Kereskedelmi Szemle, 1992 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
HOCH RÓBERT—RADNÓTI ÉVA Fejlődésünk lehetőségei és valósága Napjaink átalakulási folyamatai közt a legégetőbb kérdés, a kérdések kérdése, hogy merre tart Magyarország, mi lehet és mi lesz a fejlődés útja. Úgy tűnik, a közhangulat erre a kérdésre eléggé pesszimistán válaszol. Nem csoda, hisz a történelmi tényekre támaszkodó pesszimizmus mélyen benne él a nemzet tudatában. A hátrányos helyzet erős tudata szinte már hivalkodó. Ki más tudna ennyi bajjal megbirkózni? Mert nem az a legény, aki adja, hanem aki állja, és a magyar állja. A balsorstudat a földhöz, a földrajzi helyzethez, az Európa kapujában álláshoz, Kelet és Nyugat ütközéséhez kötődik. Pedig voltaképpen ugyanez a földrajzi helyzet lehetne előnyös is, mint ahogy történelmünk egy-egy kivételes korszakában előnyös is volt. Az évezred fordulóján és az évezred elején a bizánci és a nyugati hatalmak közti ügyes lavírozás tette lehetővé az ország független fejlődését és a béke ritka hosszú korszakát III. Béla idején. Vajon most milyen lehetőséget kínál nekünk a földrajzi helyzet, a szeretett és átkozott Dunatáj, közeledvén a második évezred fordulójához? Túl a civilizált világon vagy Európa szívében? Valójában azonban egyáltalán nem a földrajzi helyzet az, ami Magyarországot Európa határára állítja. Földrajzilag inkább azt mondhatnánk, Magyarország Európa szívében van. Ami kirekeszti, az a gazdasági fejlettségbeli, a civilizációs elmaradás az Európát reprezentáló nyugat-európai színvonaltól. Ezt a lemaradást leküzdve Magyarország a világ végéről Európába kerül. Az Európához csatlakozás Magyarországon ma politikai jelszónak tűnik, a valóságban azonban nem politikai jelszó, hanem gazdasági kérdés. Európához csatlakozni csak európai infrastruktúrával, s általánosabban szólva európai életfeltételekkel lehet. Ezekhez az életfeltételekhez azután jócskán kötődnek ideológiai nézetek, politikai felfogások és jelszavak is. De ezek önmagukban nem hogy nem visznek Európába, hanem eltávolítanak attól, ha hiányzik az Európához kötődő gazdasági alap és fejlettségi szint. Az Európához csatlakozás olyan méretű gazdasági feladatokat jelent, amelyek nem valósíthatók meg az állam jelentős gazdasági szerepvállalása nélkül. Sokan ma a Nyugathoz csatlakozás legfőbb kritériumának az állam gazdasági szerepvállalásának felszámolását tartják. Ebben annyi az igazságmag, hogy a modern polgári állam gazdasági szerepvállalása lényegesen kisebb a szocialista gazdaság centralizált tervutasításos rendszerénél. Csakhogy ez a rendszer Magyarországon már régen a múlté volt, amikor a rendszerváltás megkezdődött. Igaz továbbá, hogy az állam gazdasági szerepvállalásának még a piaci szocializmus államának gazdasági szerepvállalásához képest is csökkennie kell. Ezzel azonban végére is értünk az igazságtartalomnak. Soha sehol nem volt még állam, amely bizonyos szerepet ne vállalt volna a gazdaságban. Ez a szerepvállalás koronként hol nagyobb, hol kisebb. Olykor nagyobb, olykor kisebb a szükségesnél, de maga a szükséges mérték a legjobban változó. Átalakulási folyamatok idején természetszerűleg nagyobb, mert magát az átalakulást, a változást is támogatni, vezérelni kell. Ehhez pedig mindenekelőtt okos koncepcióra van szükség, s ez az, ami nagyon hiányzik. A fejlődés útjára vonatkozó koncepció hiánya ma leginkább két — egy felületes gondolkodásra és egy a gondolkodás hiányára való — felfogásban jelentkezik. A gondolkozás hiányára mutat az az elképzelés, hogy egyszerűen csak vissza kell menni, az oktatásban mondjuk Klebelsberg Kunóig, s ha oda eljutottunk, akkor már minden megy szinte magától. S ahogy az gyakran lenni szokott, az ostoba a bölcsre, a jelen esetben a haza bölcsére hivatkozik, aki megmondta volna, hogy a rosszul begombolt mellényt újra kell gombolni. Csakhogy a mellény rossz gombolását azonnal szokták korrigálni, s nem hordják évtizedekig, mielőtt az újragombolásra sor kerülne. Nekünk most nem könnyű gimbelem-gombolom feladataink vannak! Felületesnek mondható az a másik elképzelés, hogy egyszerűen le kell másolni a fejlettebbeket. Figyelni kell a fejlettebbeket, s saját helyzetünket gondosan elemezni, hogyan hasonulhatunk hozzájuk, úgy hogy az sajátosságainknak a jelenben megőrződő múltnak és régmúltnak egyaránt megfeleljen. Már csak azért sem lehet szó egyszerű másolásról, mert a formák a fejlettek közt is rendkívül változatosak. Gondolkodni kell rajta, hogy számunkra melyik és mennyire követendő, vagyis nem lehet átvenni másképp, mint a viszonyainkra adaptálva. Ha magát a célt nem lehet kitűzni egyszerű másolással, még kevésbé lehet a hozzávezető utat, hiszen nem is onnan indultunk, ahonnan ők indultak. Augusztinovics Mária fejtette ki söntölési elméletében, hogy noha két pont között a legrövidebb út az