Kerékváros, 2005 (10. évfolyam, 1-6. szám)

2005-01-01 / 1. szám

2005. január-február Kerékváros Utcai „harcok” Személyes tapasztalataimat szeretném megosztani a kedves Olvasókkal egy témában, amely valamelyik oldalról bizonyára mindannyiunkat érint. Azt nem kell elmesélnem talán, hogy mekkora feszültségek húzódnak a közlekedés területén autósok és kerékpárosok között. Azt viszont döbbenten tapasztaltam, hogy talán még erősebb a konfliktus a gyalogos és az olykor járdán tekerni kényszerülő biciklista között. „Naiv ember!” - mondhatják most jó páran, és lehet, hogy igazuk van. Én azonban tényleg nem gondoltam, amikor egy kisváros békés útjairól letérve bevetettem magamat a pécsi vad dzsungelbe, hogy ennyi gyűlölettel fogok találkozni. Nem arra gondolok, amikor kora reggeli egyetemre tekeréseim közben a következőket hallom néhány már dolgozó embertársaimtól: „Szia, drága!” „Vigyázz, édes, még elesel!” „Jó a meid, mucuska!” stb. Ezekhez a szöveghez már hozzáedződtem: unottan továbbhajtok, vagy visszaszólok (ha kevésbé toleráns kedvemben vagyok). Nem mondanám magamat feministának, de az nyilvánvaló, hogy egy női biciklistának meg kell küzdenie az ilyen jellegű beszólásokkal. Különösen, ha nem átall szoknyában tekerni, ami egyébként tőlünk nyugatabbra abszolút természetes dolog egy nőtől. Gondolom, hogy férfi biciklis társaim nem ilyen köszöntéseket gyűjtenek be­­ reggelente (de cáfoljanak meg, ha tévedek!). Szóval ez rendben is volna: „megszoktam”. Azt már kevésbé tűröm, ha a gyalogosok közlik velem, hogy bizonyos utakon nekem semmi keres­nivalóm: „Azt tudod, kisasszony, hogy itt nem­­zabad biciklizni!” - közölték velem a Király utcában. A­ tisztelt gyalogosnak ezúton üzenem, hogy: „De szabad!” (lásd Kerékváros, 2002. november - december) Ám ez a szelídebb változat, mert kaptam ilyet is lakásunk járdán való megközelítése közben: „Miért a járdán biciklizel, b... m...!” Ami szintén jogtalan volt, mert először is: ott tilos az úton, másodszor pedig: hadd jussak már haza. Ilyen és hasonló megjegyzések, már eleve elgondolkoztattak, hogy mi lehet a probléma. Miért fáj a gyalogosoknak az, hogy én biciklizek? Hiszen nem bántok senkit. Nem ütöttem el senkit. Lassan megyek, és nem veszem el a teret előlük. Úgy gondoltam, ideje volna megkérdezni, mi a bajuk. Hiszen a kommunikáció sokszor segít, így bevettem magam legfőbb sétálóutcánkba, és rákérdeztem: Hogyan viszonyulnak a kerékpárosokhoz? A válaszok vegyesek voltak. Sokan nagyon kedvesek voltak. Egy idős hölgy a következőt mondta: „Csak biciklizzenek a fiatalok! Én is ezt tenném, de már nem bírok.” Mások sérelmezték a túl gyorsan hajtó kerékpárosokat. Egy anyuka mondta: „Az én kislányom szeretné felfedezni a világot. És nem foghatom mindig a kezét. Viszont nagyon féltem a száguldozó biciklisektől.” Mások is egyet értettek abban, hogy nem a biciklis látványa, hanem csak a nagy sebesség zavarja őket. Szerintem ez a felháborodás jogos. A gyalogosok részéről fakadó ellenszenvnek nagymértékben mi vagyunk az okozói. A járdán való tekerésnek megvannak a maga szabályai, ha íratlanok is. Oda kell figyelnünk a körülöttünk lévő emberekre, a közlekedésben ugyanúgy, mint ahogy tesszük (tennünk kellene) más körülmények között. A kellemetlen a dologban az, hogy, mivel a gyalogosok a száguldozó biciklistákat nem tudják utolérni szitkaikkal, a bennük maradt feszültséget rajtam, és a hasonlóan óvatosabban (utolérhetőbben) közlekedő bicikliseken vezetik le. Nem jó szerep - én nem szeretem, néha egészen életveszélyesnek is tartom. Ezért kérek minden kerékpárost: ügyeljen a sétálókra - a sétáló utca elsősorban értük van. Persze a kerékpárosok nézőpontját is meg kellene érteni. Pécsett hol ki vagyunk tiltva az utakról, hol nem­­ csak éppen nagymértékben az elgázolást és gázosítást vonná maga után, ha sokat használnánk. Bicikliutakban sem bővelkedünk. Kevésbé toleráns embertársaink mondhatnák erre, hogy: „minek ülünk nyeregbe?” De azt hiszem, mindenkinek joga van olyan közlekedési módot választania, amely számára megfelelő. Persze, ha járdára kényszerülünk, illene odafigyelni az ott közlekedőkre. Mea (folyt. köv.) Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub Adószám: 18307728-1-02 Egy csapat a bringásokért!1% 2. oldal

Next