpárosok is nagyjából ezek szerint osztályozhatók, csak ők sokkal igényesebbek. A versenyző valóban tökéletes útburkolatot keres, a kedélyes pedig kerékpárutat. A hazaiak vidáman elbringáznak a viszonylag csendesebb mellékutakon, ezek az utak - jóllehet a gépjárműforgalom a nap nagy részében gyér rajtuk - a külföldi kerékpáros turistákat nem igazán vonzzák. Félnek a vadul hajtó, fegyelmezetlen magyar autósoktól. A másik sarkalatos kérdés az út menti infrastruktúra. A hazai, ha megéhezik, tarisznyából eszik, ha úgy adódik, akár az út menti árok szélén. A nyugati igényt tart arra, hogy ha megéhezik, akkor legyen egy jó vendéglő, ahol kiszolgálják, ahol kényelmesen megebédelhet. Estére pedig legyen szálloda (de legalább bungaló a kempingben) meleg zuhannyal és puha ággyal. Mivel lehetne idecsalni a külföldi kerékpárosokat? Közép- és Nyugat-Európában a kerékpáros turizmus igen népszerű, sokan űzik. Miért van az, hogy országunk - mely mint szabadságos ország elfogadott - a kerékpáros turizmus terén nem vonz kellő számú turistát? Legjelentősebb hátráltató tényező, véleményem szerint a kerékpárutak hiánya. Sok községben van már a belterületen kerékpárút, de hiányoznak a "kiránduló" utak, melyek a hobbi (szabadidő) kerékpározást szolgálják, amin a faluban nyaraló, szívesen bringázó holland vagy német házaspár kényelmesen eljuthatna a szomszéd faluba a kékfestőt megnézni, vagy a másik irányban a legközelebbi városba, kicsit körülnézni. Egy-egy település határán túlnyúló kerékpárút építése nem várható el a település önkormányzatától, még akkor sem, ha ebből kiszámítható haszna lenne, mert egyszerűen nincs rá pénze. A kiránduló úthálózat létrehozása csak regionális keretek között képzelhető el. A régió fejlesztésében lehetőségekkel rendelkező vezetőkkel kell beláttatni, hogy a kerékpáros turizmus idecsalogatása milyen fontos gazdasági érdeke a régiónak. Az országos hatáskörű idegenforgalmi vállalkozások, amelyek haszonérdekeltek az idegenforgalom növekedésében, szintén kellene, hogy áldozzanak erre a témára is. Dr Novotny Iván PTKK A A cikk a Dél-Dunántúl Kerékpáros Turizmusának Fejlesztése c. konferencián elhangzott előadás rövidített változata.